Te egy analitikusan gondolkodó ember vagy. Szép, hogy ezt a fórumozókról is feltételezed. De a választások nem itt dőlnek el,és a balhét nem ilyeneknek csinálják,mint te. Annyira ők sem hülyék,hogy ne tudnák,hogy a kirakatbabákkal kiket lehet meghódítani.
Lehet,hogy csak kevés embert,de amikor minden szavazat számít,akkor az a kevés is jól jön...
én sem vagyok egy sportmuki. nem központi. ebben az egész mókában az a kurva büdös, hogy a bukásra álló fidesz, mivel retteg attól, hogy elzárják a családjaikat támogató közpénz-csapokat és mivel ráadásul - remélhetôen - még akár pár húzósabb bírósági ügyük is lesz, ettôl úgy beszartak, hogy lementek az ovodista szintre.
már ott tart a dolog, hogy általábnos iskolában is térítenek és riogatnak gyerekeket a jövôvel... szép. szerintem ezek köztörvényes bűnözôk.
nem fog rosszabbul úszni (mellesleg két kifutott sportolóra futotta a fidesznek, kok sem és egér sem aktív már...)
tehát nem fog rosszabbul úszni, nem fog semmit sem rosszabbul csinálni, ezt az egyet csinálta nagyon meggondolatlanul és kész. ettôl mi változik? nem sok. kevesebben fognak hallelujázni, ha meglátják ôket az utcán. egyesek biztosl, el is fordítják a fejüket.
kinek van igaza? ezt csak az idô mondja meg. egyrészt az elmúlt 4 év, ami mellé odaszegôdtek egy igencsak alpári gyűlésen, ez már magában meghatározza az ô helyüket is. másrészt, hogy az a riogatás, amit ott elôadtak, az bejön vagy sem.
tudod, errôl egyet tudok mondani: nagyon meg kell fontolni, milyen értékrend, milyen politikai szinezet mellé áll oda az ember, vinni a zászlót, vagy csak hitelesíteni a szónokokat. ha egy kis napóleont, egy mini diktátort hitelesít valaki, az bezony öngól.
még valami: pontosan látod: a sporthoz, művészetekhez - kinek mi a szintje - dörgölôdznek a politikusok, mert más ember függetlenül mérhetô teljesítménye és népszerűsége hitelesíti ôket.
ez eddig oké.
az már kérdés, ha ez fordítva van. annak nagyon indokoltnak kell lennie.
egérkét az hitelteleníti a leginkább, hogy eddig minden rendszer kinyalta a valagát. csontig. neki aztán abszolút nincs oka félni, nincs oka azt a risszrossz dumát nyomni, amit pokornival felolvastatott.
lófülét. szerencsés helyzetben vagy. én is. magam magát alkalmazom a saját vállalkozásomban, nincs félhülye fônököm, idióta kollégáim, akikhez alkalmazkodnom kellene. de volt. mind. tudom, mi az. azt is, hogy baromira nem lehetnék intakt ennyire, ha be kellene járnom egy idióta munkahelyre dolgozni.
én arra szavaznék, ami sok országban példa, hogy azt se tudják, hogy hívják a minisztereiket. de ez itt nem az a meccs. dughatod a füled párnáék közé, de már megbocsáss, a legváratlanabb helyzetekben találod magad szembe a politikával. akarhatsz te intakt maradni, de nem fog menni.
megjegyzem, ha abszolút intakt vagy, mi alapján ikszelsz a szavazófülkében?
Sosem tudtam bevenni, hogy ha valaki gyorsabban fut, úszik, messzebb, vagy magasabbra ugrik, ha be tudja rúgni, ütni, püfölni egy lyukba, vagy két deszkadarab közé a labdát, ha valakinek jobbak a reflexei, jobb a látása az átlagosnál, ha valaki fel tud emelni egy teherautót, ha nem esik le a ló, teve, szamár hátáról, ha valaki nagyobb pofont tud adni, ha valakinek egynél több golyója van, ha valaki kockásra festi a körmét, szökére a haját és borotválja a punciját, vagy hangosabban beszél, ordít, sikít a másiknál....
