Azóta a Julia- és az igazi magas Alpokban - mindenhol, ahol legalább 2 e fölötti hegy van.
A megtett táv egy dolog, a szintkülönbség és a terepviszonyok, amik számítanak - eddig az idei a legtöbb minden szempontból és még van hátra egy-két különlegesség.
Hogy on topik is legyek, ma futottam egy kilométert. Ez így első olvasatra elég szánalmasan hangzik, de két hónapja műtötték az egyik szememet. Orvosi engedéllyel már futhatok, de egyelőre nem akarok többet, nem szeretném megerőltetni.
Azt tervezem, ha semmi gond nem lesz, hétről-hétre növelem a távot. Már hiányzott, mégha nem is ment úgy, ahogy gondoltam.
Egyébként munkába gyalog járok, naponta 10-20 km közötti távokat a telefon szerint, útvonaltól függően. De ezeket nem számolom sehova, mert világ életemben így volt, nekem ez a természetes. Ezért nem is akarom kiírni naponta se ezt, se a napi pár lefutott kilométereket, csak akkor, ha növelem a távot.
Május 9-én befejeződött a Budapest-Balatonakarattya 120 km-es és a Balatonakarattya-Tihany-Szántód-Balatonakarattya kb. 90 km-es gyalogtúra a bicikli úton 16 szakaszra bontva.
A 12 éves piros pipás nyári túracipőmet pár napja elvittem utolsó útjára - szerintem szépen búcsúztunk egymástól és az őszi erdőtől - felmentünk Babits Mihályék csodálatos nyári lakjához (is) - "Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem" - én meg tisztelegtem sokadszor is...
A manapság kapható cipők nemhogy 12 évet nem bírnak ki, hanem sajnos kettőt sem - persze lehet, én gyilkolom őket naponta 15-20 kilométerrel hegyen-völgyön-aszfalton, ahol csak van alkalom, mert az életemért gyalogok...
Visz az új bakancs rendületlenűl - nézem a lábfejemnél, hol fog majd eltörni keresztben a talpa pár év múlva - nincs rálátosom, mert szinte meg sem hajlik, olyan mint egy hintaló - mégis jól műxik - legyen még sokáig velem - eddig nagyon jól teljesített.
Várom újra a futás fantasztikus élményét, amit ma részben már megtapasztaltam, dacára a kora reggeli morcos észak-nyugati szélnek, amit évtizedek óta utálok, tenni ellene semmit nem tudok.
3 ezer méter felett 250-300 méteres szintkülönbség gyalogosan 3 napon keresztül - jól esett. Különösen szikrázó napsütésben, szélcsendben - ritka időjárási körülmények között - fantasztikus volt.
Ma pedig, más módon, másért, de megtettem a rám mért "saját kis kilométereimet" - szigorúan a rövid o betűvel. RIP Sarkany!
Tudom, hogy klassz volt ez így, a nap is kisütött a végére, pedig a tegnapi szakadó esőben való tesztelést még ma is szeretettem volna megerősíteni, de szerintem jó a cucc - köszi Tupikám!:-) - bátran indulok neki az idei utolsó magashegyinek - természetesen váltócipővel - mert azért sose lehet azt tudni... onnan fentről majd felintegetek!:-)
Sarkanyos kilométer-gyűjtögetés volt ma több funkcióval. Érzelmi háttér: ma lett volna 67 éves, amit nagyon várt, sajnos nem érte meg. + racionális indok: oda irányított, ahol egy szuper magashegyi bakancs várt rám, a kategóriájához képest szinte potom áron, és bizony ezt be kell törni/járatni.
