Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
tehát van ez az izlandi emberke, aki ezeket mondja:
"De az olyan kormányok, mint Orbán Viktoré, próbálnak minden ilyent kint tartani, és ellenség képét kialakítani róluk. De ez nagyon csúnyán végződhet mondta az Indexnek adott interjúban Jón Kalman Stefánsson izlandi író, akit a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon Budapest Nagydíjjal tüntettek ki."
úgy, hogy Izlandon, azért nem tolonganak az afrikai/afgán egyéb migráncsok (nehéz is lenne)
és akkor van az a sokadik EU ország, aki ma kifejezte véleményét erről az egészről-mivel első sorból kapta nyakába a migrációval járó tapasztalásokat...
és akkor azon gondolkodtam, hogy meddig lehet még ezt az egész képmutató kioktatást tolni más országokkal szemben, úgy, hogy a "tapasztalás" (mármint a követlezmények megtapasztalása) itt van és nem amot...
Igen, megnéztem, a fickó a piacról, aki udvarolgatott neki, priceless volt:-))
...ápropos ügynökösködés- a kis fordítógépe/amit reklámozgat/már nem emléxem a márkára-ennyire megragadt:-))//-szóval vmi fenomenálisan jól fordított...
Pont ma láttam. Ez a nő bejárja Magyarországot, és bemutatja az itt élőket is. Ez tetszik, még ha egy kicsit ügynökösködik is közben. Az egri élményeit láttad már?
Sajnos minden téren eluralkodott az igénytelenség. A magam részéről igen ritkán olvasok a neten újságot. Egy komolyabb cikk nekem ott nehéz. Közben előfizetek német újságra, mert számomra öröm kézbe venni egy igazi újságot. A korosztályom viszont kihalt. Tehát nincs igény rendes újsára.
A régebbi újságúrók is felvették az ifjúság nyelvét, Engem bosszant, hogy mindenkit "krugnak" az állásából, legyen az miniszter, sportoló vagy portás. Ilyen régen nem volt Vagy elbocsájtották, leépítették, megváltak tóle, stb. Lehet a csúnyát is szépen leírni. Ez manapság már nem létezik. Sokszor nyomdafestéket nem tűrő szavak is simán ki lesznek nyomtatva. Ez egy ilyen világ.:-(
pl. tudok olyan gazdasági lapról, ahol az újságíró státuszban lévő személy, barátainak osztja ki a feladatot és azok írnak meg bizonyos glosszákat, amit aztán ő összeollózva gyorsban lead- magyarul alvállalkozókkal dolgozik :D de pl. van olyan jogszabálytervezetet, amit ismerős ügyvédjelöltek egy üveg bor mellett éjszaka írtak, merta főnöküknek reggel le kellett adni ...ilyen a világ, senki nem az, akinek látszik :P ;) pl. a lányomék amikor Londoban vették a házat és megbíztak egy ügyvédi irodát jó sok pénzért.. és semmi nem haladt... aztán kiderült, hogy indiaiaknak van kiadva a munka, akik hááát még nem küldték .... vagy pl. az egyik ismerősöm az egyik ma népszerű arab országban írja az egyik itteni nagy cég céges iratait, amit az itteni jogász csak ellenjegyez. így megy ez manapság mindenben. még jó, h a fodrász, nem hívja be a szomszédot, amikor a hajadat csinálja... bár, amikor a fogalmamsincski jucika keni fel a festéket az már határeset :D
Korom révén nem szivesen hivatkozom a régi újságok nívójára. Az utóbbi 20 évben hihetetlenül romlott az újságok színvonala. Akár tartalomról akár nyelvhasználatról beszélünk. Szerintem már lektor nincs is lektor. Ma már magyarul csak a neten olvasok magyar híreket és sokszor a hajam szála is égnek áll.
Gondolom a mai fiatal és középkorúaknak ez teljesen természetes.
Egy tizennyolc éves lányt nyilván nem azzal engednek el egy világbajnokságra a szülei, hogy
"A pajzsoddal térj vissza, vagy azon hozzanak!", és ő sem úgy köszön el, hogy "A pajzsommal vagy a pajzsomon".
Autóverseny, motorverseny, ökölvívás, kerékpár, hegymászás... sok sport van, aminek rendre vannak áldozatai.
Akkor ezeket be kellene tiltani, és csak "veszélytelen" sportokat kellene engedni?
Stanislav Lem regénye, a Visszatérés ilyesmiről is szól, egy csillaghajó legénysége százvalahány év után visszatér a Földre, és megpróbál beilleszkedni az itt talált, eléggé megváltozott világba.
