honnan veszed, hogy a saját sátánom volt? semleges területen beszélgettünk, pepita zászlók voltak kitűzve, hogy visszatartsák az egyéni rosszindulatot.. de aztán bejöttek a parmezánjaim és nekiszegezték a kérdést a falnak..
sátánt enni nem etikus.. viszont, ha etikus volnék, ő evett volna meg engem..
én igen veszélyesnek tartom, ha valaki önnön sátánján lovagol, és mintegy betöri, mint a lovat. én soha nem merném a bennem lakozó angyalt (légi)közlekedési, vagy bármilyen praktikus célra használni. (bár tisztában vagyok vele, hogy a humánerőforrás-kutatás suttyomban eladta már mindkét liszenszet fejvadász cégeknek.)
tudom, hogy az utolsó természeti és szellemi erőforrásokat éli föl az ember.
de meg kell kérdezzem, te etikusnak tartod más sátánját megenni?
ez érdekes, mert én is beszéltem már a sátánnal.. azután fülönragadtam és talán életemben nem lovagoltam még olyan jót.. (tényleg, ti ettetek már sátánhúst?)
vigyázz morticia, aki idáig goethével vitába keveredett, mint csúfosan járt. a német állam, és más államok sem mernek ujjat húzni vele, inkább biztos ami biztos, nyakló nélkül ajnározzák.
egyébként nem volt sunyi, őszintén leírta, hogy eljutott egy pontra, amikor leült vele beszélgetni önmaga sátánja.
szóval vigyázz vele, hagyd azt a színelméletet a fenébe.
örület=nem tudunk elengedni valamit, ami folyamatosan elszívja az életerőnket? ez esetben az őrület megszünik, amint abból is kiszivták az erőt, amit nem tudunk elengedni.. skorpiók előnyben..
nos, nem azt mondtam, hogy minden hülyeséget hajlandó vagyok megcsinálni, hogy megőrüljek, hanem arra próbáltalak titeket rávenni, hogy mondjatok valami olyat, amit képtelen vagyok idegileg feldolgozni :)
nagyon gyanús, hogy eltűnt a deadcrow, talán nem kellett volna ezt a gondolatot idézzem:
A tragikus idômezô a legféktelenebbül követi a szakító idô szellemét, mely utóbbi ekkor vadul jelenik meg, nem mint nappali szellem, amelyik kímélné az embert, hanem mint a holtak világának és az örökké eleven íratlan káosznak kíméletlen szelleme
kezdek aggódni.
deadcrow, nem kell olyan komolyan venni, a tragikus időmezőben ma már plázalányok szaladgálnak (a villamosos csakjokról nem is szólva), eltéved ebben az ember, annyi néznivaló akad, úgyhogy a szakító idő szellemét nem tudja agresszíven követni, és különben is, na, ne hülyéskedj..., nincs is káosz. hülyeség az egész.
én attól az egyetlen ponttól ôrültem meg -de csak szinte-, ahol Geothén (ezen a felfuvalkodott barmon) szinte személyes revansot vehettem volna: a színelméleten, amirôl azóta bebizonyosodott, hogy RGB-alapokra helyezendô.Szóval, ott rezgett a levegôben a revans lehetôsége, én pedig még mindig azon vitatkoztam, hogy a zöld helyett a sárga az igazi alapszín.Azóta meghánytam-vetettem magamban a dolgot, és úgy döntöttem, hogy kívülrôl érkezô dolgok miatt nem akarok megôrülni. A kísérlet folyamatban. Ha lesz részlet, idelököm, mint az összes többit.
Széles a választék. Elég sérülékeny az emberi elme. Főként ha gondolkozik. Hölderlin (1770-1843) a német klasszikus filozófia egyik leginvenciózusabb elméje, és korának talán legnagyobb lírikusa. Megfeszítve keresi az igazságot, bele-belefog, úgy érzi nem sikerül. Néha hazamegy, az se jó. Állást vállal, de feladja. Zongorázni kezd. Azt szereti. A görögökre gondolt, abba a világba vágyott, elviselhetetlen lett számára környezete. Hölderlin kizárólag a kilátásokról, a jövőről volt hajlandó beszélni, a jelent kilátástalannak és értelmetlennek tartotta, ha szót ejtettek róla, dühbe gurult, őrjöngött a hazájára. Egyszer egy látogatója megjegyezte: szép kilátás van itt. Hölderlin kijavította: szépen kiláthat az ember.
Azt kereste, hogy az ember az legyen, ami maga. (Helyesebben a legközelebb legyen ahhoz ami maga.)
Schiller fedezte fel. Beajánlotta házitanítónak 4 kisgyerek mellé. Szerelmes lett a háziúr feleségébe, aki viszontszerette. Három év után a szerelem kitudódott, és mennie kellett. Goethe (az a szemétláda, gőgös állat) kidobálta a verseit, mint ahogy Schubert kottáit is. A francia forradalom elbukott (az eszmények mindenképp). Azért elment megnézni: tényleg vége? Váratlanul gyalog hazaindult, mire megérkezett elméje elborult. Két barátja, Schiller és Hegel kijárta, hogy szállást, ellátást kapjon, egy tübingeni asztalosnál finanszírozták létét. Schilleren és Hegelen kívül senki nem tudta, hogy korának talán legnagyobb költője, és egyik legnagyobb filozófusa. Életének hátralévő 40 évét élő-halottként élte le, csaknem szótlanul. Halála után kezdett közismertté válni.
"A tragikus idômezô a legféktelenebbül követi a szakító idô szellemét, mely utóbbi ekkor vadul jelenik meg, nem mint nappali szellem, amelyik kímélné az embert, hanem mint a holtak világának és az örökké eleven íratlan káosznak kíméletlen szelleme."
(Johann Christian Friedrich Hölderlin)
Széles azon koherens, egységes gondolatok skálája, amibe bele lehet őrülni. Márpedig a gondolat jobbára egy.
Mondjuk valaki deadcrow nevében szívatná a barátaid, deadcrow maszkban végigjárná mindennapi útvonalad, és szemétkedne az emberekkel, hergelné őket, ellopná az autódat és elgázolná vele a szomszéd 12 éves kislányát, önkényuralmi jelképeket rendelne neked ezres nagyságrendben egy guatemalai csomagküldőtől, zöld temperát fecskendezne a vízvezetékedbe, KURVA feliratokkal látná el a szüleid házát, majd a te címedre jelentené be a Blokád alatt az Erzsébet híd nevű civilszerveződést.
ezt nem elég hallani, csinálni kell, mintegy rá kell gerjedni a berágásra. menj át egy kicsit a politika fórumba, kezd el a tréninget. azt nem mondom, hogy küzd fel magad a moderátorságig, mert az tutti begolyózás, bár a legtöbben nem veszik észre, az a veszélyesebb (távcsöves puskával lőnek a toronyház tetejéről a nickekre, a családjuk és a környezetük pedig szolíd, rendes embereknek ismeri őket). Ha ezt is hidegvérrel végigcsináltad, akkor nincs más, menj el pedagógusnak egy szakközépiskolába. Azon fogod magad kapni, hogy tizenéves gyerekek egy körére nap mint nap berágsz, üldözöd őket, és álmodban teleírod az ellenőrzőjüket intőkkel és egyesekkel.
Utána jön majd a gondolat, aztán a leszázalékolás.
vannak emberek, akik berágnak valamitől.. nem tudom, hogyan csinálják.. most már szeretnék én is olyat hallani vagy olvasni, ami tartósan kibillent a lelki egyensúlyomból.. vagy ilyen nincs?