Na szóval sosem tudtam bevenni, hogy az ilyen - egyébként analfabéta - nekem politikából tanácsot adjon.
Marha nagy szegénységi bizonyítvány egy párt és szavazói részéröl, ha ilyen cuclit beadnak, hovatovább be is vesznek.
Persze nekem könnyü itt most csak idöközi hancúr lesz...
Nem, nem fog rosszabbul szerepelni. A még aktív sportolók kicsit más kategória is, mert ők akarva-akaratlanul nem csak maguknak, hanem a nemzetnek is győznek (ha győznek), tehát ezért mindig nekik fog drukkolni a közönség. De érdekes módon aktív sportolót ritkán is látni ilyen helyeken.
Elvben igazad van, de gyakorlatban mégis más a helyzet. A sportdíjat átadó politikus általában tényleg csak asszisztál,legtöbbször fel se tűnik a nézőknek, mert másra figyelnek. De a politikai rendezvényen fellépő "nemzeti hős" azonnal feltűnik, mert lényegesen ismertebb személyiség, és pont azokra tud hatni a jelenlétével, akik őt különösen kedvelik, amúgy még határozatlanok, és (ebben egyetértünk) nem kimagaslóan eszesek, hogy finom legyek. De a tömeg ilyenekből áll, és a választásokat a mennyiség dönti el, nem a minőség.
A legtöbb ember inkább "hasból" dönt, és ebben igenis lehet szerepe egy hírességnek. Hogy nem ért a politikához, az tán még szimpatikusabbá is teszi a választók szemében, hiszen ők sem értenek hozzá - tehát nála is a "hasból" döntést feltételezik, amivel azonosulni tudnak.
Ha te vagy én szólalunk meg, az mindenkinek nagyon mindegy, mert mi a számukra semmit sem jelentünk. Mi nem vagyunk "példaképek", míg ismert egyéniségek sokak számára azok.
Hidd el, a pártok nem hülyéből futnak az ilyenek után; pontosan tudják, hogy miért jó őket kirakatbabának befűzni.
A bécsi ÖVP (a kereszténydemokrata párt) városi viszonylatban nagyon lesüllyedt; már csak a 3. legerősebb párt. Most lemondott a főcsővezetőjük, és görcsösen keresnek valakit, aki fel tudja vinni a szavazatok számát a legközelebbi városi választásokon. Miután több kísérletük kudarcba fulladt, hogy egy népszerű politikust elcsábítsanak a szövetségi politikából, az a korszakalkotó ötletük támadt, hogy a schönbrunni állatkert rendkívüli módon szeretett és tisztelt igazgatóját, dr. Pechlanert hívják meg csúcsjelöltjüknek. Még csak nem is párttag! Hálistennek nem állt kötélnek... De maga az ötlet mire utal??????
Egy ország ismert és közkedvelt színészeit, zenészeit, élsportolóit mindig és mindenütt bevonták a pártok a választási kampányokba, ha azok hagyták magukat. Ennek egyetlen oka van: ezeket minden átlag- (és átlagon aluli) ember ismeri és kedveli. Ha egy szót sem szól, csak ott ácsorog, akkor is hat a közönségre a részvétele. Nézd csak, XY is...? Ezekkel sokkal inkább tudja magát azonosítani, mint a sokak által alig ismert politikussal, hogy az általában ismeretlen pártprogramról ne is beszéljünk.
Nem is akkora baj, ha a nemzeti nagyságok ilyen módon hitet tesznek, de az már korántsem mindegy, hogy MIRE hagyják magukat felhasználni. Számolniuk kell azzal, hogy ők az érdeklődés középpontjában állnak majd a kampány után is; hogy arra fognak emlékezni az emberek, amit akkor tettek, amiben részt vállaltak. Ez kihatással lehet a népszerűségükre, amiből bizonyos mértékig élnek.
Egy példa Ausztriából:
A csehországi Temelinben épült atomerőmű üzembehelyezésésnek itt nagyon sok ellenfele van, mivel a határhoz közel áll és eléggé ramaty építmény. Csak a próbafutamok alatt több mint 25 technikai probléma merült fel, amik miatt újra és újra meg kellett szakítani az üzembehelyezését.
