Ámulattal nézek ki a fejemből annak láttán, hogy miféle decens visszafogottság jellemzi időnként médiánkat. Lám, az Index is hovatovább széplelkűség gyanúját keltve fogalmaz az egyik, cigányokkal szemben elkövetett sorozatgyilkosságok gyanúsítottjával kapcsolatban.
Szencségit ennek a kifinomult világnak, még a végén ebből a zsoldosból is népi hőst faragunk, ahogy tettük ezt a Latin-Amerikában "missziózó" magyar-zsidó-horvát-spanyol Rózsa Gyurkából.
Mintha ennek a Cs. Istvánnak nem a gyilkolás, az öldöklés lett volna a dolga Koszovóba, hanem joviális ragyogással az orcáján az igehirdetés a vadon megtérésre hajló hit nélküli bennszülöttjei között.
Felmerül bennem ilyenkor, esetleg nem az a Raffay Ernő súg a sajtó számára a háttérből, mely ma azon kesereg, mekkora marhák voltunk akkor, amikor a délszláv konfliktus idején nem léptünk szövetségre Horvátországgal a szerbek ellen, így szerezvén vissza mindazt, ami Trianon után odaát maradt. Így a hadügyi államtitkár történész, mint "misszionárius".
Ugyan nézzünk már szembe ezzel az elmebetegség gyanúját keltő hadfival, ki ma büszkén vállalja az ominózus Kalasnyikov bizniszben történő szerepkörét.
Ilyen Raffay féléknek köszönhettük mi, a szerb határ mentén élők azokat a félelemmel teli hónapokat is, melyek során naponta többször dübörögtek el e fejünk fölött azok a Kecskeméten felszálló bombázó repülők, melyek létét az állam szemrebbenés nélkül tagadta, mintha a Bácskát kizárólag süket és vak hülyék lakták volna.
Vessünk egy pillantást Raffay szívfájdalmára!
Sajátságos gondolkodású ez a Baranya megyei származású Raffay, tekintve hogy mintha megfeledkezne a szerbiai sötétzöld színnel jelölt terület bal szomszédságában látható, ettől mintegy háromszor nagyobb kiterjedésű világoszölddel jelzett területről.
Vagy talán a talányos történész arra gondolt, hogy létre kellett volna jönnie egy Horgyarországnak, netán egy Magyvátországnak?
Most már nem csak ki- és letagadott bunyevácként, hanem magyarként is kezdem egy szarabbul érezni magam ebben a ki tudja még milyen kézre kerülő országban.
Lehet, hogy kínai föderációként járnánk legjobban, hiszen ez esetben csak a szemünkön kellene elvégeztetnünk egy apró korrekciót ...
Térségünkkel foglalkozó portálon láttam meg az írás címét, Repülőgéproncs a tölgyes erdőben, na mondom magamban, bizonyára megtalálták az ominózus közelmúltban ellopott röpcsit szétberhálva.
Jaja, azt, amelyiket a Bokodi úti bázisról lovasították meg.
De nem, mint látható, egy Érsekcsanádon lezuhant háborús gépről van szó. (Az írásban szereplő roncskutatók külön misét érdemelnek.)
Az a bizonyos ellopott repülőgép éppen a minap került szóba, hiszen nem mindennapi ügyről van szó, helyi sajtósokkal beszélgettünk, és felhőtlen kacajt váltott ki belőlük a felmerülő kérdés: hej, fiúk, mi ez a csönd a lenyúlt gép körül?
Azt mondják a zsurnaliszták, meghalt itt már nagyon régen az oknyomozó riport, mint műfaj, nem tartanak igényt ilyesmire a szerkesztőségek. Van pár kódszó, ami lapvívőnek számít, és a fene sem törődik egyebekkel, légyen az bármennyire is különlegesség, netán közfelháborítást kiváltó. Ilyen időket élünk ..
Vajon a Legendás Angliai Nagy Vonatrablás mai megfelelője, meddig maradna sztoriként a felszínen?
