Nem erre gondoltam. Az ember gyarló, hiszen ember. De van olyan állapota, amikor a szíve (lelkiismerete) nem vádolja. Nem a tökéletes emberben hiszek, hanem abban, hogy "I" jó és hűséges, azaz megigazítja az embert, ha az ember odaadja magát neki. Tehát nem a tökéletességről mint állapotról, hanem a tökéletességről mint "I"-től kapott ajándékról beszéltem. (Bár erről nehéz így egy kicsit.) Szerintem így egy ember mondhatja azt, hogy jól hisz, és az nem ciki, hiszen tudja, hogy ez "I" ajándéka az életében, és nem a maga érdeme...
Az a nagy szerencse a vilagon, hogy nem a te ertekrended szamit meghatarozonak, tehat a valosag szempontjabol teljesen mellekes, hogy szerinted mi a hulyeseg es mi nem az. Tudod, hogy van... Velemenye mindenkinek van
Valoszinuleg vezet valahova, de inkabb azt hiszem, hogy a kulvilag szamara. Az embernek folyamatosan tisztaban kell lennie a sajat tokeletlensegevel, mert akkor ugy jar, mint sok egyhaz tagjai, akik meg vannak gyozodve, hogy elertek egy tokeletes allapotot es attol kezdve nem csinalnak mast, csak a tokeletesseg tudataval masokat biralnak. EN azt hiszem, hogy az igazan hivo ember sohasem lehet tokeletese, mert Isten mindig ad feladatot, es hibakat, hogy hitbol es erobol kijavithassuk oket. Minel jobban ismerem Istent, annal jobban erzem, hogy egyre tobbet var tolem, es egyre inkabb hasznalnom kell a hitemet es a tole kapott erot, hogy jobb legyek. De amikr azt hiszem, hogy tan kisse jobban csinalom a dolgokat, akkor Isten nem habozik jelentkezni, hogy adjon ujabb feladatot. Tudod hogyvan az evangeliumban az a resz, amikor a fopap es a vamszedo mennek a templomba. A pap azt mondja, hogy "koszonom, hogy jo vagyok, hogy tokeletes vagyok ...", a vamszedo meg azt mondja, hogy "bocsass meg nekem bunosnek". Jezus szerint ez lett igaz ember. De azt nem irja az evangelium, hogy utana ez az ember tokeletes lett e vagy sem. A hit az egy folyamatos kuzdelem az embernek sajat maga ellen, az osztonei ellen, mert az Isten utja nem egyszeru, es gyakran nagyon kemeny. EN azt hiszem, hogy a hit egyik legsulyosabb mellekvaganya es utvesztoje az, amikor valaki azt gondolja, hogy "most mar jol hiszek, elertem az igazi hitet es kiepitettem Istennel a tokeletes kapcsolatot".
A Biblia szerint van olyan állapot, amikor és ahogy az ember tiszta szívvel érzi "tökéletesnek" magát "I"-ben. Azaz optimális esetben vezet valahová ez az út.
Ez ugy mukodik, hogy amikor az ember eszreveszi, hogy "kepmutat", megprobalja lekuzdeni, es eigyekszik kevesbe kepmutatoan cselekedni. Mikor erre mar beallt, akkor sokkal kisebb dolog tunik kepmutatasnak, amit ugyan ugy igyekszik lekuzdeni, es annak ellenere, hogy az utana kovetkezo kepmutatas kisebb, neki megis ugyan akkoranak tunik, ezert az ember sohasem erezheti magat tokeletesenek, maximum masok szamara mutathat javulast
Annyiban hasonlóak, hogy mindkettő a saját értékrendhez viszonyított, másoknak láttatott cselekvés. Csak az előjelben meg a hitelességben van különbség.
Valóban, látszólag ellentét van a két idézett hely között. Van, aki úgy próbálja feloldani az ellentétet, hogy a JAkab levbelet szalma levélnek tartja, vagyis nem teljesen része a Bibliának.
Miről is van szó?
Egyrészt nem a saját érdememből üdvözülök, hanem Isten kegyelméből. Tehát önmagamtól nem tudok olyat tenni, amivel kiérdemlem az üdvösséget, amivel Istent "kötelezem arra", hogy engem a mennyországba vigyen.
Ugyanakkor a Tőle kapott kegyelem nem lehet hatástalan, nem maradhat rejtve bennem, hane észrevehetőnek kell lennie. Ahogy valaki megfogalmazta: akkor beszélj a hitedről, ha kérdeznek, de élj úgy, hogy kérdezzenek.
Egyértelműnek tűnik, hogy a legjobb nevelési módszer a példaadás. Ha nem mutatom meg, hogy nekem mit jelent hinni, akkor hiába próbálom átadni a hitemet.
Egyetértek veled abban, hogy az ember a cselekedeteitől üdvözül meg. Aki azt mondja magáról,hogy én hiszek Istenben,de cselekedetei nem ezt mutatják,magamutogatás(legalábbis szerintem).A hit nem azt jelenti, hogy elmegyek templomba,vagy egyéb szent helyekre,hanem hétköznapi életünk folyamatát.
Van egy keleti mondás: a szerzetes mielőtt megvilágosodott fát vágott és vizet hordott.Miután megvilágosodott,fát vágott és vizet hordott.
A hit nem oldja meg gondjainkat,de segít megbírkózni velük.Lehet,hogy nem a megfelelő szavakat használtam,de pillanatnyilag ez a legjobb ami az eszembe jutott.
Van egy olyan modás,ami a bibliából származik:utolsókból lesznek az elsők.
Itt arra célzott Jézus,hogy a késői döntés is jó döntés,és időben van.
Szerintetek nincs-e ellentmondas az alabbi 2 bibliai resz kozott?
Rom 4, 2-3
Ha ugyanis Abraham cselekedetekbol igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de nem Isten elott. De mit mond az Iras? "Hitt Abraham az Istennek, es Isten ezt szamitotta be neki igazsagul."
Jak 2, 24
Latjatok tehat, hogy cselekedetekbol igazul meg az ember, es nem csupan a hit altal.
En nem ertem azokat a keresztenyeket, akik azt mondjak, hogy egy keresztenynek semmit sem kell csinalnia, csak hinni Jezusban. Szerintem a hit semmit sem el cselekedetek nelkul.
Sot, szerintem az is udvozul, aki ugyan nem hisz Istenben, de egesz eleteben jot tesz. (es nem kepmutatasbol).
MI a velemenyetek? Most nem akarok azokrol beszelni, akik kepmutatoak akar a hitukben, akar a cselekedeteikben.