Internet Sok millió magyar kórházlátogató 63 ezer szavazata Petőfi Népe [2006-01-24] Egészségügy
Négy hónapon keresztül az interneten szavazhattak a betegek arra, hogy szerintük melyik az ország legjobb kórháza. Kérdés: mennyire lehet ezt reálisnak, pláne mérvadónak tekinteni? A végeredmény megszületett, a Sportkórházként ismert fővárosi intézmény lett az „év kórháza”.
Az internetes szavazáson a hazipatika.com oldalaira kattintók vehettek részt. A cél az volt, hogy ne csak szakmai értékelések legyenek a kórházakról, hanem a betegek véleménye is napvilágot lásson. Az erre a célra létrehozott honlapon bárki szavazhatott, mégpedig az ország 230 kórházának bármelyikére. Az intézmények öt különböző kategóriában kaphattak osztályzatot: ápolás és szakszemélyzet, ellátás, infrastruktúra, környezet és tisztaság, orvos-szakmai ellátás. Hatvanháromezer szavazat érkezett.
Lehet-e például Bács-Kiskun megyét összehasonlítani bármelyik másik megyével vagy a fővárossal? Kíváncsiak voltunk, hogyan értékelik az eredményt a Bács-Kiskun megyei intézmények igazgatói.
A megyei kórház a 10. lett
Dr. Zombor Gábor főigazgató:
– Ez is egy megmérettetés, amit figyelembe kell venni és a következtetéseket le kell vonni. Mivel azonban a kórházak minősítése még nagyon gyerekcipőben jár, ezért minden ilyet értékén kell kezelni. A mi kórházunk jó eredményt ért el, ettől függetlenül tudomásul kell venni, hogy ez egy szimpátiaszavazás. A betegek által legjobbnak tartott kórházak egy része tavaly a szakmai versenyben szintén az élmezőnyben végzett.
A kecskeméti repülőkórház a 75. helyen végzett
Dr. Grósz Andor orvos ezredes, a kórház főigazgatója:
– A szavazás nem szakmai szempontok alapján történt, mégis úgy gondolom, hogy egy nem szakmai közönség részéről megfelelő értékelés. Megismerhettük a betegek egy részének véleményét. Felhívták a figyelmünket arra, hogy mi az erősségünk és mi az, amin még javítanunk kell. Az ápolásra és a diagnosztikai tevékenységre például jó osztályzatot kaptunk.
A kalocsai kórház a 179. lett
Dr. Deák Zoltán, a kalocsai kórház igazgatója:
– Nem reális a helyezés. Budapesten vagy a megyeközpontokban sokkal több ember mondhat véleményt a saját kórházáról az interneten. Decemberben adtuk át a felújított részleget, ahol európai színvonalú hotelszolgáltatást kapnak a betegek. Megyei szinten kimagasló tüdőgyógyászatunk, és a régió egyik legjobb sebészetét is a magunkénak tudhatjuk."
A bajai kórház a 187. lett
Dr. Sziegl Zsuzsanna főigazgató- főorvos:
– Országos, illetve megyei intézmények szerepelnek az élmezőnyben, hiszen nem azonosak a feltételek. A bajai kórházról az itteni emberek mondhatnak véleményt. A helyezés nem tetszik, de úgy érzem, a közepeshez közeli osztályzattal nem értékeltek bennünket rossznak. A reálishoz közeli a kép, még akkor is, ha tudjuk, hogy inkább az elégedetlen betegek nyilvánítanak véleményt.
A halasi Semmelwis-kórház a 92. lett
Dr. Kiss József, megbízott főigazgató:
– A megyén belüli megítélésünket örömmel vettük tudomásul, valamint azt is kedvezőnek tartjuk, hogy ápolási tevékenységünket az ellátás minőségét a szavazók előbbre sorolták, mint azt a rangsor eredménye mutatja. Arra törekszünk, hogy az intézményünkben zajló építészeti, infrastrukturális és szervezeti változások eredményeként az elkövetkező években az ideinél jobb eredményeket érjünk el."
_______________________________________
Zombor Gábor doktor mindenekelőtt elismerést érdemel, mondjon ki mit akar ezzel a fajta minősítéssel kapcsolatban, az a 10. hely önmagért szól, még akkor is, ha holmi egyesek által lenézett laikusok is adták véleményüket.
Ugyanakkor meg Baja viszonylatában mélységesen szégyenkezhetünk!
Én elhiszem, hogy ilyen rövid idő alatt, mióta dr. Sziegl Zsuzsanna igazgatóasszony (a szociálisan érzékeny szocialista pártja színeiben) vezeti az intézményt, csodákat nem lehet tenni, de ha az időközben minőségi változáson ment át a kórház, vajon milyen pozíciót képviselhetett előtte?
Azt mondja az igazgatónő: "A bajai kórházról az itteni emberek mondhatnak véleményt."
Hát vajon kiknek kéne véleményt alkotniuk, ha nem azoknak a zömmel bajaiaknak és Baja környékieknek, akik saját tapasztalatokkal rendelkeznek, akik saját bőrüket viszik nap, mint nap a vásárra, akik rendszeres időközönként csesznek el teljes napokat egyes lajhárlassú rendeléseken. Ezek az emberek tények alapján osztályoztak.
Azt mondja az igazgatónő: "... úgy érzem, a közepeshez közeli osztályzattal nem értékeltek bennünket rossznak."
Én nem tudom, ki hogyan számol, de ha 230 egészségügyi intézményből a bajai az "előkelő" 187. pozíciót érte el (mondhatjuk így is: a 187. helyre csúszott le), az az én matematikám szerint bizony, csak egy gyönge kettes osztályzat az ötös skálán, amit még fifikával sem lehet "nem rossznak" minősíteni.
Azt mondja az igazgatónő: "... inkább az elégedetlen betegek nyilvánítanak véleményt."
Igen, kedves Igazgatónő, lévén a bajai kórház dolgozói többsége miatt az elégedetlen betegek képezik a többséget.
Ha elégedett betegekből lenne több, akkor azok udvarolnának rajongó elismeréseikkel "inkább" (ahogy némely ügybuzgó nyallincs teszi lapjainkban), de hát erről mégcsak ábránd szintjén sem lehet szó.
