Ha nem gond, maradok a tegezésnél, úgy könnyebb beszélgetni, a tisztelet megadása meg nem ezen múlik!
Kezdem a legutolsó bekezdéssel. Azt látom egyik gondnak, hogy nagyon magas az ivartalanítás költsége, amit állatorvosi szempontból értek, de ez a tény önmagában is visszafog sokakat. Itt most megint nem a hobbitartókról beszélek, akiknek semmi se drága kutyájuknak, hanem az egyszerű emberekről, akiknek sokkal komolyabb problémákkal kell szembenézniük, és ezernyi más helyre tenni kevéske pénzüket. A kanok herélése még semmi egy szuka műtétjéhez képest. Húszezer az rengeteg pénz. Kutyáért faluhelyen amúgy sem szoktak pénzt adni, akkor meg egy vagyont fizessenek az ivartalanításért? Sokan egyszerűen ezt nem tehetik meg. Erre is lehetne egy fentről kezdeményezett program, ami által lehetőség lenne ingyenes ivartalanításra, mivel a megelőzés olcsóbb, mint a következménykezelés. De ha belegondolunk, hogy emberi vonatkozásban is sokan az abortuszt gondolják megoldásnak a védekezés helyett, pedig ott emberi életekről van szó, mégis elveszik önhatalmúlag, akkor ne is csodálkozzunk álkatok körében tapasztalt ilyen bajokon...
A másik, amit nem értek és régtől érdekel, hogy a menhelyek miért kérnek pénzt a befogadóktól, kvázi megfizettetve az orvosi költségeket. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy lennének emberek, akik szívesen magukhoz vennének ilyen kutyákat, de mire hazaérnének vele, egy vagyont kell kiadniuk. Gyakorlatilag nem befogadnak, hanem vásárolnak maguknak egy kutyát. Kiadnak annyi pénzt, amiből az út, a szükséges eszközök, a kutyatáp kerül. Ezt lehet valaki egyszer ki tudná fizetni, bevállalná így a kutyát, de amikor még a kutyáért is ki kéne adnia pénzt, akkor az már nem fér a keretbe. És nem megy sehova. Szerintem ezt opcióvá kéne tenni, aki tud, az adjon érte, aki nem, az meg vihesse jelképes összegért. Nem értem az értelmét a rendszernek, hisz így kevesebb kutya kerül ki, ami további költség.
Ha megkínzott kutyát lát, nehezen tud higgadt maradni szerintem. És az állatvédők nagyon, nagyon sok ilyennel találkoznak.
Higgye el, nem csak az állatra fókuszálnak, az embert is nézik! Nagyon sok emberen segítettek azok, akik állatokon segítettek.
Viszont akik rangsorolnak, rendszerint sem emberen, sem állaton nem segítenek.
Egyébként elősorban a gondolkodásmód az, amin változtatni kellene. Hogy az élőlény nem tárgy.
Egy autót ha használ, nem csak benzint költ rá. De egy kutyának azt hiszi, elég ha odavet némi moslékot, vagy ételt.
Nem ragozom, kis hazánkban az embert sem tisztelik, az állat tisztelete meg egyenesen nevetséges sokak szemében.
Szeretni az állatot - ez relatív. Aki nem bántja, még nem szereti.
Egyébként fel nem foghatom, aki nem tud mit kezdeni a kutyás szaporulattal, az miért nem ivartalanít? Miért kell szaporítani a szenvedést, a kínt, a kiszolgáltatottságot?
A jóléti országok állattartási körülményeit nem lehet semmiképp hazánk falusi, tanyasi viszonyaihoz hasonlítani. Ott régtől fogva más a kultúra, társadalmi rend. A keleti és nyugati országok közti különbség számottevő.
Nálunk bizony sok idő, míg hathatós változás lesz a gondolkodásban, hozzáállásban. Személy szerint nem vagyok állatvédő, de gyerekkoromtól fogva minden állatot megmentettem, amit tudtam, segítettem, ahogy tudtam. Itt, ahol élünk is kemény küzdelmek árán lehetett elérni apró eredményeket, de sose mentem fejjel a falnak, hanem a helyzet megkívántakor határozott véleménynyilvánítással igyekeztem nyitogatni főként hivatalos tisztségben levők szemeit arról, hogy a törvények miről hogy rendelkeznek. Addig, míg az önkormányzat tisztségviselői, polgámester, jegyző... sincsenek tisztában a dolgokkal vagy kényelmesebb nem tudni dolgokról, addig nehéz elvárás az egyszerű emberektől jogkövetést elvárni. Így tapasztalom. Tudnék mesélni, de talán máskor.
