Nem adok neki szteroidot. Kilóméter hosszan sorolják a mellékhatásokat. A korábban leírtak mellett még naponta kétszer bekenem a bőrét kamilla főzettel. Már alig vakarózik és a fülén meg a mellkasán sebes volt, de már elmúlt.
És kéne gondolkodni, nem váltottál-e mosószert, sampont, parfümöt, padlósúrolót, bármi vegyszert, amivel érintkezhetett a kutya.
Étel allergia is kialakulhat idővel, amikor már telítődik vele a szervezet. Ennek a lehetőségét sem vetném el.
De legvalószínűbb a pollen (vagy bolha) lesz, már ha valóban allergia.
Ha nagyon vakarózik, és mondod, már sebes a füle, én kérnék egy szteroid injekciót. Ez nem segít sokat az alap betegségen, de legalább elfedi a tüneteket (nem vakarja szét magát szerencsétlen). Persze hosszú távon nem nagyon járható, mert károsítja a májat rettenetesen és a vesét is, de 1-2X kibírja.
Hérának tavasszal és nyár elején van pollenintoleranciája, neki kötőhártya gyulladásként jelentkezik. Neki is csak a szteroidos szemcsepp segít (de az azonnal).
Úgy néz ki, hogy a Cápi allergiás lett valamire. Még nem vittem el orvoshoz, úgyis csak találgatna az is. Sokat vakarózik és már majdnem sebes az egyik füle, kicsit piros a bőre. Kezdetnek kinyomattam a bűzmirigyét, tele volt, de nem volt begyulladva. Lecseréltem a csirkés tápot, bár már hónapok óta eszi, nem biztos, hogy az a baj. Valaki mondta, hogy még amit tehetek, ha pollenre allergiás, ahányszor hazaérünk töröljem át vizes rongyal. Plusz még vettem probiotikumot aztán megnézzük, ha jobban lesz megpróbáljuk, h a csirkés tápot újra adom, hátha el tudjuk fogyasztani, kidobni nem akarom, ahhoz drága volt. Bár inkább a tápra legyen allergiás mint a pollenre, remélem nem súlyosodik. Mióta hazaértünk nem tűnt fel, hogy vakarózna.
Első sorban pár hónapra szóló ideiglenes befogadót, esetleg végleges gazdit keresünk Maylo-nak, a 6 éves Parson Russell terrier kannak.
Maylo imádja a gyerekeket, más kutyákkal a szokásos negyed órás ismerkedési fázis után remekül kijön. Embertelen mozgásigénye van, mind minden Parsonnak. Rendszeresen oltott és féregtelenített. Eleddig kertes házban élt a gazdikkal, valószínűleg a jövőben is ezt preferálná. Igazából sokkal több foglalkozásra és mozgásra van szüksége, mint amennyit a mostani gazdik jelenleg biztosítani tudnánk neki, de hónapokon belül javulnak az életkörülményeik és akkor szeretettel várják vissza Maylot, ha bele nem szeret az ideiglenes gazdi.
Én segítek a gazdikeresésben, további info az annachili@gmail.com címen, nálam.
OFF: Anna, ma láttam a ligetben én is egy fiatal ír terriert. Totál más vonal, mint Magnum, meg sokkal fiatalabb is. :) Kár, de ma nem voltak velem a kutyáim, megmutattam volna őket egymásnak. :)
Egy kicsit tartottam attól, hogy lesz aki azt tanácsolja, hogy meccseljék le, mert azt nem fogadtam volna meg.
Igazándiból kis feszültség hosszabb ideje volt a két kutty között, de eddig behívással mindketten tudtuk kezelni a helyzetet, mert mindkét ebnél nagyon látványosak a jelek, Rudi hanggal fejezi ki, Spyke pedig borzolással, testtartással és farokmozgással.
Ha csak a farkincáját látom, akkor is tudom, hogy milyen hangulatban van.
Csak most egyikünknél sem sikerült a behívás.
Ezen még dolgoznunk kell.
A szájkarate után Rudi le lett nyomva, hogy tudja, hogy rosszat csinált, Spyke pedig kapott 3 behívás leckét, hogy tudatosítsam benne, hogy ha szólok, akkor jöjjön.
A simik meg a nyugtatgatások kimaradtak mindkét részről. :)))
Illetve utána vagy 5 perccel én Rudit a másik gazdi pedig Spyket dögönyözte kicsit, hogy a kutyák lássák, hogy a gazdik jóban vannak. Mert Rudi a nagyképüségétől eltekintve amúgy jó fej kutty.
Nem okoskodsz! :) Az előzőekhez azért nem szóltam, mert 3-at kellett volna kb. visszahajtani és ugyanazt vitattuk meg, ott írtam egy hosszút. Nincs kedvem ugyanazt 2 hetente leírni.
Nevelés ügyben már inkább "mozdulok", mert minden szitu más, minden kutya más. Bár örök érvényű (és a kutyanevelés gerince), hogy ami jó arra rádicsérek, ami nem, azt keményen tiltom, és ennyi. :) E gondolat mentén sok viselkedési hibát lehet korrigálni.
Örülök, hogy végre nem csak én szólok hozzá, már kezdtem úgy érezni, hogy okoskodok. Pedig én tényleg csak a saját tapasztalatom tudom elmondani. Meg persze a kérdezőnek is jó, ha több véleményt is hall. Mindig igyekszem mondani, most újra kiemelem, senki semmiben ne higgyen feltétel nélkül, még annak se, aki azt állítja, hogy szakértő. Meg lehet, hogy ami az egyik embernek és kutyának száz százalékosan bevált, arról más az ellenkezőjét mondja.
