"Az alosztálynak akkor szaporodtak meg a feladatai, amikor a nyolcvanas évek elején, a szovjet vétó miatt immár másodszor, felvetődött a csatlakozás lehetősége a Nemzetközi Valutaalaphoz, angol rövidítéssel az IMF-hez – emlékezett vissza az alezredes"
Tehát csak a 80-as évek elején vetődött fel az IMF csatlakozás gondolata!
Medgyessyt pedig már 1978 márcisában dokumentáltan előléptették és maga is azt állította, 1977-től volt titkosszolga.
Mit csinált 77 és 80 között?
???????
(tudom, tudom, gazdasági mátrixokat invertált :)))
A főnök kapta az írásos elemzéseket. A kapcsolattartóval pedig rendszeresen találkozott és szóban tájékoztatta.
Ezt is kiveséztük már egy jó pár fórumban, miért kell ezerszer leírni..? "
Hiába ködösítesz, akárhányszor írtad is le, maszlag marad. :)))
Itt nyilatkozik a komcsi újságban a komcsi főnök és kapcsolattartó (egy személyben :) :
Népszabadság:
----------------------
Gazdasági folyamatokról jelentett
Medgyessy egykori felettese nyilatkozik a Népszabadságnak NSZ • 2002. június 22. • Szerző: Matyuc Péter
A III/II-es csoportfőnökség 7-es osztályának vezetőhelyettese voltam, s mint ilyen, két évig Medgyessy Péter szigorúan titkos (szt) állományban lévő tiszt kapcsolattartója – mondta a Népszabadságnak Tóth Lajos nyugállományú alezredes. Tóth emlékezete szerint Medgyessy sosem adott írásos jelentést, egyes személyek tevékenységéről pedig nem kellett beszámolnia. Medgyessy szt-tiszti megbízatása 1982-ben megszűnt, mert kinevezték pénzügyminiszter-helyettessé.
A kémelhárítással foglalkozó III/II-es csoportfőnökség 7-es osztályának több alosztálya volt, ezek közül az egyiket, a nemzetgazdaság-védelmit én vezettem 1980 és 1984 között – mondta a Népszabadságnak Tóth Lajos, aki 1990-ben vonult alezredesként nyugállományba az Információs Hivataltól. – Hozzánk tartozott többek között a Pénzügyminisztérium, valamennyi bank, a Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Minisztérium, a Belkereskedelmi Minisztérium, az Országos Vízügyi Hivatal, a Központi Statisztikai Hivatal, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei és az Országos Tervhivatal felügyelete. Az alosztály tizenkét fős volt, az intézményekben pedig körülbelül harminc szt-tiszt dolgozott, közülük a legmagasabb beosztásban a D–209-es, Medgyessy Péter, aki főosztályvezető volt akkoriban a Pénzügyminisztériumban. Kinevezésemkor, 1980-ban Medgyessyt már „készen kaptam”, hiszen ő már 1978 óta dolgozott szt-tisztként. Az addigi kapcsolattartója, egy operatív tiszt hozta be hozzám és mutatta be nekem. Az volt az egyetlen alkalom, amikor bent járt a központban. Ezt követően 1982-ig, amíg a Belügyminisztérium állományában volt, én tartottam vele a kapcsolatot, körülbelül havonta egyszer találkoztunk.
A nyugállományú alezredes elmondása szerint Medgyessy nem készített írásos jelentéseket. A D–209-es feladata az volt, hogy ismertesse a nemzetközi pénzügyi folyamatokat, azok hatását a magyar gazdaságra. Beszámolóiból aztán az alezredes készített írásos feljegyzést, és azt továbbította a feletteseinek, akiktől pedig a pártvezetéshez került. Tóth Lajos határozottan állította, hogy személyekről, a Pénzügyminisztérium, a tárca által felügyelt bankok, intézmények munkatársairól Medgyessy nem jelentett neki. – A munkatársak politikai beállítottságának vizsgálata nem volt a nemzetgazdaság-védelmi osztály feladata – jelentette ki. – Nekünk azzal kellett foglalkoznunk, hogy milyen következményei lehetnek az országra nézve egyes külgazdasági folyamatoknak, eseményeknek.