Vagy kitűznének a tettesek fejére pár száz milliót, és utána csend honolna szokás szerint?
Nem kell itt minálunk sztorikat kreálni, ideológiákat gyártani, összesküvés elméleteket szőni, éppen elég, ha a "minden csoda három napig tart" szólás mezsgyéje mentén szemügyre vesszük mi az, ami egyes szenzációhajhász médiák számára tovább marad felszínen, mint ahogyan ez általában lenni szokott.
Íme, egy olyan bolíviai belügy, mely egyes makulátlannak éppen nem tekinthető szereplői, ilyen-olyan módon kötődnek Magyarországhoz. Is.
Nem ez az első eset, amikor magyarok külhonban bajba sodródnak, de nagyon ritka az olyan, amikor ez nem olyan viselkedésük miatt következik be, amit önmaguknak köszönhetnek, lévén nem tartják tiszteletben a szabályokat, a törvényeket. Aminek akad, ahol sokkal nagyobb a böjtje, mint a mi országunkban. És ilyenkor hallik a jajveszékelés az égig, no nem túlzottan sokáig, általában lecsengenek az ilyen felhorkanások a már említett három nap alatt.
Nem így egyes olyan esetekben, ahol a kommersz magyaroknál magyarabb magyarok körül kerekedik haddelhadd, mint ahogyan ez történik mostanság is, ahol a kalandorok egy része belehalt egy rajtaütésben, más része meg rabigába került, nem kifejezetten humános körülmények közé kényszerülve.
És hogy hogysem, ez esetben a szokott három napot bőven meghaladó módon folyik a méltatlankodó gajbékolás, olyan látszatot teremtve a médiák emlőin edződött honfitársaink előtt, mintha itt a kalocsai érsekség galamblelkű apácáinak egy csoportja tett volna zarándokutat valamelyik felkapott latinamerikai kegyhelyen, és itt érte őket olyan atrocitás, mely megrengetni kényszerítette a világ gorombaságokra érzékeny részét.
Repkednek a titokzatos bolívzsidóhorvátszékelyírmagyar Eduk, Tóásók, "Öregek", és mások, melyek közt akad olyan "internacionalista" is, mely tulajdonságával akár valamelyik rekordok könyvében is megállná helyét.
Az meg aztán már csak az össznemzeti szellemi fejlődést szolgálja, ha a nép megismerkedik olyan formációkkal és tisztségekkel, mint "Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetségének külügyminisztere", mely egy "magát terület nélküli államként meghatározó lovagrend" őmagasságosságát kívánja betölteni.
Milyen szépen is cseng ez ekként: "a magyar állam mellett már a szuverén máltai lovagrend is eljár" megtévedt báránkáink ügyében.
Jó tudni, ha mondjuk egy újlabanc szélsőséges csoport fogságába kerülne a tiroli ormok rengetegében pár magyar túsz, akkor a magyar államon kívül kikre is számíthatna közülük példaként Szabó Erzsébet varrónő, és élettársa, Nagy József vízvezetékszerelő mester.
Nem lehet magyarázat arra, ha egy elhunyttal kapcsolatos intézkedés, nincs összhangban az elhunyt karakterével.
Mert hogy ez ellen éppen Lajos barátunk tiltakozott volna leghevesebben, azt akik ismerték, okkal valószínűsíthették volna.
Ugyanis van itt egy mondatrész, idézem: "jótékonysági bál"!
Egy jótékonysági bál bevétele általában (vélhetően ebben az esetben is), segítségre szoruló emberek támogatását hivatott szolgálni.
És egy ilyen rendezvénnyel szemben nem élvezhetnek prioritást a mesterkélt gesztusok, a farizeusság, bármilyen tőből is fakadnak azok.
Akik kegyelettel kívántak adózni, megtehették a búcsúszertartás ideje alatt is, mely időpontja hosszú órákkal előbb volt, mint a meghiúsított rendezvényeké.
