végig olvasva az elôzményeket nekem is automatikusan az M. Valter véleménye ugrott be... (pl. miért ül melléd vendégségben vagy 10 óra az már túl késô vagy a 24. hozzászólásodból a "hogy nézne ki?")
Lehet, hogy anyukádnak nem is az a legfőbb baja, hogy a fiú nálad alszik-e, vagy sem, hanem az, hogy vajon mit szólnak majd a szomszédok, ha megtudják, a barát ott aludt szilveszterkor. A vonatozás miatt gondolom vidékiek vagytok, akkor ez elég nyomós érvnek hangzana. "Szájukra vennék a vénasszonyok"
Mambó, tulajdonképpen a topic elsődlegesen azért lett nyitva, hogy megállapíthassam: tényleg én kérek lehetetlent, vagy a hiba nem nálam van? Az, hogy erre itt bárki is megoldást talál - hacsak nem kezdi el telefonon zsarolni a szüleimet, vagy nem uszít rájuk valakit, aminek vajmi kevés az esélye...:) - nem nagyon valószínű. Azért köszönöm a tanácsokat, lehet, megpróbálkozom újabb 'diplomáciai tárgyalással'... hátha, bár nem nagyon reménykedem.
És mit tudunk mi itt még tenni?.-( Már minden ötletemet ellőttem. Én is csak együtt érezni tudok veled. És azért ez még nem olyan tragédia, mert legalább nem tiltanak tőle. Tudom, ez most sovány vigasz.
Bobacska, az együttérzést köszönöm. Igazából mindenben ilyenek a nevelési elvei, (idomítási?) de régen ezt elfogadtam, mert nem láttam mást. Aztán jöttek a barátok, akik máshogy éltek. Most annyi lenne az igényem, hogy ne küldjük már haza szerencsétlen fickót hajnalban, van még szoba, elfér, kutyát se zavarna.
Az egyetlen ember, aki hatni tud rá, a bátyám (aki 29), de őt mostanában nem nagyon tudom elérni, és ez azért nem háromperces téma.
Mambó, én, szvsz. kultúráltan, intelligensen, próbáltam már társalgást nyitni ebben a témában, de mindig negatív fogadtatásban részesült a dolog. (Lásd: miért ül mellém vendégségben, estébé.)
Semmi kedvem harcolni velük, az elveiket ebben a formában elfogadni nem tudom, de diplomatikus módszerekkel még nem értem el eredményt.
Megértelek, de ha egy helyben toporogsz, az nem old meg semmit. A szüleid nem mernek nyitni, mert konzervatívak, te nem mersz lépni, mert félsz, hogy sikítófrászban törnek ki. Viszont ha nem beszélitek meg a dolgot,akkor minden marad a régiben, téged meg csak esz a penész. Haragudni fogsz a szüleidre... vagy elfogadod az ő feltételeiket, vagy próbálsz ellene tenni. Nem lázadással, hanem kulturált, intelligens párbeszéddel.
Nem egészen arra gondoltam, hogy szüleid ismeretségének kezdetéről intim beszámolókat kérjél, hanem például arra kéne vinni a társalgás irányát, hogy milyen volt a megismerkedésük, mikor gondoltak először a házasságra, mit szóltak a kapcsolatukhoz a szülők, stb.
Ezek a témák az aktuális helyzettől függetlenül érdekesek.
Én például elég pontosan ismerem a saját szüleim sztoriját, ami annak a kornak (ötvenes évek) tipikus példája.
Ettől nem kell félnem,... szerencsére.:) Ő sem érti meg a dolgot egyébként. Bobacska tanácsa talán hasznos lenne, de azt hiszem, roppant sértődéseket idézne elő, ha én megkérdezném, ugyan, mivel foglalkoztak kettesben anno. Igazából teljesen tanácstalan vagyok.
És a srác mit szólt hozzá, hogy nem maradhat ott? Talán ő megérti a szüleid tartózkodását, és nem csinál ügyet belőle. Vagy félsz tőle, hogy elege lesz ebből az egészből?
Mambó, szó szerint idézem: "Hát milyen dolog lenne az? Hogy nézne ki?"