Egy határozott igazgató egy ilyen eredmény láttán elborulna, és kemény ellentmondást nem tűrően arra az elhatározásra jutna, hogy na ebből elég, innentől ha vért izzadunk is, de gatyába rázzuk a dolgokat!
Na ez az, ami felénk nem dívik, inkább módi a bevetten szokásos filozofálgatás :(...
Több száz orvost gyanúsíthat meg a rendőrség, mert egy gyógyszergyártó termékét sűrűbben írták fel a betegeknek, és ezért 50 ezertől egymillió forintig terjedő összegeket kaptak a cégtől. Az ügyre azért derült fény, mert az egészségbiztosító újfajta információs rendszerrel figyeli a receptírási szokásokat.
A pénzek kifizetését több száz lefoglalt fiktív számla bizonyítja, a számlák előadások, továbbképzések tartásáról, tanulmánykészítésről szólnak. Az ügyről a Magyar Hírlap szerzett tudomást.
Az ügyben az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) tett feljelentés, a nyomozás egy éve tart, de gyanúsított még nincs.
Az egészségügyi tárcát is beérte
Az eljárással párhuzamosan az Egészségügyi Minisztérium is indított belső vizsgálatot, mert gyanítható, hogy két minisztériumi tulajdonban lévő szívgyógyászati centrum is érintett lehet.
Rácz Jenő, a tárca vezetője közölte, bizonyítékot nem találtak, ezért ők is a rendőrség eredményére várnak.
Vesztegetés, csalás
A rendőrség az egyik gyógyszergyártónál 862 fiktív számlát foglalt le, az számlák 50 ezer és egymillió forint közötti összegekről szóltak. Kétszáz orvost hallgattak ki. Az eddigi vizsgálatok szerint egy-egy koleszterinszint-csökkentő gyógyszer felírásáért 2-4000 forintot kaptak az orvosok.
A vád vesztegetés, csalás és okirathamisítás lehet az orvosok, illetve a gyógyszercég alkalmazottai, vezetői ellen, valamint az OEP felfüggesztheti a vétkesnek talált orvosok receptírási jogát.
Az egészségügy minisztérium januártól használ új informatikai rendszer, amivel ellenőrizheti az orvosok receptírásai szokásait, észre lehet venni, ha valaki kirívóan sokszor ír fel egy bizonyos gyógyszert, vagy éppen nem megfelelő gyógyszert ír fel."
Felvetésem szempontjából szinte bármelyik gyógyszert alapul vehetnénk, de ragadjuk ki példa okáért a következőt: Lopedium.
A Lopedium kapszulának Magyarországon létezik 10, 20, és 50 darabos változata.
Egyik rangos bajai gyógyszertárunkban általában a 10 darabos verzió kapható - ehhez recept nélkül hozzá lehet jutni -, ritkán akad készleten 20 darabos is, és szinte sosincs az 50 darabosból. Utóbbiak csak orvosi receptre vehetők meg.
Megvehetők elvileg, és gyakorlatilag, csakhogy nem mindegy milyen áron!
Ugyanis az általában kapható 10 darabos ára 480 kemény magyar forint.
A 20 darabos ezzel szemben 545 Ft.
Az 50 darabos pediglen 793 Ft.
Na most ebből semmi más nem következik, mint az, hogy a gyógyszergyártók és kereskedők úgy játszanak velünk, mint az a bizonyos szólás szerinti macsek az egérrel, úgy vernek át bennünket, ahogy kényük és kedvük tartja.
Fogyasztó- és érdekvédelem!? Ugyan már, hol van az ilyenkor .....
Mert ugye, mennyire nem mindegy az, hogy egy darab Lopedium kapszuláért 48forintot, vagy 27 forint 25 fillért, vagy netán 15 forint 85 fillért fizetünk!?
Az első és az utóbbi között alig 200 % a különbség, azaz háromszor kerül többe az, mely folyamatosan készleten tartható, azzal szemben, mely csak elvileg kapható!
Egyik ismerősöm szerint, ki olvasta a bajai tanítóképző főiskolába történő jelentkezések rendkívül alacsony érdeklődésével kapcsolatos írásomat (polgármester topicja), az orvostudományi egyetemeinkre sincs már túljelentkezés, állítólag odáig jutottunk, hogy szinte "minden" induló aspiránst felvesznek. Ha hivatástudat, ha zsíros szakmaszerzés a cél - ez amúgy is csak évekkel később derül ki, hacsak el nem mondja szándékát maga az érintett.
Veszélyes üzem! Közlekedni, gépek mellett dolgozni, épőtőipari munkát végezni - sorolhatnám vég nélkül -, ez mind-mind olyan veszélyes üzemnek minősül, mely művelőinél nem kívánatos az alkoholos, a drogos, a gyógyszer hatása alatti állapot, ezért ilyenek kiszűrésére folyamatos ellenőrzést folytatnak az arra hivatottak.
Ezek viszonylatában joggal merülhet fel a gondolkodó polgárban, vajon mi a helyzet az egészségügyi ellátás, mint veszélyes üzem terén?
Gyarlók vagyunk, miért is ne lehetne éppen az egészségügyi berkekben alkoholfüggő, kábítószer élvező személy, légyen szó annak hiarerchiája bármely fokáról.
Ugyan el tudom képzelni, hogy folyik ilyen jelleggel szúrópróbaszerű ellenőrzés, no de vajon ki ellenőrzi, ki mer ellenőrizést végezni ilyen aspektusból, mondjuk egy kórház osztályvezető főorvosa esetében?
Fogalmam sincs, ma mi a helyzet, de az elmúlt évtizedek során nem egy esetben bizonyultak megalapozottnak az ilyen-olyan mendemondák alapján keringő hírek, miszerint iksz orvos az alkohol rabja, ipszilon doktor keményen drogfüggő, jómagam is ismertem több ilyen személyt, de nem igazán emlékszem közülük olyanra - már aki korban megérte -, hogy ne háborítatlanul vonult volna nyugállományba, mitöbb még nyugdíjasként is gyakrolta egészségügyi munkáját csökkentett időtartamban.
Vajon kimondható-e ma Magyarországon egy diplomás orvosra, hogy alkohol-, vagy drogfüggősége miatt, a keze alá kerülő ellátásra szorulók veszélyeztetett kategóriát képviselnek?
