Tényleg ha így belegondolok, tényleg lószart se csinál. Nálunk fél kilenctől fél ötig tart a munkaidő. Ez a seggfej ideért úgy tíz körül, aztán 11-kor eltűnik, (biztos ebédel) majd három körül visszaért, de négykor már hűlt helyét se lehet találni.
Ezt abból is észreveszem, hogy sosincs itt, mert ha az irodájában nem veszi fel a telefont, akkor miért is ne elkezd nálam csörögni, és hát ember nem volt még aki utolérte, ja monduk ha hetente kétszer keresik telefonon.
Basszus, tényleg rohadtul rátapintottál a lényegre, most hogy így jobban elgondolkozom.. ez a balfék, vagy nincs benn, vagy engem baszogat. A rohadt.. De már elhatároztam, hogyha mégegyszer idejön valami mondvacsinált ökörséggel, bemegyek a főnökömhöz, (aki mellett mellesleg minden nap 8 órában dolgozom) és megkérdezem, hogy neki van e valami godja a munkámmal, és ha nincs, akkor megkérem, hogy ezt foglalja írásba munkaköri leírásként, és ha jön a barom csinovnyik, akkor majd az orra alá dugom, hogy bekaphatod..
Szerintem ezek az emberek lelki sérültek, valami bajuk van. De hát ki nem az manapság...
Ez lehet bármi, magánéleti, önértékelési, tehetségtelenség érzése akármi, a legkülönbözőbb szinteken.
Egy munkahelyen nagyon jól megfigyelhető, hogy ki mennyire, kiegyensúlyozott, elégedett az életével.
Aki pl üvölt egy munkahelyen kollegájával, beosztottjával, az nálam már eleve eláshatja magát.
Akármiért üvölt, és ha igaza van neki akkor is.
Ne üvöltsön.
És ha a munkahelyen üvölt, valószínűleg otthon is meg az utcán is ha valami konfliktusa van.
Én 2 éve vagyok főnök, de még nem emeltem fel a hangomat, pedig probléma az volt elég. Ingerült már voltam persze, mert az emberi ostobaság és rosszindulat néha határtalan és bosszantó, de akkor is mindig egy határom belül tudtam maradni.
Ha valakinek üvöltözésre, hisztizésre van szüksége a tekintélyhez az nagy gáz.
Szakmailag lehet egy zseni, de emberileg nem tudom értékelni.
Nem lehet, hogy az a baja a főnöködnek, hogy kevés a dolga és emiatt nem érzi magát fontosnak? Valahol muszály kompenzálnia, érezni kell a hatalmat, és hát valszeg te vagy az, akitől megfelelően nagy hatalmi távolság választja el, így veszélytelenül b*szogathatja.
Nálunk van egy ilyen figura: egy rémálom. Főleg azért, mert esetében a hülyeség kifogyhatatlan szorgalommal párosul... Egyik hülye dolga, hogy pénteken du. 4 körül szétküld 30 emailt a legkülönbözőbb embereknek, persze CC a főnöknek, hogy lássa, mennyi fontos dolgot intéz el emberünk. A feladatokkal garantáltan nem foglalkozik senki hétfőnél előbb, de a péntek esti bulihoz jó alaphangulatot teremt... Meg a másik: küld egy emailt, majd amikor határidő van, 1 nappal előtte megismétli azzal, hogy mindenki olvassa el az előző levelét, amiben az van, amitr most is csatolt, és mindenki végezze el a feladatot határidőre, aztán határidő után 1 perccel újabb, az előző kettőt is tartalmazó emil, hogy "hol a cucc???", ez persze már CC minden főnökének is...
Nagyon kiváncsi lennék más emberek tapasztalatára, nem a "kegyetlenségekre", hanem a szürkeállomány leamortizáló, inkább nevetséges, mint komoly főnöki megnyilvánulásokra, utasításokra.
Ha már egy "diliházban" kell dolgoznom, had röhögjek más tapasztalatain!
Nem vagyok egy nyekergős típus és nem is vagyok tévedhetetlen, -jaj de sok a munkám, jaj de sokan bántanak, jaj de kizsigerelnek típus.- de az elmúlt két hónap során mióta itt dolgozom, egy fia hibát, annyit sem csináltam. És engem az hoz ki a sodromból, hogy nekem nem kell vállveregetés, hogy jól van kisfiam látom törekszel, látom összeszedetten, jól végzed a munkádat. Nem erre nincs szükségem, de attól már kurvára ki vagyok akadva, hogy hiába nem hibázol, mindig akad egy kurafi aki unatkozik, és addig ül a nyakadon a barom kifogásaival, álproblémáival, hogy addig megy fel a pumpa, még tényleg elcseszed, vagy elküldöd a kurva anyjába, és ugye akkor már van oka panasszal élni.
