Hát egyesek biztos. Én inkább nem teszek ilyent mert a következmények sokkal rosszabbak mint az pár óra amit az ágyban töltünk. Persze, ha valakinek nincs lelkiismerete és utána simán lekoptatja a lányt attól kitelik. Lelke rajta. Én empatikusabb vagyok ennél. Persze az is lehet, hogy nem hazudik.
szerintetek mi az, amit megtesz azért egy fiú, hogy ágyba vigyen egy lányt? valaki írta itt korábban, hogy ezért bármit képesek hazudni a férfiak... sztetek ez tényleg így van?
Köszönöm, ez jól esik. :) Leginkább vele lenne jó. :)
Egyébként tegnap beszélgettünk kicsit mert vittem neki iratokat. Hétvégén volt egy sms váltás köztünk aminek a végén azt írtam , hogy rossz érzés, hogy csak én nem kapok a drága idejéből. Na ezt tette szóvá, mondtam, hogy nem akartam megbántani és tudom, hogy sok a munkája. Azt mondta igen, most sok a tennivalója, legyek egy kicsit türelmes. (tényleg sok neki, de 2-3 hónap múlva lecseng ez a projekt, addig meg úgy is muszáj velem tartania a kapcsolatot a meló miatt :) ) Ezt a türelmességre szólítást egy ici-pici reménysugárnak merem venni. Vagy ne? Nem akarlak titeket fárasztani egyébként, csak úgy érzem itt elmondhatom. Közös ismerősökkel beszéltem már róla de nem akarom őket sem nyaggatni ezzel meg nem akarom, hogy visszamondják. Meg inkább ti nézzetek hülyének mint azok akiket személyesen ismerek. :)
Megnéztem a filmet, hát sokat nem segített. Max annyit, hogy mindenki mást akar. :) Az utolsó gondolatsor az jó volt benne viszont.
Nem tudom mit tegyek. Ha hagyom akkor belenyugszik, hogy hála égnek leszálltam róla, ha nem akkor értetlen pöcs leszek. Szerintem kicsit hagyom, de azért éreztetem vele , hogy vagyok és készen állok, ha szeretne velem beszélgetni, találkozni. Ha valami tanácsotok van ne tartástok magatokban!
Ritkan mondok ilyet, de ha valakinem hajlando beszelgetni, az FELEJTOS. Erdemes drasztikusan hatat forditani, aztan ha a masik jon kopogtatni, tenyleg kialakulhat valami, ha nem, akkor meg egyszerubb az elet, es kevesebb a szellel szemben pisiles.
Az elbujkalas, es utana kamuzas meg nem vall nemes lelekre.
Szióka! Szerintem nem biztos hogy nem jössz majd be neki, inkább még bizonytalan és fél, ezért inkább hárít. De azért valahol mégis kíváncsi rád. És csak nagyon nehezen, sokára nyerheted meg a bizalmát.
Ja, de nehogy azt tedd amit a haverod javasol! Nagyképű tuskónak tűnnél, hiába voltál korábban kedves vele, és többé semmi esélyed.