Vajon ilyen orvosok esetében törvényszerű-e megvárni, hogy önkontroll gyakorlási hiányosságuk miatt tragédia történjen?
És ha megtörtént a tragédia, vajon folyik-e tényfeltáró kivizsgálás az adott orvos életvitelével kapcsolatban?
Az emberek nem hülyék (többségében nem süketek, nem vakok, nem némák), a kisváros, a falu pedig olyan település, melyben nem tud a mindenkori titok úgy titok maradni, mint egy nagyvárosban, mint egy fővárosban!
Vajon igénylik-e ma, az egészségügyi intézmények vezetői egyes szóbeszédek alapjáni "titkok" megismerését?
Netán az ő feletteseik, a fölöttük felügyeletet gyakorlók?
Vagy talán még ma is az elhallgatás (lásd Havas Henrik eltitkolt riportja), a maszatolás a jellemző? A mundér igencsak megmattult becsületének, minden áron történő védelme?
Mivel alább utaltam rá, és továbbá mivel sosem lehet tudni, ki és mikor szorul tanácsra, segítségre, közszemlére teszem hazai talán legrangosabb, kényes egészségügyi kérdésekkel - pl. orvosi műhibák - foglalkozó ügyvédünk, Dr. Ábrahám László elérhetőségét.
Jómagam mintegy két és fél évvel ezelőtt fordultam, egy vele kapcsolatos tévéműsor után az ügyvéd úrhoz, ki számomra meglepően kedves és készséges volt, annak ellenére, hogy egy számára ismeretlen valakivel folytatott telefonbeszélgetést.
Azóta médiáink számtalan alkalommal mutatták be, rengeteg ember számára reményt keltő, vígaszt nyújtó munkásságát.
Két éve apám, merő egészségügyi trehányságoknak köszönhetően kevés híján meghalt a bajai kórházban. Egy vidéki intézményben (nem titok ez, a pécsi klinikán), visszahozták az életbe, lekopogjam, azóta egészséges. Az ég és a föld különbségét volt akkor módom megtapasztalni.
Ekkor már a dr. Poór általi vezetés is megpróbálta gatáyba rázni a gatyába rázandókat. Munkájuk végzésére - már majdnem hivatást írtam - alkalmatlanok kényszerültek letűnni. Sokkal előbb lett volna már erre szükség.
Tehát akad élményanygom saját tapasztoltok alapján is, de akad egy halommal mások által megéltek alapján is. Sajnos az emberek zöme még mindig retteg a következményektől, így inkább mélyen hallgatnak, ha méltánytalanságok érik őket.
Rengetem a fenntartásom a mai médiákkal szemben, de talán azokban az ügyekben, amikor orvosi műhibák miatti eljárások kerülnek terítékre, helyesnek tartom a minél szélesebb körű publikálásokat, hogy egyes esetek etalonként szolgálhassanak a népek előtt, merni kijárni saját igazukat, merni kifogásolni a sérelmeket, melyeket egy olyan zárt "kéz kezet mos" mentalitású világtól kényszerülnek időnként elszenvedni, amilyen a magyar egészségügy.
Az idős emberrel, a felnőtt emberrel szembeni egészségügyi malőrök is vérlázítóak, de amikor kisgyermek a felelőtlenség áldozata, akkor bizony automatikusan kinyílik a bicska az ember zsebében!
Ma egy olyan óvodás korú kislány esetével szembesültem, ki kezelőorvosa "figyelmetlensége" miatt került életveszélybe, és ennek a körülménynek köszönhetően, ellenére, hogy most egy kicsit jobban van, még közel sem biztos, hogy nem maradtak egy életre szóló szervi károsodásai szegény kis csöppségnek.
A gyermek édesanyja ezekben a napokban próbál meg tisztán látni, mivel ahogy ez lenni szokott, nem igazán akarja senki megmondani neki a teljes igazságot.
Nem kizárt, hogy ismét dolga lesz Szegedről, dr. Ábrahám ügyvéd úrnak ...
"Az emeleten minden igényt kielégítő műtőtraktus van, világszínvonalú légtechnikával."
Nos, én nem vonom kétségbe, hogy ennek az új egészségügyi létesítménynek világszínvonalú a légtechnikája, de ennek ellenére, sajnos még ilyen ragyogó adottságok mellett is felmerül(het)nek alaphiányosságok.
Két és fél évvel ezelőtt gégészeti műtéten estem át, és a műtét előtti adatfelvételezés során derült ki, hogy az altatóorvos abbéli igénye, hogy a kisbeteg súlyát pontosan megtudja, egyes súlyosabb esetekben meddő jellegű, bizony kénytelenek az érintett állításának hinni, ami esetleges tévedéskor nem kevés veszélyt hordozhat magában.
Ugyanis a bajai kórházban ezen az osztályon (kiderült, hogy nem egyedi a jelenség), csak 120 kilogrammig mérő eszköz áll(t) rendelkezésre. Egy olyan országban, ahol a lakosság nem jelentéktelen hányada küszködik túlsúlyossággal!
A minap ez jutott eszembe az egyik új műtőblokkban dolgozóval folytatott beszélgetésemkor, és rákérdeztem: de ugye itt már nagyobb súlyú betegek súlyának megállapítására is alkalmas mérlegek állnak rendelkezésre?
A válasz ledöbbentett: az illető állítása szerint, e téren semmi sem változott!
Nézzünk két példát:
- Valahol már említettem, hogy a szentistváni gyógyszertár belépőjében, egy régi patinájában pompázó olyan mérleg áll, mely 150 kilóig nyújt pontos információt. Pedig ez "csak" egy patika, gesztus jelleggel kínálja ezt a betérők számára, hiszen bárki használhatja díjtalanul.
- Minden, például zöldség-gyümölcs nagykereskedésnél evidens előírás, hogy dekára pontos digitális mérleg álljon rendelkezésre, és ha ez nem így van, pillanatok alatt meggyűlhet a baja az ellenőrző szakhatóságokkal. Súlyos bírság terhe mellett.
Létezik a mai időkben, hogy olyan egészségügyi intézményeinkben, ahol a súllyal kapcsolatos pontos információ akár élet-halál kérdése is lehet, nem engedheti meg magának azt a "luxust", hogy megmérhető legyen a kezelésre szoruló beteg súlya?
