Pedig érdemes próbálkozni vele. Nekem 2017-ben és '19-ben voltak tudatos álmaim (amikor az álomcselekményt úgy irányítod, ahogy akarod). Nagyon finom dolog volt, de elhasználtam röpködésre... :( Azóta meg nem sikerült nekem sem. Pedig ebben az állapotban sokkal közelebb kerülsz a belső világodhoz (7-szer tudatosabb vagy), és tudsz kérni tanítást is odaföntről, találkozhatsz a segítőkkel is.
Az ember általában sokkal többet álmodik mint amire emlékezik arra is zavarosan.
Szeretnék emlékezni és akkor előbb utóbb rájövök ÁLMODÁS KÖZBEN hogy ez csak egy álom és ezesetben alakithatóvá lesz az álomtörténer én lennék az alanya.Alkotó álom. Valahogy nem vagyok eléggé sikeres ebben :)
álmomban megőrültem. nálunk volt tesóm, egy tök átlagos napon. Pillanatok alatt zajlott az egész, hogy éreztem, hogy vmi nem stimmel, olyan érzésem kezdődött es futott is le azonnal bennem, hogy szakadok el a valóságtól (érzékelésem) kb olyan gyorsasággal mint egy szakadékba zuhanás, miközben azt is megéltem, ugyanazt mint a múltkori vobatosban, hogy nem hat semmi, ugyanakkor nekem sincs hatalmam a folyamat fekett. Ordítani kezdtem, szerintem csak álltam, jött közel a tesóm, mert ő meg valami szájból szájba lélegeztetéssel újra akart éleszteni (de lehet hogy csak azt gondoltam a hatalmas tatogásából) amitől meg jobban beparáztam, de addigra már egyáltalán nem tudtam mi zajlik ténylegesen körülöttem, de érdekes, mert annak tudatában voltam, hogy mi zajlik bennem, azazhogy épp megőrülök.
Nem volt már pontosan kivehető, amit látok, kezdtek cserbenhagyni az érzékeim.gondolom, hogy tesóm segítségért kiabál- vagy hozzám, legalábbis azt látom artikulaciójából, ahogy fölém hajol, de tök süketség. Nem hallok.
A következőkben már a gyerekeim is ott voltak., a kisfiam játékpuskával le akart lőni, a kislányom félt tőlem, fel is vették, el is vitték tőlem a családom, hogy ne lásson ilyen állapotban.
*
Borzasztó volt. Az éveken át nyomasztó szellemes álmaimnál is borzasztóbb volt.
egy vonaton utaztam. Kiesett a karkötőm. Láttam a sínek közt egyre távolodó fényét, nagyon sóvárgó, igazi bánattól elszántan hát leugrottam. Gyors visszaszaladtam, felvettem, aztán csak futok a síneken. Robognak el mellettem vonatok. Hatalmas erővel, gyorsasággal, közel vannak, de nincs félelmem tőlük.
Egy őr rámordít, hogy takarodjak a sínpályáról, életveszélyes (bár asszem ez a szó, hogy életveszélyes, így nem is hangzik el, de azt gondolom, hogy talán azért szól, mer amúgy az) meg valami elektromos porról magyaráz, ja igen, lehet itt hangzik el, hogy életveszélyes. De csak futok tovább a sínek közt, mindenütt szikrázik meg valahogy olyan benyomásom van, mintha valami elektromos térben suhannék, de az se hat már. (már hogy nem ráz vagy ilyesmi)
És nem is a vonatoktól, hanem attól félek, hogy elkap az őr. Úgy emlékszem, be is érek egy állomásra, és talán egy pont induló vonatra felszállok az őr elől. De lehet, hogy ezt már csak akartam álmodni, nem emlékszem pontosan. Éjjel játszódik amúgy.