Azóta történt pár dolog. E-hét kedden átjött az irodába, épp volt nálam valaki más, addig kiment az épület elé csevegni. Mikor végeztem az épp itt lévő emberkével kimentem az épület másik végébe a kocsihoz rágyújtani mert egyből ideges lettem. Épp gyújtanám meg amikor elém toppant. Mondott valami munkával kapcsolatos dolgot, aztán megkérdezte, hogy vagyok. Mondtam, hogy nem jól! Kérdi: Miért? Válaszolom: Hát.... Miattad! Egész nap a fejemben jársz, nem tudok dolgozni. Erre Ő : Ajjaj, húha. De hát annyira mások vagyunk. Ezt már mondta egyébként és akkor sem értettem. Kérdeztem, hogy ezt mire alapozza, de kitért, leginkább azért mert nem tudja Ő sem a választ szerintem. Mondtam neki, hogy én nem pont az vagyok akinek gondol, nem látta az igazi énemet. Nem mondtam neki, de a megérzéseim általában bejönnek, jó az intuícióm. És vele kapcsolatban az a megérzésem, hogy nagyon jól meglennénk. De jóban lehetünk, beszélgethetünk meg minden. Arra lyukadtunk ki végül e beszélgetés végén, hogy menjek el futni mert Ő ezt szokta csinálni. Fussam ki magamból az ideget. És másnap szeretné, ha beszámolnék róla. Hát én elmentem futni, ez nagy szó nálam, suliban futottam utoljára (meg azóta néha ha fociztunk). Kinéztem meddig futok el, hát majdnem elájultam a felénél de akkor is végigfutottam. Leginkább csak a kérdések erősödtek bennem, hogy miért nem ad egy estét, hogy beszélgethessünk és megismerjen egy kicsit. Szóval fordítva sült el a fegyver. :) Másnap írtam neki mailt, hogy futottam, beszámolnék akkor. Beszélgethetnénk. Hát válasz az nem jött. Este hívtam, hogy nem kaptam választ. Nem vette fel, nem hívott vissza. Ennél jobban nem sok mindent utálok. Válaszra sem méltatnak, ez nagyon rossz. Másnap átjött mert a kolléganőmet elvitte dokihoz és amíg várt, hogy kolléganőm elkészüljön addig váltottunk pár szót. Mondta, bocs, hogy nem hívtalak vissza. Mondom ja, meg a mailre sem írtál. Erre Ő: Hát sok munkám volt nem tudtam írni, este meg már fáradt voltam. De mondjam most a beszámolót. Na itt kicsit elszállt az agyam, mondom itt most fél perc alatt nem igazán fogom tudni kifejteni. Meg amúgy is kérdések merültek fel bennem válaszok helyett. Azt mondta az jó. Mondom annyira nem mert a válaszok nálad vannak. Válasz rá: Akkor írjam le. Mondom azért ne írásban beszéljünk már! Ez a legrosszabb: nem ad egy estét, hogy beszélgessünk. Nem is erről az egészről akarnék vele trécselni, csak úgy. Talán rájön, hogy mégsem vagyunk különbözőek, vagy én jövök rá, hogy mégiscsak azok vagyunk (ez nem esélyes :) vagy minden marad így. Haverom szavát fogom megfogadni: nem kérdezni kell , hogy mikor érsz rá meg légyszi gyere már. Kedd este 6 óra itt meg itt. Kész. Ennyit kérek. Szerinted?
KOLLÉGÁVAL NE! egyetértek a kishölggyel, aki már megégette magát egy ilyen kapcsolatban és nem akar mégegyszer olyan helyzetbe kerülni
aki szerelembe esik, az bizony gyakran kerül bajba! ilyenkor az ember nem képes józanul gondolkodni és sorra elköveti azokat a hibákat, amiket hideg fejjel sosem csinálna - arra azonban vigyázz, hogy a munkád ne lássa kárát!
valószinűleg nem vagy teljesen közömbös neki, de fél és ezt el kell(ene) fogadnod, ha valóban szereted - amit még megtehetsz, hogy másik állást keresel és ha már nem vagy a kollégája újból megpróbálsz közelíteni felé - persze így is csak 50% az esélyed ...