Egy gyász, egy együttérzés fakadjon lélekből, de semmi esetre se presszió hatására!
Egyébként mindez nem csak a jegyző úr által említett ügyfelek érdekét szolgálja, hanem azoknak az ünnepélyes eseményeknek a résztvevőiét is, melyek helyszíne a hivatal emelete.
Példa okáért egy-egy esküvő alkalmával nem mindegy, hogy a szép számú hajlott korú ember miként képes fájó lábakkal, vagy éppen járóképtelenként a díszteremig eljutni. Igencsak szánalmas és megalázó helyzet volt eddig, hogy markos férfiak cipekedésére kényszerültek az ilyen sorsú emberek.
Azért Várhalmi úr konok kitartással elegy nyomulása elgondolkodtató a tekintetben, hogy egy olyan sokoldalú, annyi jelentős tisztséget betöltő ember esetében, mint amilyen ő, talán nem is lehet olyan rossz üzlet még egy Baja szintű kisváros esetében sem önkormányzati képviselőnek lenni.
(Khmmm .., az imént linkesített honlap bevezetője igencsak megragadta a figyelmemet. Nagyon úgy tűnik, túl szemérmes voltam idáig.)
Mert, ha valaki egy önkormányzati ciklus félidejében "pártfüggetlen" képviselőként mindenáron azon iparkodik, hogy minden lehetőségére álló eszközzel rossz hírét költse a jelenlegi városvezetésnek (az eszköztáre: sajtó, tévé, internet, ki tudja még mi nem), mégpediglen egy olyan képviselő, aki hát izé, hogy is mondjam, hogy sértődés sehonnan ne essék ..., csokornyi derék bajai polgártársunk hátán át masírozott a hőn áhított képviselői tisztségbe.
És itt elmélázván, nem bírom ki, hogy ne mutassam be elementáris erővel feltörő kacagásom kiváltó okát, ami nem más, mint a 2006-os év helyhatósági választása előtti szondázás, mint afféle olyan prognózis, amilyeneket rutinos vajákosasszonyok szoktak prezentálni: Miklós bátyánk álmodozik.
(Itt "érdemes" végighaladva egyenként rákattintani a "Jelenlegi Állás" menüpontokra.)
Jóságos polgármester jelöltünk bizony mintha kissé elszámította volna magát, lévén előjelzései ellenére a város választópolgárai az ő igencsak magas költségvonzatokkal járó, de meglehetősen görcsös igyekezetét 393 érvényes szavazat mellett, 2,6 %-os szavazataránnyal a "szavai süket fülekre találtak" végeredménnyel honorálták.
(Nem mellesleg dr. Révfy Zoltán 59, 37 %-os szavazataránnyal nyert a csúfosan bukott előd, Széll Péter 35,80 %-os eredményével szemben.)
A "Változás és megújulás Bajáért" formációban indultak mind egytől egyig csúfosan elvéreztek, kivéve Várhalmi urat, aki lényegében ezek összességének köszönhetően válhatott önkormányzati képviselővé. Mint látható, nekik köszönhető az az 518 töredékszavazat, ami ezt az egyetlen árva mandátumott volt hivatott megszerezni. Várhalmira direkt - tessünk megkapaszkodni - mindösszesen 33(!!!) választópolgár adta voksát.
Ma kissé morbid, hogy a pártfüggetlenségét kétszavanta hangsúlyozó Várhalmi Miklós mégis az egykori Széll-istálló maradéka között keresi szövetségeseit a mai városvezetéssel szemben. Emiatt volt is egy snassz fiaskó, ami a képviselő üléstermi helyének megváltoztatására irányult a közelmúltban. Kissé erőltetetten kikényszerítve, hogy megtalálja végre már az a bizonyos zsák a foltját.
