Dick-rajongóknak ajánlanám a "Southland Tales" filmet (magyarul: A Káosz Birodalma) - elég konkrét utalások is vannak benne (Dick-idézet, valamint Roland Taverner rendőr figurája, plusz a világvég-káosz-hangulat). Kicsit túl sok elsőre, nagyon odafigyelős - de megéri
Köszönöm szépen! :-) Semmi adatot nem tudtam. Azért itt tettem fel a kérdést, mert a rengeteg sci-fi és fantasy topic közül itt voltak a legfrissebb hozzászólások. Egyébként itt is (Nem tudom, ismeritek-e az oldalt?) kíváncsiskodtam, de Te gyorsabb voltál. Még egyszer: Köszi! :-)))
A kérdéses novella nem Dick: Fredric Brown és Mack Reynolds Füles meg én meg a Mars-lakók című írásáról lehet szó, ami a Galaktika 13-as számában jelent meg anno.
Igen, ez valószínű. Bár az előbb emlegetett Elhagyott bolygó szintén kisköltségvetésű film volt, elég jól áthozta a lényeget, a nagyköltségvetésű Különvélemény pedig szerintem pontosan megfordította az erkölcsi mondanivalót.
"Rajzfilm=gyerekfilm" Aki ilyen nézeteket vall, annak nem érdekel a véleménye a filmművészetről.
"Animáció tompította a filmet" Lehet, de egyrészt újszerű megoldás volt, nekem pl. nagyon bejött. Az a bizonyos skizofrén vibráció ami a könyvekben is megtalálható, tökjól meg lett jelenítve. Másrészt meg nem kellett a Keanu faarcát bámulni, mert kiszínezték, hahaha.
Üdv kedves topiklakók! :-) Bocs, hogy zavarok, de itt láttam legfrissebb hsz-okat! Marha rég olvastam egy novellát, de se a címe, se az írója nem jut eszembe. Az a lényege, hogy leszáll egy idegen "hajó", és utasai az éppen ott legelésző szamárra hangolják a fordító gépet. Javában cseverésznek, amikor a bokorból (vagy honnét) előkerül a gazdája. Kérdik az idegenek, hogy miféle állat ordibál ott - merugye, egy szót se értenek. Már lelőnék, mikor a szamár kegyeskedik szólni, hogy "Hagyják, velem van!" stb., stb. Lécci, ha tudjátok....! :-)
Véleményem szerint teljesen felesleges volt ezzel a szereplőgárdával animációs filmet készíteni. Akár tetszik kár nem, a film ütősségét jelentősen tompította a dolog...
Ez nyilvánvalóan igaz, viszont az animáció rengeteget tompított a filmen. Nagyon sokan úgy állnak hozzá, hogy "ááá rajzfilm, gyerekeknek való" - ebből persze jönnek olyan félreértések is, hogy a felnőtteknek szánt animékat nézik az ifjoncok. Tehát ezzel a színészgárdával sokkal több embert lehetett volna bevinni a mozikba.
Ugyanakkor akit rá tudtam venni a megnézésére, annak ellenére, hogy nem szeretik a rajzfilmeket, mindenki elismertre.
Így-így... Bocs, nem kötözködni akartam, csak megosztottam pár infót. Ctrl-Del/Ctrl-Ins volt egy másik fórumból; odaírhattam volna a Huntinghoz, hogy 2... Sajna, azt hiszem, nem csak én leszek ily felületes, hanem a filmek készítői is... legalábbis az egy A Scanner Darkly (épp most olvasom kitudjahanyadszormegint) filmverziójától eltekintve igazi Dick adaptációt csak csíráiban láthattunk eddig.
4 film készül egyenlőre Dick írásai alapján. 2008: Radio Free Albemuth (eredeti 1976; cast: Jonathan Scarfe, Shea Wingham, Alannis Morrisett; rendező: John Alan Simon {a Szökésben producere}) 2009: The Owl In Daylight (érdekes lehet, mert ugye ezt csak elkezdte megírni Dick; plusz eléggé önéletrajz-ihletésű - cast: P.K. Dick=Paul Giamatti) 2009: Screamers: The Hunting (eredeti Second Variety 1953; cast: Gina Holden {AVP2}; rendező: Sheldon Wilson {Gyémántok, tűz, szerelem}) 2012: King Of The Elves - animációs (eredeti 1953; rendező: Aaron Blaise/Robert Walker {Mackótestvér})
Sajnálatos, hogy nem tudok semmit sem eredetiben olvasni, még angolul sem tudok annyira... Viszont nagyra értékelem, ha valaki ragyogóan képes átültetni az általam értett egyetlen nyelvre egy jó könyvet. Az új Dicket még nem olvastam - csak feltettem a polcra a többi közé.
