A szájkung-funak egy baja van:
Övön alul érzem magam!
Valaki már rég megmondta:
Ember embernek farkasa.
Szópárbajban ugyan otthon vagyok,
De jobb ha az ember nem csak morog
Homo sapiens nem kungfuzik, ha nem muszáj
Szerintem a jelszó legyen:"A játékra fokuszálj!",
Ha nem is biztos a sapiens,
Legyünk inkább Homo ludens!
A tükröd talán a zsebedben maradt,
Lehet,szintúgy ott van széttépett szavad
Tán zsebrevágtad magad a világtól félvén
De hadd óvjalak téged sorstársamnak vélvén:
Meglelni magunkat nem is oly nagy élmény ..
Nem sajnálom se a gazdát, se a fehéregeret,
de egyedül nincs ám kedvem gurítani kereket:)
Lássuk a defektet. Azt kérded zsoltu, ki akadályoz abban, hogy történetmesélős- beleélőset
jáccunk? Naki-aki, mi magunk. Asszem nem elég gazdag a fantáziánk. Marad a "szájkaraté", hacsak
át nem szédül valaki a küszöbön egy történettel.
Kedves batáromtól kaptam három könyvet, az egyik éppen arról szól, ami itten nem jött össze. A szituációs játék helyett történeteket kellett volna mondani, mert
" A történetek modellek. Konfliktus helyzeteket örökítenek meg, megoldási helyzeteket javasolnak, illetve felhívják a figyelmet bizonyos megoldási kísérletek következményeire. Ily módon fejlesztik a modellből való tanulást. A modell nem merev, sokféleképpen értelmezhető, és sokféleképpen vonatkoztatható a saját helyzetre. A történetek lehetőséget adnak a próbacselekvésre, gondolatainkban és érzelmeinkben szokatlan válaszokat adhatunk a konfliktushelyzetekre."
Idéztem Peseschkiantól. Szerintem valami ilyesmire gondolt a topicgazda, csak túl hamar belemartunk, s nem volt szegényfejinek ideje, meg lehetősége a kibontakozásra.
Zsebtükrömben rózsaszín köd ül,
nem látom magam, se alul, se fölül,
pedig nézem, hátha meglelem
nyakamon szegény, elveszett fejem:)
Aranyosan izgatom magam,
keresem az ürben széttépett szavam...
Én téptem szét? Vagy valaki más?
Nincs megoldás, csak visszaszámolás.
most a valóság és a virtualitás e sajátos keveredéséről fogok írni.
ez itt rezervátum, ahol köntösben/papucsban bejárhat mindenki szafarizni, és nem a Hárshegy - mintahogy te felületesen balkézböl diagnosztikálod.
érett és kiforrott egóknak nincs feltétlen szükségük Freud-féle árny/álarc-therápiára, a szitu-játék megélt volna szépen, de nem ezzel a lélekbemártogatós szósszal.
ezenkivül kéretik nem összekeverni a pszichológiát a pszichoanalitikával. súlyos melléfogás, de nem végzetes. próbálj szociálisabb lenni és szállj le a karosszékböl kicsit.
meglátod nem is olyan igazán magas az, csak messziröl annak tünik -
Asszem a 42. beírás adta meg az első szitut: kutyakínzók, öngyilkos hajléktalan, életbevágóan fontos találka... Ketten válaszoltak is, hogy mit tennének abban a rendhagyó helyzetben, a többiek meg átsiklottak felette, és azon tépelődtek, hogy mire jó ez az egész, és ki az a rilon?
Én azér nem mondtam semmit, mert nem volt elég a két pillanat a döntésre. Még most sem tudom mit csinálnék, és ez baj. Bizonyság arra, hogy nem ismerem magam eléggé:(
Alamuszi módon vártam a következő feladványt, ami mán nem gyün, mert a pszichológus úr lelépett. Lehet, hogy nekünk kéne kitalálni valamilyen fizikális, vagy lelki katasztrófa helyzetet?
Tökösmákos rétest ehetel minden topicban. Én éppen a szurkafapiszka ellen szóltam.
Szerintem a " mit tennél egy adott, kiélezett, rendhagyó helyzetben?" játék érdekes lehetett volna. Kár, hogy csak olyanok léptek be, akik nem értették, vagy éppen nem akartak jáccani és arról ment a szöveg, hogy miért nem. Igy aztán értelmét vesztette az egész.
Faggatózás? Ugyanmán...
Na, ez egy igazi mélyálom-kép, úgyértve, hogy a mélyego nyilvánult meg asszem. A hallgatóság kizárása az eredményes rejtvényfejtés feltétele, az eredmémy érdekében...