Nagyjából ezek az érvek hangzottak el. Egyébként nem egészen értem a gondolkodásmódját. Elég gyakran úgy érzem, direkte zavar minket. Amikor beteg voltam (tüdőgyulladás, arcüreggyaulladás, homloküreggyulladás), egyszer azon veszekedett velem, hogy ahhoz elég beteg vagyok, hogy feküdjek otthon, de ahhoz nem, hogy puszilkodjunk. Mindezt arra, hogy kaptam 1, azaz egy db puszit a számra, amikor megérkezett a barátom.
Próbálj elbeszélgetni a szüleiddel arról, hogy mi volt a helyzet akkor, amikor ők voltak fiatalok.
Jólesett-e nekik az állandó tiltás, amiben feltehetően szintén részük volt.
Amennyiben nem esett jól nekik, meg lehetne kérdezni, hogy akkor most Neked miért ugyanaz jut?
Lehet, hogy ez így túl egyszerűnek tűnik, de talán innen kéne kezdened a témát.
Engem szerencsére nem kellett győzködni, a feleségemet pedig megfelelő szituáció kapcsán meggyőztem én.
A "gyengébbik lácszemmel" kezdjed!
Apáddal beszélj először!
Bobacska, nem fogadnál örökbe?
Úgy tűnik, az én szüleim, illetve, anyám, nem így gondolkozik. Sőt. Ha tízig itt van a barátom, az már roppant erkölcstelen dolog.
Na én azért nem értem, mert nekem nagy gyermekeim vannak (fiú is, lány is), és én azt tartom természetesnek, hogy a társukat én is elfogadom, nem gátolom őket ósdi, erőltetett rendszabályokkal.
Én még emlékszem, milyen szar volt az én időmben a szülőkkel való alakoskodás. Mindenki tudta, hogy nem csak nézni szoktuk egymást, de minden olyan szituációt kerülni kellett, ami a szexre közvetlenül utalt volna.
Ha a kégli üres volt, akkor mindent bele, ha meg a szülők otthon voltak, akkor illedelmes beszélgetés és este tízkor udvarias búcsúpuszi.
Mekkora egy baromság ez!!!!!
Ha már nekünk ez volt, legalább a gyerekeinknek legyen más.
Jaj, te lány, pedig beszélgetés nélkül ez nem fog magától megoldódni... Miért nem mondod el ezt így, ahogy van édesanyádnak? Látná, hogy nagyon szereted őt, megbízol benne, hidd el, ez sokkal jobb ""fegyver"", mint bármilyen érvelés. Nagyon idézőjelbe tettem a fegyvert, mert nem hadviselésről van szó. Ha anyukád konzervatív, akkor meg pláne nem fogja elmondani magától, miért ellenzi a dolgot. Menj elébe, finoman, hogy lássa, eddig is kiérdelted a bizalmát, és erre számíthat eztán is.
Mambó, ha a szüzességem érdekel, még megvan. Történtek már dolgok, bár erről a szüleim nem tudnak. Itt persze nem a csókolózásra, ölelésre gondolok.:)
Apunak semmi kifogása a dolog ellen. Illetve, gondolom, semmi kifogása, mert elég passzív hadviselést folytat. Anyura nem nagyon tud hatni, ezt már észrevettem.
A szabályokat biztos betartanám, mert semmi kedvem elásni a maradék bizalmat, meg különben is: ha valamiben megegyezünk, akkor az úgy van, akármi történjék.
Beszélgetni anyuval nem nagyon lehet ilyenekről, elég konzervatív.
Na, egyre kevésbé értem.
Szilveszterkor hajnali ötkor húzzon haza a fiú vonattal, de egyébként délelőtt visszajöhet egy másik vonattal.
Ha a fiút a szülők ki nem állhatják, mert teli van objektíve negatív tulajdonságokkal, akkor egyáltalán nem kell beengedni a lakásba, sőt célszerű letiltani a lányt is. Lehet, hogy ez durva, de elképzelhető ilyen eset is.
