Persze. A története, valamint az ember kezenyoma, stb...sokrétű dolog, tulajdonképpen az összes korszellemnek meghatározó részét képezi, de ez nem ennek a topicnak a témája, így is elkanyarodtunk telljesen. Tulajdonképpen engem ez a buzizás nemis érdekel...
Ouú, nem figyeltem, bocs! Szóval az Egri bikavért parázna bornak is tartják, pl. nem illik esküvőre vinni... A Magyar borok tényleg egyedülállóak, de a Spanyol borok is nagyon karakteresek, érdemes néhányat kipróbálni, valami finom ételhez.
Én személy szerint a bort mindíg társítom valamihez, ez alapján választok. Nem minden bor olyan savas, még a száraz borok között se. Pl. egy Egri bikavért, négyszenközt szeretek inni, hölgytársaságban, valami finom, fűszeres ételhez. De ez már ízlés dolga.
A bor több mint alkotórészeinek fizikailag-kémiailag leírható összessége. A kutatók persze vizsgálhatják a cukor, a savak, az alkohol, a glicerin és a szén-dioxid arányát, de amikor ezt teszik, akkor csak egy alkotórészekre bontható folyadékot elemeznek. A borból ennél több mutatkozik meg, amikor a borívóval, a borkóstolóval találkozik. Megízlelheti, vizsgálhatja a színét, érezheti az illatát, ám a borhoz társítható élmények ennél jóval többet mutatnak. Lehet a borban valami spirituális, és itt elsősorban nem a túl sokat ívó kavargó álomképeire kell gondolni. Ez a spiritualitás, ez a "lélek" akkor tárul fel, ha a borhoz a kultúra összefüggésében közeledünk . Amikor azt mondjuk, hogy a bornak lelke van, akkor többet állítunk mint csupán azt, hogy a bor élőlény. Ez a lélek az emberben van. Az ember társítja e lelket a borhoz, miként oly sok mindenhez a kultúra világában. A bor kulturális sokszínűsége, szellemi gazdagsága nagymértékben segíthet bennünket abban, hogy életünket emberibbé és élhetőbbé tegyük, ha megértjük a bor igazi üzenetét. Ez pedig a mítoszokba rejtett üzenet. Az ember által a mítoszok segítségével véghezvitt teremtő és önteremtő folyamat régmúltjába vezető szellemi utazás során feltárul a bor szerepe az ember természetből való kiválásának tudatosításában és egyben a természet erőinek megszelídítésében. A mítoszokban a bor jelképezte az ember felsőbb hatalomnak való alávetettségét a halál és a szenvedés keserű poharaként és az ember Istenhez való felemelkedését szolgálta, mint a vigasz és a remény itala, az áldozatok nélkülözhetetlen kelléke, az ünnepek elmaradhatatlan kísérője, a művészetek újító ihletője és a megváltás kelyhének isteni nedűje. A bor a termékenység, az élet és a halhatatlanság ősi szimbóluma, a vérrel azonosított mitológiai jel. A Napistennek áldozott bor az óhettita rítusokban jelent meg először (később a római mitológiában is bort áldoztak Jupiternek). A borral szoros kapcsolatban áll a görög mitológia Dionüszosza (a rómaiak Bacchusa), mint az öröm, a mámor és tombolás istene (meghaló és feltámadó istenek). Az Ószövetségben az öröm jelképe (Noé). A keresztény felfogás Krisztus ószövetségi előképének tekintette Melkishedeket, aki Ábrahámnak kenyeret és bort nyújtott át. A kereszténységben az Istennel kötött újszövetség jelképe, Krisztus kenyér és borszíne alatt van jelen az áldozatban, s az oltáriszentségben a bor vérré változik (ennek előképe a"kánai menyegző", ahol Jézus a vizet borrá változtatta). A magyar népköltészetben a bor a legény, a kenyér a leány szimbóluma. Régi, pogány szokás szerint a ház vagy a házi tűzhely istenének, ill. a tűz szellemének bort cseppentettek a földre vagy a tűzbe (italáldozat). Faluhelyen a megkötött alku megpecsételéseképpen szokás volt boráldomást inni.
