Legyetek szívesek, segítsetek, ha tudtok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Van egy rottweilerünk, 5 éves, roti létére nagyon-nagyon kedves és szelíd (sosem volt megkötve, sosem volt verve!) kis termetű nőstény kutyánk. Már mindent próbáltunk, állatvédőket, mindent, ami csak eszünkbe jutott. Lényegileg a számlák elől menekültünk Angliába, mert totálisan csődbe mentünk és nem maradt más választásunk. Roti (ez a neve is) ellátására felbéreltünk valakit, de szegény tök egyedül van ebben a rohadt hidegben, ételt kap naponta egyszer, de ennyi. Azt reméltük - mert az állatvédők is ígérték - hogy gyorsan találnak neki gazdát, de nem ez történt, közölték, hogy szegény túl öreg. Mi Angliából jóformán tehetetlenek vagyunk! Szegénynek nagyon-nagyon szüksége lenne egy szerető családra, mert ide (bérelt szoba, a házon osztozunk, de többre nincs pénzünk, igazság szerint erre se lenne, szóval nagyon szar helyzetben vagyunk mi is) nem hozhatjuk. :(
Kérem, segítsen már valaki nekünk! Egy csomó ember beszél örökké arról, hogy hű mekkora állatbarát! Aztán mikor ilyen szar dolgok történnek (nyugodtan meg lehet égetni a rohadt-szemét országvezetésünket!!!!!!!!!!!!!!), akkor meg tehetetlenek vagyunk.
Ha valaki befogadja, az élelmére a pénzt tudjuk utalni, de annyink nincs, hogy panziót fizessünk és egyébként is családra van szüksége. Szóval csak legyen jó helye, szeressék őt, mert annyira, de annyira megérdemli! Annyira jó kutya, ha értitek. Az emberekben van valami hülye nézhet, hogy roti, Te úristen! Egy fenét. Jó házörző, de egyébként, kedves, szeretre vágyó, szelíd állat.
Képeket e-mailben tudok küldeni, ha valaki tud megoldást nekünk, kérem ide írjon:
Egyik ismerösömnek van egy nagyon helyes 5 éves rottweiler szika kutyája, akit szeretnének örökbe adni, mert el kel, költözniük és a kutya nem mehet velük, és lehet hogy igy altatásra kerül a sor.
Nagyon ragaszkodó, gazdival szelíd viszont jó házörző kutyus. Gazdit keresünk neki, minél elöbb.
Sajna nekem már van 4 kutyám igy nem tudom befogadni!
Keresek fiatal rottweiler kutyát, mert sajnos az enyém öreg volt és elpusztult.Ragaszkodom ehhez a fajtához, mert nagyon szeretem a természetét.Udvarra kellene, hogy őrizhessen.
Legyetek olyan jók, és adjatok tanácsot, hogy 4 hónapra hol tudnám az 5 éves roti szuka kutyámat épp testtel és lélekkel megőriztetni. Úgy néz ki külföldre kell mennem dolgozni, és nem akarom az ebet egyedül hagyni addig. A környékbeli kutyamegőrzőkről elég rosszakat hallottam, másrészt olyan áraik vannak, hogy dobtam egy hátast. Ha tudtok v.mi megoldást Érd környékén akkor legyetek szívesek adjatok tippeket.
http://gallery.site.hu/d/3168403-2/DSC00173.JPG http://gallery.site.hu/d/3168406-2/DSC00172.JPG http://gallery.site.hu/d/3168409-2/DSC00171.JPG Ezeket a képeket ma csináltam a kutyámról!
Segítséteket szeretném kérni, tenyészszemle ügyben. Ismerőseimnek van egy fiatal roti kanjuk, őt szeretnék majd vinni, ha eléri a korhatárt és megfelel az eü. szűréseken. A kérdés az, hogy hova is vigyük, melyik szervezet szemléjére? Melyik az általánosan elfogadott, a MÁRK féle, vagy az MRK? Vagy van még több is..?
