Keresés

Szerintem nem nagyon beszéltek forintgyengítésről, maximum arról, hogy a sáv közepét már nem feltétlenül kell lejebb tolni (ebben Járai is kezd "megpuhulni" ld: http://portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=19818&pfAuth=ff36d712dfdf503e955974e49ab05676). Mondjuk MP sávszűkítésre vonatkozó kijelentéseit én se tudom hova tenni.

"Az inflacio jelentosebb karokat okoz annal a bevetelkiesesnel amit az exportorok szenvednek el."

Azért ebben nem lennék teljesen biztos. Mindenesetre az inflációs várakozások lehűltek, és szvsz van lehtőség jelentős forinterősödés (erősítés) nélkül is tartani az inflációs célt. Persze a szabályozott árak még Damoklész kardjaként lebegnek a fejünk felett.

"NEm ártott volna, ha Laja is lefuttatta volna programját valamilyen szimulációs rendszeren, s nem rajtunk kísérletezi ki merőben új, sajátos gazdaságpolitikai elképzeléseit. "

Szerintem ezzel semmit se ért volna. Egyrészt azért mert a standard makroökonómiai és ökonometriai modellek csak nagyon erős megszorításokkal alaklmazhatók (ha egyáltalán..) egy tranzíciós gazdaságban. Szvsz minden modellnél a legfontosabb rész az apróbetűs, ti. hogy milyen feltételezésekkel szűkíti az által vizsgált sokaságokat, és milyen tényezőket ves endogén avagy exogén módon meghatározottnak, egyáltalán mik azok a kiindulási feltételek, amelyek hiányában a modell érvényét veszti. A 95-ös helyzetre nem volt egyértelmű és biztos recept, mivel a világtörténelem folyamán még soha nem volt példa a tervgazdaságból a picgazdaságba való átmenetre. A tranzíció gazdaságtana gyakorlatilag egyidős a rendszerváltással, ha leszámítjuk a szocialista rendszer hibáit oly élesen látó korai kritkusait, mint pl. Ludvig von Mises és F.A. Hayek. (megj.: ha már szóbakerült a mikroökonómia és a racionális várakozások, akkor mindenképp ajánlom Mises: Human Action c. művét, amely az emberi cselekvés általános elméletével foglalkozik). Szóval Bokroséknak nem volt (mert nem is lehetett) adekvát ill. identifikálható modelljük, így értelemszerűen tesztelni sem volt mit.

És egyetértek Hecsével, hogy a gazdaságpolitika alkalmazott makroökonómia. A modellek maximum gondolkodási keretet adhatnak, de nem szerencsés ha (kizárólagos) támaszul szolgálnak nagy horderejű döntésekhez.

Az altalad idezett mondatodra mar reagaltam, azota az valasz nelkul maradt.
Bokros gazdpol elkepzelesei pedig nem ertem miert lettek volna meroben ujak, max a stilusan kellett volna alaposan csiszolni, az altala meghirdetett ervek nagyon is erthetoek es racionalisak.

Tegnapi Aktuális:

Medgyesi az Aktuálisban monetáris politikáról beszélt.
(Sávszűkítés, MNB intervenció).
Ezzel az a baj, hogy az MNB elnöke Járai Zsigmond, s ez a kormányváltással nem fog megváltozni.
Vagy már megint valami erőszakos lépésre készülnek a drága jó szociál demokraták (Persze gondolom szigorúan szakmai alapon.)

S ehhez még bemásolom az egyik reagálást:

Topik írja:

En is beirtam mar ezt egy topikba. Egyszeruen ugy tunik Medgyessynek lovese sincs a gazdasagpolitikahoz. Az Orban-M. vitan az volt a gondja, hogy a kormany miert avatkozik a piaci folyamatokba, itt meg eppen a mestersegesen gyengitett arfolyamrol beszelt :

Komolyan gondolja, hogy jo az ha az MNB folyamatosan beavatkozik a forint gyengitese erdekeben (Medgyessy mondta)? Kell-e nekunk beszukitett arfolymasav? (ezt is M. vetette fel tegnap az Aktualisban) mikor az ERM II. rendszernek mar megfelelunk es ez egy kotelezo lepcso az EMU elott?
A kulfoldi befektetok kb 1100 milliard forintnyi allamkotvenyt birtokolnak, szerinted orulni fognak ha elkezdik a forintot mestersegesen gyengiteni? Ha ok elkezdenek eladni, akkor a jelenlegi kamatszintek jelentosen megemelkednek.