A minap a Villámlóval néztük, hogy a Teremtés kontra evolúcióban történt e valami, mert a Palaokrites írt valamit. Vártuk a változást. Erre hív a Villámló, hogy: "Képzeld! A mindenszentek fölment a teremtésre!" Huh! Milyen mondat ez? :D Ezt leírom! Beírtam, erre látom, hogy Ő is beírta, csak Ő a teremtésbe, én meg a HITBÜFÉbe. Utána megnéztük és szinte egy időbr írtuk. :D
Hú de jó! Nem én mutattam, de ezt nagyon köszönöm! Sokat segítettél! Most lesz majd szigorlatom és ezek kellenek hozzá. Egyébként fölfedtem magam, nem vagyok titkos, a HITBÜFÉben megnézheted, az összes nickemet kiírtam.
azt tudom:-) de volt már szerencsém pl a szt3romságról és isten országáról olvasnom teológustól; az isten mentsen meg az összestől.
...a szimbolika értelmezésével Jung is foglalkozott:-) nekem nagyon szimpi a pasas, de még csak az Életem emlékeim v. mi önéletrajzi izéjét olvastam...lényegébe.
de legjobb az... amit súg az ember szíve-)
van Jungnak olyanja hogy: A nyugati és a keleti vallások lélektanáról; kicsit drága de jól mutat a polcon:-)
A szimbólumokról, egyébként nem feltétlenül a teológiai művekben lehet alapos ismeretekhez jutni, hanem a kultúra megközelítésekben. Ugyanis egy kultúra, több mindent hordoz magában; dalokat, verseket, képeket, épületeket, szokásokat és még sok minden mást is. Ahhoz, hogy ezeket egybefogva, vagyis az egész szellemiségét ki lehessen fejezni, vagy megjeleníteni, mint egy jelet, erre születtek meg a szimbólumok. Namost nekem a borkultúráról kellett írnom, ezért az írásomban foglaltak ezen keresztül közelítik meg a témát, de azért remélem, hogy a lényeg kihámozható lesz belőle!
Jó, világos (a számomra). Szerzek definíciót a szimbólumokra, hogy tovább tudd bontani, mert szerintem jók a gondolataid. ( legalábbis tudok vele azonosulni) Nemrég írtam dolgozatot, ahol a szimbólumok is szerepeltek, felkutatom és hozom.
egyébként aMózes óta lenézendő csillagvallások uezt fejezik ki: nem vagy király az országodban, azaz nincs hatalmad magad felett...mert különöbző erők rángantak ide oda; aztán mindenki olyan feltételezésekkel él ezen erők midenlétét illetően,,,milyennel tud.
a karma is ezt fejezi ki...azzal hogy a bűn kérdéskörét is tisztázza.
bűnt is az követ el ui. aki nem király a saját országában.
ahogy ezt ez a hindu v buddhista (nem emlékszem) ima is mutatja:
nem nagyon tom kibontani mert a hivatalos verziót nem értem, és amit a szimbolika teológiai értelmét illetően összeolvastam azt sem.
szerintem az ország...a király szimbólumot egészíti ki, ahhoz illeszkedik... része a teljes szimbolikának
..tiéd az ország a hatalom és a dicsőség...
...itt inkább az a kérdés, hogy mit/kit értünk azon, aki "tiédként" van említve...
szóval az ország a királyé, a királyé a hatalom. király az aki bejárta a Mester által példázott utat: ön-ismerettel rendelkezik.
aki ui. nem rendelkezik ön-ismerettel az nem király a saját országában...azaz ön-magára és sorsára nézve...hanem általa nem uralt erők uralma alatt áll, mely erők persze ettől még nem vmi tőle elkülönült izék:-)
ha makro értelmezésre vagy kiváncsi ahhoz annyti tok mondani hogy a makro és mikro világ megkülönbözetése látszólag helyes....valójában a kettő ugyanaz.
Hát, Serenic, amiről írtál, azt csak bátor emberek merik megtenni - heteroszexuális létére tudatosítani magában, hogy egy másik azonos nemű lelkileg és testileg is vonzó. Hasonló esetben rögtön be is ugrott, hogy "szabad-e ezt éreznem?" .. amire a válaszom, hogy érezni mindent "szabad" - illetve ez nem kérdés -, mert attól még érezzük, hogy letagadjuk magunk előtt is. Az ilyen szituációk közelebb visznek önmagunk és mások megértéséhez, elfogadásához, ahhoz, hogy az ilyen érzések nem veszélyeztetnek minket, sőt mások hasonló érzései sem veszélyeztetőek.