SÜRGŐSEN KERESÜNK 3 KISROTINK MELLÉ DAJKAKUTYÁT!!!! TEGNAP SZÜLETTEK 8-AN VOLTAK TESTVÉREK, DE AZ ANYJUK NEM ETETTE ŐKET, ÉS 5-ÖT ÖSSZE IS NYOMOTT! EZ A 3 MARADT, ÉS SZERETNÉNK ÉLETBEN TUDNI KET! HA VALAKINEK VAN DAJKAKUTYÁJA, ÉS VÁLLALNÁ EZT, AZ NAGYON JÓ LENNE, ÉS HA SZÜKSÉGE VAN ROTIRA, INGYEN ADUNK ODA ANNAK AKI EZT VÁLLALJA!!! NAGYON SÜRGŐS! MI ETEJÜK 2-3 ÓRÁNKÉNT ANYAPÓTLÓ TÁPSZERREL, DE EZT HOSSZÚ TÁVON NEM TUDNI BIZTOSAN HOGY TÚLÉLIK! KÉREM, AKINEK VAN OLYAN KUTYÁJA (KÖZEPES VAGY NAGYTESTŰ) AMINEK MÉG VAN TEJE, AZT NAGYON MEGKÖSZÖNNÉNK!! 3 PICI 2 NAPOS ROTI BABA VÁRJA (S.O.S) LEENDŐ PÓTMAMÁJÁT! ELŐRE IS KÖSZÖNÖM! TEL: 06706028328. EGÉSZ NAP ELÉRHETŐ VAGYOK (HA NEM VESZEM FEL, KÜLDJENEK SMS-T).
SÜRGŐSEN GAZDÁT KERES egy 6 éves ivartalanított rottweiler szuka. Magukkal akarták vinni külföldre, de ezt az ottani szabályok mégsem engedik meg, emiatt nem keresték már korábbtól új gazdáját. A kutya alapképzett, kutyához értő gazdája van, emberekkel, gyerekekkel is abszolút megbízható és barátságos, de más kutyákat nem szeret.
Kedves Rottweiler tulajdonosok! 2007.szeptember 22-én 09.00-tól rottweiler találkozott szervezünk a Szödligeti Kutyaiskolában. Szeretettel várunk minden kedves Rotit és gazdáját! Kedves gazdikat vendégül látunk egy tál finom bográcsgulyásra és egy italra. Érkezéskor mindenki tombolát kap amit az ebéd elött sorsolunk ki! Minden tombola nyer! A fődij egy 15 kg-os Royal Cannin kutyatáp! Előre is köszönetet mondanék Horváth Zolinak aki a helyszint biztositja számunkra! További információ: Email:carpe.diem@vipmail.hu Tel: 06-70-261-44-70 N.Krisztián
Én régről ismerem a Csermely Györgyöt. az övé a vom Black Riesen kennel. Az én kutyám még annak idején a '90-es években egy pár versenyen megméretett az öreg Gox-al. Az öreg Gox meg ha jól emlékszem, és nem írom rosszul a Fudala Péteré volt.
Elmentem tavasszal a sintértelepre, mert kellett egy kutya a kertembe, sajnos karácsonykor elpusztult Zokikám. Végignéztem az összes kutyát, belenéztem a szemükbe, figyeltem viselkedésüket, egyáltalán nem volt szempont a külső, csak a habitus. Azonnal tudtam, melyik kell nekem. 154k volt a ketrece.
Már két órával nyitás előtt ott voltam érte, hogy biztos enyém legyen. Kihoztuk, egy épp talált kék vontatókötéllel a nyakában beültünk a Barkas rakterébe. Ő nem támadott, nyúlkáltam a nyakánál is, volt aprócska morgás, ekkor diszkrétebbre vettem.
Nagyon ideges volt, ezt pár nap múlva felváltotta egy teljesen nyugodt, laza, kedves viselkedés. Igen, egy barátságos maci, nem igazán mozgásigényes, de amikor futtattam, akarata erős volt, jött ha alig bírta is a lába. Itt a kertben egy 30 méteres drót van kifeszítve, mindenhová el tud szaladgálni, de elereszteni nem tudom, mert a kerítést is feltúrja mint egy disznó, félelmetes ereje van. Macskát nem viseli, azonnal kivégzi. Egy kiscicával hetekig próbáltam összeszoktatni, de amikor bejött a házba, az összes bútort-holmit egyszerűen eltolta az orrával, nem volt menekvés.
Nekem 16 évesen saját kiképzésű német juhászom volt, tudok bánni a kutyával, de őbenne van valami félelem, verték, tuti, nem tudom kivenni már belőle. Nem igazi házörző, aki bejön, kíváncsian-szeretettel megnézi, sokszor szemtelenkedik törődésért (mert tudja, velem nem szemtelenkedhet). Kiképzésre szerintem alkalmas, okos valóban, ő igenis AKAR engedelmeskedni, de nincs rá semmi időm.... pedig kölyökkoromban rottweilerre vágytam.... Persze egy nagy disznó, tudja, mikor nem nézek oda, egy kis következetességgel tényleg sokra vihetné.
De sajnos nincs rá semmi időm, 100%ot igényel a kis életem a házon kívül.