Az inflacio jelentosebb karokat okoz annal a bevetelkiesesnel amit az exportorok szenvednek el. A versenykepessegunk egyik legjobb meg mindig a tersegben, mivel hosszu eveken keresztul a csuszo leertekeles megakadalyozta a Ft erosodeset. De mar akkor mindenki a savnyitasra spekulalt es jelentos nyomasd alatt volt az MNB. Ezt akarjuk megint?
Nem az egyedi exportort kell nezni, hanem a komplex makrogazdasagi folyamatot. ha ennek merlege pozitiv, akkor rendben van, esetleg lehet kompenzalni azokat a csoportokat akit negativan erintenek az intezkedesek.

S Én (Phoenix) teszem hozzá:

Ismerős ez a gazdaságpolitika? Mert nekem nagyon, és rohadtul nem hiányzik.

a Cukros,,,jajj bocsánat Bokros bácsinak nem volt (nincs) ideje, hogy holmi számítógeépes programokon szimulálja le elképzeléseit, durr bele a közepébe, hadd szopjon a magyar nép

Mivel itt már több napja személyeskedő viták alakultak ki, ezért keveredtek ezek ide.
Én csak ezt írtam:
"Egy ország gazdaságpolitikája jó, ha valamelyik általam felsorolt iskola érveivel, téziseivel megtámogatható.
A Békesi- Bokros gazdaságpolitika a neo (vagy ha akarod) újklasszikus iskolának sem feleltethető meg. Ez ez iskola alapvetően nonintervencionalista."
Az első mondta "valamelyik"-je úgy értendő bármelyik.

Anno volt egy elmés hozzászólás itt, hogy valaki kipróbálta a Bokros csomagot a SIm City-n, s a város elnéptelenedett.
NEm ártott volna, ha Laja is lefuttatta volna programját valamilyen szimulációs rendszeren, s nem rajtunk kísérletezi ki merőben új, sajátos gazdaságpolitikai elképzeléseit.

Ez ok, de en nem kevernem ezeket ide a Bokros csomaghoz, a kozgaz topicban kene ezekrol ertekezni.

"Ez igaz, Kopanyi mikrokonyve szvsz a legjobbak kozul valo."

Valóban, a maga szintjén talán a legjobb.

Kitűnő referencia, gyakran használom.

PS: A R. expről. A R. Exp. nem mondja, hogy minden játékos racionális.

"Ha absztrakt jatekelmeleti modellelekkel foglalkozol, akkor miert nyomod ennyire a rac varakozasokat? A bonyolultabb modellek mar nem feltetlenul elnek a racionalis jatekos alapfeltevesevel, mar tudnak modellezni osszetettebb helyzeteket."

Így van: nem feltétlenül, de a r. exp. még mindig rulez.

Ha absztrakt jatekelmeleti modellelekkel foglalkozol, akkor miert nyomod ennyire a rac varakozasokat? A bonyolultabb modellek mar nem feltetlenul elnek a racionalis jatekos alapfeltevesevel, mar tudnak modellezni osszetettebb helyzeteket.

Abba is gondolj bele azert, hogy a csaladi adokedvezmennyel torzul a redisztribucio, es az allastalanok es a munkapiacrol vegkepp kiszorultak semmit sem kapnak. Persze az is egy allaspont, hogy az kapjon tamogatast, aki dolgozik, de Mo munkaeropiaca, es az allam feladata ezzel nem igazan osszegyeztetheto.
Az egyenes adoval kapcsolatban pedig nem igaz, hogy a kozjoszagokat mindenki egyenlo mertekben veszi igenybe, gondold at ezt meg egyszer.

Ez igaz, Kopanyi mikrokonyve szvsz a legjobbak kozul valo.

Nem feltetlenul attol jo a gazdpol, ha vmely elmeleti iskola kovetkezteteseit tukrozi, foleg hogy tisztan egyik sem ervenyesul, a gyakorlati gazdpol pedig mindig egy kevereke a dolgoknak. Ugyhogy nem tudom, hogy mirol beszelsz.

Akkor meselnel, hogy hogyan kulonul el a fizmerlegben a vamszabad teruletek forgalma?
Ja, es a 94-es es a 98-as kulker adatok mikori dollarban vannak?

