Megdöbbentő...
... aki törött karral végigszántotta a pályát a Grasshoppers ellen, akinek elszánt tekintette mellett Toto Schillaci-é maga volt a megtestesült jámborság, aki 200%-kal küzdött végig minden meccset, s ebből 100%-ot a CSAPATNAK adott, akit elsők között említettem, ha el akartam magyarázni valakinek, mi is az a legendás Fradi szív, aki mögött az egész Bayern ellen BL-t nyert MU elbujhat küzdeniakarásban, akit soha nem lehetett hibáztatni egy vesztes meccs után sem, mert mindig ki akarta hozni magából a maximumot (legfeljebb ez sem volt elég), s akiért - köszönet mindenkinek - hosszú idő után először még a különböző szurkolói csoportok is összefogtak NINCS TÖBBÉ VELÜNK.
Nekem - mint Újpestszurkolónak - mindig felfoghatatlan volt, hogy mit is jelent az a "Fradiszív". Én valahogy úgy képzeltem el, hogy ez olyan lehet mint amit Simon Tibor csinált a pályán....
Egy tiszeletreméltó játékost és egy tehetséges edzőt vesztettünk...
Reméljük nem volt értelmetlen a halálod!!!
Nyugodj Békében Simon Tibor!
Szeretem a lovakat, a lovaglást és a fiam vízilabda edzésére járni, teljesen kikapcsol. Imádom az erdőt, sütögetni faszénen... Simi szavai ezek, a legnépszerűbb és legkeményebb Fradi-hátvédé. A zöld-fehér szurkolók egyik kedvence volt, mert ha ő ott volt a pályán, az ellenfél csatárai nem nagyon mertek "ficánkolni", magabiztosságával megnyugtatta nem csak a Ferencváros védelmét, de az egész csapatot, s a szurkolókat is. A szíve mindig jó helyen volt...
Fiatal, tettrekész emberként ismertük, akinek a jelen és a jövője egyformán fontos. Tele volt tervekkel és tettvággyal, legnagyobb álma az volt, hogy egyszer a Fradi elnöke lehessen. Nem a kéziseké vagy a pólósoké - csakis a labdarúgóké. Álma nem vált valóra, az álma rémálommá lett. Az a sötét, budai éjszaka...
Már elköszönni sem volt ideje a családjától, a barátaitól, a szurkolóktól, s régi játékostársaitól, riválisaitól, mert persze azok is voltak neki. Akik nagyon is tisztelték őt, Simon Tibort, a Ferencváros tizenhatszoros hátvédjét, aki egyike azon szerencsés magyar focistáknak, aki a Bajnokok Ligájában pályára léphetett - a Real Madrid és az Ajax ellen. Mincsoda meccsek voltak... Bácsi Sanyi és Véber Gyuri is meglátogatták Simi. A volt újpestiek, a legnagyobb ellenfél legnagyobbikai - akik maguk is megküzdöttek a fociért, az életért, a jövőért. Értelmetlen és felfoghatatlan az, ami Simivel történt.
Hatan - egy ellen. Rendőrök és a biztonságot őrködők. Rend és biztonság... Tibi megadta magát, nem akart "balhét", mégis megütötték, addig, amíg el nem veszítette az eszméletét.
Vegyünk egy mély lélegzetet, és gondoljunk együtt Simire, az örök Fradistára, az örök focistára, az örök győztesre.
Részvétem. Nagyon sajnálom. Amikor jött a haláláról a hír, egyszerűen perceikig szinte mozdulni se bírtam.
Sajnálom a családját, ismerőseit, meg mindenkit aki szerette. :-(((((
"A szép emlékek még mindig szépek,
a rosszak még fájnak,
de már nem üzenünk semmit,
nem üzenünk semmit a nagyvilágnak.
Igen így lesz majd, így lesz majd
mikor semmi új már nem vár ránk,
csak az emlék marad..."