Nos, az FPÖ kezdeményezésére a Kronen Zeitung (Ausztria legolvasottabb napilapja) támogatásával népi törvénykezdeményezésre került sor azzal a céllal, hogy Csehország EU-csatlakozását Ausztria megvétózza, ha Temelint nem hozzák bizonyíthatóan rendbe vagy zárják be. Ennek előkészítése alatt a Kronen Zeitung több prominens osztrákkal készített rövid interjúkat, akik azt alá szándékoztak írni.
Több más (a törvénykezdeményezéssel egyet nem értő) napilap azzal vádolta a Kronét, hogy hamisította az interjúk nagy részét, és az illetők soha nem mondtak ilyesmit. Ami persze hülyeség - hisz azonnal belebukna az újság, de azért per lett belőle.
Ugyanakkor a törvénykezdeményezés ellenzői különböző gyűléseket tartottak, ahol egy ugyanannyira prominens gárda (színészek, írók, sportolók, stb.) azt fejtegette, hogy miért is nem szabad ezt aláírni. És ez még nem is volt választási kampány...
Na,utána számtalanszor hallottam olyanokat, hogy "XY jó színész, de a Temelin-ügyben ezen (vagy a másik) oldalon állt, tehát számomra leszerepelt" vagy "XY koncertre nem megyek,azok Temelin ügyében...".
lehet, hogy a te életed van annyira intakt, független, hoyg a magad bajai csak a tieid, nincs kapcsolat a politikával, kormányokkal. de ez azonban jócskán messze van az átlagtól.
aki bérbôl él és alkalmatzott, akinek nincs munkája, aki a mezôgazdaságból él és nem sorolnám, az bizony a saját bôrén érzi mások rossz döntéseit.
még valami: egész addig, amíg a keretek, melyek között a politika folydogál vagy dörömböl, megmaradnak a jelenben és az eu kleretek között, addig nincs baj, választások idején sem. jönnek, kopogtatnak az életed kapuján, aztán te döntöd el, mennyit engedsz be a dzsemboriból.
egérkére: bizony bizony szembe kellene nézni egy dologgal: a fidesz kiszorult a szélre, egész pontosabban kétségbeesésében, hogy megbuknak, bevetik a legszélsôségesebb dolgokat is, hétha... nem a kisgazdákért hajtanak, ôk azomat már lenyelték. most a miép van soron. épp ôket emésztik.
ezért tudod, nagyon nem mindegy, hogy egy bródy vagy koncz zsuzsa az, aki szót emel a gyűlölet ellen, a kirekesztô budai újgazdag gyerekek dzsemborija ellen, vagy egérke sápulgat pokorni mellett egy kimondottan szélsôjobbos siserehad élén.
egyik (koncz-bródy) dalaival jó ideje hitet tett a politikában a szabadság mellett, az átkosban egyik fô lélegzetvételi lehetôség ôk voltak.
egérke? kitűnô sportoló. pártok, politika felett állt, és éppen ezért számára visszalépés az, hogy most egy bukott fasizálódó párt színeiben tündököl...
egyébként: hogy a mérleg is meglegyen... eddig körülbelül 10 ultrajobb röplap landolt a postaládámban, az e-mailjaim között a másik 10. az ellenoldal? ma kaptam 1 db igen visszafogott szórólapot az mszp-tôl, ráadásul ez az elsô ami alá is van írva.
még valamit: én síkhülyékkel nem szoktam leállni politikai vitára (sem). az értelmesebbjétôl pedig elvárom, hogy gondolkodjon. én nem akarom megváltoztatni senki preferenciáit, de legalább legyen vele tisztában, mit választ, mire adja a voksát.
nem kell ehhez ellenkampány, ehhez ami most megy, az mszp-nek, szdsznek nem is kell hozzátennie egy mukkot sem. éppen elég azt elemezni, amit a fidesz mond.