Private Investigator
úgy láttam, mintha a fal mellől egy fekete kígyó közeledne hozzám,
hogy megharapjon. el akartam űzni, de a jobb karom, amely egy széktámláról lecsüngött,
mintha meg lett volna bénulva, érzéketlen és béna lett,
s amikor odanézek,
az ujjaim kigyócskákká változtak át; valamennyinek halálfeje volt.
amikor a látomány eltűnt, szorongásomban meg akartam szólalni,
de akár melyik nyelven próbáltam, egyiken sem tudtam beszélni,
míg végül egy angol gyermekvers jutott eszembe, pedig nem tudok angolul,
mégis ezen a nyelven sikerült gondolkozni és folyamatosan beszélni,
csak állandóan a tikk zavart,
amely abban állott, hogy minden felindulásnál érthetetlen okból
sajátságosan csettintenem kellett a nyelvemmel,
amitöl a lovak megbokrosodtak, s nekem gondosan kerülni kellett volna minden zajt,
hogy a lovakat még jobban meg ne riasszam.
Nem egy, több kanál pszichológia volt előkészítve,de senki sem volt hajlandó kitátani a száját, hogy bevegye.
Emberismeret dolgában mégis előbbre jutottam egy lépéssel. Az interneten megnyilvánuló viselkedési formák alapvetően különböznek a valóság korlátai között átélhető magatartás formáktól,s éppen ezért új perspektívát jelent a lélektannal foglalkozók számára.
Az álarc (nicknév) mögé bújás , óriási lehetőséget ad a kitárulkozásra, és mások kitárulkozásának befogadására, de ezzel lehetőséggel még nem tudunk élni, mert a tudattalan vágy sehogysem tud beilleszkedni,egyelőre nem képes idomulni ehhez az éteri-szellemi szabadsághoz, mert mindenki magával hozza a valóvilágban rögzült szabályokat, s azok értelmében " működik" itt a neten is. Észlelhető az is, hogy a hálón függők
nagy része neorotikus, és a neurotikus ember lelke gyermeki lélek, amely nehezen visel el önkényes korlátozásokat ( szabályokat),melyeknek értelmét nem látja be, s valamely, a valóvilágban elsajátított morál diktátumában meghasonlik önmagával. Egyfelől el akarja nyomni természetes törekvéseit, másfelől szeretne felszabadulni. Ezt a küzdelmet hívjuk neurozisnak.
"Ha ez a konfliktus minden részletében világos lenne, nem szülhetne neorotikus tüneteket, mert ilyesmi csak akkor keletkezik, ha az ember képtelen felismerni lénye másik oldalát, s problémáinak égető voltát."
Én egy olyan "játékot" akartam önkéntes alanyokkal
játszani, amely a lélek elnyomott részét is szóhoz juttatja. Belátom, hogy még nem érett meg rá az idő. A honiak még most kóstolgatják a netet, még nem érezték át annak pszichológiai parttalanságát.
Érzem a térerőt, de jómagam, játékvezetőként, a háttérben akartam maradni. Persze ezt másként is megtehetem. Nem leszek játékvezető, csak olvasó.
Ebben a nagy, netes szellemi viharban egyelőre nincs szükség kalauzra, sokkal inkább megfigyelőre. Elfogadom, hogy nem akartok önismereti játékot játszani, mindenki a maga egoját szeretné beteljesíteni, s ez a szándék most és itt érthető. Az más kérdés, hogy az ego kiteljesítése önmagában, mások állandó flusztrálása folytán lehetséges e? Egyszer majd kiderül.
Én most lelépek, lelépni kényszerülök, mert nem vagyok képes arra , hogy napról napra bizonyítsam
"térerőmet" és fantasztikus sugárzásom delejét, nem erről szól a dolog. Inkább figyelem, hogy ebben a lélekszakasztó hirigben, hogyan bírkóztok, hogyan viselkedtek, s hová, meddig juttok el. Üdvözlet minden szelíd, bölcsességre és belátásra hajlamos léleknek.
Részemről nincs harag.
Bigbránert játszani nincs kedvem, Orwellre emlékeztet.
Az önismeret terén már többévtizedes tréningben vagyok, és nem igazán hiszem, hogy a net szerepe ebben komolyan vehető lehetne.
Már említettem, miért fortyantam fel, úgy gondoltam, hogy az egy topikba zárkózás lehetetlenné tenné számomra a kommunikációt azzal a néhány emberrel, aki miatt itt vagyok.
