nemcsak mentális, de vhol azért kicsit nagyon az: eldobtam magamtól, visszajött más okból, és olyan embertelen dolgokat produkál, hogy én szégyellem magam Őelőtte. de rettenetesen.
a fiam szépen énekel, de mostanság már titkolja csak suttyomban hallgathatom mikor azt hiszi senki nem hallja..
és kinyafogtam,(könyörögtem)hogy anyáknapjára szülinapra névnapomra és mindenre amikor csak lehet kivánnom, összegezve lepjen már meg egy énekléssel...
és
elutasitotta....
aztán egy nap délelött elém rakott egy lemezt,hogy hallgassam meg...addig matatott a gépen mig összehozta a saját kis eszközeivel és énekelt nekem a lmezen...
egy kis studiómunkát végzett abszolut kreativan házilagosan ..
mi a siker? sztem már az is, hogy elgondolkodtál rajta, hogy hogyanis kellene, és hogy jó-e az másnak, legfőképp magadnak (mert a másik öröme belőlünk is táplálkozik:)
és az ezotéria pár napja jutott eszembe már megint: vkivel álmodtam, régentalálkozottal, és 2 nap múlva felhívott....bíznom kell benne, hogy csak véletlen. fél évembe került, hogy kitakarítsam a fejemből
Nekem: ó a fenébe, egész nap bennem volt és elfelejtettem. Este 8 óra, megyek haza, kell találnom egy virágárust, kell, hát itt kell hogy legyen, mindig áll itt valaki...másik metrómegálló, üres...a rendőrök zavarták el őket, vagy mi a fene történt? De hiszen a csokinak jobban fog örülni! (én is :-) A virág a kukában végzi, a csoki a szennyvízelvezetőben; akármit tehetek. Elkezdek ideologizálni: a virágot levágták, pedig lelke van, élőlény, ennek csak nem örül egy másik lény? (és ezek az ezoterikus izék akkor kezdődtek, amikor 9 éve elkezdtem e helyütt válaszolgatni 4Hópihének és Jégkirálynőnek...ááá...hát nem fejlődtem semmit? Más két egyetemet elvégez ez idő alatt...) Szóval marad a csoki...és...tadam...örül neki, mert a virágot ő szereti kiválasztani (élőket, tele velük az erkény) szóval sikerült.
hol volt, hol nem volt, ám egyszercsak mondtam magamnak/magamban, hogy megyek rágyújtani az erkélyre ki...puhán lépdel a nyomomban, még nem tudja, hogy hová is indulok, csak követ.
érzem a lépteit mögöttem métereken át, magamban mormogom, hogy gyere, menjünk ki...megelőz a táv felénél...és megy az erkélyajtóhoz, hogy nyissam ki Neki
mostanában szines macskákkal álmodom
nem, nem tintákkal....a mai napra ébredően határozottan 4 macskám volt álmomban, a legkisebb volt a legkedvencebbem....fekete-fehér deg
meg gyerekkel is bactat az álommanó, kb fél éves mindíg, és álmomban is tudom, hogy az enyém, de nem hasonlít egyik meglévőmre sem
forróhomok ha kihül és száraz akkor könnyedén felveszi az elesettlegyengült test formáját és mint kényelmi ezsköz is egy zsákba dugva müködhetezáltal kiméli a testet és lassitja a felfekvések kialakulását.
a betegek gyógyulását segiti ha szeretettelgondolunk rájuk és fogjuk a kezüket a z egészség hiányos idökben.monitorokkal is mérhetöen müködik ilyenkor (is)
Ilyen időben csak a legelszántabbak és a kutyatulajdonosok dugják ki az orrukat... Persze azért valami mozgás kell, ezért összeraktuk a táncszőnyeget és a gyerkőcök önfeledten ugrándoznak.
(szakad, ömlik, jéglik picit itt épp, kocsival beálltam olyan helyre, ahova elméletileg nem lehetne, de úgy gondolom egy cca 10-20 ezres büntetés kevesebb, mint amibe kerülne egy kocsi tetejére ujjongott fadarab ktg-e)
hol van az a nyááááááááááárcímű történet, és latinovics...baccus mindenek felett:(
ja, és tegnapelőttelőtt épp egy múltnyári kijelentésére smseltem az unokatesóm felé...visszahívott, és a lényeg: hazahozzuk Anyát és Keresztanyámat
a nekem a rosehóesés egy végtelen barátosnét jelent, akivel tán öthavonta egyszer váltunk félperces verbálisat, miközben saját magára (és rám is) esik a saját havunk visszavonhatatlanul, életünk végéig...próbáljuk lesöpörni ám magunkról azt a nemlétező hópelyhet...affenébe...nemisbiztos, hogy le akarjuk söpörni?