ha valaki ismeri a történelmet, akkor nem kell az ellenoldal rémisztgetése ahhoz, hogy maga is megdöbbenjen. szó szerint és szinte szó szerint köszönnek vissza a hitleri és rákosista szólamok. elég kicsit belevetni magát az embernek az akkori szónoklatokba. élettér.... ugye milyen szépen csengô szó? namost ezek nem váletlen elszólások, a lelôni mit egy kutyát sem az, ezeket gondos pr managerek írják meg az aktuális delikvens részére.
ami a barátságokat illeti: én a magánéletben nem szoktam politizálni, ezért ez a veszély nem fenyeget. ha viszont egy kokárdamagyar nem bír magával, akár a magánéletemben is és elkezdene kiosztani, akkor én csöndesen elfordulnék.
megosztás. ez van ma, aki nem kokjárdás, az nem elég magyar, aki nem hisz a fidesznek, az országrontó. ilyen baromságok miatt mondom: ezek menjenek a francba. ne is lássam ôket.
1000 forintos kérdés: az eddigi választásokon miért nem volt ilyen durva a kormánykampány? pedig mind akart volna még maradni, naná.
Politika. Ha nem a legősibb mesterség, akkor a második. Létfenntartás az első, utána a hatalom. Alapvető vágyat elégít ki.
Művészeket, sportolókat, tudósokat szól meg a közvélemény (?), az ellenérdekű párt képviselői, szimpatizánsai, amiért állást foglaltak, kampányoltak, itt vagy ott ültek, leveleket írtak. Nem ez a dolguk, hallom, ők alkossanak, sportoljanak, kutassanak; ne használják a népszerűségüket kampánycélra. Ugyanez helyi szinten is megvan; mindenütt akad egy helyi büszkeség sportoló, művész, tudós, aki így vagy úgy, de állást foglal, kampányol. Joga van rá? Persze. Etikus-e? Ki hogy érzi. A dolog visszaüt nekik is, és ezt tudják; szomorúan hallottam egy félmondatot, miszerint 'ő már csak egy fél ország Egérkéje'. Nem fog neki többet drukkolni a fél ország?
A médiák kiélezik még a legártatlanabb mondatokat is, olyanokat értelmeznek bele egy szövegbe, amit én, pl. egy egyszerű átlagember nem hallottam bele, nem értettem ki belőle. Ez lenne a dolguk? A szavak mögé látni és gondolatolvasni? Én kampánytól függetlenül is elég régóta megkérdőjeleztem, hogy tudnak-e ilyesmit. Láthatólag, illetve hallhatólag nem; csak saját gondolataikat, meggyőződésüket vetítik az interjúalany szavai mögé. Ha nem kampányról van szó, akkor a szent nézettség (olvasottság, kattintások száma) érdekében feszítik a hangulatot, élezik a konfliktusokat; ha kampány van, könnyű a dolguk, hiszen a feszülő ellenérdek létezik, épp csak egy-egy árnyalatot kell kiélezni, ügyesen tálalni, vagy akár csak ottlenni, ahol éles a szó.
Suttogó propaganda, SMS-kampány, e-mail-kampány, telefonkampány, pro és kontra; az új eszözök alkalmat adtak a politikának, hogy még jobban beszivárogjon az életünkbe, és beteljesítve a régi szólást, még a vízcsapból is ő jöjjön. Nem elég már csak kikapcsolni a TV-t, ha egy kis nyugalomra vágyok. Ki kell kapcsolni a számítógépet, a telefont, nem menni dolgozni, de még a boltba se, nem venni újságot; a kampány már rég nem kérdezi meg, hogy én vágyok-e rá minden ébren töltött percemben. Nagy a tét mondja. Igen, a kétpólusú demokrácia kezdeti szakaszában nagy, mert szükségszerűen polarizálódnak az oldalak. Később majd hasonulni fognak, akkor az lesz a bajunk. De még nem tartunk ott. Most a kb. 6-8 %-nyi volt kisgazda-szavazóra hajt gőzerővel minden politikus, mert úgy érzi, hogy ők dönthetnek.