Nem tudom, hogy az eddigi társak körül mi a nagy csönd, de úgy tűnik csak-csak érhette őket némi csalódás, lévén Várhalmi úr új segítők toborzását folytatja vehemensen, látható módon főként az iwiw portál berkeiben.
Ezek körülbelül annyira "pártfüggetlenek", mint a mágus, ki ismét önmagában látha Baja felszabadításának a lehetőségét.
Lesz itt még hadakozás, csak győzzük kapkodni a fejünket ...
Félidőben talán még sosem indult be kemény választási viaskodás, de most ezt is megértük.
Folyik ám a csörte kardcsattogva Várhalmi Miklós (maga mögött támogató erőivel, ami valójában sok-sok forint akkurátusan összegyűjtve), és a regnáló bajai városvezetés között.
Mindezek fő megjelenési formája a rendelkezésre álló médiák!
Egy része magánkézben, más része közszolgálatiként.
Példa okáért: Baja TV, kontra Bajai TV!
Vacaknyi i betűcske csak a különbség.
Az egyszerű halandó nem is érti, ha egyszer már van egy, akkor minek a másik?
Ugyanakkor meg az egyszerű halandóknál ici-picit tájékozottabb halandók meg jól tudják, valójában hol van a kutya elásva, mi az elfogadhatatlanság oka.
Csak azt nem értem, hogy az új tévétársaság létrehozói miért nem mondják ki kerek-perec ezt/ezeket az okokat, hiszen minden épeszű ember helyeslő bólogatás közepette elfogadná törekvésüket.
Szóval ez valahogy úgy van, hogy a piacgazdaság akár száz tévétársaság létét is szívesen fogadná, hiszen az összes egy ilyen kisváros esetében nem valószínű, hogy élve maradna. Százból elvérezne 98-99, és a legrátermettebb, a leginkább elfogadott, a legjobb megmaradna. Hadd rivalizáljon a magántőke. Ha már olyan az a fránya tőke, hogy időnként magánosítja magát.
Ugyanakkor meg a legevidensebb módon legyen egy olyan tévétársaság is, mely a városé, mely a közé, mely számára nem a profitorientáltság a fő szempont, hanem a szó szoros értelmében véve a közszolgálati jelleg.
Értelmezésem szerint az új társaság, a Bajai TV ezt a szerepkört kívánja betölteni.
Pontosan úgy, ahogy ez máshol, más kultúrvidékeken is szokás.
Bemutatva a szépet és a jót éppen úgy, mint a rondát és rosszat, mert ez mind az életünk velejárója.
Egyszóval bemutatni mindennapjainkat, szembesíteni az embereket mindazzal, ami mellett nap mint nap elmennek, és valamiért mégsem veszik észre.
Szokták mondani, hogy tükröt tartani az emberek elé. Én ezt elvetem, lévén ugye köztudott, hogy a tükör részint fordított képet ad, mésrészt meg, ha nem a legkiválóbb velencei matériából csiszolták, képes torz módon ábrázolni a valóságot.
Baján az Újvárosi lakótelep is mocsárra épült 35-40 éve, az egykor posványosként közismert területet töltötték fel ilyen-olyan anyagokkal (talán jobb, ha nem tudjuk mi mindennel). Épületeit nagyobb részben panelből húzták fel (a többi téglázott), aztán lám, még mindig milyen stabilan állnak a helyükön, a mintegy 8000 ott lakó bajai megelégedésére.
Khmmmm!
Biztos, hogy stabilan állnak?
Biztos, hogy elégedettek a lakók?
Egyszer talán nem ártana megtudni azt sem, hogy várhatóan meddig állhatnak az ilyen fajta épületek a helyükön anélkül, hogy életveszélyt jelentenének lakóik számára. Egyszer elérkezik ez az időpont is. De vajon mikortól kell komolyan venni az intő jeleket? Továbbá vajon majdan mi követi, ennek az időpontnak az elérkezését?