fiúk! fel a fejjel, nekünk sem könnyebb, még ha a látszat nem is ezt mutatja
örüljetek, hogy megismerhettétek ezt a gyönyörű-gyötrő érzést és higgyétek el, lesz még sok ilyen az életetekben :-)))
hát szerintem hagyd békén, mert valóban nem jössz be neki :(( nehéz ezt tudomásul venni amikor szerelmes(nek érzi magát) az ember és csak a rózsaszín köd lebeg a szeme előtt
még az a szerencse, hogy ebben a korban gyorsan jönnek-mennek a nagy szerelmek - és ez így normális! hidd el, ha körülnézel a suliban biztos találsz olyat, aki legalább ennyire kibillent a lelkiegyensúlyodból és még viszonozza is az érzelmeidet
nézd meg a "Nem kellesz eléggé" c. filmet és sokkal "okosabb" leszel :-)))
Bajban vagyok, szerelembe estem. Azt hiszem. 8 éve nem éreztem ilyent. Az előző két barátnőmbe sem voltam szerelmes, eddig csak egybe voltam. És most újra érzem egy munkatársnőm iránt. Az úgy kezdődött, hogy tavaly új munkahelyre kerültem. Ő is a cégnél van, nem vagyunk közvetlen munkatársak, hetente egy-két alkalommal kell egy kicsit kooperálni csak, de most februárban sokat dolgoztunk együtt, egész nap, kettesben. Ugye már előtte is ismertem, tetszett de semmi különöset nem éreztem, még vitáink is voltak a munka miatt. De ez a kettesben történő munka alatt megváltozott. Kicsit jobban megnyílt és én elvesztem. Azóta ha tudom , hogy jön, vagy én megyek hozzá át az irodába elönt az adrenalin, remegek, a torkomban dobog a szívem és nem tudok értelmesen beszélni. Ha megyek át hozzá valami ügyben szoktam neki vinni csokit, ezt-azt. Egyszer sokáig voltam bent, Ő már nem volt ott, szépen virágzott az aranyeső, hát vágtam néhányat és az asztalára tettem. Tudta, hogy én voltam, megköszönte. Tehát lassacskán próbáltam felhívni a figyelmet az érzéseimre. Két hete már nem bírtam tovább és felhívtam, hogy van-e rám pár perce, találkozzunk mert hoztam neki valamit. Előző nap szedtem nagymamám kertjében liliomot, azt tudom, hogy imádja, mert volt aki súgott. Szóval találkoztunk, odaadtam a virágot, nagyon örült és kérdezte miért kapja. Mondtam, hogy mert szeretném elhívni moziba. Visszakérdezett, hogy ez randi lenne? Mondtam, hogy hát igen. Erre elmondta, hogy volt munkahelyi kapcsolata két éve és nagyon szerelmes volt az emberbe és rettentő rossz volt mikor szétmentek és mégis minden nap látták egymást. És még mindig szereti azt az embert. És még 1x nem akar ilyent, mert nagyon rossz volt, hogy félreismerte őt és nem akarja még1x ezt átélni. Kérdeztem, hogy miből gondolja, hogy még1x megtörténik ugyanaz de persze nem tudott rá válaszolni. Próbáltam meggyőzni, de ideges voltam, nem jutott eszembe sok dolog. Azt mondta még , hogy úgy érzi még türelmesnek kell lennie, még várnia kell. Nem tudom mire akar várni, az előző pasasra vagy arra, hogy elfelejtse, ez nem volt egyértelmű. De azt értékeli, hogy odaálltam elé, mert a férfiak nagy része nem jut el eddig. Mondtam is neki, hogy hát igen, én ilyent még nem tettem soha. Erre rá egy hétre kb. vittem neki papírokat, de úgy írta alá és adta vissza, hogy fel sem nézett az asztaltól. Az nagyon rossz volt. Másnap telefonon keresett, egész szenyó hangnemben kérdezett valamit munkával kapcsolatban. Akkor majdnem írtam neki egy mailt, hogy tök jól esett hogy reám sem nézett tegnap, meg az előző hangnem is, és ha így akarja, hogy elfelejtsem akkor az nem biztos, hogy sikerülni fog mert 8 éve nem éreztem ilyent. Végül nem küldtem el, nem akartam egy hisztis pasas lenni, az nagyon gáz. Egyébként azóta a munkám látja kárát a dolognak, visszaesett a termelékenységem, azon veszem észre magamat sokszor, hogy csak nézek magam elé. A kolléganőm aki szemben ül kérdezte