En meg emlekszem a Potyautasok cimu filmjere is, amit o rendezett. (A bemutatoja a Szikra mozi kistermeben volt, a legfelso emeleten, jo sok kajaval :-))
Mit látsz? Köves Dinit, Pierre-t, Szukics Magdát, a Malacpofát és Rajnákot az 1956 utáni Budapesten.
Mit nézel? Több nemzedék kedvenc magyar filmjét, melyet Bereményi Géza és Gothár Péter követett el a nyolcvanas évek legelején.
Okoskodj! A film húszéves évfordulóján fergeteges bulit rendeztek a Toldi moziban, ahol a régi és új rajongók együtt kántálhatták az ismert szlogeneket, és együtt mulathattak a neves alkotókkal.
Szvsz a Megáll az idő nem "retro"-film (már ha jelent egyáltalán valamit ez a kategória), köze nincs a nosztalgiázáshoz.
Persze világosan jelzi (felirattal is), hogy melyik évben játszódik a film, de noha a "legendás" hatvanas évek eleje a szóban forgó korszak, mégsem a magát valami érthetetlen okból "Nagy"-nak nevező generáció apoteózisa a film. Itt -sok más mellett- leginkább az 1963-as kádári konszolidációról van szó, másszóval az 56'-ot követő leszámolások, megtorlások lezárultával a politikai vezetés és a társadalom viszonyának merőben új alapokra helyezésének kezdetéről. A tönkretett, börtönből szabadult, ámde rövidesen mégis magas állami beosztást kapó Bodor Úr története, ill. alakja az amely ezt a folyamatot megjeleníti a "Malacpofa", ill. az ő férjének figurája mellett.
Továbbá szvsz azért sem retro filmről van szó, mert noha a lázadó ifjúság is hangsúlyosan megjelenik a filmben, ennek ellenére nem érezhető semmiféle "De szép is vol!"-ömlengés ennek kapcsán. Nem hiszem, hogy bárki is e film alapján azt gondolná, hogy milyen kurva jó lehetett a hatvanas évek elején Magyarországon élni.
Amúgy meg hihetetlen, hogy a filmet egyáltalán engedeték leforgatni, és nem lehetetlenítették el teljesen a produkciót. Erre minden lehetőség adva lett volna a hatalom részéről, mert olyan nagyszabású projekteket, mint pl. egy nagyjátékfilm nem lehetett akkoriban az állami vállaltok megkerülésével végigvinni. Ami igazán érekes ebből a szempontból az az, hogy a film az ún. "Kis hidegháború" időszakában készült, akkor amikor a két pólus viszonya húszéves mélypontra került több okból kifolyólag, és a nemzetközi helyzet éleződése mindíg a keményvonalas politika előretörését jelentette a keleti blokkon belül. A nyolcvanas eleje ilyen szmpontból évek sokkal szigorúbb volt a pár évvel azt megelőző viszonyokhoz képest, a hatvanas évek második felével meg össze se lehetett vetni.
Ilyen körülmények között ennyire keményen beinteni a Kádár-rendszernek, nem akármi volt. A Megáll az idő nem humorizál, mint pl. a Tanu (ami ráadásul nem is ugyanarról a rezsimről szól), nem virágnyelven mond véleményt, hanem világosan, és félreérthetetlenül kritizál. Eleve 56', mint olyan tabunak számítot, a gulyáskommunizmus genezisekor kialakított, fentebb már emlegetett politikai-társadalmi reláció pedig a nyolcavanas években is meghatározó, és lényegileg változatlan volt. Ez utóbbi visszásságainak vászonra vitele nem volt kockázatmentes húzás akkoriban, és noha készült ekkoriban több olyan film is ami aligahe nyerte volna el a hatalom tetszését ennyire direkten egyik általam ismert alkotás sem jeleníti meg a Kádár-rendszer árnyoldalát.
Egy retro-film ilyesmire soha nem vállakozna.
poén
Remek, hogy van topikja a filmnek, ami szerintem is egyik legjobb magyar film az elmúlt félévszázadban. Mindig megnézem, ha tehetem; egyszer odáig vetemedtem, hogy kiszúrtam a moszkvai mozim?sorban és elmentem megnézni egy kamarael?adást az orosz f?városban. Az oroszok becsületére legyen mondva, megtöltötték a termet és becsülettel végig is ülték. Igaz, kicsit furcsa volt a film orosz szinkronnal, de így is remek volt és ahogy éreztem és hallottam a vetítés utáni véleményeket, a hazai néz?knek is tetszett, szóval érdekes érzés volt pont ilyen közegben megnézni.
Úristen! Van "Megáll az idő"-topik! Ez kábítószer! :-))
Döbbenetes erejű alkotás, és noha nem vagyok film-bolond, ezt talán már láttam annyiszor ahány éves vagyok.
