Ha a tengely nem pont a kar súlypontján megy át (pl. mert a kar a saját súlya miatt egy picit lefelé görbül), hanem felette, akkor a kar ingaként úgy próbál beállni, hogy a tengely alá kerüljön a súlypont.
Hasonló hatást érhet el az is, ha a serpenyők felfüggesztési pontjának távolsága aszimmetrikusan mozdul el a forgásponthoz képest elbillent kar esetén.
Na de milyen pontosan tudtad a 10mm keresztmetszeti vastagság közepére belőni a csapágyakat?
Ha a kar tömege ennyivel nagyobb, mint a mérendő tömegek, akkor itt tizedmilliméterek is számítanak.
Fordítsd fejtetőre kart, ha most a súlyvonala fölé sikerült a tengely, akkor fordítva épp alatta lesz.
A csapágyak nem szorulhatnak meg egy picit bizonyos szögnél? Biztos, hogy önbeálló típusúak? (Vagyis a külső és a belső gyűrűk tengelyei kis szögben el tudnak térni?)
Nem értem pontosan mire gondolsz. A kar 1 m 10x10 mm alu zártszelvény, középen 50 cm-nél átfúrva két pici golyóscsapágyon (vinyóból) fordul, így a két kar 50-50 cm, végükön cérnával felfüggesztett két tányér.
Sziasztok! Van egy kétkarú mérlegem, amivel kísérletezek. Könnyen jár, pici grammos súlyokkal kísérletezek. Azt tapasztalom, hogy ha pl. 0,5 g súlyt teszek a tányérra akkor megbillen a kar kb. 10 fokot. Ha 1 g súlyt teszek az egyik tányérra, akkor mondjuk megbillen a kar kb. 30 fokot. Ha 2 grammot teszek bele, akkor kibillen teljesen, végállapotba. Kérdés, hogy kis súlykülönbségnél miért nem billen ki teljesen, hanem csak kicsit? Az az alátámasztás hibája, vagy mitől alakul ki egy új egyensúly kb 10 fokos megdőlésnél, ha nem az alátámasztás súrlódásától? Úgy vélem, hogy mivel a súly különbség nem változik mindkét karon, bármilyen kis súly különbség hatására folytatnia kellene a kibillenést végállapotba, ha a felfogatást elméletileg súrlódásmentesnek tekintjük. Nem?
Tömeggel rendelkező részecske esetében az első tag a nyugalmi tömeg, a második tag az impulzus, az :E: a részecske energiája.
A foton nyugalmi tömege zérus (avagy az energiája amikor éppen áll a térben, ami egy skaláris mennyiség), innen:
E/c=p
De mekkora egy foton energiája?
E=hc/λ, ahol :h: a Plank állandó, :λ: a hullámhossza a fotonnak.
Innen p=h/λ, ami a foton impulzusa. A :h: nagyon piciny szám, de a hullámhossza a fénynek is lehet nagyon piciny, úgyhogy nem elhanyagolható a foton impulzusa.
Az tök mindegy, hogy mekkora sebességgel lökjük meg, neki mindig ez lesz az impulzusa.
Irány...
A foton impulzus négyesvektora:
P=(E/c, Evx/c2, Evy/c2, Evz/c2), ahol vx2+vy2+vz2=c2
Ekkor a PP=m2=0, PP a négyes impulzus vektor skaláris szorzata önmagával, ami invariáns mennyiség, négyes impulzus vektor esetében ez pont a nyugalmi tömeg, minden koordinátarendszerben ugyanaz.
Mivel a fotonnak van energiája kell legyen impulzusa is, ha egy adott x irányba ezzel számolni szeretnél,
akkor talán a px = Evx/c2 képlet jó kell legyen- ez lenne az impulzus négyes vektor vetülete az x tengelyre. Nade, mindjárt jön egy okos és megkérdi, hogy mi van, ha annyira balgán választjuk meg a koordinátarendszert, hogy pont az idő irányába halad foton? Amikor neki, ugyebár, ideje az nincs. :)
Had vegyük már át még egyszer mert sehogy se passzolnak ezek a dolgok.
Tehát a vízhez viszonyított egyenes vonalú egyenletes mozgással halad csónak benne egy kővel és áll egy másik.
Ha a követ dobják át a mozgóból a nyugvóba akkor a mozgás állapota, vagyis az impulzusa úgy módosul, hogy iránya szöget zár be az eredeti iránnyal, a nagysága most nem érdekel, nem azzal van a probléma.
A másik két összetevőre bontható impulzust kap a kőtől tehát egyrészt távolodni kezd merőleges irányú impulzussal arra az egyenesre amin a dobás pillanatában az mozgott és lesz egy azzal párhuzamos impulzusa is. A kő és a hajók tömegével az impulzusok nagyságával most nem foglalkozunk.
A probléma akkor van ha nem kő van átdobva hanem foton. Ha ugyanis az álló csónak ugyan úgy jön mozgásba akár fotont akár követ dobtak rá a mozgó hajóról akkor mi van?
- Akkor a foton kapott és adott olyan impulzust ami merőleges a haladási irányára. Ezt csak úgy kaphatta ha nem keletkezése pillanatától mozgott fénysebességgel, tehát az E=mc2 képlet nem is igaz hanem E=1/2mc2.
( p = Fxdt =0 ha dt=0 )
- De akkor az se lenne igaz, hogy a foton élettartama 0 sec, hiszen akkor megöregedett és megsemmisült volna az alatt az idő alatt amíg nem volt c a sebessége.