1. nekem nincs gazdim, ellenben veled.
2. Nemeth Gyorgyot ismerem szemelyesen, o sajnos az utobbi evekben nagyon elhajlott a politikai alapon torteno ervelesre. A tobbiekrol mint kozgazdaszokrol meg nem hallottam, hol publikalnak?

Megvégva idéznék Nils Holgerlrzontól

" A helyzetre visszatekintve megállapítható, hogy az ország egyre mélyülő krízis-spirálból igyekezett megtalálni a kiutat. A rendszerváltástól 1993-ig a GDP több mint húsz százalékkal, az ipari termelés 35 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 45 százalékkal csökkent. A magánfogyasztás csökkenése ugyan nem újdonság, hiszen az már jóval a rendszerváltozás előtt megkezdődött, de 1990 és 1993 között további 10 százalékkal esett. A jövedelmek és átlagkeresetek reálértéke 1988-tól 1993-ig folyamatosan esett. Az 1994-es évben az egy évvel korábbi állapothoz képest ugyan nőttek a reálbérek, de az egy főre jutó érték így is 22-23 százalékkal, a reáljövedelmek 12-13 százalékkal alacsonyabbak voltak az 1989-es értékeknél. A munkanélküliségi ráta a rendszerváltást követő két évben 2 százalékról 13 százalékra szökött. A drámai helyzetet jól szemlélteti, hogy 1990 és 1994 között 1,4 millió munkahely szűnt meg.
Az inflációs várakozások meghaladták a huszonöt százalékot. "

A Bokros csomag: "A jövedelempolitikai reformok jelentősége az volt, hogy az 1995-ben 28 százalék fölé emelkedő inflációval 12 százalékkal csökkentette a reálbéreket, egyben helyreállította a versenyképességet, aminek következménye a későbbi két számjegyű exportnövekedés volt. "

Infláció:

1993 22,5
1994: 18,8
1995: 28,2
1996: 23,6
1997: 18,3

No comment

"p.s.: a makorökonómiában is vannak ám szép játékelméleti kérdések főleg a valutaválságokkal kapcsolatosan. Ld. pl. Maurice Obstfeld: Models of currency crises with self-fulfilling features (EER, 1996)."

Köszi a tippet!

Ne haragudj, hogy nem valaszoltam, de csak most jutottam gephez. Valaki mar feltette az Origo ciket a Bokros csomagrol.

Valoban igazad van, a kulkereskedelmi merleg romlott. Ez varhato is volt, es Bokros is tudta. Azonban csodkozeli helyzet volt (fizeteskeptelenseg), tehat lepni kellett. Ezert aldozatokat kellett vallalni. Ilyen pl. a 300 ezer munkahely is.

Mondod, hogy nott az adossag- es kamatszolgalat. Ez igy van. Tudtommal a hitelek torlesztese a felveteluk utan, egy turelmi ido mulva jelentkezik. Ezeket a hiteleket a Bokros csomag elott vettek fel, es az intezkedesek jo resze nelkul (van, amivel en sem ertek egyet, pl a Fidesz jol tette, hogy az elso diplomas tandijat eltorolte), nem tudtuk volna kifizetni. Emlekeim szerint Antall alatt rengeteg hitelt vettunk fel, pl. Nemetorszagbol. Egy ido utan minden hetre esett egy hitelfelvetelrol szolo hir.

Egy allam nem egy ceg, aminek a csodjet fantomizalassal es Kaya Ibrahimnak torteno eladassal meg lehet uszni...

Egyebkent 97-98-ban mar a gazdasag novekedesi palyara allitasarol volt szo, a 96-os atmeneti ev utan. A kormany ekkor mar a gazdasag elenkitesere koncentralt. Ezt a Fidesz (helyesen) folytatta, aztan a meglevo programokat Szechenyi-terv neven egyesitette. A mikentjerol azonban mar lehet vitatkozni. Pl. szerintem a belfoldi cegek tamogatasi rendszer (ld. Vegyepszer) a versenykepesseguket csokkenti, mivel teljesen elszeparalja oket a piaci megmerettetes hatasaitol. Mig a belfoldi ipar tamogatasat jonak tartom, a modjat erosen vitatom. Szerintem tulzott politikai szinezete is van (bar ez mindig es mindenhol igy van, de itthon a merteket tulzottnak talalaom) es ez akadalyozza a gazdasagpolitika racionalitasat.