Ahol a "betrizálás", egy oltás szerűség, amit kötelezően megkap minden csecsemő, kiölte az emberből a vállalkozókedvet, a veszély keresését, de még a veszély vállalását is... Nincsenek kicsit is veszélyes sportok, semmi kockázatos tevékenység... Kérdés, hogy ezzel halálra ítélte-e végső soron az emberiséget hosszabb távon, mert megszűnt a fejlődés, senki nem vállal el semmit, szinte megszűnt az ismeretlen felderítése utáni vágy is.
Ki az, aki beilleszkedik, és már nem akar újra elrepülni, és ki az, aki továbbra is repülni vágyik?
És aki marad...?
"...és ahogy mohón faltam a havat – mindezek a képek azonosak voltak és mégsem ugyanazok, mint néha álmunkban, felidézték és elkerülték azt, amire nem mertem rátapintani, mert egész idő alatt igyekeztem önmagámban beleegyezni abba, amibe nem törődhettem bele. De ez az előtt volt, pontosan, mintha álmodtam volna. Most józanul és éberen a napot vártam a szürkeségtől szinte ezüstös levegőben, lassan bukkantak elő a hegyek, szakadékok, görgetegek nyers falai, amelyek a visszatérés valódiságának néma megerősítéseként merültek fel az éjszakából, és én első ízben egyedül, de már nem idegenként a Földön, megadtam magam a földi törvényeknek, s lázongás, keserűség nélkül tudtam gondolni azokra, akik elrepülnek a csillagok aranygyapjújáért. A hegycsúcsok hava arany és fehér lángokba borult, a hegy hatalmasan és időtlenül magasodott a lila árnyakkal telt völgy felett, én pedig tágra nyitva könnyes szememet, amelynek cseppjein megtört a fény, lassan felemelkedtem, és a görgetegen megindultam Délre, a házam felé."
Most meg azon gondolkodom, hogy a kerékpársport veszélyesebb, mint a Forma-1.
Esős időben le kellene állítani a versenyt?
A kanyargós hegyi utakat el kellene kerülni?
Mezőnyhajrát csak kilométer széles úton szabadna rendezni?
Esetleg a kerékpáros versenyzőknek is a motorversenyzőknél használt védőfelszerelés kellene, hogy kötelező legyen? Nagy, masszív védősisak, légzsák hátul a ruha alatt...?
Ezt értem, de az azért egy minimális elvárás lenne bárki cikkírótól, aki az angol eredetit "odamagyarítja", hogy ha az angol cikkben "Tejútrendszer" van, a magyarba a szerző ne írjon "Naprendszert".
Ha nem is ismeri a különbséget (ami azért nehezen elhihető, de megtörtént) "csillagászatilag", azért az elvárható, hogy észre vegye, a "Milky Way" nem "Solar System", és fordítva... Legalább a "tej" szó feltűnhetne neki akkor is, ha "németes", vagy ha éppen a hotentottát választotta a középiskolában.
Igen, látom, hogy most már nem az "Index" a szerző, hanem nevesítették.
Régebben írtam mindig a szerzőnek, ha valami "izé" volt a cikkel, egy részük megköszönte, és javította, más részük le se... sajnálta.
Ma már nem strapálom magamat, úgyhogy itt most az olvasók jelentős része nyilván csodálkozik, hogy milyen furcsán nézett ki ez a Maggie Smith 1970-ben a videón, nem is hasonlít... De a többség simán tovább megy, és abban a hitben marad, hogy az ott a videón maga az elhunyt volt, (viszonylag) fiatalon.
a szakma felhígulása köszönhető annak is, hogy másodpercenként ontják ezeken a netes felületeken a cikkeket, infókat mindent is, sokat átvéve külföldi portálokról, hírcsatornákról..
ezzel szemben ugye régen voltak a nyomtatott napi/heti/havilapok....ott nyilván más tempóban dolgoztak, szerkesztettek, lektoráltak
Nyilván az ember a saját újságíró barátjait védi, de akiket én ismerek, azok olyan témákban írnak, amit tényleg értenek, és ismernek vagy ha általánosabb ún. magazin-téma, akkor haveri körben megfuttatják a félkész cikket. De volt balszerencsém olyanhoz is, aki az "interjú" alatt erősen sulykolta, hogy mihez keres validációt (nevezetesen ahhoz, hogy ebédre csak lekvároskenyeret adnak egy vidéki faluban, ami nonsense volt -- legalábbis akkor még. Ma már lehet, elhinném, hogy van ilyen.)
