Összességében mérve a kiadásokat is megéri? Ahogy olvasom, fillérekbe kerülnek a gépjárművek.... A fenntartásuk valóban borzalom az általad elmondottak alapján, de állandóra bérelni nehezen tudom elképzelni, hogy megéri. Alkalmanként úgy látom, valóban megéri.
A legtöbb ismerősöm aki kint lakik, a távolságokra panaszkodik. Ugye, bent a városban nem is jó éni és nem is éri meg. Tehát gépjármű köll....
Biztos van olyan, amit szeretsz is csinalni, meg penzt is lehet vele keresni.
Segedmelokkal el el vegetal az ember, de pont azert is fizet relative keveset, mert sokan el tudjak vegezni. Eleg vmi minimalis tobblet tudas, kepesseg, ami mar mindjar tobb penz tol az ember zsebe egysegni idovel.
Nem kell orvossa, ugyvedde kepezned magad, de magambol kiindulva mindig gondolkozom, hogy mi az amiben lehet elorebb lepni, mi az, amivel adott esetben a szakmaban tobbet lehet kihozni. Vannak reszei amit szeretek, vannak, amit meg meg kell csinalni.
miert nem szerzel meg, tanulsz bele valamelyik hianyszakmaba, mint pl. hegeszto, vagy az epitoipar teruleten burkolo, csoszerelo, legtechnika szerelo stb.?
Akkor nyitva van a piac elotted. Ezeket Mo-n a legolcsobb megtanulni.
Pl. hegeszto http://felnottkepzesfelsofokon.hu/minositett-hegeszto/, nincs 1000 Euro, amit bele kellene fektetni es par honap. A link, amit beszurtam, az hosszu, mert pentek, szombaton van oktatas, de biztos ki lehet googlezni intenzivebbet is.
Na most ha, a 8-10 Euros segedmunkas oradij helyet 14-15-ot keresel, akkor a tanfolyam ara 1-2 honap alatt visszajon. Nemetorszagban jo esellyel tobbet.
Ha erzel kesztetest tovabb tanulni pl. hegesztes eseten par specialis teruletet, akkor nyitva elotted a fel vilag.
Egyébként próbálják is rávenni a népet az autónélküliségre, olcsó biciklibérlettel, drága parkolási díjakkal, lassított forgalom a belvárosban... Ha működne a tömegközlekedés, még jó is lenne. De még csak most kötik össze a két villamosvonalat...
Álom... Munkánk miatt és a kora reggeli tömegközlekedési lehetőségek hiánya miatt is (no és kényelem) van kocsi. + az idő pénz. Pl. Ha férj kocsival megy munkába, 20-20 perc. Ugyanez busszal 1 majd vissza 1 óra, plusz séta a megállóhoz (15-15 perc). Plusz tömeg és szar idő... nem győztél meg! Reggel 7-kor kezdtem, innen az első busz fél 7-kor indult 50 perces menetidő plusz húsz perc gyaloglás a kávézóig... Ha belvárosban laknék, még tetszene is az ötlet (s most már vannak órára kibérelhető autók is Dublinban), de így, ebben a kisvárosban bejáróként nem működik.
Egyebkent kis autot mar napi 15 eurotol, egy kozepeset, pl. egy mondeot 20-25 euroert lehet berelni. Ha az ember nagyobb varosban lakik, akkor a tomegkozlekedes egy alternativa es ha el akar menni kirandulni, akkor meg megeri autot berelni.
Nincs szervizkoltseg, nincs ado, nincs biztositas, muszaki vizsga, ha lerobban, akkor nem az ember feje faj. Ha kis auto eleg, lehet azt is, ha a csapatnak kellegy 7 szemelyes, akkor azt is lehet berelni. Mindig 1-2-3 eves autot kap az ember.
Bevasarlas nagyresze mar megvan online, ahhoz nem mindig kell.
Jo van vele egy kis kenyelmetlenseg, nem all mindig rendelkezesre.
Budapesten aranyaiban - szerintem - dragabb az autoberles, de van baratom, aki nem tart fenn autot, hanem rendszeresen berel.
A gazdasag novekedesevel es jelenleg az alacsony uzemanyagar miatt tobbet mennek az emberek es a forgalomnovekedes hozza magaval a balesetek novekedeset is.
