Kedves la Vendetta, írod:
1. "Több jut... Vagy legalábbis úgy érzi."
Lehetséges, de nekem ez az érzés fontos.
2. "Ja meg a szomszédainak is több jut. Valami egészen másból. Amit esetleg nem kívánnak"
Nem fogod elhinni! Az én kutyámat a szomszédok is szeretik!
3. "Csakhát a kutyának ugye két vége van, az üzemállapotai pedig eléggé sokfélék"
Ez így van. Azt a "sokfélét" meg a gazdi felsepri egy kis lapátra és bedobja az első csatornanyílásba. Ennyi.
Akinek nincs kutyája, az nem érti a "kutyások" lelkét /a kutyáéról nem is beszélve :)/. Rengeteg szeretetet, figyelmet, ragaszkodást tudnak adni, sőt még egészségmegőrző hatásuk is van. /A súrlódásokat - pl. kaki - a gazdik, és oda nem figyelésük gerjeszti, nem az állatok./
Lorenz mondásáról minden kutyás tudja, hogy igaz: "Lehet kutya nélkül élni. Csak nem érdemes."
Ja meg a szomszédainak is több jut. Valami egészen másból. Amit esetleg nem kívánnak. (udvariasan fogalmzatam, mert Te is igyekszel az lenni)
Érdekes kérdés, és valamennyire kapcsolódik ide: hogy mi az ami boldogítja az embert (ahány ember annyiféle boldogítás vagy ellenkezöje), és mitöl boldog egy ember? Attól hogy boldognak érzi magát?
Érdekes az is, ezeken a fényképeken mindig csak a kuyta egyik végét lehet látni, azt is a nyugodt üzemállapotban. Csakhát a kutyának ugye két vége van, az üzemállapotai pedig eléggé sokfélék:-)))
"Ezért van asztán, hogy lélekszakadva rohanok haza, hogy le ne késsem a vacsora idöt, természetesen nem az enyémet, nem a családét, hanem az övét."
A családi vacsi le van sz@rva, az nem fontos, ohgy az ember a családjával vacsizzon, de a kutya vacsija, a vele való együttlét igen. A család az nem. Ez nem többletszeretet, ez szerertetpótló.
"Elöbb vágom a körmét mint a sajátomat,"
A kutya szolgája. De be is vallja:
"Ha oda ül az ajtóhoz, ugrom, hogy kiengedjem mint egy fizetett lakáj, nem érdekel, hogy mi van a TV-ben, vagy vendégek vannak, vagy ordít az unokám."
Sőt, a kutyája fontosabb, mint a TV (jó, ez a mai felhozalat tekintve normális) :-) azonban nem érdekli, hogy vendégek vannak (emberek!! -bár ez lehet személyfüggő, de akkor meg miért nem zavarja el??), és ami a legeslegrosszabb számomra: "vagy ordít az unokám"!!!!!!!!!!! Az unoka is le van sz@rava!! Hát ember az ilyen?? Egészséges???? Szerinted tényleg TÖBBLET szeretete nyújt a kutya, vagy pótolja az emberi kapcsolatok hiányát??!? Milyen ember az olyan, aki a kutyájának ugrik egyból, de az unokájára magasról szarik??!?!?!?
Ez jó régi téma már itt az indexen.
A kutyát nem emberi kapcsolatok helyett, hanem azok mellett tartja az ember. Ennyivel több az ami jut egy kutyásnak szeretetből, hűségből, játékból, a világ megértéséből...
Úgy látom kedves Ropotop, hogy neked a kutyád a legjobb dolog az életedben. Ezért sajnállak, és őszintén kívánok neked mielőbbi tartalmas emberi kapcsolatot.
...és megszakad a szivem, mikor reggel el kell menni dolgozni, hogy nem vihetem...és látom, hogy mikor éjjel 3-kor hazajövök egy buliból, örül, hogy még lemegyek vele, mert nincs szivem reggel fél 6-ig szorongatni hagyni...
Jó, hogy van :)
"le kell menni kutyába, légy a kutyák királya!" :)
polgártárs, áttérhetnél a nálunk használt mérték1ségekre, úgy 1xűbb :)
nincs sírás, itt a nullád : 0
Nem hinném, hogy van még egy állat amelyik annyira függövé tenné magát az embertöl mint a kutya.
S teszi mindezt annyi odaadással, naivitással, jókedvvel, tisztelettel, örömmel, szerénységgel, megalázkodással és türelemmel, hogy az embernek nincs szive ezzel visszaélni. Ezért van asztán, hogy lélekszakadva rohanok haza, hogy le ne késsem a vacsora idöt, természetesen nem az enyémet, nem a családét, hanem az övét. Elöbb vágom a körmét mint a sajátomat, s ha nem esik kézre a buksija a simogatáshoz akkor igazítok rajta egyet. Ha esik, ha fúj, ha hideg van nem megyek sétálni, mert öt sajnálnám kivinni, egyedül meg nem megyek mert rossz nézni a szemrehányó tekintetét. Ha oda ül az ajtóhoz, ugrom, hogy kiengedjem mint egy fizetett lakáj, nem érdekel, hogy mi van a TV-ben, vagy vendégek vannak, vagy ordít az unokám. Rohanok mert neki pisilni kell. Eseteleg. De lehet, hogy a szomszéd szukája dörgöli a farát a kerítés másik oldalához. Vissza felé ugyan az a helyzet, csak egyet vakkant - ez a csöngöje - már ugrom is. Ha nem megyek azonnal a második vakkantásban, már türelmetlenség és szemrehányás van. "Itt hagysz engem kinnt egyedül a zord idóben? Ember vagy te?" S a höméröre nézve látom, hogy 75 F van és gyönyörü napos idö. De ö nem akar egyedül lenni. Unatkozik? Vagy valóban szeret? Tud szeretni, vagy csak önzö mint egy kutya?
Most itt ül mellettem p percel a rendes vacsora idó elött. Mozdulatlan mint egy szobor. Ha leteszem a szmüvegem a farka végét csóválja, az utolsó 10 centit, s ha felállok olyan bodogsággal hozza az edényét, hogy könnybe lábad a szemem.
