vagy általában törődj vele többet (úgy értem, hogy jobban érezze,) vagy akkor figyelj rá jobban, ha valóban klassz dolgot csinál, a beszéd dolgot meg tekintsd természetesnek, amikor komolyan akar valamit, valószínűleg el fogja mondani!
Mondasz valamit, ez már az én fejemben is megfordult!
Tegnapelőtt pl. rajzolgatott, és lerajzolta a nagy A betűt, közölte rámutatva, hogy AAAA. Szóval agyilag úgy vélem semmi különösebb gond nincs vele, de ezzel a beszédhanyagolással teljesen le tudja kötni a figyelmemet.
ez egy nagyon okos kiscsávó. egész hamar rájött, hogy mivel tudja kisajátítani a figyelmedet és a törődésedet. az aggódással. úgyhogy relax, még mielőtt teljesen rászokik, hogy palira vegyen.
A férjem nagynénje szépemlékezetű Margit néni állitólag 3 éves koráig egy büdős szót nem mondott, már kezdtek nagyon aggódni, mikor azt mondta, hogy "bab", és azóta haláláig be nem állt a szája, de ezt vedd szószerint! :-)))
Írogatom egy füzetkébe, hogy mikor mit mondott. Tegnap pl.: feáok /felállok/,nekem is, hova?, és ehhez hasonlókat.
Megdöbbenéssel tapasztaltuk tegnap, hogy egytől ötig hibátlanul el tud számolni és ismeri is ezeket a számjegyeket!
Egyszóval megnyugodtam, lassacskán el fog kezdeni egyre többet dumálni, de nem egy szószátyár hapsi, az tuti!
Szia! :-)
Mindenesetre előre leszögezem, hogy nem vagyok szakember, csak az én fiammal is hasonló gond volt annak idején, és kíváncsivá tettél. Rákerestem a mutizmusra a google-val, és találtam egy pár dolgot, de ahogy beleolvasgattam, szerintem nálatok sem erről lehet szó. Egyszerűen mindent ki tud fejezni így is, és talán nem érzi feltétlen szükségét a beszédnek. Persze lehet, hogy a kórházi tartózkodás váltott ki nála ilyen hatást, és az semmiképp sem árt, hogy alaposan kivizsgálják. De azért gondolj nyugodtan arra, hogy az egyik gyerek ilyen, a másik meg olyan... :-)
A fiam egyébként kb. három-három és fél évesen kezdett igazán beszélni, nagyon hibásan, és ötéves volt, amikor rájöttünk, hogy tud már olvasni... És úgy egyébként is fantasztikus koponya... :-)
Türelem. Ha egyszer elkezd beszélni, abba se akarja majd hagyni... :-)
Ettől nem félek, mert hihetetlen lélekjelenlétet tudok mutatni. Amikor Csabikám homlokából dőlt a vér, az egész család rohangált össze-vissza, mint egy elfuserált burleszk-filmben. Én tök higgadtan elláttam a gyerek sebét, feltakarítottam a lakást utána, kimostam a pólóját, csak belül éreztem iszonyú pánikot. Ez aztán egy kiadós hasmenésben oldódott, de ez már teljesen magánügy, a srácok észre se vették.
Bár teljesen megértem a bepánikolós hangulataidat, azért vigyázz... a gyerekekre igen hamar visszahat ám ez. Kialakulhat bennük pl. egy hipochodriára való hajlam, ha azt látják, mennyire megrémülsz ilyenkor, avagy később zsarolásként, fegyvernek használják az aggódásodat, hiszen rájönnek, hogy ha valamit el akarnak érni, akkor nem kell mást tenniük, mint különféle titokzatos tüneteket produkálni, és szenvedő fájdalmas pofákat vágni... és megjártam ezzel annak idején (ez utóbbival.) :-)))
Köszönöm a biztatást és az együttérzésedet, bagyon jól esik, és sokat segítettél vele a félelmeim leküzdésében.
Én tényleg hajlamos vagyok kicsit bepánikolni, ha valami gubanc van a srácaimmal.