is, hogy mi van, mert látja, hogy valami nem oké. A héten csütörtökön felhívott este 9 körül, hogy bent leszek-e 8-ra másnap mert valamit reggel gyorsan meg kéne csinálni. Mondtam neki, hogy csak a te kedvedért. :) Aztán beszélgettünk egy negyed órát. Én utána annyira feldobódtam! Másnap már nem volt olyan kedves, többen is voltak az irodában, de mikor kettesben maradtunk pár pillanatra, akkor már kedvesebb lett. Nem értem... Szerintetek mit tegyek? Ezt az érzést nem tudom legyőzni, egyszerűen mindig Ő jár a fejemben. Valahogyan újra olyan szituációt kellene teremtenem, hogy elmondhassam amit a randira híváskor nem tudtam mert nem voltam felkészült, azaz azt, hogy én nem csak egy csajnak akarom, hanem hosszú távra (lassan 30 éves lesz én másfél évvel fiatalabb vagyok) tervezném a dolgokat, mert ilyen nővel 10 évente egyszer hozza össze az embert a sors és Ő számomra a tökély és adjon egy esélyt, hátha el tudom feledtetni vele azt aki után még mindig áhítozik. Lesz egy buli , egy közös munkatársunk szülinapja két hét múlva, Ő is meg lett hívva, remélem eljön és ott talán... Addig is mit tegyek? Vagy egyáltalán próbáljak még hatni rá? Nem akarok erőszakos lenni meg értetlennek tűnni, de egyszerűen nem hagy nyugodni a dolog... Légyszi help...
Azota nagyon sokat vagyunk egyutt. Minden szabad percunket egyutt toltjuk. De csak mint baratok. Egy ido utan belefaradtam az egeszbe s azt kezdtem eszrevenni, hogy kezdjuk kerulni egymast de mindig ugyanott kotunk ki.
A hetvegen meginnt kirandulnji voltunk az osztallyal, es ujra a szemebe mondtam, hogy mit erzek iranta. Ezutan egesz ejjel egymas karjaba aludtunk es o csak azt mondogatta, hogy felejtsem el az erzeseimet, mert en nem jovok be neki es nem akarja h tonkre tegyem magam miatta.
Akarhanyszor megkerdeztem tole, hogy miert nem akar engem csak annyit mondott, hogy szep vagyok, ugyes, okos meg minden csaj egyszeruan nem jovok be neki. De tobbet sehogyse tudtam kiszedni belole.
Azzal probalt lerazni, hogy o nagyon szemet is tud lenni es nem akar nekem rosszat.
Masnap megkerdeztem tole h mi lenne, ha csak baratok maradnank? Erre o ravagta, hogy NE! Azutan megint egyutt voltunk 1-2 orat es megprobaltam kiszedni belole, hogy akkor mit tegyunk. Ha nem akarja elfogadni a szeretetemet, s meg a baratsagra is nemet mond akkor mit erez? Erre csak annyit felelt nagy nehezen , hogy nem tudja, hogy en kibirnam-e.
Ekkor megzavartak minket s azota nem beszeltunk.
Szerintetek mit tegyek? Hagyjam a francba az egeszet s probaljam meg elfelejteni? Vagy meg probalkozzak? Csak kereti magat?
Nem tudok kiigazodni egy nő-n ha igy viselkedik....
Az elmult honapban megismertem egy lanyt akirol sehogysem tudok megfeledkezni. Egesz nap o jar az eszembe es meg almomban is ot latom. A mult heten kirandulni voltunk a haverokkal es o is ott volt. Az egyik este ra is vettem magam h elmondjam neki hogy mit erzek iranta de kiderult h az egyik haverom megelozott. A lany elutasitott engem es lefekudt a haverommal. Most nehany nap mulva semmi sincs kozottuk es minden olyan mintha semmi sem tortent volna. Minden nap szoktunk beszelgetni es erzem h mintha vonzodna egy kicsit hozzam, de nem mondja ki. Egyik percen beszelgetunk, maskor pedig ugy erzem h eszre sem vesz. Vagy talan csak azert van mert azt szeretnem h csak velem foglakozzon. Minden nap ugy vagyok, hogy estere elszomorodok es kiverem valahogy a fejembol, reggel pedig ugy ebredek h halalosan szerelmes vagyok bele ujra. estenkent hosszasan beszelgetunk telefonon, van h egy ora is eltelik(termeszetesen en hivom). S masnap mitha nem is leteznek ram se nez. (Megjegyzem h osztalytarsak vagyunk).