A régi utcában, régi házban voltam, ahol több, mint 30 évig éltünk, azt nem tudom, hogy anyuék-apuék hol voltak, de a konyhában minden úgy volt, mint régen, nem pedig úgy, mint most, ahogy a Csabáék laknak (szép, modern konyhában és felújított lakásban), hanem a régi kék-fehér csempe mindenhol, és a spájzban sem a most ott lévő vegyes tüzelésú kazán volt, hanem anyu régi spájza, a kis hűtővel. Valamiért ott voltunk, Magdi, Andi meg én, és szerintem szilveszteri bulira készültünk, és én elmeséltem nekik, hogy próbáltam vegán kocsonyát csinálni, és tök jó érzés volt, hogy Andi azonnal rávágta, hogy “Pektinnel, igaz?”, és én boldog voltam, hogy végre valaki érti, hogy mi az a pektin, és nem néz rám úgy, mintha a Holdról jöttem volna. Ennyire emlékszem, meg még arra, hogy valamiért át kellett mennem az utca túloldalán lakó szembeszomszédékhoz, az egész utca úgy nézett ki, mint 40 évvel ezelőtt, de a lakók ismeretlenek voltak, fiatalok, buliztak, és nem ismertek meg engem. Hiába magyaráztam nekik, hogy itt lakunk szemben, nagyon furcsállkodva néztek rám. Szóval ennyi az álom, nem sok, de örülni ez is elég :)
Nem tudom, hogy ez mit jelent, de jó jel, hogy végre elkezdtem emlékezni az álmaimra. Fontos lépés az álomjógában, sőt, az első lépés. Évek óta alig emlékeztem, de most, hogy leálltam a nikotinnal, kezd gyógyulni ez a képességem (is) :)
Kulcs vagy kulcscsomó, hó havazás csatangolás. (megjegyzem a kulcs más egyéb formában eseményekben is megjelent már)
A tegnapi álomban tartottam volna hazafelé de észrevettem hogy nincs a nadrágzsebembe a kulcs. Azon törtem a fejem hogy is jutok így be kulcs nélkül a lakásomba...Közben észleltem hogy havas kocsinyomon lépdelek...
Azelőtti álmomban tiszta havas úton járdán lépkedtem mezítláb. Fürdőnadrágba voltam de a vállamon törölköző hevert...Furcsálltam hogy nem szól meg ezért senki. Hirtelen futásba kezdtem s akkor jutott eszembe nincs nálam kulcs amivel be tudnék menni a lakásomba...
Nyilván minden visszatérő álom sugall (determinál?) valamit...
Nem tudom, mi lehetett. Volt egy másik házunk is, mondom az uramnak, adjuk el a francba azt, és abból csináltassuk meg emennek a tetejét. Hát hogy azt nem adjuk el. Jó, de egyre nagyobb és több lett a lyuk, és a végére az egyik oldalon teljesen hiányoztak már a cserepek, szinte csak a gerendák voltak meg és rajtuk a tapéta( nem tudom, az hogyan)
Hogy majd meg lesz csinálva, de tudtam hogy nem lesz az megcsinálva.
Nem volt egyébként rossz érzés a padláson. Én már jó pár éve nem jártam ott álmomban, mert sose mertem felmenni a szellemek miatt.
Tudja a fene. Olyan emberekkel volt erotikus/szép szerelmes álmom, akikkel a való életben sosem foglalkoztam volna. Osztálytárs lány pl. aki nagyon nem érdekelt soha, mégis szép, szerelmes álmom volt vele, de volt ilyen unokatestvérem is - persze, sosem érdekelt valójában. Rengeteg hülye álmom van...