Múltkor pl. Csabi fiam elesett, olyan idétlen módon, hogy mint a bicska összecsukás közben, a homloka közepével landolt egy éles kavicson. Az orrán sem volt egy karcolás sem, csak épp a homloka kellős közepén egy lyuk és persze dőlt a vére. Mivel pár perccel előtte valaki a szomszédos telkeken kispuskával lövöldözött, a hülye anyja mire gondolt egyből? Hogy valaki meglőtte a srácot! És még most is van bennem egy kis kétely, hogy nem-e ez történt, mert annyira furcsa, hogy sehol máshol egy árva karcolás sincs rajta, csak a homloka kellős közepén a lyuk.
No igen, ez tipikus (jó) anyai tulajdonság, én is inkább aggódtam, mintsem inkább később azon rágódtam volna, hogy valamit elmulasztottam és hanyag voltam. Bár így utólag sok aggodalmam teljesen fölöslegesnek bizonyult. Igaza van Vekerdy tamásnak, aki azt írta, hogy "jól csak a szívével lát az ember" - bár ez idézet, de ő szépen elmagyarázta, hogy ha az anya titokban tudja, hogy nincsen semmi baj a gyerekével, csak éppen nem olyan átlagos mint a többi, akkor jól gondolja. Végül is mi a baj? Hiszen BESZÉL. És hogy nem sokat? Istenem, vannak szűkszavú emberek nem? Ne parázz már annyit, lazulj el vele és élvezd ki a gyerekkorát, sose tér vissza többet ez az idő....:-)
Én is pont így gondolom, csak a gyerekorvos a frászt hozza az emberre az idétlennél idétlenebb ötleteivel.
Teljesen feleslegesen utalta be már a kórházba is, teljesen feleslegesen csináltattuk meg szegénynek a CT-t, teljesen feleslegesen csináltattuk meg a hallásvizsgálatot. Most szakpszichológushoz akar küldeni, pedig szerintem tök felesleges, mert a kissrác jókedvű, kedves, nevetős, sokat gagyarászik, nevetgél, huncutkodik. És napról napra több értelmes szót mond, egész bonyolultakat is, mint pl. "templom", "szeretlek", "anyácska", "tűzoltó", és a többi.
Az az igazság, hogy Bencét én 40 évesen szültem, környezetemben mindenki tök hülyének tartott, hogy ennyi idősen még vállalok gyereket az akkor alig másfél éves ikrek mellett. Lehet, hogy emiatt is egy picikét talán jobban aggódom Bencus miatt, no meg azért is, mert Ő kruppra hajlamos.
Mindenesetre sem a hallásával, sem a hangszálaival, sem a beszédközpontjával nincsen semmi baj, csak nem szeret sokat beszélni...:-))) Ne foglalkozzatok ezzel a kérdéssel, ha azt látja, hogy nincsen jelentősége annak, hogy mennyit beszél, magától megered majd a nyelve. :-)
Azt én is hallottam, hogy kiolvasható a rajzból, hogy a gyerek hol érzi magát a világban, a családban, a lelkiállapota a színválasztás szt. De Bencuskám még nem rajzol figurákat, habár megpróbálkozott már busszal (imádja a buszokat és a buszozást!), és valami napocskaféle is sikeredett neki a múltkor.
A lényeg: egyre többet szövegel 1-1 szóval, és imádom így is. Bátyusa úgyis négy helyett karattyol, úgy szoktam hívni tréfásan, hogy "Karatyka", mert be nem áll a szája Zsoltinak.
Ja, és a nagyok fordítják még a Bencus hablatyolását is! Csoda ha ezek után nemigen akar Ő maga beszélni?
Az ovodás gyerek nem tud még írni, viszont tud rajzolni, no mondjuk nem Dűrer szinten, de a MAGA SZINTJÉN mindent el tud mondani. Ne zavarjon az, hogy a gyerek ügyetlenül rajzol esetleg. Nem ez a lányeg. A gyeerkrajzokból egy kezdő cihológus is rengeteget ki tud olvasni.
Autizmus kizárva, és elkezdett beszélni a kölök. Még csak olyanokat mond, mint Mami, gyere, én is, kérek, nem, tej, köszi, szóval egyszerű szavakat, de legalább már elkezdte!!!
