Én még tudok egy pár másikat is: reggelizés, alvás, sportolás, munkába járás...
erre mind igaz, hogy "elveszi az ember eszét, erős függést okoz, elvonási tünetekkel jár, és akarattal nem lehet tőle megszabadulni."
A kérdés inkább az, melyik mennyire "káros". E tekintetben sem mondhatunk biztosat. A "szenvedély"betegségekre" " úgyis az hajlamos, aki agyilag hajlamos rá, aki nem, az a munkába járás elvonását is túléli elvonási tünetek nélkül:p.
Ha pontosabb választ is vársz: nagyon nehéz megmondani, mi az, hogy "elveszi az ember eszét". Honnan akarod tudni, mi a jó az embernek és mi nem? Hogy mire van szüksége? A drogra ugyanúgy szükség lehet. Mennyi ember nem élne tovább kávé, csokoládé, dohány nélkül! A szexről nem is beszélve!!:)
Minden emberi tevékenység megváltoztatja az emberek cselekedeit, gondolatait, tehát minden külső dolognak van hatása a belsőre. Ez tehát nem lehet kritériuma semminek.
Mi az az "erős függés"? Kitől függ az ember a plátói szerelemben (úgy értem, ha csak sóvárog)? Önmagától? Akkor mi értelme "függőséget" definiálni? Az ember a családtagjaitól, a pénztől is függésben van.
"elvonási tünetekkel jár": Minden dolog, amit megszoktál, evvel jár. Mindegy, ezt biológialag okoljuk meg: az agyban a hormonok szintjeinek át kell állni, avagy lelkileg: az embernek hozzá kell szokniaaz új helyzethez. Ha ezután reggeli, ebéd, vacsora helyett egy étkezést akarsz csak naponta, méghozzá hirtelen, ez borzasztó elvonási tünetekkel jár: szédülés, erős éhségérzet, akár hányás. A misztikus "drogéhség", amiről beszélnek, főleg azért ilyen erős, mert ha valaki nem akar leszokni, mert szüksége van rá, akkor természetellenesen hajthatja ezt végre - hát nem csoda, hogy sokkal nehezebb. Amúgy a keményebb drogokról is le lehet szokni hamar, ha az ember tényleg akarná...
"akarattal nem lehet tőle megszabadulni.". Ebben nem vagyok biztos. Ha vannak olyan elszánt emberek, akik éhségsztrájkba kezdenek, akkor biztosan vannak olyanok is, akik szerelemsztrájkba kezdenek.
A égvilágon semmi különbség sincs a "hasznos, megszokott dolgok" és a "szenvedélyebetegségek" között. Bármit, ha túlzásba viszel, ártalmas - gondolj a gyógyszerekre. A különbség legfeljebb ott van, hogy a szerelem időszakos, míg az evés, ivás, alvás rendszeres. Nem hozhatod fel érvnek, hogy az éhenhalhat az ember, mert a szerelem megvonástól is képesek meghalni az emberek, akár öngyilok formában. Sőt ölni is képesek szerelemből. Tulajdonképpen érdekes, hogy még egyik kormánynak sem jutott eszébe betiltani a szerelmet, elvégre is sokezer ember hal meg szerelmi bánatból, vagy öl féltékenységből! Ami köztudottan a szerelem velejárója. A drogokat bezzeg betiltják, mert avval pénzt lehet keresni és a maffiának kell.
Összefoglalóan: nem a szerelem a betegség, hanem a szenvedély, ha vki makacsul ragaszkodik valamihez a természetes igényén felül... Márpedig szerintem ennek semmi köze a szenvedély tárgyához, ami lehet szerencsejáték, evés (túlsúly stb), vagy "szerelem" vagy "anorexia". A társadalmi megítélés persze merőben különbözik. A skála a sajnálattól, utálattól a magasztalásig terjed. A szerelmeseket nem szokás sajnálni, bár úgy látom te valamiért ellene vagy... milyen dolgok okozhatják, hogy te ilyen negatívan ítéled meg? Családi tragédiák, avagy "csak" személyes tapasztalat?
Az irónikus stílus nem ellened szól, Cillit, csak a téma és mások ellen...