A fordításoknál nehéz megállapítani, hogy a hiba abban van-e, hogy a fordító túl hű akart-e maradni a szöveghez, vagy éppen nem jól dolgozott. Bármelyik agyoncsaphatja a könyvet, a magyartalan tükörfordítást az fizikai fájdalmat is bír okozni. Pl. a Balek c. bestseller az irodalmi értékét nem érintve egyszerűen rosszul fordított.
De inkább azt akarnám mondani, hogy igenis van olyan író, aki eredetiben jobb, mint fordításban, mert az agya a saját nyelvi logikájára állt rá (természetszerűleg) és saját nyelvének az irodalmi eszközeit, hatásszüneteit, vagy szűkszavúságát-bőbeszédűségét, nyelvi poénjait, logikai nyaktörőit használja ki, ez pedig nem feltétlenül jön, vagy jöhet adott esetben át. Emlékszem John Grisham The Firm c. könyvére, ami angolul ritka élvezetes, amikor kell szükszavú, amikor pedig az kell, akkor képies és kifejező. Magyarul viszont dögunalom, majdhogynem ponyva. Egyszerűen ennyi, vagy működik a mű más nyelven, vagy nem. Egy fordító nagyon sokat tud dobni valamin azzal is, ha pluszt ad hozzá, ami az eredetiben nincs, vagy nem így van. Nem könyv, tévé. South Park. Hatalmas a különbség az eredeti meg a magyar szöveg közt. Francois Villon magyarra fordított versei magyarítások vagy önálló versek? Érdekes téma ez... Érdekes ellenpélda a Harcosok Klubja vagy a Halálkultusz Palahniuktól, ami szerintem jól sikerült, ütős magyar szöveget kapott, ami meg azért paradox, mert Palahniuk írói stílusa alapján a magyar fordítás inkább száraz, élvezhetetlen lehetett volna... nem az lett, örüljünk neki.
Dick utolsó magyarul megjelent könyvéről a Lilicsillagos paráról nem nagyon írt senki, pedig szerintem nagyon jó, kifejezetten élveztem, kicsit az Alfa Hold Klánjaira emlékeztetett a hangulata, bejött.
Csak annyiban árnyalnám a leírtakat, hogy az évszázados tapasztalat szerint "mindenhogy" lehet jó filmet csinálni: mindenféle módszerre és megoldásra volt már példa. Elég csak arra gondolni, hogy számos halhatatlan legenda készítését akkora problémák kísérték, hogy majdnem félbeszakadt a forgatás, vagy az utolsó pillanatban kapkodva dobták össze a forgatókönyvet, a színészeket, mindent. (Csillagok háborájától a Keresztapáig, Van aki forrón szeretitől a Casablancáig.) Néha már-már az tűnik mozitörtneti törvényszerűségnek, hogy a sikerhez elengedhetetlen, hogy a díszletet elvigye a vihar, a rendezőt ki akarja rúgni a stúdió vagy ilyesmi. Pedig, ismétlem, a "statisztika" azt mutatja, mindenhogy készültek már ragyogó alkotások.