Persze mindannyiunk számára rendelkezésre áll a szakirodalom, mely szerint még nincs komoly aggodalomra ok, de én azért bátorkodnék rámutatni arra a nem elhanyagolandó körülményre, mely építőiparunkat szinte mindig is jellemezte "felszabadulásunk" óta, azaz csak azt nem loptak el az alapanyagokból, aminek az érintése azonnali halált okozott.
(Zárójelben közbevetőleg egy konkrét példa: én ismerek Baján olyan vadonatúj társasházat, melyhez ami vasból készült, ahhoz az alapanyagot a Szeremlei utcai vasudvarban vásárolták a kivitelezők. Az építési terv itt I. osztályú anyagot ír elő. Csakhogy! A beszerzési forrás soha nem árult ilyen osztályba sorolt vasanyagot, kizárólag "osztályos" matériából állt a választéka. Aki ért hozzá, az jól tudja, hogy mit jelent ez. És ez csak egy apró nüansza egy komplex kivitelezésnek.)
Elgondolkodásra serkentésként ajánlom az érintettek figyelmébe átnyálazni kiragadott példaként a következő dolgozatot: A paneles lakótelepek jövője.
És nem mellesleg, akinek van építész ismerőse (különös tekintettel olyan, aki ismeri Baját ebből a szempontból), az inkább kérdezzen rá időben arra, hogy miként vélekedik a felvetettekről.
Ha Orbán tovább folytatja ezt a lealacsonyító kokettálást, tőlem hovatovább meg is kaphatják ...
Ellenére, hogy tisztában vagyok azzal, miszerint a politikai színtér, mint afféle össznemzeti kupleráj dörzsölt örömlányokkal és örömfiúkkal van tele, mégsem vagyok képes felfogni, hogy Orbánék számára miért jó az, ha egy halom szimpatizánst elveszítenek ismét, egy ilyen undorító kvaterkázás miatt.
Fodor, vagy Kóka, vagy bárki más e jelentéktelen paca élén, teljesen mindegy, de egy magára valamit is adó politikus nem áll le erkölcsi hullákkal csálaskodva-bájologva csicseregni.
Miért muszáj mindig elcseszni a renomét, bizonyára akad, aki tudja, de hogy gyomorforgató ellenérzést vált ki ez a fajta viselkedés a nép köréből, azt kétlem, hogy oka lenne bárkinek is vitatni.
Ott rohadjon meg az egész előrehozott választás, ha az ára, egy magában fertőző betegségeket hordozó snassz futó szeretkezés.
El tudom képzelni, Dávid Ibolya ilyenkor mekkorákat röhöghet a markába.
Mi meg sokan, kínos zavarral tekergethetjük a nyakunkat, amikor fülig érő szájú vérortodoxokkal találjuk szembe magunkat.
Túlzottan hízelgő ránk nézve így a beállítottságunk.
Lévén ma Magyarország lakossága bizony rezignáltan veszi tudomásul, hogy hazája a hol szépen és kulturáltan, hol csúnyán és igen durva módszerekkel lopkodók melegágya.
Eljutottunk odáig, hogy már a nemzeti büszkeség is kiveszni tűnik az emberekből, ugyanis, ha valaki ráolvassa erre az országra, ennek az országnak a népére számtalan negatív jellegű ismérvét, bizony egyre inkább elmaradnak a tiltakozások, beletörődő szemlesütéssel vagyunk kénytelenek motyogni az orrunk alá: mi már csak ilyenek vagyunk.
A nép arca pirul amiatt a "kiváltságos" réteg miatt és helyett, melyek képviselői a világ legtermészetessebb módján tartják markukat közéletünk minden területén.
A nép restellkedik, a gátlástalan haszonélvezőkről pedig minden lepereg.
Lepereg, mert lopni, mert rabolni, mert korrumpálódni olyannyira természetessé vált számukra, ami miatt meg sem fordul a fejükben, hogy ez másként is lehetne.