És mi van azokban az esetekben, ahol eszméletlenül műtőasztalra kerülő túlsúlyos személy esetében kell az altatóorvosnak pontos adattal rendelkeznie?
Nem snassz egy EU-tag esetében, a fürdőszobamérleg használatának bevett gyakorlata?
Örömmel venném, ha arra illetékesektől választ kaphatnánk ezekre a felvetéseimre.
Mivel az Index végre ismét lehetővé tette, zártkörű klubfórumunk teljeskörű olvashatóságát, már jobban látom értelmét annak, hogy a már tárgyaltaknak megfelelően a bajai kórház vezetőjeként résztvevője legyen e virtuális világnak, mely annak jellegével egyetemben nagyon is a valós élettel kapcsoltos egészségügyi problémákat igyekszik boncolgatni.
Ha bírálni kell, bírálunk, ha megelégedésünknek kell hangot adni, akkor dícsérünk, gondolom ez így van rendjén.
Mint mondottam már, e klubfórum minden egyes résztvevője élő és beazonosítható személy (ezzel egyediséget képviselünk az internetes fóruk világában), így ebben a szférában nem állhat fenn a névtelen vagdalkozás eshetősége.
A Főigazgató asszony majdani megjelenését örömmel véve, közérdekű jellege miatt megtisztelőnek fogjuk tekinteni!
Amint regisztrálni tetszett az Önnek megfelelő nicknevet, úgy arról kérem szíveskedjen emailben tájékoztatni, és az alapján az Index illetékeseitől kérni fogom biztosítani klubunkban történő hozzászólás jogosultságát.
Amennyiben a regisztrálás problémásnak tűnne, arról kérem szintén adjon levélben jelzést, és iránymutatással segítségére leszek.
RENDŐRSÉG A bajai kórházban építették be azokat a 20 milliót érő klímaberendezéseket, amelyeket máig nem fizetett ki a megrendelő a szállítónak – értesültünk a rendőrségtől. Sikkasztás és más bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt nyomoz a bajai kapitányság ismeretlen tettes ellen. Az elkövető egy kiskunhalasi kft. képviseletében, egy klímatechnikai cég megrendelésére leszállított, de a tulajdonjog fenntartással átvett árut nem fizetett ki.
OH"
_______________________________
Lehet, hogy nehézfejű vagyok, de valahogy nem tudom egyértelműsítetten értelmezni a fent beidézett sajtóhírben a bajai kórház szerepkörét.
Nem tápláltam magamban illúziókat, amikor azt próbálták elhitetni velünk az ominózus "kenőbukta" után, hogy ha kivonják Bajáról a "műfajt", meg fognak szűnni térségünkben a "rásegítéses" leszázalékolások :(((.... Mitől is szűnne meg az, ami nálunk szinte tradicionálisan országosan jellemző!?
Azért Baján az is külön misét érdemelne, vajon a nyilvánosságra hozott "balhévívőkön" túlmenően történt-e felelősségre vonás azok körében, kik asszisztálói voltak a "műfaj" hatékony működéséhez!? Arra hajló szakrendelések nélkül ez aligha folyhatott volna .... Túlságosan hülyéknek vagyunk tekintve, ha azt akarja elhitetni bárki is, hogy csak egy doki és egy felhajtó öregasszony biznisze volt ez!
Valahogy elcsendesedett a kérdésnek az a része is, miszerint egy rendőr buktatta ki az ügyet. Felmerülhetne a kérdés: vajon rendőrként, vagy magánemberként járt el ilyen keménykedve?
A joggal felmerült betegpanaszt, belső kivizsgálás követte, mely során ma került sor az ügy érintettjei szembesítésére, meghallgatására.
Minden tiszteletem Kulimák Gáboré, amiért van benne annyi kurázsi, hogy végigvigye a megalázó eset folyamatát, a kezelés nélkül elutasított barátjával egyetemben!
Amint megérkezik az etikai bizottságtól a mai nap jegyzőkönyve, és az alapján a kórházvezetés kialakult konklúziója, részletesen is közzétesszük annak történéseit.
Senki sem akarja, hogy még a mostaninál is kevesebb legyen az orvos, de azt sem akarják az egészségügyi ellátásra szorultak, hogy hivatásukat gyakorló egészségügyi dolgozók kivert kutyaként bánjanak velük.
Több ilyen eljárásra lenne szükség, márcsak azért is, hogy végre kapjon a fejéhez az az orvostársadalom is, mely egyes tagjait magasabbrendűségi érzés keríti időnként hatalmába.
Én is jól tudom, hogy rengetegen álltak odébb a nagyobb megbecsülés reményében (az odébb alatt, ugy egyértelmű, hogy nem keleti irányra gondolok), de ez nem azt jelenti, hogy idehaza csak a második, harmadik vonal képviselői maradtak. Rengeteg az olyan nagyszerű szaktekintély is, kik lokálpatriótaként maradtak, és velünk, a lakossággal együtt nyögik kínkeserves időink igáját! Minden tisztelet ez utóbbiaké!!!
E hét hétfőjén, az alábbi tartalmú levéllel fordultam Kulimák Gábor barátom felkérésére dr. Sziegl Zsuzsannához, a bajai kórház főigazgatójához.
Koordinációs szándékom eredményeként, a főigazgató asszony ma reggelre beszélt meg Kulimák Gáborral találkozót, mely során részletesen taglalták azokat a kellemetlenségeket, melyekben részük volt egy betegellátásra szorult közös barátunkkal, múlt szombaton (jaunár 29-én) este a bajai kórházban.
Kulimák Gábor elmondása szerint, dr. Sziegl Zsuzsanna legmesszebbmenőkig osztotta az eset miatti felháborodásukat, a történések sorrendjében részletről részletre kielemezték a történteket, majd a hallottak, valamint a hétfő óta vizsgáltak alapján olyan elhatározásra jutott, hogy felállít egy szakmai bizottságot a vérlázító viselkedés kivizsgálására.