Viszont ellenszenves számomra az állatvédők szemellenzős látásmódja, ami csak az állatra fókuszál és az embert nem is látja, maximum gonosznak. Szerintem a minősített eseteket leszámítva inkább kéne komplexen kezelni a problémákat, támadó hangvétel nélkül, mert az eleve védekezést, ellenkezést szül, sohasem a probléma közös megbeszéléséhez, közös megoldáskereséshez vezet. Ezt látom gondnak úgy, hogy csak esetenként foglalkozok ilyen dolgokkal.
A kutyatartás elsősorban az embertől függ és csak utána a körülménytől.
Jóléti országokban vidéken sem tér el sokban az álalttartás, ott is kedvencnek családtagnak tekintik, nem haszonállatnak.
Nálunk is azért "javul" picikét a helyzet, mert egyre több állatvédő van, egyre több állatmenhely és egyre több segítőkész egyén.
Hét éven át tartó nem megfelelő tartás bizony okozhat maradandó viselkedés-zavart.
Persze, ettől függetlenül fizikailag, orvossal sem ártana megnézetni, nincs-e izületi, vagy egyéb probléma, ami kinti kutyáknál igen gyakori.
A kutyák cserélődését meg az előző kutyákra értettem. Nálunk 12-15 évenként "cserélődnek" kutyák és nem azért, mert odaadtuk jóbarátnak.
Ami meg az ivartalanítást illeti.
Ha tud, segítsen, mert ez is az ivartalanítás hiánya miatti probléma, egy a sok közül:
"Hernádi Fő utcai buszfordulónál kidobták a szelektív hulladékgyűjtő konténerekhez őket. A feljelentést megtettük és a nyomrögzítés is megtörtént. Köszönöm Lakos Györgynek, a hatóságoknál való közbenjárását és az Örkényi rendőrök, pozitív hozzá állását is. A 3 fiatalnak is köszönöm, hogy szóltak és őriztek a kicsiket, mert több esetben a dobozból kimászva a fő úton csatangoltak. Most viszont nagy a baj!!!!!!! Nincsen helyünk Mi legyen velük? Oltatlanul nálam nem maradhatnak, de már a karantén helyem is foglalt Segítsetek!!!!!!!!!!! Befogadó kell a 3 kicsinek!"
Egyetlen állatfaj esetében sem természetesek a rossz szokások, hiányérzet, szükség, feszültség vagy akár fizikai ok is lehet mögöttük. Nem vitatkozásképp írom, csak beszélgetnék a dologról.
Itt kölyökkortól fennálló 7!!! éves szokásról/tünetről van szó olvasatomban, ami akkor is jelen volt, mikor épp boldog kutyakorát élte az eb gazdija és két társa körében. A magakapdosást így nem hinném, hogy tartási hiba okozza, se élősködő, inkább még gondolnék időnkénti fájdalmakra, melyekre támadva reagál. De ez csak egy gondolat, ha már nagyon feszegetve van a dolog.
Mivel hét éven átívelő változatlan problémája ez a kutyának, túlmutat a tartási kérdésen, és inkább tűnik rossz szokásnak, vagy a fent említett eshetőségnek számomra.
Valamint nem úgy tűnik, hogy cserélődve lenne, a hét év elég hosszú idő.
Az ivartalanítás is egyéni megítélés dolga, én például ellenzem, de megértem az indokait is.
Falusi viszonylatban ritkán valósul meg az ideális kutyatartás, ezt tudomásul kell venni. Ott a kutya kevésbé társállat, mint a városi ember számára. Mások a tartási célok meg a körülmények.