A nép, a balga nép pedig mások mocskossága feletti szégyene mellett is gördül birka sorsával, és megállás nélkül dugdossa javait az éppen aktuális szegmens istenének a zsebébe, egyre gyakrabban még ott is, ahol ez még nem elvárás. Dugdossa, mert ez nálunk így szokás. És mint köztudott, a magyar egyik szokása rabjaként sem változtat egykönnyen napi beidegződésein. Inkább beledöglik, de akkor is eleget tesz társadalmunk íratlan elvárásainak.
Egy dolog vagyon, ami még úgyahogy megmarad számára: Jus Murmurandi, azaz a morgás joga, de azzal is csak csínyján, mert modernkori diktatúránk igen magas fokon ért ahhoz, hogyan fogja be se perc alatt az illőnél hangosabban zúgolódók pofáját.
Kérjük, vegyen részt a Bajai Városfejlesztési Stratégia 2007-2013 című dokumentum társadalmi egyeztetésében!
Baja Város Képviselő-testülete végső társadalmi egyeztetésre bocsátja a Bajai Városfejlesztési Stratégia 2007-2013 című dokumentumot. A stratégia megtalálható a www.bajavaros.hu honlapon egy véleményezési adatlappal együtt. Amennyiben nem áll rendelkezésére internet, az anyagot a polgármesteri hivatal titkárságán is megtekintheti, valamint javaslatait a rendelkezésére bocsátott adatlapon megteheti. A javaslatok beérkezésének határideje: 2007. október 15. Valamennyi bajai lakos véleménye fontos számunkra, ezért kérjük, járuljon hozzá Ön is ahhoz, hogy munkánk minél magasabb színvonalú legyen, és minél inkább a helyi érdekeket tükrözze!
Bizony a mellékelt vastuskók úgy irritálnak, hogy vizuálisan nem elég irritálóak.
Baján a Szabadság út, Szentháromság térbe történő betorkollásáról van szó, a forgalomterelési célt szolgáló feketére festett oszlopokról, melyek színükkel igencsak beleolvadnak azt úttest sötét tónusú hátterébe, ezzel olyanok számára, akik nem ismerik annyira a város úthálózatát, nem kis balesetveszélyt jelentve.
Már a jobboldali épület világosabb árnyalatú színével megegyező festés is figyelemfelkeltőbb lehetne, ráadásul az úttest jobb oldalán olyan érdes felületű csíkozást lehetne felfesteni, mely időben adhatna rázkódást okozva jelzést a jármű vezetőjének és utasainak.
Ne feledjük, hogy a Szabadság út mindkét oldalát általában parkolásra használják, ami az itt látottaktól eltérően alaposan leszűkíti az út keresztmetszetét.
Gyanítható, hogy történt már "csókolózás", hiszen, mint látható a felénk eső vastuskón, az eléggé kiemelkedik a talajszintből, a rögzítőcsavarok tisztán látszanak.
Belakták Baján az új helyijárati autóbuszállomást.
A mellékelt felvételeket még az üzembehelyzés előtt készítettem a helyszínről.
Ma reggel arra jártam, de nem volt nálam fényképezőgép, hogy megörökítsem az autóbuszok méretét azon tetőszerkezetek mellett, melyek elvileg a tűző napsütéssel szemben árnyékot, a lehulló istenáldástól vedig védelmet kéne, hogy biztosítsanak.
Nos, az autóbuszok tetejének legmagasabb pontja megegyezik a képen látható járatszámjelző táblák felső szintjének magasságával. Jól látható, hogy efölött még jelentős olyan magasság található, mely léte számomra megmagyarázhatatlan.
Még látványként sem inpozánsak ezek a fordított sátortetők, én hajlok ránézésre szocreál stílusra emlékezni, de rendeltetésszerűségében így aligha képesek védelmet nyújtani bármi ellen is. Ez különösen akkor visszatetsző, ha a mindinkább jellemző záporesőkre gondolunk, de télvíz idejére sem szívesen gondolok cudarabb időjárás esetén.