Az álom (vagy pontosabban az alvás) során a tudat ideiglenesen egy másik világban folytatja a tapasztalat szerzést. Ez a másik világ vagy "dimenzió" közelebb van a valósághoz, mint a fizikai világunk. Ez a másik világ közelebb van ahhoz a világhoz, ami (minden) fizikai élet után (eddig is) vár(t) ránk. Ezért szokták mondani, hogy az alvás egy kis halál, amiből a tudat (jó eseteben és gyakrabban mint nem) visszatér reggelente. Az álmok nagy részére nem emlékszünk illetve amire igen az is csak a történések emberi fogalmakra fordított változata, értelmezése, tulajdonképpen a tudatos tudatunk próbál az általa ismert fizikai világba illeszthető értelmet találni benne. De még így is születhetnek egészen vad értelmezések :)
Ha valakivel álmodsz, akkor tulajdonképpen azzal a valakivel valamilyen kapcsolatba lépsz, kommunikáció folyik köztetek, abban a másik világban. Ez a valaki lehet számodra ismerős az aktuális életedből, de lehet látszólag ismeretlen is egy másik, párhuzamos valóságból vagy (szintén ismeretlennek tűnő) saját magad egy másik életből. Azért nem mondom, hogy előző vagy következő életből, mert ezek az életek párhuzamosan zajlanak, ugyanakkor (pont az álmokon keresztül) hatással vannak egymásra, kapcsolatba lépnek egymással, mivel a tudatrészek (különböző fizikai megvalósulásai) ugyanahhoz az entitáshoz tartoznak.
A vonzás törvényét az álomra is vonatkoztatva, azzal van dolgod álmodban, aki valamilyen mértékben hasonló szinten van veled egy adott témában, van közös pont, ami összeköt. Ugyanúgy mint az éber valóságban, nem egyik vonzza a másikat, hanem a hasonló szint miatt egymásra találnak, az azonos szintű idősíkjaik összeolvadnak. Ebből az is következik, hogy nem csak az egyik vagy másik óhaja a találkozás, hanem valami közös dolog hozta össze azt. Az viszont lehet, hogy a tudatos tudat nem tud ilyen közös pontot felismerni mikor próbálja értelmezni az eseményeket, próbálja tudatosítani a történteket.
De ez csak egyfajta magyarázat és nem biztos, hogy segített az álmaid értelmezésében :)
Kedves justNick, én azt szeretném kérdezni, hogy bár úgy tudom, én vagyok az álmodó és az álmodott is, nem lehetséges, hogy ha valaki mással álmodom, az az ő óhaja, hogy így találkozzon velem ? :)
lehet elolvasom, érdekel mit gondolt az álmokról. olvasom tovább a cikket, szerintem hülyeség ez az álomcenzúra. az álmodás egy öntudatlan állapot, ahol a tudattartalmak a lelki folyamatokra legjobban hajazó eseménysort, képet manifesztálják. de nagyon sok mindentől függ, külső és belső dolgoktól, és van olyan is, hogy álomtündér, meg mindenféle lények, akik körülötted lehetnek, és hatással vannak lelki folyamatokra, amikről nem is tudsz, viszont az álomban pont hogy, mivel nem működik az ébrenlét racionális bevásárlókocsitologató elméje, ezért felszínre tudnak kerülni.
"Bár számos tudományos elmélet született, valójában még mindig nincs kizárólagos válaszunk arra, hogy miért is álmodunk. Freud szerint az álom vágyteljesítés, ami során olyan vágyak és késztetések öltenek formát képekben, amiket tudatosan még önmagunk előtt sem merünk bevallani. Úgy gondolta, hogy
álmunkban a tudattalan lelki tartalmaink fejeződnek ki."
lehet te így érzed. én minden nap álmodok egész életemben, és mindig élvezem az álmodást, tartalomtól függetlenül. alig várom, hogy lefeküdhessek, mert igen jól szórakozok álmomban, sokkal jobb, mint az ébrenlét. szerintem azért is álmodok idegenekkel, mert annyira unom magam körül az embereket, hogy legalább álmomban legyenek újak, érdekesebbek.
ez a saját teóriád, vagy folytattál álompszichológiai tanulmányokat? ez az álomcenzúra nem rémlik sehonnan, még az ősi kínaiak sem ismerték. belinkelnéd a forrásaidat, szívesen olvasnék róla.