Rémhírek terjednek, cáfolatok, a cáfolatok cáfolatai, ellenrémhírek, vádak, ellenvádak, ellen-ellenvádak; még két napig. Lubickolhat az egónk az éleselméjű, felkészült válaszokban, az ellenfél (már nem ellenérdekű fél, sokkal inkább ellenség, hiszen az nem személy, hanem általánosított fogalom) érveinek összezúzásában, személye porig alázásában, hitelessége megkérdőjelezésében, múltja előráncigálásában; az egó imádja az ilyen játszmákat. Elég lesz neki négy évig ez a táplálék, az alkalmi, hétköznapibb frissítésekkel. Vagy nem. Hiszen egyre többet kíván. Egyre véresebb játszmát, egyre színesebb, vásáribb szórakozást, egyre kevesebb tanulást. Kapni jobb, mint tenni. A játszma is igényel befektetést, de ez jóval nagyobb hatékonysággal adja vissza a befektetett energiát, mint a tanulás; illetve ezt hisszük. Hiszen a játszma csak egy a pillanatnyi kielégülést tud adni, míg a tanulás egy jóval hosszabb pillanatban, lassabban, mélyebben.
Tenni kell, nem elég otthon ülni és panaszkodni, ha valami nem tetszik, ha máshogyan jobb lenne. El kell menni szavazni; ez is ezen a logikán alapszik, hiszen csak így szólhat bele az átlagember a politikába. De a logika rossz. Azért kell elmenni szavazni, mert demokráciában élünk, és mi választjuk meg a kormányt. Nem másért. Döntést kell hozni, a rendelkezésre álló információk alapján. Ennyi. Nem azért, mert ez rossz, váltsuk le, nem azért, mert X vagy Y okozta az ország, és ezzel közvetve az én személyes bajaimat. Ez rossz logika. Az én bajaimat egy ember okozza, én magam. Az ország bajait meg a sok kis baj összeadódása. A miniszterelnöknek is megvannak a saját bajai, amiket ő okozott saját magának; nyilvánvalóan kissé nagyobb súlyúak, messzebbre hatóak, mint az enyémek, de akkor is csak ő tudja megoldani őket, én nem. Se szavazással, se szövegeléssel, se tüntetéssel, se meggyőzéssel, se semmivel. Én csak a saját magam dolgait tudom megoldani, más helyett akkor sem, ha mindenki ezt sulykolja belém; ha a gondom pont az, hogy milyen a kormány, akkor azt a szavazófülkében tudom megoldani. Az aktuális ellenzéki párt képviselője nyilván ennél többet tud tenni, meggyőzni elég embert arról, amit hirdet. Ő dolga. Ha én összeveszek a munkatársammal (vagy a fórumos ismerőseimmel), mert más pártban látjuk a legjobb (vagy a legkevésbé rossz) választást, akkor azzal mit oldottam meg? Semmit, viszont kreáltam egy csomó, a kormánynál jóval közelibb, számomra aktuálisabb problémát.
Fura dolog ez. Vadidegenek győzködik egymást a fórumokon, miközben tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy soha senkit nem győztek még meg semmiről. Nem is lehetséges; az ember csak saját tapasztalatból tud tanulni, minden más csak arra jó, hogy megértés nélkül szajkózzon egy szöveget, elraktározzon egy haszontalan információmorzsát, vak követőjévé váljon valaminek. Mégis, dúl a vita, röpködnek az érvek, majd fogytukkal a személyeskedések, zajlanak a játszmák. Játszani jó egyébként, de a játszma nem játék, mert nem jár tanulással. Csak ismétléssel, a sablonok berögződésével. Azoknak a sablonoknak a fixálásával, amelyek utána már megakadályozzák a fejlődést, tanulást, mert alaphelyzetben jól-rosszul, de használhatóak. Node ez akkor is stagnálás, ha működik; a cél viszont nem ez, hanem a fejlődés. Persze már akié.
'No Recipient, No Subject' Így menti el az Eudora a piszkozatokat, és ezt annyira találónak érzem néha, hogy ide írom be a morfondírozásaimat. Nem kapja senki, nincs tárgya. Csak elmélázok dolgokon, és jólesik leírni. Néha kitörlöm, néha megőrzöm, néha topic születik belőle; ez az aktuális kedvem, érzésem függvénye. Egyfajta naplónak is felfogható.