Interjú Kupa Mihállyal, a Centrum elnökével – Nem lesz Bokros-csomag

http://www.hetek.hu/

O.K. elfeljtettük kitenni az off-jelzőt.

Egyet nem értek: Ez a mikroökonomia kinek ugrott be a Bokros-csomagról. Semmi köze hozzá.
Abszolút makro és pénzügytani kérdés. És persze sok más (gazdaságpolitika, egy kis intézményi közgazdaságtan...)
Azért hülyeségekről ne vitázzunk, aminek még köze sincs a kérdéshez.
Csak ennyi.

GGG

Lásd első hozzá szólásd.

Korrekt összefoglalás. Akár vitaalapnak is tekinthetnénk.

A forrás:

http://origo.hu/uzletinegyed/hirek/makrohirek/20020418bokroscsomag.html

Bokros-csomag: a tények a mítosz mögött

Hét évvel a magyar gazdaságpolitika egyik legmarkánsabb intézkedéssorozata, a Bokros-csomag után, sokan megkérdőjelezik a csomag szükségességét. A másik oldal szerint az 1995-ös stabilizációs program nélkül az ország szakadékba zuhant volna. Esély sem lett volna az 1997-ben megkezdődött, fenntartható gazdasági növekedés folytatására, és az ország átélt volna egy, a mexikói gazdasági katasztrófához hasonlatos összeomlást. Tény, hogy Bokros Lajos 1995. március 12-én meghirdetett stabilizációs modellje tananyag a nyugati közgazdaság-tudományi egyetemeken, valamint a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is követendő modellnek minősítette a volt pénzügyminiszter döntéseit. Jelen írásunkban, az 1994-ben kialakult helyzet értékelésére, a Bokros-csomag rövid elemzésére és hatásainak ismertetésére vállalkozunk.

Magyarország kedvezőtlen nemzetközi megítélésének alapja egyrészt az ország nagymértékű eladósodottsága volt, másrészt hogy hazánknak nem volt érvényes megállapodása a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), harmadrészt pedig az, hogy a privatizációs folyamat megtorpant.

Szükség volt-e megszorító intézkedésekre?

A Bokros-csomagot ellenzők véleménye szerint a kormányzat 1995-ben választott stratégiája téves diagnózison alapult, közgazdaságilag rossz irányba indult el. Az 1995-ös évet követő időszak gazdasági fellendülése szerintük nem "a csomagnak" köszönhető, hiszen az recesszióval és egyes lehetőségek elmulasztásával járt. Az e táborhoz tartozók kétségbe vonják azt is, hogy az intézkedéssorozat tartós makrogazdasági stabilizációt hozott volna.

A helyzetre visszatekintve megállapítható, hogy az ország egyre mélyülő krízis-spirálból igyekezett megtalálni a kiutat. A rendszerváltástól 1993-ig a GDP több mint húsz százalékkal, az ipari termelés 35 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 45 százalékkal csökkent. A magánfogyasztás csökkenése ugyan nem újdonság, hiszen az már jóval a rendszerváltozás előtt megkezdődött, de 1990 és 1993 között további 10 százalékkal esett. A jövedelmek és átlagkeresetek reálértéke 1988-tól 1993-ig folyamatosan esett. Az 1994-es évben az egy évvel korábbi állapothoz képest ugyan nőttek a reálbérek, de az egy főre jutó érték így is 22-23 százalékkal, a reáljövedelmek 12-13 százalékkal alacsonyabbak voltak az 1989-es értékeknél. A munkanélküliségi ráta a rendszerváltást követő két évben 2 százalékról 13 százalékra szökött. A drámai helyzetet jól szemlélteti, hogy 1990 és 1994 között 1,4 millió munkahely szűnt meg.

Az inflációs várakozások meghaladták a huszonöt százalékot. A gazdaság kedvezőtlen megítélésének egyik következményeként nem lehetett hosszú lejáratú állampapírt kibocsátani. A kibocsátott papírok rövid (3-6 hónapos) lejáratúak voltak, és a kamatszintjük erősen meghaladta az infláció szintjét (pl. 1994-ben 18,8 százalékos infláció mellett 26,93 százalékos volt az állampapír éves kamatátlaga - a nominális leértékelődés szintje 30,6 százalékos). Mindez azért fontos, mert az állam emiatt nem juthatott hosszú lejáratú hitelhez a belső hitelállomány növelése által sem. Először 1995-ben volt egészséges különbség az infláció mértéke és az állampapírhozam között.