Amin kiakadtam és amiért végül is beírtam, és direktbe inkább ide, az a másik kutyás topikon való bánásmód volt. Csak épp beleolvastam, meg épp előtte segített nekem ez az ember ismeretlenül egy kertészeti gondomban önzetlenül, sértegetések meg gúnyólódások nélkül, erre látom, hogy egyszerűen letámadták, le voltam döbbenve. Nem azért, de a nagyapjuk lehetne többeknek. Mi dolog így beszélni egy emberrel? A problémára kell választ találni.
Egy kiegyensúlyozott kutyának napi rendszerességre van szüksége.
Hogy lehetőleg ugyanakkor kapja az ételt, a sétát, a foglalkozást. Akkor tud mihez igazodni.
Az önharapdálás nem természetes, nem egy rossz szokás, annak oka van.
Én úgy vélem, jelen helyzetében örüljön hogy él, hogy befogadták. Mert szerintem az említett kutyatyartás nem a legjobb. A kutyák cserélődve vannak, akár egy holmi.
Nincs ivartalanítás, nincs rendszeresség, nincs megfelelő foglalkozás.
Valahol pozitívum, hogy be van fogadva, de szerintem messze nincs megfelően tartva.
Mondanám, hogy nem kötelező kutyát tartani, de annyi kóbor eb van, egy fedél és kaja ha biztosítva van, már az is jobb. De hogy a kutya közben nem boldog, nem kiegyensúlyozott, az igen nagyon bizonyos.
Hát ha hét éves szokása, azon már nem sok fog változni, főleg a leírtakat is figyelembe véve. Vagy tényleg rossz szokás, vagy amiért még kapkodnak maguk fele, ha valami zavarja őket. Szerintem akármi is az oka, az nem tartáshiba, hisz voltak társai is, mégis élt vele. Őt akkor el kell fogadni így. Viszont nagyon veszélyes egyedül kiengedni, és hát szabálytalan is. Bármi érheti, nem mindenki tolerálja a kóbórló állatot...
Nincs ennek a kutyának semmi fizikai baja. Ötödik befogadott kutyám, mikor hozzámkerült épp hárman voltak. Egy kuvasz egy komondorsarj és Ő a kicsi. Játszottak sokat együtt és volt mikor fél napot is velük voltam, de nem egyszer elvonult, elment a kert másik végébe, lyukat kaparni és acsarkodni a lábára. Leginkább evés közben teszi, de amúgy bármikor, ha rájön. Ő is jó nagyra nőtt, mint írtam az anyja Hutsky, most 7 éves. Lehet az anyja hiányzott neki, mikor erre rászokott, mert egyszerűen ott hagyta a kerítésem tövében, egy hétig csak a dróton keresztül etettem a másik kettő kajájából elcsenve, aztán a feleségem rábólintott, hogy behozzuk, elfér a két nagy mellett ez a kicsi.
Nem igényli, hogy állandóan velem legyen. Próbáltam már. Pórázon meg lehetetlen tartani, kihúz a világból. Ha elengedem, egy nagyot fut, aztán visszajön, játszunk, aztán ha elkezdek valamit csinálni, akkor elkódorog. Ha kieresztem a kertből fél napig is oda van, ha nem engedem ki, akkor elvonul, hogy ne lássam és lyukakat kapar. Lehet engem utánoz. :-)
Ha nincs konkrét fizikai baja az állatnak, akkor bizony nagyon elképesztő dolgokat tudnak csinálni az állatok unalmukban, hiányérzetükből kifolyólag, vagy épp feszültséglevezetésként, amik aztán szokássá rögzülhetnek. Közben akár kárt is okozhatnak magukban. Ha ez évek óta gond, inkább gondolnék ilyen problémára, amit nem könnyű megszüntetni, épp mert rögzült. Magam is láttam már saját lábát unalmában rágcsáló kutyát pl. Talán ha melletted lehetne, kísérhetne, lekötné magát, és az ember önkéntelenül is beszél az állathoz, az meg beindítja a kommunikációt, figyelmét. Amikor meg nekikezdene, azonnal kizökkenthetnéd egy éles füttyel például, aztán rögtön lehetne valami feladatot adni neki, ami elterelné a figyelmét más irányba. És közben a lelke is megtellik a gazdival, és ezek így együtt szerintem hoznának javulást, idővel talán el is hagyja az ilyen kényszercselekvést.