Üdv! Az alant leírtak természetesen csak a saját, személyes véleményem, amely - mint kiderült - nem feltétlenül egyezik a közvélekedéssel. Erre jó példa a Szárnyas fejvadász kontra Álmodnak-e... A film jó, sőt kíváló, de épp azért nem tudom jobbra értékelni, mert a könyv valami egész más érzést kelt bennem, mint a film; például a Paycheck esetében ez nem így van (annak ellenére, hogy a film elég sekélyes lett). A Next, aminek csak az alapötletét vették Dicktől, pedig önálló filmként valami olyan brutál gyenge, hogy csak na! Atombombás-sztori 2007-ben, ráadásul így megvalósítva? Röhögnék, de sajnos Dick neve is szerepel a film elején, ergo ha sokan ebből ismerik meg az írót, tökéletesen más kép alakul ki róla a nézőkben, mint amilyennek kellene. Egyébként most végeztem a Sutin-féle életrajzzal: egészen magával ragadó volt; több olyan pontra is rávilágított Dick életében, amely eleddig homályos volt számomra és segíthet művei jobb megértésében is (bár, talán nem nagyképűség kijelenteni, általában ezzel nem volt gondom). Az, hogy általában Dick novelláiból készülnek filmverziók nem meglepő. Ez Hollywoodban azért elég gyakori; egy novellát általában csak alapsztoriként kell felhasználni, nem fog a történet végéig kitartani; míg egy regénynél szembe kell nézni azzal, hogy visszaadjuk a teljes mondanivalót. Nem is sokan válalják be ezt a kihívást, akik mégis, azoknak sem sikerül általában (pl. Szárnyas fejvadász - amely már a címével is teljesen más világot képez le, mint az eredeti). Bár az is igaz, hogy egy nagy költségvetésű filmet el kell valahogy adni; a Szárnyas fejvadász ezt az akadályt sikerrel vette. Igazán jó filmet úgy lehet csinálni, ahogy Cronenberg a Pókot csinálta (mondjuk nekem az tetszett, de közelében sincs pl. az Existenzhez); vagyis szerzett pénzt és gyakorlatilag saját szórakozására, kedvtelésből készítette el (a színészek sem kerestek sokat rajta: Gabriel Byrne, ha jól tudom jelképes összeget kért, Fiennes pedig mindig is híres volt arról, hogy nem sztárgázsiért játszik - a filmben látszik is ez rajtuk, a lassú, gyenge történetből hihetetlen játékot sugároznak). No, de hagyjuk a filmverziók lehúzását; örüljünk az egyre gyarapodó magyar Dick kiadásoknak. Gromna!
Nos, nem folyik nagy élet mostanában ebben a topikban, íme, az alkalom, hogy megélénküljön. A magam részéről ezért adok hozzá az alant leírtakhoz néhány megjegyzést - amik ugyan már elhagzottak itt nem is egyszer. Az Agave könyvsorozatának nagyon örülök, szeretem is, progragálom is - de a magyar fordításokkal egy percig sem voltam elégedett. Nem értek ehhez a szakmához, ezért nem tudom megmondani, pontosan mi a bajom velük, főleg a novellásköteteknél jön ki, hogy míg az egykori 51-es Galaktika hasonló Dick-gyűjteménye óriási hatással volt rám, a mostani agavások nem. S nem tudok másra kilyukadni, mint hogy ezek a fordítások nem szolgálnak olyan gördülékeny olvasnivalóként, mint azok a régiek. Márpedig itt az olvasmányosság nem a szórakoztatás fokmérője, hanem a megértés esélyét adja meg. Mert Dick önmagában is bonyolult, és ha még az olvasással magával is vesződnie kell az embernek, reménytelen.
Volt szó a topikban anno a Kizökkent idő hazai kiadásáról, ami számomra mindkét felvetett problémára jó (azaz rossz) példaul szolgált. Előzetesen hallomásból ismertem, s nagyon vártam - évtizedek óta -, hogy olvashassam. Ehhez képest a befejezése, különösen az utolsó bekezedése olyan volt, hogy nekem teljesen agyoncsapta az egész sztori nyújtotta élményt. És ebben a fodítást is ludasnak éreztem, beszélgettünk is akkoriban, hogy minek tudható ez be. Tudom ugyanakkor, biztos forrásból, hogy Agavénál sem keveset vesződnek egy-egy Dick-regény, annak valamely mondata vagy akár egyetlen szavának magyarításával. Valamiért a végeredmény engem mégsem nyugtat meg.
A végére egy jó hír: e-mailben gratuláltam a kitűnő kiadónak a mostanában elért 100-dik kiadott kötetéhez, s válaszában a cégvezető megnyugtatott, Dickben a továbbiakban sem lesz hiány.