Zseniális színészi alakítások egymás mellett: szegény Őze Lajos, mint Bodor Úr, a Malacpofa, mind-mind emlékezetesek, vagy akár a szintén elhunyt Pauer Henrik, aki egyenesen felejthetetlen. Azonban Sőth Sándor, vagyis Pierre az aki egyedül is elvinné a filmet a hátán (na jó, azért nem): ahogy a film végén, a Balaton partján, a Wartburg volánjánál ülve osztja a "Kiskövest", hogy "Azért az sem mindegy, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember. És ez nem színvonal."...
És akkor még lehetne a világításról, és általában a fények páratlanul intelligens alkalmazásáról áradozni -holott ehhez a témához nagyon nem értek.
Azon kevés Kádár-korszakról szóló filmek egyike, amit hitelesnek fogadok el: igaz, "helyzeti előnyük" volt Gotháréknak azzal, hogy még bőven a nevezett időszakon belül készítették a filmet, így a mostanság ezen témában mozgó művek nosztalgiára építő retteneteknél messze többet nyújtanak (vagyis többről van szó, mint pusztán a kordokumentum jellegű, emblematikus tárgyak és egyéb múltidéző effektusok ostoba, kollázsszerű felvonultatásánál). Itt szó sincs geil, egyszersmind sunyi összekacsintósdiról ("Nem is volt, az olyan rossz, mi?").
Súlyos mű, és szerintem a hatvanas évek Magyarországáról többet mond, mint egynéhány törtész monográfiája.
poén
A Megáll az idő az egyik a három legjobb magyar film közül.( A másik kettő:Sátántangó, Werckmeister harmóniák.)Talán nem véletlen, hogy a Moszkva Tér hozzá szereti magát méregetni, feleslegesen: más súlycsoport. Kár, hogy a legújabb magyar filmsikerek csak filmnyelvi és nézettségi mércék alapján ünnepeltek oly annyira, mert közben suttyomban szőnyeg alá van söpörve ezeknek a filmeknek (Moszkva Tér, Macerás ügyek, I love Budapest) a súlytalansága. A Megáll az idő gimnazistái szintén nem sokat filóztak az őket körülvevő legszürkébb kádárizmuson, de abban a filmben elég volt az az egy bizonyos kocsmajelenet Őze Lajossal, hogy az igazi Nagy Testvér(a kifejezés legorwellibb értelmében) a falra legyen festve. És ezzel a Megáll az idő máris jóval több vicces magyar rakenroll-szkeccsnél.
En is szeretem a filmet. Eppen most kellett egy tanoramra osszeirni agnolul a 10 kedvenc filmemet, es mindegyikrol egy paragrafust. Errol, amit elso helyre raktam, ezt sikerult irnom:
1, Megáll az idő (Time Stands Still), Péter Gothár, 1981. Teenage relationships develop in a highschool, in the 60’s Hungary. The film captures the eerie grayness of the Stalinist era and juxtaposes with the energy and angst of youth. Through flashbacks we learn about the protagonist’s tragic past. At the end of the film we get a snapshot of the future, showing how the disillusioned lives go on. The scene where Pierre jumps out of the window of the 100-year-old building could have happened at any school in the country at any year during the last 30 years of the Communism. That sequence haunted me throughout my high school years.
Ami a "hivatalos zenét" illeti, valóban. De volt néhány jó zene a tűréshatáron kívül is. És azért ehhez képest elég nevetséges, hogy ma egy Kispálésaborz számít undergroundnak...
Ja, én is csak azért írok erről annyit, mert érdekel a téma. Filmet írni 2002-ről. Persze, sokan megpróbálják, de talán kevés sikerrel. A baj szerintem az, hogyha nagyon konkrétak lesznek (Whiszky-s történet, vagy a média geciségei) , akkor hatásvadászattal, túlzott aktualizálással vádolják meg. Ez persze hülyeség, én például szívesen megnéznék egy viszkis filmet.
A másik lehetőség nem ennyire konkrét. Arról kell filmet csinálni, ami a "levegőben van", de amit még senki sem mondott ki. Nos Bódy példáil ezért volt ZSENI.
"2002-ről eszerint húsz év múlva látunk hiteles filmet?"
Igen. Vagy akkor se. Szvsz a hiteles is szubjektív ebben az értelemben. Lehet, hogy sokak szerint a Megáll az idő sem hiteles. Már nem csodálkoznék rajta. De mindenképpen kell idő - lehet, hogy húsz év is - hogy láthassuk, hogy mi maradt meg belőle, ami jellemzi aztat. A jelen időt szerintem tökéletesen jellemzik a jelen időben készült, de nem korrajznak szánt filmek.
Akkor nem értünk egyet egymással. Van ilyen néha. SZVSZ egy ország életében vannak érdekes, izgalmas, kiemelkedő, és kevésbé olyan időszakok is. Mindegyikről lehet filmet csinálni, (ha már ilyen történelmi, társadalmi témájú lesz az), de. Szóval, de... És persze azon is lehet vitázni, hogy melyek ezek a kitüntetett időszakok. De én ezen sem akarok ;-).