Most viszont nem erről van szó. A fiú ott lehet tulajdonképpen bármikor, csak éppen nem pihenhet, mert az már sok.
Na, ezt nem értem.
Hm... Lefeküdtél már vele? Szoktál anyukáddal ilyenről beszélgetni? Talán soknak találja a korkülönbséget. És édesapád? Ő nincs ellene, hogy ott töltse a hajnali órákat? Talán rajta keresztül "megpuhíthatod" anyukádat is.
És te tényleg betartanád a "szabályokat", ha ott maradhatna?
Nos hát. Szoba van, hely van, satöbbi. A fiú 25, egyébként szerintem jó viszonyban van a szüleimmel, szoktak beszélgetni, és anyu nekem is említette már négyszemközt párszor, hogy neki szimpi a fiú. Elég gyakran ebédel itt nálunk, családi kirándulásokon, hosszú hétvégéken is ott volt már. Igazából nem nagyon értem ezt a totális ellenkezést az anyám részéről.
Így valóban igen ésszerűtlennek tűnik... Elmondtad ezt édesanyádnak is? Nincs olyan szoba, ahol alhatna? Hány éves a fiú? Mennyire ismerik a szüleid? Úgy értem, beszélgetett-e már velük, vagy csak köszönés szintjén. Volt-e már "hivatalosan" pl. ebéden nálatok, meg ilyesmi? Hülye kérdéseknek tűnhetnek, de egy szülőnek ezek mind fontosak, hidd el. Talán nem érzik, hogy ez egy komolyabb dolog, vagy nem szimpi nekik a srác, mert pl. nem barátságos velük, csak diplomatikus. Úgy érezhetik, akkor miért tegyenek neki szívességet. Talán bevonhatnád őt is beszélgetésbe, és ha normális, rendes fiú, ez talán meggyőzné édesanyádat, hogy megbízhat benne.
Jan.1-jén a hajnali öt óra nekem nem egészen tartozik a reggel kategóriába...:) mellesleg a Kedves utána jönne ki újra hozzám, délelőtt vmikor. Ergo hazamegy, és két vonattal később jön vissza.
A szüleim pedig itthon lesznek, meg valami ismerősük is, sajnos idén ez a legjobb alternatíva.
A Te szüleid otthon lesznek akkor? Megkérheted őket, hogy 4-től 5-ig legyenek a fiúval. Egyébként meg amit írsz, azzal végül is beleegyeztek, hogy reggelig ott legyen a srác. Most már csak technikailag kell megoldani.
Bocsánat, félreérthető volt a megfogalmazás. Nem történt semmi veszekedés. Az egész úgy volt, hogy leültem vele megbeszélni, hogy a jelek szerint kis társaságunk (4) nálunk fogja tölteni a szilvesztert. Mire ő megállapította, hogy jó, akkor barátaimért majd vlsz. jönnek a szüleik, amikor rájuktelefonálnak, Fiú meg majd hazamegy az első vonattal. Mire én megkérdeztem, hogy nincs-e az korán? Mire ő meglepődött: Miért, csak nem gondolod, hogy itt alszik? Majd fönn lesztek ötig, akkor megy az első vonat, nem?
Ezzel több probléma is van, első, hogy barátok 3kor elmennek - rejtélyes okokból, de mindig, ez vmiért rögződött - , második, hogy én 4 óra körül ált. mindenképp elalszom, ha iszom akár egy pohárral is, akkor meg pláne...
Félt Téged, ez teljesen érthető. Ezt Neked persze nehéz elfogadni, mert Te úgy érzed, lehet benned bízni, viszont anyukád azt is tudja, hogy sokszor ez kevés... Tudom, nem vigasztal, ha azt mondom, hogy csak szeretetből ilyen... És nem is ismerjük az egész sztorit, ebből tényleg lehetne egy korlátolt szülő is. De szerintem meg lehet ezt oldani vele valahogy. Leültél már vele ezt megbeszélni? Mondtad, hogy Te alszol akár az ő szobájukban is? Éreznie kell, hogy nem őt támadod, mert ha ideges vagy, veszekszel, még nagyobb ellenállásba fogsz ütközni.