Egyes makrogazdasági adatok 1993 és 1997 között:

1993
1994
1995
1996
1997

Állampapírhozam
17,22
26,93
32,04
23,96
20,13

Infláció
22,5
18,8
28,2
23,6
18,3

Privatizációs bevételek (milliárd forint)
7,2
31
150
219,9
161,9

GDP (euró/fő)
3207
3409
3374
3538
3987

(forrás: IMF)

A gazdaság csőd közeli helyzetben volt. A költségvetés és a fizetési mérleg hiánya olyan szintet ért el, ami a lejáró hitelek törlesztését és megújítását fenyegette. Az állam hitelezőinek bizalma megingott, ezért egyre rövidebb időre és fokozatosan romló feltételek mellett jutott az állam újabb hitelhez. Ez az "adósságspirál" kódolta a rendszerbe a csődöt.

Az intézkedések - preventív terápia

A feladat a következő volt: a gazdaság nemzetközi versenyképességét javítani kell, akárcsak a munka hatékonyságát. Cél volt, hogy az export növelésével többlet devizabevételhez jusson az ország. Ez magalapozza a gazdasági növekedést, mégpedig a pénzügyi egyensúly javításával. Magyarország esetében ugyanis nem lehetett a belső fogyasztásra apellálni, mert ez a pénzügyi egyensúly megingásához vezet, ami gátat vet a gazdasági növekedés fenntartásának. A növekedés motorja esetünkben tehát az export.

A stabilizációs csomag négy részre osztható: a csúszó leértékelés bevezetése, a vámpótlék, a jövedelempolitika és az államháztartási reformlépések.

A sokat kritizált csúszó leértékelés és a vámpótlék

A rendszer bevezetésével egy időben a kormány egyszeri, 9 százalékos forintleértékelést hajtott végre, majd az első félévben (1995. július 1-ig) havonta 1,9 százalékkal értékelték le a nemzeti valutát. E dátumtól a leértékelés üteme fokozatosan csökkent, és a későbbiek folyamán nem haladhatta meg az 1,3 százalékos havi értéket.

A leértékelésre azért volt szükség, mert a forint vészesen felülértékelt volt - azaz a rendszer erősítette az importot és gyengítette az exportot. A csúszó leértékelés eredményeként az addigi hektikus leértékelések helyett kiszámítható lett a forint romlása. Ennek köszönhetően csillapodott a szférában mutatkozó spekuláció, megerősödött a forint iránti bizalom és a monetáris politika szavahihetősége. A leértékelés továbbá jelentősen megerősítette a hazai exportot, ugyanis az exporttermékek valutában számolva olcsóbbak lettek. A csúszó leértékelés ráadásul ezt a lökést hónapról hónapra, kiszámíthatóan nyújtotta a vállalatoknak.

A legfontosabb makrogazdasági mutatószámok:

1993
1994
1995

GDP (évi növekedési ütem, %)
-0,6
2,9
1,5

Háztartások fogyasztása (évi növekedési ütem, %)
1,3
-0,4
-5,7

Export (évi volumenindex)
-13,1
16,6
8,1

Import (évi volumenindex)
20,9
14,5
-4,0

Kereskedelmi mérleg (millió dollár)
-3247
-3635
-2442

Folyó fizetési mérleg (millió dollár)
-3455
-3911
-2480

Nettó konvertibilis adósságállomány (millió dollár)
14 927
18 936
16 817

Munkanélküliségi ráta (%)
12,1
10,4
10,4

Konszolidált állami költségvetés hiánya (GDP%)
-5,2
-7,4
-4,0

Infláció (évi fogyasztói árindex)
22,5
18,8
28,2

(forrás: KSH)

Az intézkedéssorozat eredményeképpen (lásd a fenti táblázatot) a fogyasztás drasztikusan csökkent, miközben a termelés nem. A korábbi hatalmas import és gyenge export helyett az import éves volumenindexe a negatív tartományba került, vagyis csökkent a behozatal, míg az export megerősödött. Sikerült megállítani az adósságállomány növekedését és visszaszerezni az ország hitelképességét.