A főigazgató álláspontja szerint az ő irányítása alatti egészségügyi intézményben nem fordulhat elő olyan eset, hogy egy orvosi segítségre szoruló beteg ne kapja meg a neki evidens módon járó ellátást. Eltökélt szándéka tiszta közeget teremteni a bajai kórházban, minden igyekezetével azon van, hogy e kórházzal szemben megszűnjön minden olyan előítélet, mely az egészségügyi szféra egyes területeinek köszönhető. Hiszen a most felmerült és hasonló esetek olyanokra is árnyékot vetnek, kik tisztességesen művelt hivatásuknak tekintik a beteg emberek gyógyítását, ápolását. Hite szerint utóbbiak vannak többségben.
Dr. Sziegl Zsuzsanna az ominózus ügy egészségügyi szereplői viselkedése miatt elnézést kért az érintettektől, egyúttal kifejezte örömét amiatt, hogy Kulimák Gábor és társai esetében olyanokra lelt, kik közérdektől vezérelve fel merik vállalni esetüket.
____________________________________________
A főigazgató asszonynak küldött levél tartalma:
"Bajai Városi Kórház Dr. Sziegl Zsuzsanna főigazgató részére
Tisztelt Főigazgató Asszony
Titkárságvezetőjével telefonon beszéltekhez híven, rendelkezésére bocsátom Kulimák Gábor vaskúti lakos sorait, a bajai kórházban általa tapasztalt megalázó élmények vonatkozásában.
Kulimák Gábor révemen kéri Önt, mielőtt az eset vonatkozásában médiákhoz fordulna, szíveskedjen meghallgatni személyesen is előadását, mely egyúttal egy kivizsgálás kezdeményezését is kívánja úgy saját, mint az érintettek részéről jelenteni.
Alábbiakban idézem Kulimák Gábor előadását, akivel a következő telefonszámon áll módjukban időpontot egyeztetni meghallgatása végett: xx xx xxxxxxx
'Január 29-én Bácsbokodon tartózkodtunk szűk baráti társaságban. Kb. 19 óra körül társaságunk egyik tagja, A........ Béla lába rettenetesen elkezdett fájni, de úgy, hogy örjöngött kínjában. Karba vettem, mint egy kisgyereket, és elvittem az autónkig, azzal a szándékkal, hogy Bajára viszük a kórházba ahol segítenek neki (mint utólag kiderült, nem így történt), csak-csak előbb jutunk be, mintha mentőt hívnánk. A bajai kórházhoz érve a baleseti sebélyeti pavilonnál a mentők bejáratához kanyarodtunk, én gyorsan bementem, és folyosó első rendelőjéhez mentem, ahol nyitva volt az ajtó. Beléptem, négy személy tartózkodott a vizsgálóban, két orvos, egy aszisztens, és egy betegtologató. Közöltem velük, hogy hoztunk vidékről egy beteget, aki nem tud lábra állni, szíveskedjenek küldeni segítséget. Jött is egy fiatalember a gurulós ággyal, és betolta az imént említett rendelőbe, de ott azt mondták, hogy a folyosó végére kell vinni, majd ott megvizsgálják. Rendben. Hátratoltuk, és három nőszemély jött ki. Az egyik kezdte faggatni a Bélát a folyosón, de teljesen flegmán! Erre én megkérdeztem egyik mellette álló nőt, hogy ki ez, mivel kitűzőt nem láttam rajta. Ez a doktornő, mondta. Én erre doktornőhöz: elnézést, nem lehetne kicsit barátságosabban a beteggel beszélni, van szegénynek éppen elég problémája!? Elkezdett hisztériázni, és közölte, hogy ő nem hajlandó a beteggel foglalkozni, a fekvő beteghez vágta a papírjait és elvonult csapatostól! Mi ezt megdöbbenve vettük tudomásul, nem akartuk elhinni, hogy egy orvos nem látja el a hozzá hozott beteget!
Tehetetlenül, de még bíztunk az első rendelőben ügyeletben lévő orvosokban, így hát visszatoltam a betegkocsit hozzájuk. Ott ekkor egy ....nak tűnő orvos és egy asszisztens volt bent. Közöltem vele, hogy mi történ. Ő azt válaszolta, hogy nem tud segíteni, mert nincs fájdalomcsillapítója. Mondtuk neki, hogy írjon egy receptet, és behozzuk, hogy be tudja adni neki. Ezt nem lehet, mondta. Közben bejött egy másik orvos is. Rajta volt kitűző, valami ........ nevű volt, azt hiszem. Előadtam neki mi történt, és kérdeztem tőle, hogy neki mi a meglátása a kérdésben? Válasza: "a doktornőnek biztos igaza volt, biztos nem így volt, ahogy mi neki előadjuk!" Itt volt a második megdöbbenésünk! A lényeg: NEM SEGÍTETT SENKI SEM!!! Nyugodtan ültek bent, nem érdekelte őket, hogy egy ember kegyetlenül szenved! Nem értettem az egészet, hogy ilyesmi hogyan fordulhat elő! Nem volt beteg rajtunk kívül más, tehát azt se lehet mondani, hogy sok munkájuk lett volna, ami lekötötte őket. Természetesen két tanúval tudom mindezt igazolni.
Nem kevés orvos a magánbetegeit is általában az állami kórházi háttér igénybevételével gyógyítja. Jövedelmüknek tehát nem csak a hálapénzes része származik a kórházi főállásukból.
Mindenki tudja, hogy így van. Mégis, az egészségügy jobbá tételét pusztán pénzügyi, támogatási kérdésként fogjuk fel. Innen nézve pedig egyértelműen állítható, hogy az egészségügyben dolgozók egy jelentős, meghatározó része a jelen állapot fenntartásában érdekelt. Saját anyagi hasznukat ugyanis nem szívesen osztanák meg egy magántulajdonossal, aki biztosan nem engedné, hogy magánzsebbe vándoroljanak a kórházi költségen meggyógyított betegek hálapénzei. A közpénz pedig mindenkié, tehát senkié.
A dolgozó ember nem ér rá egész nap szűk, zsúfolt kórházi folyosókon várni arra, hátha rátekint néhány percre egy orvos, panaszain segítendő. Nem ér rá minden nap hajnalban kelve, egész héten át a kórházban vizsgálatról vizsgálatra járni. Sorban állni a tömegben, papírokat beadni a nővérnek, várni, hogy szólítsák, hogy kezébe nyomjanak egy poharat, amivel üresen és teli tartalommal, az emberekkel zsúfolt folyosón végig kell mennie, koszos, büdös, szűk WC-ben ügyeskednie. Vérvétel, EKG, tüdőszűrés és még sok minden más szakorvosi kontrollon végigmenni másnap, harmadnap. S ha véletlenül éppen halálos betegség fenyegeti, s CT-vizsgálatra van szüksége, várni két-három hónapot a vizsgálatra, mert csak akkora kap időpontot. Ha addig még életben lesz.