Minden nap ez van, ma mar 2 hete. Este kiabrandulok addig szenvedek. Reggelre pedig kezdodik elolrol. A telefonbeszelgeteseken nem merem ujra elmondani h mit erzek iranta mert mar egyszer visszautasitott, s nem szeretnek az agyara menni.
az elmúlt hetek "felnyitották" nekem is a szemem :(
nőnapra csak egy virtuális virágcsokrot kaptam, a születésnapomról "elfelejtkezett" teljesen nyilvánvaló jelek mellett is és húsvétkor sem jutott egy perce sem arra, hogy meglocsoljon... pedig nem is vágytam sem virágcsokrokra, sem ajándékokra - csupán egy szál virágra és egy ölelésre
nagyon szenvedek, annyira szerettem, hogy eddig észre se vettem, hogy csak "hiánypótló" vagyok és valahogy mindíg elfogadtam, hogy mennyire elfoglalt - de most valami elszakadt :((
ne higyj a férfiaknak, egy kis dugás reményében ordas hazugságokra képesek. Simán a képedbe hazudják a szerelmet. Ha keres, ha nem te vagy az első gondolata akkor nem szeret akkor csak készenlétben tart ha beszól a tesztoszteron és lőni kell.
Én is SOS! :) Meg szeretném szerezni, de azt sem tudom, hogy kezdjem. :( Nem tudom, ő mit akar, nem tudom eldönteni, hogy bejövök neki vagy csak én képzelem. Amikor találkozunk, nagyon közvetlen, úgy, de úgy tud nézni, elrepül 1-2 óra együtt, mintha pár perc lenne. De aztán akár 2 hétig sem jelentkezik. Aztán egyszercsak felhív valami ˝nagyon fontos˝ dolog miatt, hogy találkozzunk, megint eltöltünk pár órát, elmondja, hogy szeret velem lenni, valamikor találkozzunk újra, de aztán megint semmi. Ha felhívom - nem sűrűn próbálkozom - nyomát sem érzem annak, amit akkor, amikor együtt vagyunk. Viszont! Ismeri az exemet, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ha lenne is köztünk valami, csak azért, hogy az exnek ˝megmutassa˝. (Félreértés ne essék, nekem semmi bosszúvágyam nincs, ha összejönnénk, nem is akarom, hogy az ex tudjon róla.) Még annyit tudok róla, hogy nemrég lett vége egy hosszú kapcsolatának, de erről nem igazán beszélt. Szóval, nem tudom mit csináljak, néha annyira vágyom rá, hogy majd´ beletekeredek, de annyira tanácstalan vagyok, hogy az elkeserítő. :(
Szerelmes vagyok? Nem tudom, de őt akarom. Csak félek, hogy elrontom. Már sokszor elrontottam. Félek, hogy elutasít. Hogy nemet mond megint. Mert nem mertem igent mondani. Szomorű vagyok.
>De mégis, mi a fenét tehetnék, hogy ne legyek nevetséges és közönséges???
Micsoda marhasag ez?
Es nem az szamit hogy a masik mit gondol, hanem hogy te. Ja, az emberiseg meg valszeg reg kihalt volna, ha mindenki csak akkor kezdett volna megnyilvanulni, amiokr a masik tuti szerelmes vagymi.
Ill. ha annyira nem akarsz nyiltan csinalni dolgokat ezer modja lehet hogy meghivasd magad moziba, setalni, vagy akarhova, csak dobalni kell a csalikat amig valamelyikre raharap.
Baby’ I’ve been waiting’ I’ve been waiting night and day. I didn’t see the time’ I waited half my life away. There were lots of invitations and I know you sent me some’ but I was waiting for the miracle’ for the miracle to come. I know you really loved me. but’ you see’ my hands were tied. I know it must have hurt you’ it must have hurt your pride to have to stand beneath my window with your bugle and your drum’ and me I’m up there waiting for the miracle’ for the miracle to come.
