De örülök,hogy felhoztátok ezt a feledésbe merült kis topicomat! És örülök a szép idézeteknek is, köszönöm Nektek!
Az is jó, hogy előkerültek a kis tréfás bejegyzések is, nekem is voltak ilyenek. Meg helyesírási hibáktól hemzsegők is... :)
Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélységbe taszít.
A jó gondolat: magasba vágyódás, szárnyalás, felemelkedés, ajándék.
Jó gondolat helyébe jót várj; a rossz gondolatokért ne várj semmit.
Az vagy amit egész nap gondolsz.
A lélek, akár a világ kapuja, befogad mindent.
A lélek, akár a világ kapuja, bezárul bármi előtt.
(Tatiosz)
Kedves Topicnyitó! Annyira megtetszett a topicod, hogy lelkesedésemben szereztem egy "üres emlékkönyvet", és utólagos engedelmeddel a nekem tetsző idézeteket "átmenekítettem" abba. Így már Te sem leszel annyira idegen számomra, hiszen az idézetek olvasása közben mindig eszembe fog jutni, hogy ezeket a bölcsességeket Te is olvasod. Sőt egyenesen a tieid...
"Az erkölcsi tökéletesség velejárója, hogy minden napot úgy élsz le -izgalom, ernyedtség, alakoskodás nélkül-, mintha az volna az utolsó.
Nézz a lelked mélyébe! Bensődben van a jó kútfeje. Ha folyton mélyíted, folyton buzoghat."
/Marcus Aurelius/
"Birtokba venni a napot nem elég, ha nem tudjuk másoknak is odaadni." /Friedrich Hegel/
"Szeress, nagyon szeress a csalódások ellenére is, mert ezt a szeretet nélküli világot csak a nagyon szeretők tudják megváltani." /szerző nincs jelölve/
"Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat,
Hogy senkinek se fájjon,
Úgy mondani kellemest,
Hogy hízelgés ne legyen,
Úgy érvényesülni,
Hogy senkit ne tapossunk el."
Szia ! Nekem is volt emléx-könyvem, de sajna-bajna, az idő folyamai elmosták valahová :( volt tanáraim ehhez hasonló bölcsességeket írtak be, engem nagyon megfogott a latin tanárnőm idézete...
Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla: égi adomány.
És még azt is mondták: a jóságnak jóság, a szeretetnek szeretet a jutalma.
A lélek valamennyi nagy képessége jutalomra vágyik: a becsület becsületet vonz; a szelídség tompítja a dühöt; a bátorság tettre buzdítja a halvérűt; a bölcs belátás megfontolásra inti a vakmerőt; a mértékletesség lecsöndesíti a túlzottan sóvárgót; az érdeklődés felpezsdíti az érzéketlent; az adakozó példát mutat a fösvénynek, az előrelátó a tékozlónak.
Élj te is a lélek tudása – a szív bölcsessége szerint!
Álnokok, szemérmetlenek, irigyek, hitszegők, puhányok, felfuvalkodottak álmodnak nagy lélekről. S bár tudják, ostobaság olyan ösvényen haladni, amely sehová sem vezet, mégis csupán álmaikban térnek le róla.
De te tudd: a szeretet útja az egyetlen, amely egyesíti magában a bölcs célt, az okos belátást és a jó szívet.
Tiszta gondolkodás, őszinte, igazlelkü beszéd, tartozkodás és önuralom, kevés szó, szeretetteljes szív – nagy erények, melyek láttán földig hajolnak a fák és felragyognak a csillagok.
(Tatiosz)
Ezt nekem is írták, "Evezz, evezz..." változatban...
"Legyen erőd tovább evezni, s a boldogság szigetén kikötni."-- ezt is hozzátették még:-)
-
Na, most előkeresem a könyvespolc mélyéről...
Örülök, hogy kitaláltad ezt a topicot!!!!!!!!! :o)
Igyekszem majd én is valami széppel, kedvessel gazdagítani az emlékkönyved, bár Téged nem ismerlek...
"A földön sok gyermek él,
milliárd is megvan,
De az egész világon
Belőled csak egy van.
Szeress minket,
Mert mi nagyon szeretünk,
Hisz olyan jó elmondani,
Hogy Te vagy nekünk"
"Ne ess kétségbe, érjen bármi,
Csak egy törvény van, várni - várni.
Minden beérik révbe jut,
Győzött, ki élni és várni tud.
Kibírni mindent és menni tovább,
Még akkor is, ha már nem élnek
Benned remények és csodák."
Szedd a tavasz virágait
Egy csokorba össze,
Rózsát is tégy belé,
Egyet-egyet közbe.
Tekints néha rájuk,
Látni fogsz a multba,
Eszedbe fog jutni,
Ki e pár sort írta.
Nem szoktam nézegetni az emlékkönyveim... még fiatalok :) De nemrég elővettem őket és két bejegyzés folyton-folyton a fejemben jár, ezeket szeretettel írom Neked ide, EMLÉKÜL :)))
"Emlékezés nélkül mi volnál, te szív?
Beszédes húrjától megfosztott hárfa."
/Tompa Mihály/
A szálló évekkel sok minden múlik el,
de a szív koldus tovább énekel.
Nagyon vigyázz az emlékkönyved lakatjának kulcsára! Az enyém úgy húsz éve elveszett, és amikor néhány éve maga az emlékkönyv rajtaütésszerűen előkerült, bizony csípőfogóval kellett nekiesni.
Emma
Ui. Ha megengeded, azért megosztom veled, amit az anyukám írt az emlékkönyvembe (ő egy ilyen asszony, ráadásul magyartanár): Az én vezérem bensőmből vezérel.