Persze ettol fuggetlenul szerintem is irrealisan magasak a biztositasi dijak, foleg ugy nezve, hogy tobbszor egy 6-8-10 eves autonal es fiatalabb vezetonel az auto ara kevesebb is lehet, mint az eves biztositasi dij.
No, most ment fel az autobiztositásom 128 €-val. Ebben az évben eszetlen nagy ugrás volt. Hiába vezet az ember óvatosan, figyelve a másikra, hiába nem claimingel, egyre csak megy felfelé. Itt-ott szervezkednek emberek a biztosítók ellen, de kétlem, hogy lesz változás. Ez az egyik kevésbé napos oldala az itteni életnek, az autóbiztosítás...
Nem csodálom, hogy a Kiegyezés arrafelé ennyire benne van a köztudatban, nem akárki, Arthur Griffith írt erről könyvet The Resurrection of Hungary címmel.
Az ireknel tanitjak (tanitottak) a forradalmainkat, illetve volt ir kollegam, aki tobbet tudott az 1867-es kiegyezes reszleteirol, mint en. Mondjuk neki tortenelem volt az egyik hobbija. A brittek es az irek viszonyanak korabeli rendezes egyik lehetseges scenariojara peldakent hoztak fel a monarchiat, hogy lehetne igy is bekes viszonyokat kialakitani.
Anno mi is azok voltunk itthon, csináltunk egy 56-ot a semmiből. Csak hogy pont az a pár százezer külföldön dolgozó honfitársunk lenne az valóban, aki képviselhetne is egy hasonló erőt (együtt egy életképes civilszférával) és tudnának változtatni itthon a sz...n, ami itt kialakult.
Szerintem a 80-as évektől kezdve egy páran megpróbálták a frissítést és a tisztítást. Nem sikerült. Elgyengült mindenki, megszűnt a közös akarat. "A kutya sem akar ezekbe lelket önteni, ezekbe nem is érdemes" felfogás alakult ki. Menthetetlen lett a nép.
Az én példám:
47 éves, kétgyerekes családapa vagyok. A gyerekeim Zuglóban járnak iskolába egy lakótelep kellős közepén. Igazi lakótelepi iskola a miénk klasszikus melós szülőkkel és azok palántáival. 4-en (!!!!) vagyunk értelmiségi szülők, teljesen el vagyunk nyomva. amikor nagyon rosszra fordultak a dolgok, elhatároztuk mi négyen, hogy változtatunk. a tanároknak mi mondjuk a köszöntőket, mi döntjük el, mi legyen a tanárok ajándéka, a választásban mindig szerepet játszik a megkérdezés - mire lehet szüksége a tanárnak: persze, hogy ajándékutalványra és nem egy mutyis, túlszámlázott virágcsokorra (történetesen abból az üzletből, amit a főkolompos anyuka futtat a Bosnáyk piacon). Olyan eszkalációt kaptunk az igazgató asszonynál, olyan offenzíva alakult ki az irányunkban, hogy elérték, mindenki utáljon bennünket. Sőt... Reggelente biztos ami biztos, kerülőkön viszem a srácaimat a suliba, hogy ne kelljen senkivel sem talélkoznom. Már nem tudom, ki kivel van.
És ez így jellemző az egész ország közösségi életére, az "összetartására". Mindenki a saját kis szemétdombján kiskirály akar lenni a saját maga szerény képességeivel, vagy éppenséggel ravaszsága segítségével. Rettenetesen frusztráló.
Szóval, az írországi (vagy általában külföldre irányuló) motivációnak van alapja. 10 éve jártam Dublinban. Elvarázsolt a hely. Voltam 3 kis magánkastélyban. Láttam mindenfelé óriási zöldelő réteket, szívtam a remek levegőt. Voltam kis falvakban, láttam a viktoriánus házakból álló utcákat, ahol emberek beszélgettek egymással és teát kortyolgattak.
Tk. azóta rabja vagyoka dolognak, de itt tartott édesanyám.
Döntésre jutottam.
Remélem, egyszer személyesen is tapasztalom azt, amit Ti
Én is Hozzád hasonlóan érzek, főleg, hogy viszonylag gyakran járok (munkaügyben, tanulás miatt vagy csak turistaként) más országokban. Ha kint töltesz 1-2 hetet Írországban, meg fogod érezni, hogy mi az, ami más. Ezt az országot ellopták, és folyamatosan lopják, amit még lehet. A lakosságot próbálják a lehető leghülyébb szinten tartani, hogy ne kérdezzen, termeljen.