Elnézését kérem, nem akartam megbántani, de higgye el, sok közönyös, cinikus kutyás van, akinek tényleg csak a ház tartozéka a kutya. Ha foglalkozni akar vele, az teljesen más.
Nem tudom, merre lakik, de kutyaiskola ha van a közelben, azt nagyon tudnám ajánlani.
Azon kívül az ivartalanítást, hogy ne legyen nem kívánt szaporulat.
Ha van ideje és kedve, akkor naponta másfél-két órát is mehetne vele sétálni szabadba és játék közben is lehet tanítani.
Egyébként szervi gondja nincs? Orvos mennyi időnként látja?
Sőt, ha a lakásba is bemehetne sokkal szocializáltabb lenne, sokkal nagyobb lenne a kötődés.
Egyébként én személy szerint soknak tartom a kutyái egymásutánját.
Én kutyát nem adnék oda, nálunk családtag. Ivartalanítás meg alapvető. Részint nincs gond szaporulattal, részint sok betegség megelőzhető.
Tehát kutyasuli esetleg, napi másfél-két óra séta és esetleg egy ivartalanított kutyatárs.
Harmadik kutyaként került hozzám, az anyja odafialt a kertem végébe és ott hagyta. Az egyik társát, 'Gammát' elkérte egy ismerős, mert nagyon jó jelző volt. A másik 'Béta' a kuvasz elpusztult egy szűlés után. Ő 'Epszike' (Epszilon) magára maradt. Nincs örző védő feladata, alkalmatlan is lenne rá, mint már írtam, nem jelez, nem ugat. Az ötödik kutyám, egyikkel se volt semmi bajom. Mindegyiket megtanítottam ülni, pacsit adni, stb. Őt is. Nagyon szófogadó, értelmes, hamar tanul. Ha játszunk, harcolunk és rámutatok, hogy "puff, lelőttelek" akkor hanyatt veti magát (ismerőseim örömére), stb.
Úgy közelítőleg, hány órát kellene vele foglalkoznom naponta? Szerencsére ráérek.
Csak megjegyzem, hogy lakat, rács nincs nálunk, az utcaajtóban is benne a kulcs 30 éve, mióta itt lakunk, a nagykapu csak be van riglizve, hogy a szél ne fújja ki. Tudom, hogy nem kötelező kutyát tartani, sőt segítséget se kötelező kérni, (adni, de ha kapok, megköszönöm) .
Igen, futóláncon. (21 m hosszú dróton fut a lánca.) Reggel etetés után kiengedem a kert végében lévő rétre, nagyot fut, néha elkóborol a szomszéd tanyák, árokpart, felé. Többnyire délután is kiengedem. Néha egy órát is oda van. Ha megkongatok egy vashordót, mindig előjön, iszik egy nagyot aztán leűl, hogy kössem meg. Ha az udvaron szabadon van, és a a szomszéd kutyák ugatják a postást, reklám hordót, részeg embert, Ő csak kinéz a kerítésen, és egy szó nélkül visszafordul, bóklászik a kertben az utakon, ha nem vagyok ott akkor kapar gödröket. Sokat eszik, nagy darab, de nem kövér. Nem ugat! Néha vakkant egyet, ha nem adom neki egyből oda az ennivalóját.
Udvaron tartott kutyám napjában többször acsarkodik a hátsó lábára, néha meg is harapja. Valami baja, betegsége van? Vagy csak hülye? Mit csináljak vele? (Az anyját ismertem látásból, hutski kinézetű volt, oda szült a kertem végébe.)
Az állandó csirkeevés miatt éppen lehet probléma, főleg allergia. Attól hullhat a szőre. A többi tünet, nem tudom, mennyire illik a képbe.
Szerintem valami belgyógyászati probléma, valami gyulladás lehet, és emiatt van láza/hőemelkedése (száraz orr), rossz lehelete, és emiatt hullik a szőre. Mindenképpen el kellene vinned állatorvoshoz, amint tudod!
Olyan problémám volna hogy van egy kistestű keverék kutyám akinek hullik a szőre, száraz az orra és rossz szagu a lehelete. Mindig főtt csirkét és csirke pörit eszik. Mi lehet vajon a problémája? vitamin hiány vagy mi?