Ah I don’t believe you’d like it’ You wouldn’t like it here. There ain’t no entertainment and the judgements are severe. The Maestro says it’s Mozart but it sounds like bubble gum when you’re waiting for the miracle’ for the miracle to come.
Waiting for the miracle There’s nothing left to do. I haven’t been this happy since the end of World War II.
Nothing left to do when you know that you’ve been taken. Nothing left to do when you’re begging for a crumb Nothing left to do when you’ve got to go on waiting waiting for the miracle to come.
I dreamed about you’ baby. It was just the other night. Most of you was naked Ah but some of you was light. The sands of time were falling from your fingers and your thumb’ and you were waiting for the miracle’ for the miracle to come
Ah baby’ let’s get married’ we’ve been alone too long. "et’s be alone together. "et’s see if we’re that strong. Yeah let’s do something crazy’ something absolutely wrong while we’re waiting for the miracle’ for the miracle to come.
Nothing left to do ...
When you’ve fallen on the highway and you’re lying in the rain’ and they ask you how you’re doing of course you’ll say you can’t complain ’’ If you’re squeezed for information’ that’s when you’ve got to play it dumb: You just say you’re out there waiting for the miracle’ for the miracle to come.
Úristen te is azt gondolod, hogy lépjek én valamit?? Mert nekem ez motoszkál a fejemben régóta, csak féleeeeeeeeeek. Egyszer tettem már ilyesmit, össze is jött a dolog, igaz, hogy nem lett belőle szerelem, de nem bántam meg, sőt!!
A mostani esetben várhatnék időtlen időkig, hogy végre legyen egy alkalmas céges buli, ilyesmi, de elég kicsi az esély, hogy még a nyugdíj előtt bátran kezdeményezne:)))))
De mégis, mi a fenét tehetnék, hogy ne legyek nevetséges és közönséges??? Egyáltalán, igaz ez az egész, vagy csak a hormonok teszik??? Vannak persze sokatmondó pillantások,de néha az az érzésem, hogy csak képzelem az egész sztorit.
Ma beszéltem vele. Nagyon hivatalosan közolt velem bizonyos dolgokat, és miközben egy füzetben mutogatott valamit, egész közel állt mellettem az asztalnál.............. Aztán sarkon fordult és a másik üvegablakú irodából, visszanézett, úgy, ahogy reméltem:))
(Mindig látom, hogy a torkában dobog a szíve mikor beszélünk, persze nekem is, jajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj. Magamon meg észrevettem, hogy önkéntelenül suttogva beszélek hozzá(ne röhögj!:))))
Love, love changes everything: hands and faces, earth and sky. Love, love changes everything: how you live and how you die. Love can make the summer fly, or a night seem like a lifetime. Yes, love, love changes everything, now I tremble at your name. Nothing in the world will ever be the same.
Love, love changes everything: days are longer, words mean more. Love, love changes everything: pain is deeper than before. Love will turn your world around, and that world will last forever. Yes, love, love changes everything, brings you glory, brings you shame. Nothing in the world will ever be the same.
Off into the world we go, planning futures, shaping years. Love bursts in and suddenly all our wisdom disappears. Love makes fools of everyone: all the rules we make are broken. Yes, love, love changes everything: live or perish, in its flame. Love will never ever let you be the same. Love will never ever let you be the same.
- -------- Ami az erdemi reszt illeti, rantottat nem lehet csinalni ha nem torod fel a tojasokat. Es ha az a fo szempont, hogy "ne kerulj hulye helyzetbe", akkor vergodhetsz meg akarmeddig.
Egyet egesz biztosra tudok javasolni: NE legyel undok, kerulos meg minden, ezzel csak fajdalmat lehet okozni minden iranyba. Ha nem akarsz magadtol lepni, hat ne lepj, hanem csak viselkedj termeszetesen ahogy egy szerelmes norol gondolna az ember... aztan kialakul.