Inkább elmegy ugyanannak a kórháznak az orvosához (szinte teljesen mindegy, hogy a kórházon belül tartott vagy kívül működő magánpraxisához) magánbetegként, s ugyanazon az infrastruktúrán, csak külön bejáratokon, azonnali időpontokkal megy végig mindenen. Még a CT-re is van azonnal, még a kór halálos elterjedése előtti fázisban időpont. A gyorsaságon és az emberi bánásmódon kívül még van egy óriási különbség: ezért külön fizet a magán orvosként fellépő, ámde kórházi orvosnak.
Csakhogy az orvos ezért a magánpraxisért járó (általában zsebbe menő, nem adózó) forintjaiért nem saját eszközeit, infrastruktúráját, költségeit, hanem az állami kórházét használta fel. A nőgyógyász a magánrendelőjében veszi le a citológiai szűréshez szükséges kenetet, kéri el érte a pénzt, azután beviszi a kórházába, s mindenféle papírokat legyártva, beleteszi a többi vizsgálandó anyag közé, s az eredményt megkapva (mely a kórház költségén született meg, közpénzből), tovább viszi azt a magánpraxisába.
Az orvosoknak nem kerül pénzébe a lelkiismeretlen, pazarló betegellátás sem. Álljon itt egy példa erre. Egy, a hetvenes éveiben járó idős hölgynek kiütések keletkeztek az egész testén, melyek egyre szaporodtak és viszkettek. A hölgy egyébként mellesleg nem tud járni, térde ugyanis felmondta a szolgálatot, elment a háziorvosához. Az kenőcsöt írt fel neki. A patikában otthagyott érte 3ezer forintot (nyugdíja 50 ezer forint havonta), de a kiütései csak tovább terjedtek. Elment a másik orvoshoz. Az kidobatta vele a kenőcsöt, írt fel újabb 3 ezer forintért egy másikat. Az sem használt. Szakorvoshoz küldték az SZTK-ba, egyenesen egy főorvos-asszonyhoz, aki megbotránkozott az előző orvosok hozzá nem értésén, s írt fel egy harmadik kenőcsöt. Nem folytatom. A szenvedő idős asszony maga talált egy kórházat, ott sorban állt egy nagyon híres bőrspecialistánál, reggel 7-14 óráig, mire bejutott. Visszahívták szövettanira, mert nem tetszett nekik a dolog. Viszament, kimetszették. Majd megismételték a szövettanit, mert nem hozott eredményt. Már egy hónap telt el a kiütések megjelenése óta, s kb. 6 alkalommal tornászta fel magát buszokra, villamosokra, s ült a kórház folyosóján kora délutánba nyúlóan az idős asszony. S mindig kapott egy számlát a kezébe, melyből ijedve tájékozódhatott, mekkora irdatlan összegbe került a költségvetésnek minden vizsgálat. A specialista kórházba fekvést javasolt. Még egy hónap eltelt, s lőn üres kórházi ágy. Két héten át minden nap konzíliumot ült 8-10 orvos, főorvos, tanakodtak, mitévők legyenek, nem tudták megállapítani a kiütések természetét. (Hozzáteszem, sem allergiavizsgálat, sem az idős asszony által szedett gyógyszerek átnézése nem szerepelt a vizsgálatok között.) Miután a beteg asszony az egyik orvos fülébe súgta, hogy szokott ő allergiás lenni a gyógyszerekre is, nosza kaptak rajta az orvosok, átnézték az asszony által szedett, irdatlan mennyiségű gyógyszert, s meghozták az ítéletet. Gyógyszerallergia. Azonnal le kell állnia a térdére szedett fájdalomcsillapítóról.
Az már csak hab a tortán, hogy az idős asszony nem az örömtől sírt, hanem a térdfájdalomtól. Az orvosi konzílium által felírt új gyógyszert ugyanis csak egy hét múlva tudta kiváltani, mert akkor kapott nyugdíjat. Utána jött csak a kiábrándulás. Otthon összehasonlította az új és régi gyógyszer hatóanyagát, s azok teljesen egyformák voltak.
S közben hatalmas pénzeket költött a társadalombiztosítás a kiütések okának feltárására és megszüntetésére. A néni havi nyugdíjának legalább hússzorosát. Eredmény nélkül.
A jelenlegi gyógyító rendszer egyáltalán nem kényszeríti rá az egészségügyben dolgozókat a felelős gyógyításra. A felelősség a hatékony, emberséges és a költségeket optimalizáló gondolkodásmódra értendő. S amíg megengedhető, hogy az állami vagyont, mert az senkié, mindenki saját hasznára herdálja, s ezt kollektíven, egymásról nagyon is tudva cselekszik meg a kórházi kollégák, addig inkább az utcára mennek tüntetni. S persze nem a hatékony gyógyító rendszerek felállítása érdekében, hanem fizetésemelésért.
Hiánycikk néhány fájdalomcsillapító, görcsoldó és vitamin. A patikusok szerint ez a januári áremeléstől való félelemmel, és a gyakoribb megfázással magyarázható.
A csaknem két ezer magyarországi patika átlagosan 12 ezer féle gyógyszerrel várja a betegeket. Az elmúlt napokban azonban jó néhány patikaszer nem szerezhető be. Van, ahol az orrcsepp, más gyógyszertárban a fájdalomcsillapító, görcsoldó hiányzik.
"Mindig kósza hírek érkeznek arról, hogy januártól emelkednek az árak. Talán ebben az évben is így lesz, Ám miután mi sem tudjuk még és a betegek sem, hogy melyek lesznek drágábbak, emiatt mindenki próbál legalább 1 hónapra betankolni" -mondja az egyik budapesti belvárosi patika vezetője.
A nem támogatott készítmények így például az altatók, nyugtatók, fogamzásgátlók árait januártól a piac határozza majd meg. Akár 15 százalékkal is drágulhatnak ezek a medicinák."