Az persze csak másnap derült ki, hogy a szabályokat nem kell komolyan venni.
szeretem ha mérges vagy, úgy kipirosodva kiállsz magadért, ez jó.
a respektus példállódzás a topicgazdára vonatkozott, én legalábbis úgy érzem, ha ilyesvalamit végbe akar vinni valaki, kell lötyögjön valami a kobakjában és ezt valahogy tudassa is a többi hígagyúval.
mert ez kérem nem olyan egyszerü kis játék, sok emberismeret, egy kanál pszichológia (vagy hogy a francba hívják) késhegynyi gonoszság, de mindenekelött térerö és kisugárzás kelletik hozzá.
ami a párbajt illeti, hmm... lehet hogy volt valmi cirkusz utánni éhség is benne, kicsit furdal a férfilelkem...
a korszellem elvadulásában viszont a telibe pöttyentettél, kár hogy magad céljára aprópénzre váltottad.
A szabályok gyakorta az elvárásokhoz idomulnak. Nem olyan nagy baj az, sőt!
Emlékezetem szerint a topicnyitó azt mondta, hogy mindenki oda ír, ahova akar, de a játék kedvéért csináljon magának egy csak itt érvényes nicknevet.
Ez egy szabály akart volna lenni, és végül is meg lehetne csinálni. Te is vagy vizi(mianick) meg könyvtároslány, mért olyan nagy problema még egy nevet kitalálni? Persze csak akkor, ha kedved van résztvenni egy ilyen nehezen induló és majdcsak kialakuló szituációs játékban, ami lehetne izgalmas öntesztelés is.
Mért van az, hogy mások fölött szívesen ítélkezünk, de magunkat kritikusan átvizsgálni semmiképpen sem szeretnénk:)
Egyébként nincs veled semmi bajom, és elnézést kérek, ha faragatlanul fogalmaztam. Talán azért, mert kinyilatkoztattál, és nem adtál világos magyarázatot.
Ami nincs, azt félretenni nem kell ( gondolok itt a franciás nevelésre:)
Na most aztat mongyad meg énnéköm, hogy miféle cenzorok, meg felsőbb-agyrendi ítészek gyülekeznek itten összve , hogy a respektus mércéjét a saját fejük fölé emeljék?
Ki akar itt Salamonként szerepelni? Na és hol van az a bizonyos választóvíz?
Le kell doktorálni ahhon, hogy valaki topicot nyithasson?
Neked mán sikerült aranyba foglaltatnod magad?
A kritikát, bár nem rám vonatkozott, viselem , csak éppen nem értem. Mért ne lehetne a nettósok menekülttáborában ilyen játékot is jáccani?
Beszédülünk egy klubba, egymásra mosolygunk (vagy vicsorgunk) aztán mindenki játssza a maga játékát.
Ki sakkozik, ki malmozik, ki hőbörög,ki fecseg, ki lelki találóskérdésekbe bonyolodik, ki meg csöndesen pengeti a gitárját a sarokban, amíg be nem rúgja valaki az ajtót és nem kezd el köpködni.
Te, én mán annyi topicrombolást és topichalált láttam, hogy kedvemszottyant bakancsos szörnyellaként a mindenkori topicnyitó védelmében
verekedni. Ezért lettem villma.
Komolyan gondolod, hogy azzal fogok párbajozni, akit te kijelölsz nekem? Semmi bajom a vizi-könyvtároslánnyal, eszembesincs megverekedni vele.
Pedig az jó szórakozás lenne a vízválasztón túli fejeknek, mi?:)
Kedves velorexO, vedd le az aranylemezt az agyadról, és lazíts.
Nekem akkor teccene igazán ez a játék, ha a rendhagyó, rémregény-szituációk mellett ki tudnánk deríteni (önmagunk megismerése révén), hogy mért vagyunk ilyen békétlenek, ilyen dühös szurkapiszkák, ilyen ellenségesek? Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy ezt kívánja tőlünk a korszellem , ez lett a divat, ezt a lelki magatartást illik hordani, mert különben nem vagyunk " tök jó fejek"?
ó, velo, az igaz, ez itt a nettós menekülttábor, de ez a topik riloné, tehát nekem valóban nincs itt semmi keresnivalóm. Villmával meg párbajozzon valami fiú. Én nem akarom meggyőzni őt, semmi felől.
félreértetted.... pusztán azért nem tetszett rilon javaslata erről a netes valóvilágról, mivel szabályai (amikről kiderült, nem is annyira komolyan veendők) kivonták volna a forgalomból azt a néhány embert, akivel mostanság még kapcsolatban vagyok itt, a nettóklubban.
Ha nektek tetszik a bigbránerezés, felőlem csináljátok, otthon rendelkezésemre áll egy darab gomb, amivel nyugodtan ki- vagy átkapcsolhatok.
Abba se halok bele, ha mellőznöm kell a netet.
A röhögéstől meg azért fetrengtem, mert rilon velem kapcsolatban murisan, abszolúte félrekövetkeztetett.