az egy csodaszindarab volt, egy darab pár, akik évek után is, és minden évben.....ha jól emlékszem, akkor az alap a Sztankay-Shütz Ila párossal
nálunk is ment a városomban, akkor még 18 évesen öltöztettem a helyi szinházban(36-os szoknyámat be kellett vetetnem, ma már meg ahhhhhhhhh.....emlékszem még, hogy az akkori nemegyedülálló Kedvesem helyett mentem fel a hangositó fülkébe lehúzni a szinpadi hangot, amikor kellett
nálunk O. Szabo István és Csoma Judit voltak a szereplők..két jelenet között varrtam fel Judit gombját-igazi hisztis nő volt, nem szerettem...de lehet, hogy az egy más előadás volt..............ok, más volt, mostanra már eszembejutott
most fejeztem be egy beszélgetést egy számomra nagyonkedvessel, mint kiderült, sokszor egymáseszébe jutunk, és ott fejeztük be ma, hogy akkor most PONT, mert bőgés lesz a vége
körbeveszem magam néha velük, még akkoris, amikor nem tudom, hogy most igenis értem szól az a gyermeki szenvedélyük(akár a gyerekeimtől, akár a páromtól).. mert barátságtalannak és elfogadhatatlannak vélem a saját gyermekemtől is a hiteltelen szembevitát (nemrég volt iyen: szememrevetette azt, amit a szemére vetettem jogosan)
már elálltam(?) attól, hogy vitatkozzak, vagy épp dafkézzak Velük...nem attól fog felnőni, hogy keményen fogjuk (de azért a boldogságoslelkiölelés sokat jelent)...ezt az ember tudja, énis...pici odafigyeléseikből a szeretteteinktől, és viszont
játék az élet s benne minden résztvevö játszótárs.
shakespeare után szabadon.
körbeveszem magam a magam készitette hóemberekkel és ugy ragyognak,hogy én is ragyogok tölük... és örvendezem,hogy a kicsik játszanak velük ,mert játszani jóóóóó..
és hallgaotom a hattyuk tavát és eszembe jut valamikor mennyit balettoztunk erre...nekem mindig olyan könnyü volt a klasszikus baletthez feszülni kell azt meg tudok nagyon... felnött fejjel is elkezdtem járni ott jazztánccal volt összeköve, mindenki alig várta a z óra második részét,mert azt szerették, nekem arra az idöre maradt a küzdés, mert a tánchoz lazaság kellett. cserébe táncolunk itthon hol szem nem lát, felkapom a kicsiket és ugrabugrálok velük....
jajjdesokválaszolnivaló..akkor most először a csaliszóról: nem mind arany, ami fénylik, azaz a fahéjilllatúak átvágtak már párszor...próbáld ki a KUNDALINI illatot...pici fahéj, pici varázs, pici erotika, pici összetartozás...keresd, mert nagyon mélybemarkoló az illata
kicsipihe lecserélésről nem nyitok vitafórumot, s még arról sem, ha MÁS is....én az "egészségeseimet" is néha elküldeném dühből fejben (mint ma tettem volna, mindenem ezer felé szállt miattuk) a fenébe a lelkemből, de mindig "lealacsonyodok" a szülői szintre...és ezután nincs negativ szmájli....néha azon gondolkodom, hogy hogyanis tudom azt megkérdezni magamtól, hogy mi lenne, ha Ők nem lennének?
noés a szülői engedékenység: évekig nem hagytam Őket "betegnek lenni" iskolailag, a nagy kb kéthete tuképp elbatta a pici hasfájását egy hétre, mert anyja épp megijedt a tünetei láttán...megmondtam Neki, hogy a tanárok egy dekát nem fognak azzal törődni, hogy épp beteg volt (megjegyzem: a gyerek csak szarrá ette magát előző nap, de a tüneteitől berezeltem)
tegnap nem görényt, hanem macskát etettem...azt a macsot, aki világéletében fél az idegenektől, hatszáz kilométerre kerüli ki őket........én meg nem félek Tőle....láttam, hogy majd meg vesz a falatért, amit nyújtanék Neki, de azért se tettem le a földre: mondom a kezemből el lehet kérni, vagy ha nem:hát igymaradtál:)
költöi kérdést nekem is feltették a válaszra rövid idöm volt, de nemmel feleltem.ettöl függetlenül elkap olykor az a pillanatnyi vágy,hogy abban legyen hétköznapi részem amiben most nincs. és nemcsak személyesen érintve,mert nem cserélném le a pelyheimet garanciálisan egy zsenibb egészségesebb gyerek(ek)re, de az is biztos,hogy másképpen alakul az élet körülöttem ha eleve ugy kapom öket,ahogy mindenki szeretné a gyermekét...
cipö az éppen elkészült de nem tudom elhozni,mert még receptre is nem egy kinai árkalkulált értékkel van mérve.
és rózsaszinü a lelkem,telitve vagyok apró örömökkel.
