Alássan jelentem, hogy kedvenc sörözőmből Sir Archibalddal hazafelé sétáltam, s az idegsebészeten ébredtem. A körülményekre nem emlékszem. Vagy Árcsi rántott meg, vagy magamtól csináltam egy hasast:-)))
Jelenleg babaságosan érzem magamat. A jövő 7-en kezdem áldásos orvosi tevékenységemet, mikor mindenkit lebeszélek a dohányzásról:-DDD
Akkor nem unatkoztál!
Vigyázz magadra kérlek, mert a Sir'-ek hálátlan kutyák!:)
Szurkolok, hogy mihamarabb otthon rághassa a papucsodat.(ami a lábadon van!)
Néha azért tudósits, hol tartassz gyógyulásilag!
Én korábban az idegsebészeten szimuláltam /koponyatörésem, agyérzésem volt/, most pegig a saját osztályon tartok "levezető edzést":-))) Sir a pótgazdinál lakik, mig haza nem esz a fene.
Szerencsére nálunk is vannak olyan helyek, ahol még a kérdést sem értik, hogy SÁ-ot bevihetem-e.
Egyébként a napokban olvastam, hogy Svájcan vannak olyan falvak, ahol szárított kutya- és macskahúst lehet rendelni...
Jujuj!
ez az Arcsi-comb vacsora kicsit meredek!
Egyébként már Magyarországon is jobb szállodákban, éttermekben nyugodtan lehetsz kutyával.
Országszerte többfelé alszunk Szállodában, a kiállitások előestéjén szoktunk érkezni.
Nyáron séta közben bementem kávéért,-hogy majd a kinti asztalnál megiszom, egy fabódés-köpködős csehóba Székesfehérvári lakótelep garázssorán...
A kutyám ölbe vettem, hogy ne legyen piszkos a szőre a csehóban, mert másnap ott volt a kiállitás....
Aszongya a tulaj:-Kutyát ide nem lehet behozni, mert megbünteti őt a Köjál.....
A közelmúltban az ANTSZ ellenőrzött nehány sörözőt, s az egyik helyen megbüntették a tulajt 50 E-re, mert kutyus üldögélt bent. Errefel kevenc korcsmárosom, Keresztesi Ferenc /a Kabinos/ kitiltotta a dogokat. Egy darabig SÁ kint fagyoskodott, de túljártam a Kabinos eszén: Minden nap kap borítékban 50 E-t, s ha nincs büntetés, visszakapom a suskát.
Mostanában azon gondolkodom, hogy SÁ nyakába teszek egy vörös +-et, vakvezető kuttyának álcázva, aztán már csak sötét szeműveg kell, meg fehérbot. Oszt ha belép egy ANTSZ LNőr, akkor megynyugszik, hogy átesek a fegyelmezetlenül rohangáló Árcsi pórázán:-)))
Másik psychotraumám az volt, hogy egy Molnár Gábor névre hallgató cimborám, ki potenciális állatkinzó éhesen, ajkát nyalogatva nézegette Árcsi combját, s bevallotta, hogy van egy nagyon jó vietnámi szakács haverja, ki nagyon jó étket tudna csinálni Árcsiból...
Szióca asta!
Közlöm a legújabb történetet:
Tegnapi napon Sir Archibald kolbászt lopott!!! Az Árcsit reggelente sétáltató fiatalembernél volt fél panzióban, mikoris a pótgazdi letette az asztalra a kolbászt, s a hozzávalókat, majd nehány másodpercre elhagyta a szobát. Csörrenésre lett figyelmes, s azt észlelte a büntény helyszínén, hogy Szörcsibáld a kanapé alatt csámcsogva, átszellemült arccal eszi a kolbászt. Az étkezést a villánál abbahagyta:-)))
Na igy könnyű, birpapásztorrá, s nem birkává változol:-))) Ha SÁ boldog, s szájában fütyülőgumimalaccal szágúldozik én is csak egy lépcsőház leszek. Eccerüen átrohan rajtam, s még annyit sem horkant, hogy bocs...
Mi közöttünk is nagy a korkülönbség,(mármint Döme kutty és köztem), majdnem annyi mint nálatok, mégis időnként birkapásztorrá vedlek a kedvéért:O))
Jó, igaz, beleizzadok, de nagyon jót tesz.
Egy kis labdahajigálás, guritgatás, egy kis bohóckodás Neked sem árt, ha másért nem a mulatság kedvéért. És Te tudod a legjobban, hogy a nevetés gyógyit!:O) Mindent!
Teljesen igazad van. Hozzászólásod olvasásakor jött hozzám Szörcsibáld, s tappancsát rámhelyezve nézegetett. Neked köszönhetően kapott nagy simit, mire elkezdte nyalogatni a kezemet, majd kihívtam a konyhába, ahol kedvenc jutalomfalatkáit csámcsogta...
Tudod nagy közöttünk a korkülönbség, Ő 15 hónapos, én pedig 62 éves, s ráadásúl beteg is.
A szőnyegrágás sztem tipikus dacreakció. Szőr szerint imádott gazdija kicsit lusta, úgy véli be kéne kicsit gerjeszteni. Hátha akkor játszik vele kicsit. Apropó! Szoktál vele játszani vagy tanítgatni, ilyet pl. hogy ül,fekszik,pacsi meg ilyenek, SA szerintem nagyon boldog lenne tőle - meg Te is,mert túljártál a dög eszén.
Többet nem megyek ki sörért. /Bent tartom a szobában/
Megyek ki, s látom, hogy kedvenc Árcsikám az előszobában fekszik, a sarokban, oroszlántartásban. Megsimogattam, megdicsértem, gondolván, hogy a lakásban meleg van, hűsöl. Megyek tovább, hát nem megint kikezdett a szőnyeggel?
Már azon is gondolkodtam, hogy veszek neki karácsonyra szőnyeget, de a francz sem ismeri a természetét. Amikor sétáltatom "porszívózza" feldúltan az avart. A közeli parkban lehet vagy millió elszáradt levél. Ha nem is egyenként, de szag után néha megáll, töprengve szaglászik, majd homlokegyenest irányt változtatva húz egy másik kupac felé. Aztán, ha megtalálja aZigazit jő az elmélyült vizsgálódás, majd szukás tartást felvéve a kábelfektetés. Aztán lazán, megnyugodva tovább.
Igen, együtt alszunk. Mostanában rossz a TV-m, s többet lófrálok a neten, ami Őt hidegen hagyja. /Bár pár órával korábban kimentem a konyhába egy sörért, s mire visszajöttem a PC-m elötti széken üldögélt, s azon gondolkodott, hogy ezen mi az ehető, kifejezetten töprengve figyelt/. Nemrég pedig én nézegettem, hogy min munkálkodik. Óriási mancs-, s szájügyességgel szedegette ki az ágymaradékából a szivacsdarakákat. Ilyenkor 1-1 darabot próbál megenni, kicsit fel is emeli a fejét, s reménytelen kimenetelű rágást mímel. Összeszedtem a szivacsdarabkákat, hogy kivigyem a szemétbe, de rájöttem, hogy kutyába sem vesz. A pamlagon feküdt, s lefitymálva nézegetett, mintha a Mona Lisa darabjait vinném a szemétbe:-)))