Na, húzok is, toleránsan. :-)
Jó szórakozást.
kár volt félretenni a francia nevelést, eddigi kommunikációs névkártyád jobban tetszett...
a respektus olyasvalami, amit csak kiérdemelni lehet, kieröszakolni nem.
ha egy játék(?)ban valaki Salamonként kiván szerepelni, annak elöbb bizonyítani kell, és ha átment a választóvizen - mégha négykézláb is - majd elnyeri jutalmát és aranyba foglaljuk.
egyébként ez itt az iNteRNeTTo Klub, eredetileg a nettósok menekülttábora, mintahogy írtad: van éppen elég másik topicrengeteg...
legutolsósorban pedig: intolerancia az is, ha valaki a kritikát nem viseli.
tessék: hívd ki párbajra a "könyvtároslányt" ez egy remek esete lenne az emancipácolnivalónak, vagy talán megrebbent a kezed?
Rilon, ezt szitut kár volna kihagyni. Beesett ide egy könyvtároslány, itt visit és fetreng, mi meg állunk körülötte és nézzük. Mifene baja van?
Szélsőséges, vicsorgó kiborulás: ami neki nem teccik, az ne legyen! Egyesek mindent le akarnak rombolni, amit nem ők találtak ki?
In- tol-er-ancika, ne húzd el a beled, amíg ki nem találjuk, mér fáj neked, hogy a topicrengetegben van egy ilyen is? Ha nem teccik menj el mellette. Ahány ház, annyi szokás, annyi féle berendezés. Neked csak a saját kéglid tetszik? Okszi. Azért még nem kell a szomszéd lépcsőjére szarni, mert mi van ha közben elveszted a lelki-egyensúlyod, és beleülsz?
Azér az nem lenne semmi, ha meg tudnánk fejteni, hogy milyen indulatok robbantják ki az ilyen fajta ideges röhögéseket.
vinnyogok és fetrengek a röhögéstől......
igaz, sokat nem téptem itt a számat, de alaposan félrevezetett a sematikus gondolkodásmódod.
na, szassz....
a kis könyvtároslány
:-)
Senkit sem kérdezek külön, a feladvány, illetve
szituáció bárki számára adott, aki el tudja képzelni magát egy rendkívüli helyzetben, s hajlandó kifejteni, hogy mit tenne, és miért.
Az viszont szükséges lenne, hogy egymás döntéseiről véleményt mondjatok. Te, madaram hogyan vélekedsz Maya-kovszkij rosszkedvéről?
Az emberek nyolcvan százaléka valahogy így, megkeseredve baktatna tovább eredei célja (a találkozó) felé? Bölcs megoldásnak tűnik, miért is veszélyeztetné a saját életét. Igazam van?
Nincs igazam? Nem tudom.
Kedves -kovszkij! Nincs még olyan sok hozzászólás, hogy ne lehetne elolvasni. A játékban azok vannak benne, akik itt valamilyen formában megszólaltak, s akik a szituációs helyzetekre reagálnak. Minimum nyolc, maximum tíz
nickre számítok, s ha együtt lesz a társaság, ha nagyjából megismerjük az álnevek alatt rejtőzködő jellemeket, lesz kiszavazás is, de nem úgy mint a
ValóVilágban. A kiszavazottak nem vehetnek részt a szituációs játékban, de véleményüket továbbra is beírhatják, hogy szerintük az adott helyzetben a játékos helyesen, vagy helytelenül viselkedett e.
Mi a cél? Ha megkérdezném tőled, hogy például a
Big Brothert milyen céllal tűzték müsorra, talán azt válaszolnád, hogy néhány nárcisztikus őrültnek akartak esélyt adni a magamutogatásra, pedig nem erről van szó. Próbáld meg kiszámolni, hogy mennyi pénz zúdul be a tévéhez és a Matávhoz,
a telefonon lelkesen szavazóktól. Cirkusz kell a
népnek ahhoz, hogy tejeljen, és persze a nézettség sem kutya.
Itt a neten nem őrjöng a rajongók tömege, nem csámcsognak híres médiasztárok vezérletével a szexuális életünkről, itt csak egymás között vagyunk, s csupán arra van esélyünk, hogy jobban megismerjük önmagunkat. Nos, ez a cél.
Kik vannak benne a játékban? Mit lehet róluk tudni? Mikor kezdôdik a játék, meddig tart? Melyek a szabályok? Mi a cél? Van-e kiszavazás, vagy aki benne van, az a végéig benne is marad? Ezekrôl lécci.
A kérdésre válaszoltam. Mit tennék? Rosszkedvre derítene, hogy a nap elején elrontották a kedvem. Nem ugranék utána, nem óbégatnék, csak rossz kedvem lenne.