A program egyéb eszközökkel is igyekezett a külkereskedelem kiigazodásához hozzájárulni. A vámpótlékot az elsődleges energiahordozók kivételével valamennyi külföldről behozott árura kiterjesztették, értéke 8 százalék volt. A vámpótlék 1997-ben fokozatosan szűnt meg - a Bokros-csomagban meghatározott formában. Az intézkedés célja a rövid távú költségvetési bevétel növelése és az importvisszafogás volt.

A GATT (Nemzetközi Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény) tiltja az egyoldalú védővámok bevezetését, kivéve, ha a rossz gazdasági helyzet azt indokolja. Ebben az esetben átmeneti jelleggel (két évre) be lehetett vezetni, a vámszint átmeneti leépülésének vállalásával. Az intézkedés következtében fékeződött az importkereslet, továbbá jelentős költségvetési többlet keletkezett.

A csúszó leértékelés életben tartásához szükség volt a magyar jegybank közreműködésére. A sávot, amiben a forint árfolyama mozoghat, 2,5 százalékban határozták meg. Ha ettől eltért a forint mozgása, a jegybank interveniált (nagy mennyiségű vétellel vagy eladással tartotta a valutát a sávban).

Jövedelempolitika

A kormány egyoldalúan korlátozta a nominálbérek emelkedését a költségvetés által finanszírozott szervezetekben. A magántulajdonban lévő vállalatok bérrendszerébe nem avatkozott a kormányzat. Azonban mivel az állami és a magánszektor jelentős részben közös munkaerő-kínálaton osztozik, a magánmunkaadók is jelentős mértékben követték az állami bérpolitikát. A reálbérek ennek eredményeként 12 százalékkal csökkentek.

A jövedelempolitikai reformok jelentősége az volt, hogy az 1995-ben 28 százalék fölé emelkedő inflációval 12 százalékkal csökkentette a reálbéreket, egyben helyreállította a versenyképességet, aminek következménye a későbbi két számjegyű exportnövekedés volt.

Fiskális politika

Megszűnt a felsőoktatás teljes ingyenessége. A rászorultság elve alapján leszűkült azok köre, akik gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra vagy gyermeknevelési támogatásra jogosultak (az intézkedés a korábbi jogosultak 10 százalékától vonta meg a jogot). Megszűnt a fogászati ellátás általános és teljes ingyenessége. Csökkent és célzottabb lett a gyógyszerek költségvetési támogatása. Felemelték a kötelező nyugdíjkorhatárt.

Az államháztartási reformlépések jelentősen csökkentették a közkiadásokat, egyben hatásuk volt a társadalom közpénzek elosztásával kapcsolatos tudatának alakításában.

Magyarországon az állami kiadások GDP-hez viszonyított aránya nagyon magas volt, így a kiadások csökkenésén és a bevételek növelésén alapuló fiskális reformok bizonyultak helyesnek. A program radikális lépéssel indult meg ezen az úton. A költségvetési deficit 1995-ös csökkenését a következő aránypár érzékelteti: 1 forint bevétel-növekedés 3 forint kiadáscsökkenéssel párosult.

A csomag szociális intézkedései kapcsán jelentkező megtakarítások:

Társadalombiztosítási járulékalap szélesítése
15,6 milliárd forint

Családi pótlék jövedelemhez kötése
9 milliárd forint

Célzott gyermekgondozási és anyasági támogatás
2 milliárd forint

Gyermekgondozási díj és egyszeri családtámogatás megszűnése
6,7 milliárd forint

Ingyenes fogorvosi ellátás megszűnése
7 milliárd forint

Tandíj bevezetése a felsőoktatásban
2 milliárd forint

(forrás: Népszabadság - Üzleti Negyed)

A fentiek ellenére ezen intézkedések pénzügyi hatása elhanyagolható volt. A Bokros-csomag kigondolói és méltatói szerint ezek jelentősége abban rejlett, hogy a piacgazdaságban megfigyelhetőnél igazságosabb társadalom irányába mutattak. Korszerűbb szociálpolitikát igyekezett a kormány bevezetni, melynek lényege, hogy azokra a rétegekre irányul, melyek rászorulnak.

Privatizáció

A privatizáció új hullámára nem vonatkozott a Bokros-csomag. Annak megindítása azonban komoly költségvetési bevétellel kecsegtetett, és - kemény harcok árán - elkészültek az akciót szabályozó törvények is. Ekkor jelentősen felgyorsult (a korábbi időszakhoz viszonyítva) a folyamat. Az energiaszektor és a távközlés privatizációja nagy ütemben haladt előre, sor került több jelentős állami bank, és egy sor feldolgozóipari vállalat magánosítására.