Köszi! A képeken látható kutyus is szép. Majd scannelek egy pár képet, az egykori társasgról:) Nekem általában 6 eb dübörgött az udvaron. Most nem rég telefonált Vácról egy srác akinek oda adtam egy kutyát, amit találtam. Fajtiszta rottweiler és kidobták, az egy ismerős felhívott, hogy találtak egy rottit, nem kell? Mondom megyek érte. Brunónak neveztük el, aztán jött ez a ismerős, hogy neki kellene egy kutya, nem baj ha felnőtt, és elvitte telepet őriztek, aztán most nem rég sírva telefonált, hogy megmérgezték:( és nem tudok-e neki egy ilyen nagyfejű hatalmas állatot még. Mondtam neki, hogy sajnos már nincs nekem sem egy kutyám sem:(
Sokszor hívnak még, illetve anyámékat, mert én már elköltöztem otthonról, hogy van-e kölyök kutya. Aztán amikor kérdezik anyuék, hogy honnan szedték a telefonszámot, mondják, hogy régi kutyaújságból. Én úgy gondolom, hogy a magyar rottweileres élet hőskorában voltam benne ebben az egész kutyás buliban.
A '90-es évek közepéig a tiszta, korrekt versenyek voltak. Nagy " csaták", aztán egyre több kölyök született. Gondold el, hogy egy '94 februári almomban az apja után elnevezett kölyök a Kis Afton, kicsi aranyfiam február közepén a 943-as tetoválási számot kapta. Tehát az év második hónapjában már majdnem ezer kölyök született csak a rottweiler fajtában. Amúgy voltak ebben a sportban is irigyek és rosszindulatuak, de ez bárhol előfordul. Viszont volt egy jó összeszokott csapat is.
Külföldön is jobb volt úgy járni kiállításon, és elég szép eredményeket értünk el.
Viszont azt is tudni kell, nem tudom, hogy hallottál e erről, hogy itt Európában is egy más féle megjelenésű és oda át a tengerentúlon Amerikában is egy más féle megjelenésű kutyák vannak. Nekem speciál az amerikai megjelenés egyáltalán nem tetszik, mert ők a vékony pálcika testet részesítik előnyben. Mondjuk láttam ettől eltérő felépítésű kutyát is,de inkább a könnyebb,légiesebb megjelenés a meghatározó, vagy legalábbis annak idején én ezt tapasztaltam.
Anda, a második roti. Érzéke volt hozzá, hogy mikor akarjuk lefényképezni, mindig félrenézett, elmozdult, így kevés jó kép készült róla. 6 éves volt ekkor.
Tényleg hosszú volt, de a fontos dolgokat nem lehet röviden leírni, köszönöm a fáradozást. (Tövig koptak az ujjaid a sok gépeléstől?!)
Mikor még a szülői fészekben voltam, akkor nővérem volt a fő kutyatulajdonos, ő volt a falkavezér. Így a rotik kiképzése, gondozása rá hárult, én csak a segéd voltam, elkísértem őket a kutyaiskolába, sétára. Ugyebár, nem lehet egy kutyának két egyenrangú gazdája, én csak másodhegedűs voltam.
Mikor megvettük az első rotit, akkor mi is teljesen "hülyék" voltunk a fajtával kapcsolatban, csak amit a könyvekben olvastunk róla, azt tudtuk. Ez még 95 körül volt.
(Hívtuk apukámat, hogy jöjjön el, nézze meg, hogy milyen a roti, mielőtt megvesszük. Mondta, hogy minek menjen, ez is olyan, mint a többi kutya, van két füle, meg egy farka. Kórusban felkiáltottunk: Nem! Ennek nincs farka!)
Azóta kikúpálódtunk. Nővérem a kutyaiskolában az oktató irányításával, saját maga tanította be a kutyát, mint ahogy említettem, alapengedelmességire, agilityre, őrző-védésre, nyomkövetésre. Három és fél éves volt a kutya, mikor elpusztult, abban az évben mentek volna tervei szerint az IPO 1-es vizsgára.
Így utólag visszaemlékezve, rengeteg munkát belefektetett a roti kiképzésébe, de élvezték mind a ketten. Egyedül csak a kutyaiskola vezetője, egy középiskolás lány segítségével készítette fel minderre, de ő is csak tanácsokat adott, mit hogyan kell. Én sem tartom jó ötletnek, ha valaki kiképezteti a kutyáját, utána meg csak villog, hogy mit tud. A kutyaiskola nem kifejezetten a kutyáknak van, szerintem, hanem a gazdáknak, őket formálja át, a kutya meg "csak" követi a gazdi útmutatásait.