Ez a harmadik munkahelyem.
Az elsőnél hét főnököm volt, abból egy volt normális, meg a nagyfőnök félig, de szavazzuk meg neki a bizalmat.
A másodiknál három főnököm volt, eddit ez volt a csúcs mind a három elmebeteg volt.
A mostani munkahelyemen három főnököm van szintén, itt egy defektes (igaz eddig ő viszi a pálmát)
Ha összeadjuk 13 főnökből öt volt valamilyen szinten emerileg normális.
Viszont a kollegáimnál (akik szintén szép számmal voltak és vannak, úgy 90% a teljesen korrekt normális ember, és csupán 10%-ánál van valami elváltozás.
A kérdés az, hogy ebből a 10%-ból lesz az elmebeteg főnök, vagy a főnök is volt ember, aztán főnök lett?
ajánlom a főnöködnek:
Dale Carnegie: Sikerkalauz 1-2-3 kötetet.+ Richard Carlsson: Ne Aggódj,gazdagodj c könyvet.+ neked is +mindenkinek. +az NLP-t mint módszert ha már eleged van a dolgokból. üdv
Tulajdonképpen a vita nem ezen kezdődött, hanem azon, hogy:
minden nap kapok egy rakat iratot elintézésre.
Szépen mindegyik kap egy iktatási számot az iktatási könyben. Majd jön vele a meló. Aztán ha én elintéztem a hatezer papír közül az egyiket, azonnal lefűzöm, hogy a többi elintézedő között ne kallódjon, és az iktatókönyben kipipálom, hogy ez bizony el van intézve, és le is van fűzve. Erre idejön ez a korlátolt balfasz (két hónapja dolgozom itt, de eddig kétszer jött be, akkor is csak kötekedni) hogy itt van egy mappa, abban kell tárolni a havi munkát, iktatási sorrendben, és mikor ő (az atyaúristen) a hónap végén megnézte, hogy ugyan minden el lett e intézve, akkor lehet lefűni. Erre én mondtam neki, hogy mi a faszért tartogassam az elintézett dolgokat együtt az elintézetlenekkel, hogy nagyobb legyen a keveredés? erre ő megnyugtatott, hogy ez itt így szokás, ezt ő így szokta meg és így követeli.
Tehát mikor elfogynak a logikai és észérvek, akkor jön a diktatúra, hogy ezt ő így szokta meg...
Most, hogy így körbenézek a kollegáim asztalán, aztán a sajátomon is, hát harsány röhögés törne ki, ha én bármilyem megjegyzést tennék az íróasztali rendre vonatkozólag...:)
Van a főnököm, aki jó fej, néha Bikini, meg Hobo számokatat énekelget, és tud rangsort állítani, a fontos dolgok, és a kevésbbé fontos dolgok között. Aztán van két kisfőnök. Az egyikkel semmi gond, az a normálisabb fajtából való. Nade a másik!
-"Miért nem áll párhuzamosan a két toll az íróasztalod a naptár mellett?" - ez egy kicsit, de csak egy kicsit túlzó példa - és mikor az ember azt válaszolja rá, hogy
-azért van az egyik toll a telefon mellett, hogy kéznél legyen, a másik meg azért van a fiókban, hogyha valaki elvetemült arra járó felkapná a "fontos" tollat, akkor elő tudjak venni egy másikat.
-"de ez nálunk nem szokás, én nem így szoktam meg, mert ha például én idejövök, és írnom kell valamit a naptárban, és a toll nem az íróasztal közepén van a naptár előtt, akkor..
jó ez egy kitalált fiktív példa, de a kicsinyésség, a "belekötök a levegővételedbe tökmindegy milyen munkát végzel".
Egy ideig az ember próbál hadakozni a hülyeség ellen, megpróbálja megmagyarázni, hogy minden ember más, mindenkinek más szokásai vannak, aztán egy idő után belefárad, és más csak annyit tud mondani, hogy "bazdmeg ez nem normális! ennek az egyedüli élvezete, az én baszogatásom?"