A privatizáció makrogazdasági "mellékhatásai" már 1995-ben jelentkeztek. A közvetlen külföldi tőkebefektetés, a privatizálással összefüggésben befektetett összegeket is beleértve, 4,6 milliárd dollár volt.

Vita a többletbevételek felhasználásáról

A törvényhozáson, de még a kormányon belül is nagy vita folyt a többlet felhasználásáról. A lehetőségek között az autópálya-építés is szerepelt, de végül a kormány javaslatának ellenállva a törvényhozás megszavazta Bokros javaslatát, miszerint a teljes többletet a magyar államadósság csökkentésére kell felhasználni. Bokros szerint az ebből eredő kamatmegtakarítás ígérkezett a legbiztosabb eredménynek.

Alkotmányossági vizsgálatok

Meg kell említeni, hogy a törvény tartalmi vizsgálata során alkotmányossági kételyek merültek fel. Ezek közül legfontosabbak azok, melyek a szociális megszorításokkal kapcsolatban merültek fel. Az anyasági- és gyermektámogatási rendszert érintő módosítások bevezetését az Alkotmánybíróság (AB) helybenhagyta ugyan, de a korábban születettekre és a már megfogant gyermekekre a régi támogatási rendszer maradt érvényben. E tekintetben tehát az AB ugyan hatályon kívül helyezte a rendelkezést, annak lényegét viszont elfogadta (így változtak a gyesre, gyedre, gyetre, várandóssági pótlékra és a terhességi gyermekágyi segélyre vonatkozó szabályok). A csomag rövid, meghatározott időre szóló juttatásait (családi pótlék), az AB alkotmányellenesnek ítélte. A táppénz-finanszírozás módosítását az AB ugyancsak megsemmisítette, akárcsak a honoráriumok 44 százalékos tb-járulékát előíró módosítást.

A Bokros-csomag után javultak a gazdasági mutatók

A Bokros-csomag meghirdetése előtt Magyarország két egymást követő évben hatalmas fizetésimérleg-hiányt mutatott fel, és nemzetközi megítélése romlani kezdett. A bevezetett intézkedések eredményeképpen elkerülhető lett egy, a mexikóihoz hasonló pénzügyi katasztrófa. A mexikói gazdasági válság nem sokkal a Bokros-csomag előtt robbant ki. A válság előtt a mexikói gazdaság és a magyar helyzet sokban hasonlított. Gazdaságelemzők attól féltek, hogy a mexikói összeomlás a dominóelv alapján terjedhet.

Magyarországon azonban a legtöbb makrogazdasági mutató egyértelmű javulást jelzett már 1996-ban. A kereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg hiánya lényegesen csökkent, a költségvetés elsődleges, adósságszolgálat nélküli egyenlege végre pozitív lett.

Az ehhez hasonló stabilizációs programokat az esetek döntő többségében erős visszaesés és a munkanélküliség drasztikus megnövekedése kíséri. Magyarországon a GDP várt erős csökkenése helyett a gazdaság tovább bővült, a munkanélküliségi rátát pedig sikerült változatlanul tartani. A javulásnak természetesen komoly ára volt, hiszen erősen csökkent az életszínvonal, az infláció jelentősen felgyorsult, elérve az éves 28,2 százalékos értéket - ám még így is a mérsékelt infláció sávjában maradt, vagyis gazdaságpolitikai eszközökkel kézben tartható volt.

A Bokros-csomag pártolói szerint nemzetközi példák egész sora mutatja (Chile, Argentína, Brazília, Mexikó vagy Csehország esete), hogy a megszorítások elkerülhetetlenek voltak. Természetesen nem váltott ki osztatlan lelkesedést a társadalomból, de véleményük szerint gazdasági és társadalmi haszna, szükségessége - éppen a fentebb kifejtettek miatt - elvitathatatlan.

Répássy Balázs

(Üzleti Negyed)

2002. április 18. 16:24

Abban egyetértünk, hogy szükség van erős és független középosztályra, csakhogy ezt megítélésem szerint nem lehet állami politikával létrehozni, vagy akár csak felgyorsítnai. No mindegy, ez az eszmefuttatás már nagyon off lenne.

p.s.: a makorökonómiában is vannak ám szép játékelméleti kérdések főleg a valutaválságokkal kapcsolatosan. Ld. pl. Maurice Obstfeld: Models of currency crises with self-fulfilling features (EER, 1996).