Tehát? Ha nem akarunk felfordulást a részecske fizikában, azt kell vélelmezni, hogy ha foton hagyja el a mozgó testet akkor annak a foton mozgásával szöget bezáró impulzus összetevője nem változik?
A gravitációs terével együtt a Föld azért elég nagy bolygó. De valóban nem tudom számszerűen kifejezni mit jelent nálunk az, hogy jelentős. Talán azt, hogy egy emberöltő idő alatt mérhető.
A dolog azon bukik meg, hogy a fogaskerék - ahogy írtad is - megolvad a sok elnyelt hőtől, forgásellipszoid formát vesz fel, így a melegítő mechanizmus megszűnik. :o)
Adott egy irdatlan átmérőjű - csillagközi térben nyugvó fogaskerék - melynek hőmérséklete 2.7 Kelvin. A kerék egyszeri energiabefektetéssel történő megpörgetése után a kutatók megállapítják, hogy a feléjük közeledő fogakból kiáramló hőmérsékleti sugárzás meleget ad. (Ezt a Doppler effektussal magyarázzák).
E sugárzást tükrök segítségével a fogaskerék érdes és bekormozott központi furatába juttatják, ami nagyon jól elnyeli. A bejuttatott energia felmelegíti a fogaskereket, így annak fogai némi idő múltán még intenzívebben sugároznak. A tükrök persze ezeket a hősugarakat is bejuttatják a furatba, ami által a fogaskerék fogai még melegebbé válván - még intenzívebben sugároznak.
Ha ez a folyamat gond nélkül így menne tovább, akkor a fogaskerék egyszer csak megolvadna a sok elnyelt hőtől.
Az világos, van a fénynek impulzusa, csak azon rugózok, hogy annak iránya csak a haladási iránya lehet, vagy azzal szöget bezáró összetevője is lehet e.
Úgy is fogalmaztam a kérdést, hogy lassul e a bolygó keringési sebessége a nap körül azért mert metszi az abból kiinduló fénysugarakat? (hogy távolodik e a csillagtól ennek a hatására az nem kérdés)
A te rendszeredben 0 a merőleges komponens. A falnak meg van valami tömege és sebessége, amihez tartozik egy impulzus. A fény meg hozzáad a tömegéhez, 0 impulzussal. Emiatt megváltozik a sebessége.
Igen, erre írtam már példának, hogy egy vízen haladó hullámforrás szerintem csak emelgeti a vízen úszó bólyát de nem viszi magával.
Ezzel most azt mondtad, hogy a foton nem csak a haladási irányával megegyező hanem arra merőleges impulzust is hordozhat? De akkor kaphat is olyat valahonnan, (azért van neki mert kapta) tehát pl egy bolygó keringése fékeződik az által, hogy metszi a központi csillagból induló fénysugarakat.
Gondolom, valami olyan gondolatmenet zavar téged, hogy akkor hogy teljesül az impulzus megmaradás, hiszen te nem vesztesz sebességet, a fal meg kap?
Ebben ott van a hiba, hogy "te" (ember + lámpa + lámpában ebergia az elemben) nem maradsz változatlan. A lámpa elemjében tárolt energia egy részét elveszted, ez átmegy a falba. Ennek a résznek is volt impulzusa, a te össz impulzusodat gyarapította, az átsugárzás után meg a fal impulzusához számolod.
A labda se? Igen, igaz, ahoz, hogy átadja azt impulzust amit kapott onnan ahol eldobták valóban súrlódásra van szükség. Ezzel azt mondjuk, hogy ha egy falra labdát dobunk akkor ha nem létezne súrlódás oda pattanna vissza ahonnan dobták vagy a fallal párhuzamosan haladna tovább? Ez fals szerintem.
Akkor se ha a mozgó forrásból kilépő fény abszolút fekete testben nyelődik el? Szerintem az akkor se "húzza magával" a falat, csak tolja.
" ha egy fal mellett haladok és lámpával világítok fotonokat bocsátok ki az egyenes vonalú egyenletes mozgásomra merőlegesen egy falra akkor a falat is tolom és önmagam is, a merőleges távolság növekedik köztünk. De nem fékeződök és a falra se hat erő ami az én mozgásommal párhuzamos. Ellenvetés? Szerintem nincs. (ha labdákkal dobálnám az más lenne)"
Ha a fal ideális tükör, akkor nem hat rá a haladó mozgásod irányába mutató erő.
Labda esetén szintén nem, ha a fal kemény és síkos.
Tehát, ha egy fal mellett haladok és lámpával világítok fotonokat bocsátok ki az egyenes vonalú egyenletes mozgásomra merőlegesen egy falra akkor a falat is tolom és önmagam is, a merőleges távolság növekedik köztünk. De nem fékeződök és a falra se hat erő ami az én mozgásommal párhuzamos.
de a két pattogó golyó helyett ne legyen inkább lézer, vagyis kilépő nélkül csak az optikai rezonátor, 100% visszaverő elméleti tükrökkel? Miután kiszorultak az optikai tengellyel nem párhuzamos fotonok, onnan indul a megfigyelés. 2 lézer is lehet ha középen kell ütközzenek, bár szerintem az mindegy.
És ha valami kereken 1, azon érdemes eltöprengeni, hogy ez már nem véletlen.
Abban a vonatkozásban, amit leírtál, nincs sok töprengeni való. Van egy hullámterjedési modelled, abból egyszerű logikai lépésekkel következik a hullámterjedés sebessége. Ezután önkényesen 1-nek választod azt a két tényezőt, amitől függ, és így a képlet 1-et ad. Mit lehet ezen még töprengeni?