Emlékszem, Alíz (így hívták az első rotit) mennyire élvezte az iskolát, főleg az agility tetszett neki. Roti létére boldogan rohangált, ugrált az akadályokon, mikor a pályát építettük össze, akkor felugrott a vállunkon vitt pallóra is, majd összeroskadtunk a súlya alatt.
Játékos módon, labdával, falatkával lett ösztönözve, boldogan teljesített mindent. "Beles" egy jószág volt, de az utcán heverő falatkákat egy méter sugarú körben kikerülte, tudta, hogy azt nem szabad.
Most a második roti, Anda pusztult el 7 és fél év után. Már képzettebben álltunk neki a kutyavásárlásnak, allergiájával együtt is szerettük, nagyon megsirattuk.
És most itt állunk a harmadik kutyavásárlás előtt. Nem szeretnénk, ha a kiválasztott kutyáról később derülne ki, hogy van valamilyen baja, mert soha nem adnánk tovább, nem raknánk ki az utcára. (Nővérem a helyi állatvédő szervezet egyik támogató tagja, minden hétvégén megy ki a telepre kutyát sétáltatni, dolgozni)
Olyan tenyésztőről álmodozok, amely... röviden: munkakutyát nevel, munkakutyával pároztatja, de a kutya külleme megállja a helyét akármelyik kiállításon. Láttam már zömök felépítésű rotit, mely szépen odébdöcög, majd az első napsugár láttán leheveredik a hűvösbe, de sok-sok díjjal rendelkezik.
Tenyészszemlézett rotinak is lehetnek hibái, egyik ismerőstől hallottam, hogy ők a fehét foltot szempillaspirállal tüntették el...
Figyelj én azért ajánlottam ezt az oldalt, mert amikor aktívan kutyáztam, akkor szinte minden kiállításon találkoztam ezekkel az emberekkel. Névről talán nem ismernek már, de ha látnának, akkor egyből beugrana nekik, hogy ki vagyok.
Eltelt egy jópár év, amióta abba hagytam. Igazából nekem az a tapasztaltom, hogy amikor elhozod a kölyköt a tenyésztőtől, onnantól kezdve már csak a leendő gazdán múlik, hogy milyenre formálja az a kutyát. Az megint egy más dolog, hogy milyen fajtajelleggel rendelkezik, mit örökölt. Nekem volt olyan szuka kutyám, aki kiállításokon legfeljebb nagyon jó minősítést kapott, mert a szeme világos volt. De őrző-védőnek és családi kedvencnek nagyon ideális volt. Viszont ami nagyon fontos dolog, az első rottweileremmel jól befürdettek. A tanulópénzt megfizettem, az más dolog, hogy utána az is akitől vettem. A történet egyszerű, a 85-ben láttam először élőben rottweilert. Megtetszett, aztán a sors úgy hozta, hogy '92-ben kevés ismerettel a fajtáról vettem 35.000 Ft-ért egy szuka kölyköt. Aztán persze ahogy egyre többet tudtam a fajtáról, rájöttem, hogy akitől vettem kissé nem volt tisztességes velem szemben. Mert a kutyám törzskönyve "felülbélyegzett" volt, ez azt jelentette, hogy az egyik v. mindkét szülő nem rendelkezett tenyész szemlével, tehát a szükséges szűrővizsgálataik sem voltak meg, ezáltal ugye nagyobb az esély a fajtát amúgy is gyengítő csípőizületi displasiára, magyarul a csípőficamra. Meg ugye sok más dolog kamu volt pl:, hogy díjnyertes szülőktől származik, ja és a legdurvább, ő megvette az egész almot egy embertől aztán még rátett a vételárra és úgy adta el a kölyköket. Szóval a sok fal dumára rájöttem. Így jártam. Bepereltem az illetőt, egy pár év pereskedés után a vételár felét sikerült kisajtolnom belőle.
A kutyát aztán elkellett altatni, mert súlyos csípőficama lett egy pár év múlva.