A mikroökoómia egyébként tényleg becses nekem. Nagy kihívás. A mai elvont játékelméleti modellek értelmezése néha igen idő- és idegigényes.

Konkrét számokat ne várjál: egyébként iegen nehéz mi lett volna ha elemzéseket csinálni.

"Visszanéztem a hozzászólásaidat, de nem igen találtam közgazdaságilag értékelhető (potenciálisan cáfolható) kiritkát a BCS-gal kapcsolatban (lehet, hogy nem figyeltem, ha mégis lenne ilyen légyszíves idézd)"

Ne komolytalankodjunk. Ezt nem ezen a fórumon kell megvitatni.
Az viszont elég egyértelmű, hogy mi az amiben szinte minden valamire való közgazdász (pl. Te és Én) egyetért. Ezt írtam le: vámpótlék, egyszeri forintleértékelés és az akkor bevezetett csúszóleértékelés helyes döntések voltak. A többi intézkedés bevezetésre se került, mert megsemmisítette az Alkotmánybíróság. Ez egyébként abszolut cáfolata annak, hogy a csomag jó volt. Be akarták bezetni- nem vezették be - nem történt semmi - következésképp szükségtelen volt.
Maradt még néhány visszamaradt pont (tandíj, a FIdesz által ismételgetett 11 milliós foghiány) és a hisztériakeltés következtében felszökő, később nagyon nehezen lekűzdhető infláció.
Egyébként kérlek ne becsüld le a lakosság (fizikai és mentális) egészségi állapotában bekövetkező károkat.

S most hazamegyek. Folyt köv.

PS: Amit a középosztályról írok az komoly. Szükség van középoszályra, s a kormány törekvése ez irányban jó. Azt irtam - jóval korábban - hogy bár Antall akarta, neki sem sikerült előrelendítenie a középosztály ügyét.

Felhívnám a figyelmed arra, hogy a mikroökonómián kívül is van élet. Amúgy, ha jól tudom, újabban már 2 féléves a mikro, de Közgazd.tudományi karon van egy kis "mikro afterparty", itt már a Microeconomic Analysis képezi az anyag gerincét, mondjuk angolul, az is igaz. Elmélyülni kívánóknak persze van még több lehetőség is, bár férfiasan bevallom, engem inkább a makro irány érdekel.

Nos, nem állítottam, hogy a racionális várakozások kizárólag a mikroökonómia tudományágára vonatkoznak.
A Varian könyvvel kapcsolatos mondataidból vontam le azt a következtetést, hogy a mikroökonómia valamiért igen becses neked. Csak ennyi.

Visszanéztem a hozzászólásaidat, de nem igen találtam közgazdaságilag értékelhető (potenciálisan cáfolható) kiritkát a BCS-gal kapcsolatban (lehet, hogy nem figyeltem, ha mégis lenne ilyen légyszíves idézd)
Amit a középszotályról írsz, remélem te se hiszed el. Szerinted költségvetési kiadások pántlikázásával (száchenyi terv), és egy elhibázott (a gazdagabbakat relatíve jobban támogató) szociálpolitikával valóban ki leet alakítani egy erős középosztályt?
Ha megnézed azokat az országokat, amelyek ma erős, stabil középosztállyal rendelkeznek, ésmegvizságlod gazdasági és gazdaságpolitikai történetüket, magad is rájöhetsz, hogy mi kellett ahhoz, hogy ezen réteg létrejöjjön: hosszú ideig, stabilan működő, megfelelő törvényi keretekkel rendelkező paicgazdaság, parlamentáris demokrácia, jogállamiság stb. A kormány (gazdaság)politikájával segíthet kicsit úgymond tompítnai az egyenlőtlenségeket, de társadalmi osztályok megváltoztatására nem képes.

Befáradtam, körülnéztem
... aztán kijöttem.

Asszem legutóbb múlthét kedden.

"Egyrészt a "közgáz" (mikroökonómia), az egy féléves tárgy"

Tényleg csak fél év mikroökonómia van a közgázon? Fölöttébb meglepő. Fél év alatt mi a szrt lehet megtanulni?

PS: Szori, hogy mikroökonómiából hoztam példát.