Azt hiszem nem kéne "megörülnöd", ha beszél a kutyának, vagy ha megszólalna, inkább tegyél úgy, mintha ennek nem lenne semmi jelentősége. És ne akard, hogy beszéljen, kezeljétek úgy, mintha néma lenne, akkor megszólal előbb utóbb magától, valószinűleg a kórházi sokk okozta lelki gátlásról van szó. De persze ezt egy gyerekpszichológus jobban tudja...
Bence nem hall rosszul, voltunk hallásvizsgálaton is. Tudna, de nem akar beszélni. Amikor nem egészen két évesen egy kruppos rohama miatt be kellett vinnünk a kórházba és éjszakára ott kellett hagyni, akkor szinte megnémult. Több mint fél évbe tellett, mire ismét nevetni tudott, gagyarászásról szó sem volt több mint fél évig. Utána kezdett el feloldódni, de ez a feloldódás még most sem teljes. Korai fejlesztőbe jár fél éve, logopédus is foglalkozik vele, én is sokat beszélek neki, mesélek, énekelek, az énekeket, meséket ajakmozgással kíséri, amiből látom, hogy az egész szöveget tudja, kívülről fújná. De ki nem mondaná a világért sem!
Igazándiból az is érdekelne, más mi egyébbel tudna neki segíteni. Ja még az hozzátartozik, hogy a hétvégén a kutyának beszélt, mesélt, hosszan, rövid, kétszavas mondatokkal, de vagy 5 percen keresztül. Amikor ennek megörültem, hirtelen abbahagyta és vissztért a jól bevát eee-ézéshez. Különben ha nagy kínban van (pl. az apja megmossa a haját), akkor üvölti án kristálytisztán, hogy "Anya".
Hát nem tudom. Nagyon szeretnék neki segíteni. Csak azt nem tudom, hogyan.
Hát a kisfiad se nem süket, se nem néma, az bizonyos. Viszont valami miatt nem akar beszélni.
És persze nem vagyok szakmabeli. Viszont volt a lányaimnak egy barátnője, mikor még úgy 6-7 évesek voltak. No ez a kislány pl. velük mindent meg tudott beszélni, de ha én a szobába jöttem, elhallgatott. Ez a kislány általában minden hétvégén velünk volt, mert az anyja akkor szült,. és akkoriban mi sokat kirándultunk autóval, és mindenhová vittük őt is. Csak éppen beszélni nem tudtam vele hosszú hosszú hónapokon keresztül. Ha étterembe mentünk, mindig a lányaimhoz fordultam: X. mit kér, mit rendeljünk neki? Hosszú sutyorgás, majd jött a tolmácsolás egyik lányom által: ezt meg ezt. Majdnem egy év telt el így, én már teljesen megszoktam ezt az állapotot (lehet, hogy ez volt a megoldás), de egyszer mikor kérdeztem valamit, közvetlenül a lányom barátnője válaszolt! Hát nagyon megünnepeltük, jó nagyokat nevettünk közösen, aztán több probléma nem is volt.
No meg még azt is tudom, hogy létezik egyfajta hallónémaság, amikor a gyerek egyszerűen valami miatt nem akar bizonyos személyeknek (pl. tanítónő) beszélni. Vannak országok, ahol ilyenkor lehetővé teszik az írásbeli választ. Ez egyébként egy idő után elmúlik, de addig nagyon sok odafigyelést és tapintatot igényel.
Nem tudom segítettem-e, én csak a saját tapasztalatomat tudtam leírni.
3 és fél éves kisfiam még mindig nem beszél. egy egy szót ugyan már kimond, de semmi többet. Ha azt hiszi, hogy nem figyelem, akkor kerek pár szavas m,ondatokat is mond, pl. "Ezt felteszem ide.", de ha látja, hogy figyelem, elhallgat és csak eee-vel és mmm-al kommunikál. Meg mutogatással.
A logopédus szerint mutizmusról lehet szó. Szeretnék minél többet erről megtudni, ha van valaki, aki szakember, kérem segítsen!