Nagyon szeretném, ha valójában semminek sem lenne előjele, mindenesetre számomra felettébb elgondolkodtató az, hogy Baja egyik legrangosabb gyógyszertárában előfordulhat olyan pillanat, hogy nem kapható Quarelin :(!
Népszabadság • olvasói levelek • 2004. november 3.
Az egészségügy már a rendszerváltáskor sem számított húzóágazatnak. Megtervezetten alulfinanszírozták, és a paraszolvencia fenntartásával megosztották a szolgáltatókat és a betegtársadalmat. Álszent módon "alanyi jogon járó ellátásról" szónokoltak. Tudatosan elhallgatták a felhasználás racionalizálásának szükségszerűségét. A magyar egészségügy hitele, presztízse elfogyott, értékei amortizálódtak. Ilyen pazarló finanszírozással, folyamatosan romló eszközállománnyal, a társadalom ilyen alacsony szintű egészségügyi kultúrájával reményünk se lehet balkáni egészségügyi mutatóink javítására.
Az ellátásszervezést, az egészségügy valódi reformját mindig ugyanazok gátolják: az egészségügy őskövületei, akik a konzervatív struktúrákat státusukhoz inkollegiális módon is ragaszkodva, minden részigazságot demagóg módon abszolutizálva, álhumanista érvekkel igyekeznek fönntartani.
Felejtsük el az alanyi jogon járó ellátás szocialista értelmezését! Az esélyegyenlőség elvét mindenekelőtt a sürgősségi ellátásban és a kiszolgáltatottak, a gyerekek, az idősek, a fogyatékosok körében kell érvényesíteni. Az egészségügyi szolgáltatással visszaélők, az egészségüket rombolók fizessék meg a kárt, amit egészségükben és az egészségügyben okoznak.
Az ellátás ne függjön az önkormányzatoktól, a teljes privatizáció után a gazdasági kompetenciát a tulajdonos, a szakmai, igazgatási kompetenciát az ÁNTSZ és a kamara gyakorolja. Ki kell építeni a több-biztosítós modellt, szigorítani és következetessé kell tenni az előjegyzési rendszert, mert csak ezáltal csökkenthető a zsúfoltság, és szűrhetők ki a szimuláló betegek, így csökkenthető a keresztvizsgálatok és indokolatlan beavatkozások száma. A pontrendszert nem a mennyiségi, hanem a minőségi mutatókra kell építeni. Persze ez is az irányított betegellátás és a minőségbiztosítás országos kiépítését föltételezi.
Az ellátásszervezés számtalan intézményről és ellátóhelyről be fogja bizonyítani, hogy működésük pazarló, szakmailag elavult és a legkevésbé sem betegbarát. A szelektálás és centralizálás során felszabaduló eszközöket és intézményeket adjuk át az elöregedő, elmagányosodó lakosság szociális gondjaival küszködő önkormányzatoknak és egyéneknek. Az egészségügy számtalan szociális funkciót adhatna le humánusan és etikusan. A gyógyítókat anyagilag is ösztönözzük, hogy ne legyenek a kereskedők "bérrabszolgái", hanem ésszerűbben gazdálkodjanak a gyógyszerekkel.
Végezetül, de nem utolsósorban a paraszolvenciáról: a hálapénz fönntartja a gyógyító és a beteg közötti függőséget, melegágya a korrupciónak, és diszkriminatív. Egyébként is nonszensz, hogy egy polgári társadalom egészségügyi ellátásában szerepe lehessen. Sohasem érhetünk el semmilyen maradandó eredményt, ha ezt radikálisan meg nem szüntetjük.
Baja egyik utcáján személygépkocsival, szinte megéreztem, hogy ki fog lépni az ellenkező sávban álló mentőautó mögül valaki, ezért poroszkálósra lassítottam lendületem. Mellé érve lassan, de folyamatosan haladtam, mire a majdnem elém lépő egyik mentős, az éltesebb felém horkant.
Mivanbazmeg ..., nincs fék a kocsidon?????
Lelassítva, az letekert ablakon át tájékoztattam, ellenére, hogy nem csikorognak a gumik, van!
Továbbhaladtomban visszanéztem, vajon mit is ügyködnek ezek.
Hát igen, "ésszerűség" magasfokon :((...
Tehát a mentőautó áll a nagyforgalmú, de igencsak keskeny úttest jobb oldalán, a mentősök által hazaszállított idős beteget, a jármű szintén jobb oldali ajtaján lehet kiszállítani, majd tolószékben elhelyezni.
Na most, ezt a beteget, mégcsak véletlenül sem az utca jobb oldalán található házak valamelyikébe hozták haza, a francokat! Az úttesten át, a mentőautó mögül kilépve, az utca túloldalára tolták át. Egy olyan családi házhoz, melynek szép, szlesre kiépített kapubejárója van, ahova a betegszállító praktikus módon akadálytalanul be tudott volna állni.
Szóval, mentőském, ha véletlenül olvasnád: azvanbazmeg, hogy nekem ugyan van fékem, de neked következetességed, aligla lehet öreg rókaságod ellenére se sok a tarsolyodban :(!
Ismerősöm arra ébredt,hogy nem vagy csak nagyon nehezen tud lábra állni.Mi a ménkű történt velem kérdezi,de a válasz csak annyi lehet,"menj az orvoshoz de hamar"Rettenetes kínnal lassan vonszolódva közelít a háziorvosi rendelő felé."Jézusom mi van veled"fogadja a doki.Vizsgálat szokásos módon talán egy kicsit hosszabban mert jó ismerős a doki.Hát cimbikém ez bizony egy kemény reumatikus gyulladásna tűnik de,hogy tuti legyen a kórisme. beutaló a Korház reumatológiai részlegébe.Ha szerencséd van (igy a doki)azonnal megvizsgálnak ha nem ,kapsz időpontot.Nem volt szerencséje időpontot kapott.Nakérem itt a kutya elhantolásának a tényállása.A jelen idő szept 01 a kapott időpon szept 10
Mit mondjak?Anyázok.Nem csak Én.Semmi fájdalomcsillapító vagy gyógyránézés semmmi.Be sem ment csak kapott egy időpontot.