Ezzel nem arra az emberre akarom fogni, hogy ez történt. De azért vannak a szűrővizsgálatok, hogy a fajta állományt javítsák vele, mert úgy kéne utódokat tenyészteni, hogy az egészséges állatokat pároztatják. És még abból sem biztos, hogy mindegyik utód egészséges lesz ugye. Ez egy bonyolult és hosszú folyamat. De részben etikai dolog is ugye. Sajnos ebben az országban, ahogy sokmindenből ebből is divatot csináltak meg persze üzletet. Én megmondom őszíntén, hogy '92-98 közötti aktív kutyás életemben annyit hasznot hozott ez az egész kutyatenyésztés, hogy azok a kutyák akiket kiállításra hordtam, és fedeztettem velük, vagy kölykök születtek belőlük, na azok eltartották a többi kutyáimat. Viszont sajnos ugyanúgy a korrupció áldozatának eset ez a sport is. Azért is szálltam ki belőle, meg családi ok is volt, hogy abba hagytam. Azóta 2002-ben elpusztult az utolsó kutyám is. Most kutyátlan vagyok, mert a lehetőségeim nem engedik, hogy kutyát tartsak. Panel lakásban ugyanis nem akarom kitenni az állatot annak az életnek. Igazából én ebben nőttem fel, mert amikor kezdtem 12 éves voltam. Jó a szüleimmel csináltam, ők támogattak ebben, de igazából szerintem ez a pár év hasznosan eltöltött idő volt, mert megtanultam, hogy a kutya egy társ, akiért felelek, akit gondoznom ápolnom kell. Nem egy játék amit ha megun az ember eldob. Sajnos sokan teszik ezt, aztán végzik menhelyeken, vagy sintértelepeken az állatok.
Úgyhogy én azt tanácsolom neked, hogy mielőtt kutyát veszel menj el minnél több tenyésztőhöz, főleg azokhoz akiket a klub oldalán láttál. Kérdezni, érdeklődni nem kerül semmibe, aztán felkészülten, amikor már tudod, hogy mit tegyél, úgy öröm lesz a kiskutya, aki igazából olyan, mint egy gyerek, csak gyorsabban növekszik. Hidd el, hogy sok gyakorlati tanácsot fogsz kapni. Úgy ahogy én is kaptam. Ami viszont a másik negatívum volt a kutyás életemben az pedig az, hogy úgy kiképezni kutyát, hogy majd a kiképző foglalkozik vele, és te utána visszakapsz egy engedelmes kutyát. Na ez nem nyerő, szerintem. Én egyszer próbáltam ki a legelején. Aztán többet soha. A saját kutyáimmal mindig én dolgoztam. Ez egy türelem munka tudom, de 1-1,5 év alatt úgy összelehet csiszolódni azzal az állattal, hogy a mozdulatodból tudja, hogy mit fogsz csinálni. Ezek után a póráz is csak dísz lesz.
De ez nagyon sok gyakorlás.
Na de befejezem, mert kicsit hosszúra sikeredett.
Ha tudok bármiben segíteni, akkor csak bátran írj ide, vagy mailben.
Széjjelnéztem. Még mindig teljes a tanácstalanság.
Az a bajom, hogy itt meg lehet nézni a tenyésztők honlapjain a kutyáikat, elért eredményeiket, de engem a díjaknál sokkal jobban érdekel a háttér, a nevelés, a szülők jelleme, stb. Ahhoz pedig ismerni kéne a tenyésztőket, beszélni velük pár szót, hogyan bánnak a kölykökkel, milyen a szülők jelleme, a ringen kívül mit csinálnak velük.
Otthon nővérem első rotiját 7 hetesen vittük haza. Családi kedvenc volt, rengeteget foglalkoztunk, játszottunk vele. Nővérem betanította alapengedelmességire, őrző-védésre, agilityre, nyomkövetésre. A "tenyésztő" arra tanította kölyökként, hogy ne engedje, hogy a fejéhez nyúljanak, a szája melletti bőrt csipkedte, ezzel arra ösztönözte, hogy oldalra kapjon. Nem is igazán sikerült kinevelni belőle ezt a rossz beidegződést. Három és fél éves volt, mikor elpusztult. Nagyon megsirattuk.
Következő rotit is kölyökként vittük haza, ekkor már jól megnéztük a tenyésztőt, szimpatikus volt ő is, meg az anyakutya is, jól bánt a kölykökkel. Minden szép és jó lett volna, de a kutyinak sajnos több apró egészségi problémája is volt, többek közt allergiás volt a fehérjére, ezért kevés húst kaphatott, meg kellett válogatni, hogy mit kap enni. Karácsony előtt pusztult el 7 éves korában, rákos lett, a műtét csak egy kicsit hosszabbította meg az életét.
Mindkettőt nagyon szerettük, családi kedvencek voltak, nagyranőtt cicamicák, ezért óvatosan közelítünk a vásárláshoz. Mivel egy kutyaéleten át vele fogunk élni, megfontoljuk, hogy honnan veszünk kölyköt.
Inkább munkakutya típust keresünk, nem kiállítási kutyát. Többek közt ezért is vagy szimpatikus számomra, ahogy elmesélted egyik hozzászólásodban, hogy együtt futottál le a kutyával majdnem egy félmaratonit, így tőled bármilyen tanácsot, ötletet fontolóra vennénk.
Athos-ról a kép lemaradt...
