Sok minden hat rám, ha mindet fel szeretném címkézni, azzal ellennék egy darabig...
Így hát egyelőre hanyagolom (úgy is csinálják helyettem elegen).
Viszont.
Az egyensúllyal és az igazsággal az odaát rendezett party-n még vannak páran:
- szabadság
- harmónia
- szeretet
- megvilágosodás
- boldogság
- válasz
- tökéletesség
Nem olyan könnyü a tanárnak, nekem elhiheted, mert én gyülöltem, mig tanitottam! MINDIG csusztam egy két napot, mire egyáltalán el birtam kezdeni..
A bizonyos fizika tanár urat azért hoztam példaként, mert ö megtalálta az élvezetet és örömet abban is, amit nem biztos, hogy örömmel csinált az elején..
Én mindig igyekeztem addig variálni, amig saját magam ura lehettem a munkahelyemen, mert, ha nem volt elég bambulásra valo idöm, ugy éreztem, eszem vesztem!.. És ez fontosabb volt az anyagiaknál is. Ugyhogy vezetö posztok eleve kilöve.. És még igy is sokszor néztem az udvaron az idös bácsit, aki az avart gereblézte, vagy bokrokat metszett, és irigyeltem.. Néha olyan jo lett volna olyan munkahely, ahová nem kell agy, mert az nem szivja be az ember erejét, lelkét..
amúgy ma egy kollégám teljesen kiakadt egy vallásos tartalmú viccen és kikérte a vallásos emberek nevében, hogy ezzel viccelni mer valaki.
mindent értek
szóval elég tudni valamit és már megy minden... aha, értem :))
a nagy szinészek is úgy halnak meg, hogy összeesnek a szinpadon - erre nem lennék képes, nem vagyok exhibicionista alkat.
és a környezet nagyban befolyásol, egy tanárnak könnyü elöadnia azt, hogy ő tanitson - élesen körül van határolva a cselekvés.
de mi van azokkal, akiknek nincs levilágitott képe ebben a társadalomban? akik kénytelenek láthatatlan eszközökkel dolgozni azért, hogy semmi csupán a létrehozás öröme maradjon meg, minden földi öröm elnézzen felette?
nem hinnám, hogy mindenkinek úgy kellene meghalnia mint van gogh, akinek az élete volt a festészet, mégis szenvedett
vagy villon, aki akkor volt boldog amikor verset irt, de abból a szenvedésből, amit akkor szerzett amikor nem irt verset
van egyensúly egyátalán?
Háát! Én tudom a megoldást, de ezt igy nehézmondani...
Többféle munkahely van: ahol nem keresel sokat, de szabadabb vagy a magad szegény modján.. Viszont lehet, hogy a szegénység eszi meg a lelket..
Meg van olyan is, hogy jol keresel, de nem engedi, hogy éldd az életed, és felfalja az idöd, az életed, a lelked..
Meg van ezeknek a keveréke is...Hogy mi a fontos? Dönteni neked kell, de: választás mindig van!
Az én fizika tanárom, aki egy mérhetetlenül bölcs ember volt, mindig azt mesélte, hogy az embereknek az a baja, hogy nem ismerik a pillanat örömét. Ha pl. fizika orán vannak, a strandon szeretnének lenni, ha a strandon vannak, sétálni szeretnének a hüvös esöben kézenfogva a szerelmükkel.. És ezért permanensen boldogtalanok, ahelyett, hogy élveznék a pillanatot, épp ott, épp akkor, ahol, amikor vannak..
Ö ezt valora is váltotta.. OLyan élvezetes fizika elöadásokat tartott, hogy a már leszigorlatozott emberek is visszajártak.. Még a csilláron is logtak.. Hogy hogy csinálta??? Tudott valamit szvsz..
munkahely. egy nagy sz*r az egész, multinacionális pénzügyi vállalat, iroda, napi 12 óra utazással együtt, sokat-tudsz-sokat-dolgozhatsz, tudatalatti süllyedés
barátnö. vannak szép számmal a szó valódi értelmében. másodpercek egy nap, percek egy hónapban, napok egy évben és igy tovább
A hozzászolásom sem rolad szolt, csak mutattam egy lehetséges problémára egy lehetséges választ.. Ne merd abbahagyni a történeteket!!!! Viszont lehet hogy értelmezni fogom, vagy (bigisen) lehet, hogy nem...
Valszeg nem csak azért mérsékelt itt a forgalom, mert "csak egészséges lelkületü, karakán, szokimondo forumlakók tanyáznak" (?), hanem mert ami IGAZÁN nyomja a lelkeket azt senki nem kívánja (illetve csek kevesen) kirakni a netre.
A koan egyébként nem elsősorban magamról szólt, inkább a topikhoz.
Öö...vagy...lehet, hogy ez sem passzolt má megin... :(
Igen...igen...hmm..hát asszem leállok mosmá velük.
Talán...eljött ennek is az ideje...
:)
KIvetitettem a történeted problémáid rád, hiszen arrol beszélünk, ami titkon nyomja az oldalunkat. Ha meg nem, akkor nem arrol, akkor másrol.. Ami bizonyos, az az, hogy beszélünk..
Asszem az a baj, hogy a valifilin nyitottam. Itt csak egészséges lelkületü, karakán, szokimondo forumlako tanyázik.. :-( Semmi csemege egy lélekbuvárnak..
Volt egyszer egy kolostor, melynek kivételesen szigorú szabályai voltak. A hallgatási fogadalmat követve, senkinek sem volt szabad beszélni. Volt azonban egy kivétel e szabály alól. Minden tíz évben egyszer a szerzeteseknek szabad volt két szót mondaniuk. Eltöltve az első tíz évét, az egyik szerzetes a kolostor vezető szerzetese elé járult. "Eltelt tíz év, nos, mi lenne az a két szó, amit mondani akarsz?" kérdezte a főszerzetes.
"Ágy... kemény... " mondta a szerzetes.
"Utánanézek" válaszolt a főszerzetes.
Tíz év múlva a szerzetes visszatért a vezető szobájába. "Eltelt újabb tíz év, mi volna az a két szó, amit mondani szeretnél ?" mondta a főszerzetes.
"Étel... büdös..." mondta a szerzetes.
"Utánanézek" válaszolt a főszerzetes.
Újabb tíz év eltelt, és a szerzetes újbol találkozott a rendfőnökkel. "Nos, mi lenne a két szó e tíz év után?"
"Én... elmegyek!"
"Nos, látom miért" válaszolt a főszerzetes "Amit csak valaha tettél az panaszkodás."
Tudod, ezek a napi kihivások. Nekem csak akkor müködik, ha egy bizonyos ponton megütöm, néhány billentyü hiányzik, az egér meg csak méteres beállitást ismer. Ehhez képest jön a sok hülye bölcsész a helyesirásával.... Biztos nincs informatikus gyerekük...
Nem játszol te tul sokat a gépen? Mert az árt a léleknek, és a kapcsolatoknak.