Nem volt ott semmi komoly gond. De igazad van, el kell utólag is gondolkodni, kiértékelni a történteket.
Amikor 2 kan összemegy (hasonló méret, fiatal mind2, hasonló karakter, TIPIKUS.) sokkal több a látvány, mint a valódi agresszió. Kevés kutya van, aki direkt az ölésre megy. A Ti esetetek sima kis dominancia dolog, hát terrierek, na! Az lenne fura, ha nem próbálnák be a másikat időnként.
Ne hagyd, hogy lemeccseljék! Elég egy rossz mozdulat és kikapják egymás szemét, vagy esetleg bedurvulnak (ha még akkor sem enged egyik sem), és akkor már tényleg megsebzik egymást. Minél előbb véget kell vetni az ilyen szituációknak. Ahogy Lizi is írta, legjobb ezt megelőzni, már a ráutaló magatartást tiltani. Ha mégis összemennek, akkor minél előbb szétszedni őket. Olyan "bunyóknál", amit leírtál még egy erőteljes mély üvöltés is elég szokott lenni, és akkor nem kell közéjük nyúlni.
Ezeket meg inkább mondd el a másik kutya gazdijának, mert nem a Te kuttyod volt a hunyó. Ha nekimennek hülye lenne hagyni magát! Jóhogy beleáll, igaza is van! :) Ha a másik gazdi nem hajlandó kicsit keményebben fogni a kutyáját, akkor inkább kerüld el őket, mert könnyedén megismétlődhet.
Még annyit hozzáteszek, hogy amit a Cápi nem tűr (tehát a tolakodó szaglászást és azt ha megpróbálják ledominálni) ugyanazt neki sem engedem, rászólok, ha pofátlanul beletolakszik a másik kutya személyes terébe és a másikon meg látom azt a merevséget, mintha mondaná, hogy "hagyjál már békén, mit akarsz tőlem?".
Mi is hasonló helyzeteket élünk meg mostanában egyre gyakrabban. Nagyon figyelni kell, mert vannak előjelei! Egyébként nemrég utána is olvastam. Nagyon nehéz megállapítani, hogy melyikük kezdi a vitát és jól látod, ez általában csak hangos és látványos, de nem okoznak egymásnak kárt, de én sose hagyom, hogy "lemeccseljék". Ennek az egyik oka, hogy elvileg én vagyok a falkavezér, tehát a kutya ne emberkedjen, ha meg nem az én kutyám kezdte, akkor a másik gazdival van a bibi.
A pórázon cibálást nem tartom jó szétválasztási módnak, attól csak még jobban behergeli magát a kutya, de még mindig jobb, mint odanyúlni, ha már folyik a harc, mert az ember is megsérülhet. Nemrég más kárán tapasztaltam is, mert az ismerősöm kutyájának nekiment egy másik, ők meg kézzel nyúltak oda, a lila köd hatalma alatt saját gazdája kezét marta meg a kutya, mert a szerencsétlen nem érzékelte, hogy a gazdája segíteni akar, hanem azt hitte a másik irányból is támadják. Elég lett volna kiabálni, vagy a pórázt közéjük dobni, vagy valami bekészített csörgő kavicsos flakont. Ha mégis meg kell fogni a kutyákat, mert nem reagálnak, akkor lehetőleg a nyakán a bőrt hátulról. Sok ember alapból felfelé rángatja a kutyát egy ilyen eset után, ami megint nem mond semmit a kutyának. Le a földre! Lenyomni, lefektetni, a lényeg, hogy ne érezze magát nyeregben. A másik meg aki nyugtatgatja a kutyáját, na az a csúcs... :( Amivel megdícséri a viselkedési hibát.
Viszont ha kiismeri az ember a saját kutyáját, akkor nagy eséllyel észreveheti az előjeleket, megmerevedés, szőrborzolás, morgás, sok kutya nem tűri, ha a másik dominálni próbálja és azonnal esik neki a másiknak, ha ezt észreveszed, még meg lehet előzni egy érintéssel, egy apró rántással a pórázon, vagy egy bökéssel póráz nélkül, ilyenkor még gyakran el is lehet hívni, vagy rászólni NEMSZABAD!
A könyv szerint, amit olvastam (Aszfaltbetyárok) van olyan kutya, amelyik szeret verekedni, annál nincs előjele a verekedésnek, sőtt, inkább örül a lehetőségnek, hogy egy másik kutyát megtéphet, hát reméljük nem ilyen eset a haverkutty.
Én kezdem kiismerni a Cápit. Pórázon lévő antiszoc kutyákkal nem haverkodunk. Az olyanoknak bunkó módon neki esik, a galamblelkű gazdi megijed, felkapja a gyönyörű kis ártatlan ebecskéjét, jajszegényke nagyon fél, nyugikiskutyám mostmár hazamegyünk, utyuluputyulu...
Tegnap két kutyussal ismerkedtünk meg, gazdi halál nyugodt, kutyák nyugodtan sétálgattak, a border collie nyugodtan, de hatalmas aktivitással futkosott, a másik kutyája (nememlékszemfajtájú) kissé lassabb tempóban körbeszaglászott, így a Cápival se volt semmi baj.
Ők már régi haverok, a hörgés-morgás csak játék.
Nagy csapat gyűlt össze.
Cápi folyton a border collie nyomában volt, lógott is a nyelve, meg frusztrálta, hogy nem éri utol és hülye csipogó hangon ugatott.
Kis állat ölelő guiness rekord kisérlet.
Ők már régi haverok, a hörgés-morgás csak játék.
Nagy csapat gyűlt össze.
Cápi folyton a border collie nyomában volt, lógott is a nyelve, meg frusztrálta, hogy nem éri utol és hülye csipogó hangon ugatott.
