Ismerem és szeretem A rózsa nevét. Nagyon jó, hogy a magyar kiadásokban a Széljegyzeteket is ki szokták adni.
Két típus, nos nem beszélek rébuszokban: a gótikus (vagy nevezzük középkorinak) illetve a renaissance ember küzdelmét szeretném megmutatni. A jellemek valós jellemekb?l összegyúrva, s?t a történet nagy része is valós, csak a valóságban nem történt meg ennyire süritve.
Ebb?l látszik, hogy középkorra hajaz történet. A megírását Johan Huizinga: A középkor alkonya c. müvének elsö fejezete ihlette. Csodálatos könyv.
Négy föszereplö azért kell, hogy két ellentétpár legyen. Az egyik a ksátrija, a másik a brahman ellentétpár. (Erröl jut eszembe, hogy a Gyürük Ura kapcsán nagyszerü cikk jelent meg a fantasyröl a Filmvilágban néhány hónapja.)
Amit nagyon nem szeretek a fantasykben az a csicsás borító. Én egyszerü fehér borítóra gondoltam, képként egy XV-XVI. századi stilusu fametszet-utánzat szerepelne rajta. Az biztos, hogy a többi között feltünö lenne :-)
Ha sikerül megütni egy általam minimálisként elöirt szintet, akkor szeretném kiadatni. Tudom, hogy erre minimális az esély, föleg, hogy semmi erre forditható tökém nincs (bocsi, de ez a vacak nem kezeli a hosszu ékezeteket). Nehéz lesz ezt a színvonalat elérni, mert még egyetemi novellapályázaton dijazott novelláim is a tüzben végezték, mert nem találtam elég jónak öket.
Nagyon aranyos, hogy ennyire érdeklödsz, ha érdekel, akkor akár el is küldhetem az elsö verziót. Persze ez nem mostanában lesz :-)
Ha az adott humor nem erőltetett, hanem tényleg odaillik a cselekménybe, vagy az adott szereplőhöz, akkor szerintem nagyon fel tud dobni egy könyvet. Pl. A Foucault inga önmegában is megálló történetét nagyon feldobja a beleszőtt humor.
Hát... Lehet, hogy manapság elcsépelt ilyesmit mondani, de szerintem a gyűrűk ura alapmű. Én jó 10 éve olvastam először, de azóta már vagy 3-szor újraolvastam mindhárom kötetet. Persze elfogadom, ha valakinek nem jön be a terjengős stílus, a versikék és a többiek;)
Nagy kedvencem a rózsa neve című könyv. Szintén alapműnek tartom és kicsit passzol is ide, mivel ez a könyv már inkább történelmi, mint fantasy de rettenetesen jó:) Ajánlom figyelmedbe!
Visszatérve a lényegre: nagyon jó ötlet szerintem a "két jó harca" vagy "két típus harca" téma. Szeretem az ilyen sztorikat, ahol nem csak a fehér és fekete létezik. Egyébként mikori történetet dolgozol fel? Középkor? Ókor? Jelenkor?
A humor szerintem nem fontos, de ha van az sem baj. Ez igazából az író stílusától függ, szóval lehet jó egy könyv humor nélkül, de lehet baromi rossz is...
A 4 főszereplő nekem kicsit furán hangzik (a trend általában 1-2), de olvastam már érdekfeszítő regényt 8-9 főszereplővel is. Szóval ez rendben lehet.
Azt lehet tudni, hogy kik ezek a főszereplők?
Ja, és ki akarod adni a könyvet vagy csak saját szórakozásra készíted?
Kedves planar, köszönöm a válaszod.
Az igazi tragédia két jó harca, nem pedig a jó és gonosz harca. De ennyire talán nem kell sarkítani, két jellem harca, két típus harca az amit szeretnék formába önteni. Hogy ki a jó? Ezt mindenkinek magának kell eldönteni. Talán a történelmi regény lenne a legszerencsésebb, de a típusaim annyira letisztult formában nem éltek a valóságban, mint amennyire én szeretném ábrázolni.
Az alaptörténet megvan, csak a részletek megvalósítása a kérdés (bocsi, hogy rébuszokban beszélek). Valójában a történetből semmi sem az enyém, minden megtörtént a valóságban is.
Mennyire elengedhetetlen például a humor? Nemes eléggé elkalandozott erre pl. Ott van Tolkien a könyveivel, ami valójában mese (szerintem ráadásul unalmas mese) de a világ kidolgozása tökéletes.
Hány főszereplőnek kell lenni? Én 4-et gondoltam és persze mellékszereplők tömegét.
Milyen hosszú legyen - én a 2. kötet felénél feladtam a küzdelmet Frodóval.
A jó fantasy mű alapsztorija nem árt, ha egyedi. A másik fontos dolog pedig a sok fordulat. Enélkül sablonos lesz az egész... (Gondolom nem ez a terved;)
A szereplők szintén legyenek egyediek, fasza, különleges jellemekkel és célokkal. (A conan tipusú arcok ideje szerintem lejárt.) Ha ez megvan, akkor már egész jól állsz:)
És még valami: ne legyen benne szélsőségesen gonosz és szélsőségesen jó szereplő! Ez ugyancsak már megintcsak elcsépelt...
Ha valami még eszembejut, szólok!
Ez mennyire illik az Általad kialakított koncepcióba?
Bevallom, tervezek egy regényt. Eredetileg nem fantasy akart lenni, de azt hiszem ez az a forma, ami leginkább visszaadná a mondanivalómat.
Mivel valszeg elbíbel?dök vele a következ? egy-két évben jó lenne, ha rajtam kívül más is elolvasná. Szóval, lécci írjátok meg, mit?l jó egy fantasy és ha beleilleszthet? a koncepciómba figyelembe fogom venni.
Köszönettel:
Canis, a komisz
