"Ember tervez - Isten végez"- gondolhatná ön is, pedig rá kéne jönnie, hogy a való világ nem az, amit egyesek annak mutatnak. A fecsegő felszíneket elhagyva a mélyebb gondolatoknak utat engedve kell önnön megismerésére törekednie, és akkor képes lesz olyan terveket, célokat megfogalmazni, amelyek megvalósíthatók.
Ez valószínűleg nem az öncélú pénzkeresés lesz.”
Milyen igaz. Az önmegvalósításnak azonban számos akadálya van, amit előtte le kell küzdeni. Három éves korig, még adja magát az ember, de amint közbeszól a szülői, társadalmi nevelés, az intézményes „emberfaragás”, a célokat már nem az én jelöli ki. Azokat majd akkor jelöljük ki mi magunk, ha már nem fog rajtunk a „rendszer fejszéje”. Legyen az kovakő, jáde, bronz, vagy nemes acél. Erre lehetne egy példa, Wernher von Braun élete.
Men in Black - Sötét zsaruk, filmben volt egy jelenet, amiben a macska nyakában himbálódzott egy mini galaxis. A mérték, a lépték, de nem mindig az érték.;-)
"Ember tervez - Isten végez"- gondolhatná ön is, pedig rá kéne jönnie, hogy a való világ nem az, amit egyesek annak mutatnak. A fecsegő felszíneket elhagyva a mélyebb gondolatoknak utat engedve kell önnön megismerésére törekednie, és akkor képes lesz olyan terveket, célokat megfogalmazni, amelyek megvalósíthatók.
„Az àllat fényképezok, csak egy sàtrat hasznàlnak és ez is elegendo az àllatok megtévesztésére talàn szàmukra rendkivul egyszeru az embereket megtéveszteni hogy ne làssuk oket...”
Ezt gondoljuk, mi akik nem tudhatjuk mit gondolnak az állatok. Mi van akkor, ha nagyon jól tudja az állat, hogy figyeljük a sátorból. Talán azt gondolja, hogy nem jelent veszélyt az ember, ha meglapul előtte. A megtévesztés, álcázás, mára hazugsággá silányult az embernél. Régen varázslatnak számított.:-(
"az idegenek, ha léteznek, valószínűleg nagyon különböznek tőlünk. Lehetnek olyanok, mint a nagy házatlan csigák, vagy laposak, mint a tükörképek."
Vagy koztunk élnek, mindennap làtjuk oket de a formàjuknak semilyen jelentése nincs szàmunkra...megse àll a tekintetunk rajtuk. Az àllat fényképezok, csak egy sàtrat hasznàlnak és ez is elegendo az àllatok megtévesztésére talàn szàmukra rendkivul egyszeru az embereket megtéveszteni hogy ne làssuk oket....
„Egy szuperfolyékony közegnek lennie kell, legalábbis amíg ragaszkodunk az axiómákhoz, és az ezekre felépített Jenga toronyhoz, ami sokáig fogja bírni, akkor is ha kihúzunk egy-egy hasábot. (Vagy rádobunk egyet, mint pl. a Dirac-tenger.) Konzisztens 100%, de nem látjuk át.”
Ez a szuperfolyékony közeg létezik, nevezik éternek is, téridőnek is, de szerintem az a fluidum, ősóceán, ami felett lebeg Isten lelke, a tudat. Azzal lesz a káoszból kozmosz, a téridőből anyag, az anyagból újra lélek, vagyis a tudat, amivel érzékeljük a világot.
„Az emberiség ősi tevékenysége az éjszakai égbolt bámulása. Ennyivel be kellene érni. A tapasztalt világ... tőlünk függ. Igyekszünk matematikába és gúzsba kötni.”
A kötetlenség, a szabadság, kaotikus mozgást jelent, ami nehezen értelmezhető. A kötöttség, a szabály, a rendszer, jól értelmezhető, mégis mindenki szabadulni szeretne tőle.