Többször töltöttem 1-2 heteket Írországban (de ugyanígy Walesben, Németországban, UK-ben is), ott az általános közhangulat az, ami mássá teszi a légkört. Nem befordult, életunt biorobotokkal futsz össze nap mint nap (szerencsére én nem Bp-en élek, de ott érzem leginkább az arctalan masszát), hanem vidám, az életet és a társaságot szerető emberekkel. Amikor először hazajöttem 2 hét után, egyik legnagyobb élményemként meséltem, hogy mindenki szóbaáll a másikkal, ha megállsz egy utcasarkon tanácstalanul, 1 percen belül megszólít valaki, hogy segítsen, az utcán az emberek 60-70%-a énekel magában, a maradék pedig fütyül. Egy kocsmában, MU-mezes helyiekkel néztem végig a Loki MU elleni kupameccsét. Szemmel láthatóan én voltam az egyetlen, aki a magyar csapatnak szurkolt, de inkább elismerő pillantásokat és hátbaveregetést kaptam, mint bármilyen inzultust.
Nyilván nekik is megvoltak a maguk borzalmas időszakai, meg kellett vívniuk azért, hogy most itt tartanak, ahol.
Két nagyon tanulságos sztori (bocs', ha hosszú vagyok): Egyik alkalommal egy Belfastban felnőtt, ma már Corkban élő fiatal történész tartott egy előadást a 20. századi ír történelemről. Sok minden ezen az előadáson világosodott meg bennem (mifelénk elég felületesen tanítják a történelmet...). A végén lehetett kérdezni. Megkérdeztem tőle, hogy náluk hogy is néz ki ez a (jó értelemben vett) nacionalizmus. Ő elsősorban ír, vagy katolikus? (Ugye, mindenki írnek mondja magát, de vannak brit, skót, viking és "ír" gyökerű írek is, meg vegyes házasságok stb.) Azt mondta, hogy nagyon jó kérdés. Ő elsősorban katolikus (itt húzódott ugye a törésvonal), utána ír. A másik kérdésem az volt, hogy szemmel láthatóan nem izgatja már az íreket a britellenesség, a "rebel" vonal is már inkább folklór, mint mindennapi valóság (majd' egy évtizeddel később Belfastban azért tapasztaltam ezekből bőven). A válasza az volt, hogy a gazdasági jólét, fellendülés, soha nem látott életszínvonal háttérbe szorítják a problémákat.
A másik sztori: Egyik alkalommal Limerickben volt lehetőségem a helyi polgármester (akit az önkormányzat választ maguk közül, és egy évig tart a tisztsége, utána mást választanak, elmondásuk szerint esélyük sincs korrumpálódni...) mellett egy Sinn Fein politikussal is beszélgetni. Előre elnézést kért, hogy szabott ideje lesz, de egy temetésre kell mennie, ugyanis a választókörzetében meghalt valaki, és ott úgy szokás, hogy a képviselők kapcsolatot tartanak a választóikkal, és ha meghívják egy temetésre, akkor kutya kötelessége ott lenni. Ott ugyanis közösségek vannak.
Ezekből szerintem nagyjából lejön, hogy mi működik máshogy arrafelé. Itt sajnos egy új feudális rendszert építünk, és mivel mi inkább beilleszkedő lelkületűek vagyunk, mint a nyakas és rebellis írek, mi elmegyünk inkább, minthogy rendet tegyünk itthon. Nem akarok politizálni, lehet, hogy ez is túl sok volt. De sajnos nekem is van olyan érzésem, amikor Írország, Hollandia, vagy akár Lengyelország egy-egy kisvárosának utcáin sétálok, vagy beülök egy kocsmába, hogy otthon vagyok. Pedig én is nagyon szeretem a hazámat, itt kellene, hogy otthon érezzem magamat. Ami sajnos, csak hellyel-közzel sikerül.
Előtte - ha minden igaz - lesz vagy egy lengyel, vagy egy finn rövid, vagy hosszú vállalásom az összehasonlításhoz.
Annyit elértetek a nagyon korrekt leírásokkal, hogy itt semmi kedvem ne legyen dolgozni. Ma, meg úgy egyáltalán. Kezdem elveszíteni minden motivációmat, ami itt tart.