Ps: A filmelemzésekkel nem akarok, nem tudok vitatkozni. Az biztos, hogy 1982-ben, azaz a nyolcvanas évek miliőjében a Blade Runner elképesztő erejű filmnek bizonyult, szerintem PKD ismertségéhez és elismertségéhez minden másnál jobban hozzájárult, attól tartok, Ridley Scott sajátos hangulatú adaptációja nélkül legtöbbünk - magamat is hangsúlyosan beleértve - nem is igazán értenénk az Álmodnak-e az andoridok..., sem a legtöbb más Dick-történet lényegét. Az összes többi megflmesítésnél azóta is azt éreztem, hogy vagy en bloc gyenge, vagy ha jó is, az eredeti sztorinak - ami a pozitív esetekben zömmel novella! - nem ér a nyomába. A Betolakodó, A kettes változat vagy az Emlékárusítás kicsiben és nagyban életem legemlékezetesebb novellái közé tartoznak - filmváltozatuk ellenben gyenge vagy legfeljebb közepes.
(Egy barátom mondását tudom megint csak idézni: szerinte a legjobb Dick-moziadaptáció - a Blade Runnert kivéve - Cronenbergtől az Existenz. Dacára annak, hogy az a sztori egyáltalán nem is Dicktől ered. Szerintem is van ebben a paradoxonban igazság.)
Filmek: Általában tényleg csak az alapötletet veszik Dicktől. De pl. az, hogy a Next elején kiírták Dick nevét, nem kicsit dobogtatta meg a szívemet; aztán amikor vége lett a filmnek azt kerestem a DVD-n, melyik "szektor"-ban lehet ez a pár képkocka, mert legszívesebben kikaparnám. Amiket láttam, azt a következőképp értékelem:
Szárnyas fejvadász: A film a sci-fi alapköve. Ezzel szemben az alapmű fényévekre van a filmtől; ami annyit jelent, hogy ha átültetik "rendesen" a művet filmre, valószínűleg nem (vagy nem ilyen formában) készítettek volna el egy rakás, mára klasszikusnak titulált sci-fit. A film, ahol gyakorlatilag idegesítő (legalábbis számomra), ahogy száz tonnával próbálta Scott ránkterhelni a sötét, depresszív világképet, valahogy nem adta át azt az érzést, mint a könyv. A könyvet olvasva azonosulni tudtam Deckard-dal, Isidore-ral és a többiekkel; a filmet nézve viszont nem sikerült ezt éreznem. A könyv sötét, nyomasztó világa egy-az-egyben átjött; Dick nagyon jól rajzolta meg az egészet. Scott belevitte a saját művészetét, ami nekem speciel nem mindig jön be (itt nem pl.). Szárnyas fejvadász (film): 6/10. Álmodnak-e az androidok elekronikus bárányokkal (könyv): 10/10.
Emlékmás: Sajnos egyelőre csak a filmet ismerem. Ennek ellenére szinte tuti biztos vagyok abban, hogy Verhoeven is ugyanazt az utat járta be, mint Scott a fejvadásznál. Mondjuk ez film annál jobb, valahogy "fogyaszthatóbb". Verhoevent is jobban kedvelem, mint Scottot. 8/10
Screamers: Megnézzük...
Imposztor: Ha nem Dick lenne az alap, akkor azt mondom jó film... így viszont... 7/10
Különvélemény: Ami Scottnál a túl művészi, az Spielbergnél a popcorn. Ennek ellenére alapmű, mert önállóan zseniális lenne; Dick-alap tekintetében ld. Imposztor. Azért 8/10.
A felejtés bére: Az eredeti (Paycheck) a legképiesebb Dick-novellák közé illeszthető, egyébként szerintem nagyon jó. A film azért jobb, mint az átlag, mert nem akar több lenni, mint ami: B-kategóriás akciómozi egy mágus alapkövéből! Ami a Szárnyas fejvadásznál nem tetszett (túl erősen szugerál Scott), az itt teljességgel hiányzik; bármikor nézhető, gondolkodni sem kell rajta (különösen ha ismerjük a novellát). Az eredeti egyébként nálam 9/10; a film 7/10.
Kamera által homályosan: Talán a kedvenc Dick-művem. El sem tudtam képzelni, hogyan lehet visszaadni ezt a sötét (és egyben szatírikus és sokszor humoros) képet, amit a könyv lefest. Meg sem próbálták hagyományos módszerekkel - ez hatalmas pozitívum! A megvalósult film zseniális, még azt is mondhatom, a legjobban ez az adaptáció áll az eredeti közelében. A színészek (bár később ugyebár át lettek rajzolva) nagyon zseniálisan nyomják, Downey olyan szuggesszív, amennyire más ember nem képes. A film 9/10, a könyv 10/10 (11/10 lehetne...).