Mindebben az az undorító, hogy a társadalomnak van egy olyan rétege (leginkább a 'műfaj' művelői és bizalmi köreik), kik nagyon jól tudják, tisztában vannak vele, hogy nem légből kapott szóbeszédről van szó, hanem igenis él ez a jelenség. És ha él, az nem lehet titok, hiszen itt nem két ember közötti tranzakciókról van szó, hanem széles kör érintettségéről. Itt sem látom, hogy az Unió valami rettenetesen nagy változást hozott volna, ránk változatlanul érvényes: kutyából nem lesz szalonna :(!
Saját ismereteim szerint orvosi berkekben is akadnak, akik számtalan kollégájukkal ellentétben a gyógyítást hivatásuknak tekintik, és megvetik ezt a fajta kufárkodást.
Meggyőződésem, ha ebben az országban, tegyük föl az orvosok egységesen egymillió forintot kapnának tisztán kézhez havonta, akkor is maradna e szférából egy olyan jelentős hányad, kik változatlanul nem tudnának ellenállni semmiféle 'egyéb' díjazásnak, a szarrágás, a kapzsiság, a harácsolás, romlott alapmoráljuk szerves velejárója. Egy letisztuláshoz évtizedek kellenének, bár azt sem tartanám kizártnak, hogy ezen a mentalitáson az Isten se lenne képes már gyökeresen változtatni.
Legalábbis itthon. Egyértelmű, hogy azok az orvosok, kik fejlettebb nyugati társadalmakban keresnek és találnak maguknak boldogulást, az ottani szokásokat kénytelenek magukévá tenni, ha nem akarják egzisztenciájukat az ezzekkel a kérdésekkel kapcsolatos merev szigor miatt elveszíteni. Arról nem is beszélve, hogy valójában olyanokat sem igazán találnának, kik 'hálájukat' magyaros/balkáni hol 'önkéntes', hol kiprovokált módszerekkel kívánnák kifejezni.
A gyártótól havonta több tízezertől százezer forintig terjedő összeget kaptak orvosok vérnyomáscsökkentők, vérzsíroldók felírásáért. A történtek miatt feljelentést tett az egészségbiztosító főigazgatója.
Több tucat orvos, két kórház, gyógyszergyártó s az egészségbiztosító megyei hivatalainak informatikusai is érintettek abban az ügyben, amely miatt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgatója a napokban tett feljelentést az Országos Rendőr-főkapitányságon, a hozzá érkezett bejelentés alapján. Egy évente mintegy 600 millió forgalmú cég házi- és szakorvosokat, valamint vezető kórházi kardiológusokat "szponzorált", ha az ő szív- és keringési betegségeket gyógyító készítményeit írták fel. Lapunk úgy tudja, a felírásért az orvosság fajtájától függően - akármilyen különös is - a termék árával azonos összeget fizettek. A forgalmazó megbízási szerződést kötött az orvossal, aki aztán előadás megtartásáról, konzultációról, adatszolgáltatásról, piackutatásról állított ki számlát. Voltak, akik a pénz egy részét vásárlási utalvány formájában kapták meg. A "nagyfelíróknak" extra juttatásként a kettő-négyezer forintos dobozdíjat további ezer forinttal egészítették ki.
A vesztegetők az egészségbiztosítótól eltulajdonított adatok alapján ellenőrizték, hogy az orvos valóban felírta-e a forgalmazónak elszámolt mennyiséget. Emellett az orvoslátogatók és az orvosok is rendszeresen készítettek kimutatásokat arról, hogy az adott területen mennyi készítmény fogyott. Előfordult olyan is, hogy a doktor a felírt mennyiség igazolására betegek ambulánslapját, kórházi zárójelentését vagy a vénymásolatát is eljuttatta a gyógyszercég vezetőinek. Az adatok elemzése után kiválasztott orvossal az orvoslátogató kötött szerződést a "szponzorációra". A cég emberei arra is figyelmeztették a programban részt vevőket, hogy az utalványokat lehetőleg ne szerepeltessék adóbevallásukban, mert az a későbbiekben problémát okozhat.
Az úgynevezett Added Boxes Projekt (a cégvezető saját invesztíciója) nevű programban a két állami szívgyógyászati centrum neves kardiológusai is részt vettek. Az intézményekből rendszeresen "kijutottak" a betegek nevét, lakcímét, a pontos terápiát is tartalmazó adatok.
Hasonló ügyben az egészségbiztosító tavaly már tett feljelentést a rendőrségen, a Fővárosi Főügyészség azonban bizonyítékok hiányában megszüntette az eljárást. Bejelentés érkezett arról is, hogy a hivatal egyik informatikusa négymillió forintot kért az orvosok vényírási adataiért. Az orvosok "gyúrását", azaz vényírási szokásainak ily módon való befolyásolását jogszabály tiltja."
2003-ban 25-30 praxis talált gazdára. Mindez azonban kevés, ha figyelembe vesszük, hogy havonta legalább tucatnyit kínálnak eladásra és mintegy kétszáz tartósan üres.
Az adás-vételi eljárást hátráltató tényező az ügyintézés, amely minimum 3-4 hónapig tart, s ez idő alatt az ellátott körzetből a betegek nagy része átpártolhat a szomszédos praxis tulajdonosához - írja a Népszabadság.
A kockázatos ügylethez a bankok segítséget nyújtanak, hiszen 13-15 százalékos hitelt adnak a vásárlónak, de üzlet még így is kevés köttetik. Mindennek ellenére 2003-ban 25-30 adásvételi ügylet fejeződött be - mondta a lapnak Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára.
A praxist kínálok az esetek jelentős részében nyugdíjazás előtt állók, lakhelyet változtatók, de sokan a külföldi munkavállalás miatt akarják értékesíteni praxisukat. A vevők pedig a leggyakrabban negyven év körüli szakorvosok.
Könnyen és jó pénzért a fővárosban, a Balaton-parton, az ország északnyugati területein lehet praxist cserélni, a tiszántúli orvosi körzetek viszont szinte eladhatatlanok. Egy átlagos, 1500-2000 kártyás praxis ára 6-8 millió forint. Budapesten azonban nem ritka a húszmilliós vételár sem.
Nofene ez azért elgondolkoztató,hogy ekkora praxis nem kell?