A fotón még nincsenek padok.
Ha ez netán így is maradt, akkor nem igazán tudom elképzelni, hogy saját sarkukon kívül mire csüccsenjen le az utazóközönség?
Íme egy eklatáns példa arra, hogy műdemokráciákban 'hűséges' pártkatonák esetében mennyire képlékeny az általuk vallott, illetve hát vallott a fészkes fenét, zömében felvett ideológiai hovatartozás.
Ha ne lenne véresen komoly, akár röhögésre is késztethetné az embert (Index 10.23. 17:45).
"Beindították a tankot
Az 56-os ünnepségek díszletének kirakott tankot beindították a tüntetők, és száz métert haladtak is a rendőrök felé, majd megállították az Anker-háznál. Az emberek menekültek előle. Két, szintén díszlet-teherautóval a barikádot erősítik."
Nem lehet országos népszavazást tartani: a) költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról, b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról, c) az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendelkezéseiről, d) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekről, e) az Országgyűlés feloszlásáról, f) a Kormány programjáról, g) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről, h) a fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról, i) a helyi önkormányzat képviselő-testületének feloszlatásáról, j) a közkegyelem gyakorlásáról."
Aszentyit, ad ám az Index tippeket a népnek (10.23. 17:38).
"Ügydöntő népszavazás
Az országos népszavazásnak a jogi következmények (kötőerő) szempontjából két fajtája van: a véleménynyilvánító népszavazás és az ügydöntő népszavazás. Az ügydöntő népszavazás eredménye kötelező az Országgyűlésre. Ügydöntő az országos népszavazás, ha azt legalább 200 000 választópolgár kezdeményezte."
... és ma hajnaltól az Isten sem mossa le rólunk, hogy Magyarország államformája nem diktatúra :(...
Hogy puha, vagy kemény, az ma már szinte teljesen mindegy, ahol alapjogokat lábbal tipornak, az valóban művelt nemzetközi civilizációk előtt igencsak szalonképtelen megjelenés.
A Parlamentben állami kitüntetést kapott Dózsa László színész is, aki 1956-ban 14 éves volt. Dózsa Lászlót 1956. november 5-én társaival együtt elfogták, és a nyílt utcán kivégzőosztag elé állították. Társai valamennyien meghaltak, Dózsa László súlyos sérülésekkel és két repeszdarabbal a nyakában túlélte a kivégzést. Az eszméletlen Dózsa Lászlót a Szövetség utcai kórházba szállították, majd ÁVH-sok átvitték a Mosonyi úti rabkórházba, amelyről köztudomású volt, hogy vallatóhely.
Az egyik vallatótiszt annyira szétrúgta Dózsa fejét, hogy kitört belőle egy csontdarab, és ekkor a klinikai halál állapotába került. Mivel azt hitték, meghalt, tömegsírba dobták, testére meszet öntöttek. Dózsa Lászlót egy ma is élő sírásó mentette meg, aki társa segítségével elvitte a Szabolcs utcai kórházba, ahol nyolcórás műtéttel mentették meg az életét. A 64 éves Dózsa László jelenleg a Madách Színházban és az Újpest Színházban játszik. Napokban jelent meg A rivaldától a vérpadig és utána című riportkötete."
Már a jobboldali épület világosabb árnyalatú színével megegyező festés is figyelemfelkeltőbb lehetne, ráadásul az úttest jobb oldalán olyan érdes felületű csíkozást lehetne felfesteni, mely időben adhatna rázkódást okozva jelzést a jármű vezetőjének és utasainak.
Ne feledjük, hogy a Szabadság út mindkét oldalát általában parkolásra használják, ami az itt látottaktól eltérően alaposan leszűkíti az út keresztmetszetét.
Gyanítható, hogy történt már "csókolózás", hiszen, mint látható a felénk eső vastuskón, az eléggé kiemelkedik a talajszintből, a rögzítőcsavarok tisztán látszanak.