„Az emberek azt gondolják, hogy az idegen űrhajók tömörek, fémből készülnek, és tele vannak fényekkel, mert mi ilyenre építenénk egy űrhajót. De az idegenek, ha léteznek, valószínűleg nagyon különböznek tőlünk. Lehetnek olyanok, mint a nagy házatlan csigák, vagy laposak, mint a tükörképek. Vagy lehetnek nagyobbak a bolygóknál. Vagy lehet, hogy egyáltalán nincs is testük. Lehetnek csak információk, mint egy számítógépben. És az űrhajóik nézhetnek ki úgy, mint a felhők, vagy készülhetnek össze nem függő tárgyakból, olyanokból, mint a por vagy a levelek.”
Azt is gondolják egyesek, hogy a végtelen világmindenségben párhuzamosan és akár azonos helyen is léteznek dolgok, és értelmes lények, akik reflektálnak önmagukra és dolgoknak egy vetületére. Ez lehet a csillagos égbolt is, amit csak mi látunk annak. Egy két centis üveggolyóba zárt galaxis, ami a macska nyakörvén fityeg, hány lénynek jelenthet olyan látványt, mint nekünk a saját galaxisunk?;-)
Einstein mondott valami olyasmit, hogy minden szabályt eltaszít a konzisztens világ, viszont ezt egy francia kockás spirálfüzetbe írtam fel 25 éve, így meglehet, hogy már nem jól emlékszem.
Most viszont. Egy szuperfolyékony közegnek lennie kell, legalábbis amíg ragaszkodunk az axiómákhoz, és az ezekre felépített Jenga toronyhoz, ami sokáig fogja bírni, akkor is ha kihúzunk egy-egy hasábot. (Vagy rádobunk egyet, mint pl. a Dirac-tenger.) Konzisztens 100%, de nem látjuk át. Az emberiség ősi tevékenysége az éjszakai égbolt bámulása. Ennyivel be kellene érni. A tapasztalt világ... tőlünk függ. Igyekszünk matematikába és gúzsba kötni. Így van ez mással is:
Az emberek azt gondolják, hogy az idegen űrhajók tömörek, fémből készülnek, és tele vannak fényekkel, mert mi ilyenre építenénk egy űrhajót. De az idegenek, ha léteznek, valószínűleg nagyon különböznek tőlünk. Lehetnek olyanok, mint a nagy házatlan csigák, vagy laposak, mint a tükörképek. Vagy lehetnek nagyobbak a bolygóknál. Vagy lehet, hogy egyáltalán nincs is testük. Lehetnek csak információk, mint egy számítógépben. És az űrhajóik nézhetnek ki úgy, mint a felhők, vagy készülhetnek össze nem függő tárgyakból, olyanokból, mint a por vagy a levelek.
Az emberiség legnagyobb találmánya a matematika, mivel az csak egy dologra van kihegyezve, a konzisztenciára. De kérdem én a kisember, hogy a tapasztalt világ mennyire konzisztens? Legalább egy hozzávetőleges számot adjatok. ;-)
Már nem tud ellenállni a vizek vonzásának. Horgászni kell, úszni, vagy csak bámulni a folyót. (Jó hír: József Attila is így kezdte.) A hétvége a barátság és az érzelmek jegyében telik, keddtől viszont nyugtalanabb napok jönnek. Az éjszakák gyötrő álmokat hozhatnak. Gondoskodjon előre megfelelő csillapítószerekről (kamilla, sör, macskagyökér). Esetleg az izgatószerek is használhatnak. A fáradtság orvosság.
Ha már tantervről van szó, belevenném a kéthónapos túlélőtábort a Szentilenézeknél. Nem azért, hogy lenézzék őket a nebulók, hanem hogy tanuljanak tőlük.;-)
Már álmodtam arról magam is, hogy repülök, súlytalanul lebegek. Az volt benne a legjobb, hogy simán leszálltam és nem ébredtem fel. Ilyen lehet megélni az űrutazást gondolatban?
Egyszer àlmomban repultem...leszàltam egy régi templom mohàs tetejére és a zsebembe tettem egy kavicsot hogy majd ha felébredek tudjam hogy valoban repultem....Mikor "felébredtem" a zsebemben volt a kavics...sajnos az "ébredésem" is az àlom része volt természetesen....Dehàt ki tudja ha az amit valosàgnak hiszunk nem e még mindig a hosszu àlom része?
Vannak jó álmok, amikből rossz az ébredés, és amikből felijedünk, olyan rémesek. De szerencsére, már nem emlékezem rájuk, olyan sűrűn kelek fel éjszakánként.:-/