Next: A legnagyobb csalódás. A szinte poetikus Aranyembernek ehhez semmi köze nincs (csak az alapötlet csírája ugyanaz). Cage amúgy is anti-Dick jellegű, főleg ebben a filmben; bár összehasonlíthatatlan az eredeti a filmmel. 4/10 (az eredeti novella amúgy 9/10).
Sziasztok! Ím, egy újabb (legalábbis e fórumon) PKD-rajongó! Aki ráadásul elvakult... :) Én épp azt szeretem Dick hosszabb (ill. rövidebb) műveiben, hogy nem szokványos megoldásokat alkalmaz. A regényei befejezéseit sokan pl. összecsapottnak, nem megírtnak látják; én nem így gondolom. Pár kivételtől eltekintve mindegyiknek "logikus", kidolgozott befejezése van; amikor nem ezt érezzük, az is írói fogás. A legtöbb Dick-könyv épp azért jó, mert a végén nem bont le minden szálat, nem magyaráz el mindent, hanem nemcsak, hogy ránk bízza a megoldást... sokszor az utolsó mondataival eliminálja azon gondolatok nagy részét, amelyek a mű olvasása közben eszünkbe ötölhet. Ezért zseniális; hozzáteszem, gyakorlatilag két regényén kívül (érdekes mód az egyik épp a Valis; a másik a Figyel az ég) mindegyiket újra kellett olvasnom, hogy rájöjjek, mi folyik bennük. Novellái is nagyon jók, amit a legjobban kedvelek bennük, az az, hogy ha olyan novellát írt, ami beilleszthető a hagyományos konvenciók közé (értsd a sci-fin belül), akkor akár fel is cserélhetjük Dick nevét bármely más, neves sci-fi alkotóéval. Amikor viszont nem klisét írt, akkor úgy ragad el bennünket, mint senki más; mégha épp a hagyományos sci-fi írásmódot sutba is dobja. Azt hiszem, újra fogom olvasni az összes művét, és egyenként fogom elemezni őket; a maguk teljességével. A fordítások minőségéhez (régi téma) csak annyit: azért a 70-es években "könnyebb" lehetett jobb minőségű műfordítást készíteni, hiszen egy-egy sci-fi megjelenés között eltelt sokszor több hónap is; a mai "rohanó", kissé műanyagszagú, értéktelenedő világunkban viszont gyakorlatilag naponta jelennek meg ilyen-olyan, sci-fi témájú könyvek, amiket - megélhetési okokból - a fordítóknak át kell(ene) ültetni magyar nyelvre; az más kérdés nyilván, hogy ezen "művek" nagy része nem is említhető egy lapon pl. Dick műveivel. Az már a kiadó felelőssége, hogy mondjuk egy Dick-kéziratot úgy ad oda egy fordítónak: "holnapután nyomdára!", vagy tíz fércművel együtt adja át, hogy "szólj, ha ez is kész van - megvárjuk". Pl. a mostani Agave-kiadásoknál, remélem, úgy működik, hogy Pék Zoli NEM a tervezett megjelenés előtt két hónappal kapja meg a sohanemlátott művet, hanem kapott anno tíz-tizenöt - reményeim szerint 40-45 :) - Dick-regényt, és a kiadásokat is a fordítások elkészítéséhez igazítják (nyilván szem előtt tartva a saját üzletpolitikájukat is - vagyis azért támpontot adnak, melyiket tervezik mondjuk 2009 tavaszára). Így kretív fordítások születhetnek, nem csapja össze a fordító. Amúgy meg, lehet azon vitatkozni, hogy miként kell jó fordítást készíteni, de egyet ne felejtsünk el: a fordító gyakorlatilag nem lefordítja, hanem a saját nyelvén újraírja a műveket. Amennyiben nem így tesz (hanem villámgyorsan tüköríti, anélkül, hogy átérezné a máveket), botrányos lehet a végkimenetel... No, akkor megyek olvasni; kezdem mondjuk a novellákkal - ja, párhozamosan Sutin életrajzával! Üdv!