Egyébként, nem vagyok egy utálkozó típus, plusz szeretem a hazámat, de amit kint a pesti utcákon, a metrón, a tereken, a munkahelyeken tapasztalok, az egyre elviselhetetlenebb. Mérhetetlenül leamortizálódtunk.
Mondom ezt azzal együtt, higy 2 éve brittonokkal volt "szerencsém" nyaralni Spanyolo.-ban, azokból is a melósokból, agyontetovált, sörhasú, sültkrumplievőből. Rettenetes arcok voltak, vér suttyók, igazi csőcselék Newcastleből, Poolból, manchesterből, Portshmoutból, Cardiffből, stb., de mégis olyan jókat ittam velük, a srácaink meg billiárdoztak... beszűkült témakörök voltak, de nagyon nyitottak voltak.
Itthon most szerintem nagyon nagy a gáz.
A minap olvastam, hogy összesen 700k magyar dolgozik küldölfön, ebből 300k Angliában. Ez a szám még egy darabig arányosan fog növekedni.
Olyan kíváncsi lennék az általános okokra, miért dönt úgy egy hazánkfia, hogy máshol jobb lesz neki... Nem az általánosokra...
Jelenleg mar nem vagyok ott, igy a velemenyem nem biztos, hogy mervado.
Anno mindket orszagban kerestem allast Mo-rol, interjukon is voltam es az elso konkret ajanlatom Irorszagbol jott, igy kotottem ott ki. Amit nem bantam.
A fizetesek kozott, akkor nem volt kulonbseg, az elvonasok merteke kicsit kisebb volt Irorszagban. Ez meg olyan 1,3-1,4 koruli Font/Euro aranynal. Most ugye 1,2 korul van, mert a font bezuhant.
A megelhetesi koltsegekben van pro es kontra. A szomszed sziget nagyobb embertomeg, nagyobb piac es jellemzoen sok minden - szerintem - olcsobb. Pl. a hasznaltautonal szignifikans kulonbseg lehet, ezt mondjuk meg is tudod venni a britteknel es "regisztracios adot" kifizetve be is tudod hozni.
Ugyanakkor emberibb lepteku a hely. 4,5 millios lakossag (eszak irorszaggal 6), ha az orszag kozepen lax, akkor sem kell messzire menni, hogy a tengerpartra elmenjel. Engem spec zavar a tomeg, de Irorszagban Dublin es mas nagyvarosok belvarosat leszamitva, meg egy ket nagyon nepszeru turistalatvanyossagot leszamitva nem volt nagy tomeg, akarmelyik kirandulohelyre mentunk. Irorszag nepsurusege 73 fo/km2, nagy brittanniae 255. Mo-ge 110.
Nekem tetszett, hogy sok esetben kilometereket setaltam 1-2 turautvonalon es csak nehany emberrel talalkoztam. Persze Mo-is lehet ilyen, de Bp-en zavar, hogy barmelyik iranyba akarok zoldbe menni, csak tomeg, tomeg, tomeg.
A fenti velemeny persze szubjektiv, Nagy-Brittaniaban nem laktam/dolgoztam, max par napra 1-2 hetre voltam szabadsagon.
Londonba es sok mas britt varosba Bp-rol olcsobban el lehet jutni. Engem meg Skocia fogott meg valamennyire, igy ha valogatni kellene, meg azt is elore sorolnam Irorszag melle.
De megint azt mondom, hogy szivjal bele a levegobe es donst el te :)
Az ír életvitel, az ír emberek barátságossága, befogadókészsége miatt én is simán tudnék ott élni. Iskoláztatásról ha kell, meg tudom kérdezni kint élő ismerősömet, ők több gyereket is taníttattak / taníttatnak ott.
Kisebb, élhető városok, jóval kedvesebb emberek, befogadóbbak, imho. Terroristaveszély kevesebb, nem tapasztaltam idegengyűlöletet (bár itt is van egy habzószájú réteg, a műveletlenebbje), kisebb a népsűrűség és gyorsabban el lehet érni a kirándulóhelyeket, mert szinte ott vannak a város szélén, legalábbis a mi környékünkön.
Az ír humor - szellemességüket nem lehet felülmúlni. Még a hétköznapi társalgásban is úgy meg tudnak lepni, dől belőlük, "csak úgy".