és igy karácsony elött sorra mindenki benyalja a virust, rossz nézni ahogy kripliként fekszenek.. mindenkiben tudatosult,hogy igazából betegnek lenni nem jo,mégha logást is jelent a suliból.
és ma megharapott a görény,mert a párizsit kiette volna a kezemböl és az utolsó falatnál a mohosága félrevitte a fogsorát.. akkorát üvöltöttem,hogy megijedt, és szaladt volna a szájában az ujammal.. utoljára két éve jártam igy a görögdinnyével. a z is nagy kedvence.
miben merül ki ama áhitott jobbságnak a varázsa, és miből/mitől gondolod azt, hogy meg tudod határozni, hogy mi a legfontosabb az életedben, amikor a fontosságok általában egymás után állnak a sorban az életedben, és néha igenis szerepet cserélnek pillanatok töredéke alatt, azaz amit ma épp ebben a másodpercben nagyfontosnak gondolsz, az lehet, hogy hogy holnapután már csak bolhapiszka, vagy forditva...
mondjuk: épp ma ebben a percben vagy a legboldogabb, és nem is ismered fel aminutumban, majd csak évek múlva, hogy mit vétettél
még mindig nem szeretem a karácsonyt...mert sztem föld alá tettük sokansajátmagunk már egy jóideje ,(mármint szeretettelenséggé, azaz kinek mit vegyek, és az utolsó/végső napokban -mikor már ébredéstől esti elájulásig azon gondolkodunk, hogy mi lenne a legszebb meglepi a másoknak-már baromira nem érdekel bennünket, hogy mit veszünk meg, csak az, hogy vmit vennünk KELL...nagy össznépi kapkodás) amivé mi sem gondoltuk, vagy szerettük volna, hogy ide fajuljon a dolog...
miért függ össze a Karácsony az ajándékozással???? ezen már régen túljutottunk, a szeretteinknek AKKOR vesszük meg, amit szeretnének, amikor LEHETŐSÉGÜNK és KÉSZTETÉSÜNK van rá.......én sosem birtam kibirni "a nagy ünnep"-et
miért nem lehet csak úgy leülni egymás mellé AZON A NAPON, szarni a világra, és azt kapni a másikszerettettől, hogy ez AZ A Karácsony, amit belül szeretnénk (a fiam már érzi)
az idén ujra töves fenyőt veszek, a legelső megmaradt (volt)anyósom kertjében...az a fiué volt...a lányomé vhogy nem tud megfoganni azon a helyen
mesét hivott elö belölem a csalogató., mely szerint a fiatal kis fenyőfa nagyon várta,hogy kivágják és karácsonyfa lehessen.hiába is beszéltek neki a bölcsek.nem hitt a fülének.
aztán milyen csalodott lett,mikor megtudta,igaz volt a bölcsek szava..
cipösdoboz akcióba résztveszünk, nekem jól esik. olyan meglepi csomagot késziteni, ,hogy nem tudom kié lesz.
tavaly volt elöször vágott fenyünk hosszu évek után. A pindur helyzet változtatásaira való tekintettel müfánk volt jó ideig..
pihenagy azt mondta ha lenne kertje abban egy olyan hatalmas fenyő aminek alsó ágaitól megszbaditva a fát a házikója tünne ajándéknak a távoli szemlélö számára..
ahol terintene rákot 6fö részére a párnázott székek mögött hat ajtó kis szobákkal, ahol mi bujnánk el.
épp nézem a közszolgálati egyen a nagypénzkiosztó gálát: prima primissima........
("vanpénzemésadakozokcsakhogymindenkilássamilyennagyembervagyokprojekt")...nincs is azzal baj, hogy akik TETTEK vmit hazánk előbbrevitelében (művészek, sportolók, építészek, stb), azok jutalomban részesülhessenek, és igenis NAGYONnem kevésben...
ezek az emberek a saját tehetségüknél és kitartásuknál fogva már megkapták a szalvétájuk mellé a kalácsra-, a vajra-, a tejrevalókat hálistennek, és nem sajnálom Tőlük, mert néha vértizzadásosra sikerülhetett a végeredmény (melyikőnk élete nem vérizzadásos reggel hattól este éjfélig?)...és én is úgy érzem, hogy megérdemelték....de nem szeretnék csalódni Bennük amiatt, hogy ezeket az összegeket nem jóhelyre teszik majd:((((
pl helyi ujságot olvastam ma épp, a máshonnan is értesült "cipősdoboz" akcióról...helyi ujság képeket csatolt arról, hogy nem férnek el már lassan (hálistennek) a beérkezett adományoktól
EZT szeretem az előbbrevivő emberekben: neki sincs sok, sőőőőőőőőőt......de nagyon jól tudják, hogy másoknak még csak a gondolata sincs meg a "van"-nak...létüres térben élnek, mégcsak kivánságlistájuk sincs, mert nincs mivel leirniuk