– Az alosztálynak akkor szaporodtak meg a feladatai, amikor a nyolcvanas évek elején, a szovjet vétó miatt immár másodszor, felvetődött a csatlakozás lehetősége a Nemzetközi Valutaalaphoz, angol rövidítéssel az IMF-hez – emlékezett vissza az alezredes. – Ennek jelentőségét csak nagyon kevesen ismerték fel az akkori vezetésből, például Fekete János vagy Pulai Miklós, de a szovjet ellenkezés miatt annál többen tartottak tőle. A kiváló pénzügyi ismeretekkel rendelkező Medgyessy meggyőző magyarázatai, amivel ennek az előnyeit ecsetelte, és amelyek részben rajtam keresztül jutottak el bizonyos döntéshozókhoz, nyilván nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a döntéshozók tisztában legyenek a csatlakozás következményeivel és esetleges kockázataival.
Az alezredes szerint a III-as főcsoportfőnökség vezetése 1982-ben javasolta a belügyminiszternek, hogy szüntesse meg a D–209-es szt-tiszt szolgálati viszonyát, mert Medgyessy Pétert pénzügyminiszter-helyettessé nevezték ki, és politikusi megbízatása összeférhetetlen kémelhárító beosztásával.
– Én adtam át 1982-ben a búcsúajándékát, egy tízezer-egyszáz forintos karórát – mondta Tóth Lajos. – Tízezer forintot adott a BM, százat pedig én tettem hozzá.
"M.P. "elhárító" munkájának lényege az volt, hogy időről időre elemzéseket írt a honi elhárításnak a magyar gazdaság és különféle egyéb gazdaságok helyzetéről, várható stratégiai lépéseiről, érdekviszonyairól."
Érdekes!
Egyszer meg azt mondta, hogy Medgyessy csak szóban tájékoztatta őt havonta.
Ha igaz az,amit Medgyessy Péter állít,jelesül,hogy ő a hazáját szolgálta és a KGB ellen dolgozott,akkor mi sem egyszerűbb a baloldalnak,mint ezt bebizonyítani.
Ha D 209 valóban kémelhárító volt,akkor neki KGB-s ügynökök százait kellett elhárítania.
A teendő a következő:a baloldalnak találnia kell legalább 1db MP által lebuktatott,elhárított,börtönbe juttatott vagy kinyírt KGB-s ügynököt és MP abban a pillanatban tisztázva van.
Természetesen soha, senki nem állított még csak megközelítőleg sem olyasmit, hogy M.P. "csak" a KGB-t "hárította el". Szelektív elhárítás? Hadd röhögjek már egy kicsit...
A Club rádióba úgy 1-2 hete betelefonált M.P. egykori szolgálati főnöke, és elmondta, hogy M.P. "elhárító" munkájának lényege az volt, hogy időről időre elemzéseket írt a honi elhárításnak a magyar gazdaság és különféle egyéb gazdaságok helyzetéről, várható stratégiai lépéseiről, érdekviszonyairól.
N em, kedves olvtársak, ne higgyétek, hogy akár a hírszerző, akár az elhárító munka lényege a regényekből ismert kémkedés. Az USA hírszerzésében pl. a külföldi rádióadásokat teljesen legálisan lehallgató és elemző szervezet költségvetése egy nagyságrenddel nagyobb a CIA-énél.
Ne játssz a tűzzel!
Tegnap valaki beküldte a listát és az olyan hosszú volt, hogy órákra lerobbant az Index szervere. Csak pár száz gigabájt hely volt.
:)))
ez nem bűnüldözés. Szerintem egy sikeres elhárító nem csak akkor sikeres, ha börtönbe juttatja a kémeket, hanem akkor is, ha lehetetlenné teszi azok működését.
Egy kém már akkor is lebukottnak minősül, ha tudnak róla, nem kell feltétlenül fényképezőgéppel a kezében rajtaütni egy nyitott páncélszekrény előtt, amint titkos iratokat fotózik.
Szerintem az elmúlt harminc évben maximum 3-5 külföldi kém került rácsok mögé Magyarországon. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar elhárítók impotensek lettek volna évtizedeken keresztül.
Persze nem vagyok szakértő, csak a józan eszem diktálja ezt.
Ha igaz, amit állít, hogy ő csak a KGB-t hárította el, akkor a magyar börtönökben akkoriban nyüzsögniük kellett a keleti ügynököknek.
Nos hát felteszem a kérdést:
Hány keleti ügynököt butatott le Megyó?