Most éppen az újságíró foglalkozáson elmélkedtem el kicsit, hogy az mennyire vehető egy komoly foglalkozásnak, kell-e hozzá valami képzettség, valami műveltség, kell-e érteni ehhez valamihez, vagy csak úgy odaültetnek valakit a gép elé, és üssed a billentyűt, babám, ahol éred...
Mert a mondatok összekeveredhetnek csak attól, hogy kutyafuttában "készül a nagy mű", gyorsan meg is kell már jelentetni, gyorsan, gyorsan, átolvasni sincs idő (dehogy nincs, csak nem teszik, és főleg nem egy szerkesztő vagy lektor), így egy mondatban félig benne maradhat annak egy korábbi változata, így aztán értelmetlen lesz, de nem baj, "falura jó lesz az úgy is".
A cikkek tartalma meg... Mert, ugye, a cikkíró nem érthet mindenhez, amiről ír... és nem is ért, általában mindig ahhoz nem ért, amiről éppen ír.
Legújabb hír az Indexen: "...89 éves korában meghalt Maggie Smith, kétszeres Oscar-díjas brit színésznő, a Harry Potter filmek McGalagony professzora".
Az első Oscart 1970-ben nyerte, a másodikat 1979-ben, írják... és a cikk szerzője (névtelen, a cikket az "Index" jegyzi) betesz a hírhez egy videót, amint az 1970-es Oscar-gálán Cliff Robertson átadja a díjat... na nem Maggie Smith-nek, aki éppen nem tudott ott lenni, hanem Alice Ghostley-nek. És azt a videót teszi be a cikkíró, nyilván meg se nézte, és el sem olvasta a videó alatti rövid ismertetést, csak odalökte a cikkbe, "falura jó lesz" jeligével, és már ment is tovább a következő - hasonlóan alapos - cikkét gondosan megírni, hiszen nincs idő, pörögni kell, különben lemaradunk mindenről... valamiről...
Vagy éppen így maradunk le a pontos tényekről, és a halott emlékét sem tiszteljük meg egy kis odafigyeléssel?
Mert a média világa ilyen, verseny van, és az újságírói munka már csak favágás, ahol hullik a forgács?
Én nem tudom, lehet, hogy bennem van a hiba, de napról napra csak jönnek szembe velem az ilyen cikkek az interneten, tele tárgyi tévedésekkel, pontatlansággal, sok esetben látszik, hogy a cikkíró nem ért a témához, amiről ír, ha valami angol nyelvű eredetiből rakta össze, akkor az angol szöveget sem értette pontosan, és ezért írt bele a cikkbe marhaságot...
Hogy fizikáról, csillagászatról, biológiáról stb. mennyi marhaságot le tudnak írni, észvesztő.
És én csak azt veszem észre, nyilván csak az tűnik fel, amihez kicsit konyítok, vagy legalább van a témáról valami fogalmam. Szóval mennyi lehet még, amit észre sem veszek, mert nekem sincs lövésem sem a dologhoz?
Újságírónak lenni egy "nagy" (vagy akár egy kisebb?) portálnál valódi kulimunka lehet, nagy a hajtás, semmi gondosság, nincs idő utánanézni semminek, milyen örömöt ad ez a művelőjének?
Valahogy ezeket a dolgokat soha nem értettem és már valószinű nem is fogom. Persze sem én sem családom és ismerőseim nem kerültek soha ilyen helyzetbe. Immáron hosszúranyúlt életemben egy barátnőm volt, akit egyszer megpofozott a férje. Másnap el is költözött és soha többet nem találkoztak. Szóval amit nem értek, miért 2-3 gyerek után jönnek csak rá a nők, hogy egy idiótával kötötték össze az életüket?
na most akkor két pszichopata közt keressük a jobbat? ugyan már... szégyen az egész, egyébként pedig igen, az ilyen jellegű kapcsolatoknak ez a dinamikája. mint ahogy nem híreséknél is így van ...ott valamiért elhiszik az emberek, itt meg nem
Most láttam egy videót, ahogy a telexes riportercsaj rányomult Lévai Anikóra, aki önkénteskedni ment Nagymarosra. Nem nagyon tudja kezelni azt a minimális agressziót se, amit egy átlagos riporternő tudott kifejteni rá. Állítólag egyszer megpróbált megszökni a kicsikkel, de a tulajdon testőrei cipelték vissza.
Talán, de erről megint nem szeretnék veled vitát indítani, mert egyrészt megértettem, hogy te okkal változtattál hazát. Másrészt erős ellenfél vagy, és ki szeret veszíteni? Hát, én sem. ; )
