Ez alapján a bejegyzés alapján semmi, de semmi nem tetszett neked a Brandon Sanderson által írt három könyvben. Én EKKORA minőségbeli szakadékot nem érzek, persze nem lepnek meg az eltérő vélemények, vagyunk épp elegen, számítottam is rá. Az f) ponttal, miszerint bele sem kellett volna vágni a befejezés-projektbe, viszont nagyon nem értek egyet, több okból is. A végjátékról meg majd a maga idejében.
Ez a saját maga se olvasta a jegyzeteket dolog hogyan volt? Hol olvastad?:) Én még ott tartok, hogy az egész Team Jordan folyamatosan egyeztette a jegyzetekkel a szöveget.
Sziasztok! a külföldi fórumozókhoz hasonlóan én is csak azért regisztráltam, hogy leírhassam véleményemet az utolsó könyvről. Írtam egy hosszút, de a fórum elnyelte, ezért most rövid leszek. Bátyám ismertetett meg a sorozattal, s sokakhoz hasonlóan én is azt vallom, hogy bár a várakozásaim nagyon alacsonyak voltak - köszönhetően a pótírónak -, de még ezt is sikerült alulmúlni. A vérprofik így elemezték ki: http://www.readandfindout.com/wheeloftime/messageboard/271611/
érdemes elolvasni, minimális spoiler - talán még idetartozik, hogy a legújabb rangsorolások sanderson könyveit az utolsó harmadba teszik, mivel az újraolvasásuk messze nem okoz annyi örömet, mint a jordan-könyvek. mondjuk jordantől is csak az első hatot szereti a többség. Véleményem: a, szerintem nem volt szükség 3 könyvre, vagy ahogy az egyik blogger fogalmazott: ALL FILLER, NO KILLER részek véges-végig - s tényleg, a "csatapornó" túl sok lett, a szereplők közötti kapcsolatok elsikkadtak b, az utolsó 3 könyv történéseinek több mint felét Sanderson saját kútfőből vette, sőt még az epilógusba is belepiszkált, sajnos ez nagyon meglátszik a sztorin: oda nem illő cselekmények, egymásnak ellentmondó történések, az eddig meglévő szabályok totális felrúgása c, Sanderson célközönsége tényleg a YA, a 13-15 évesek örülnek is ennek (bonyolultság, összetettség kilőve), de az idősebbeknek már nagy nehézséget okoz az eddigi felnőtt szereplők helyett gyerekekről olvasni, arról már nem is beszélni, hogy a karakterek nem is emlékeztetnek önmagukra, persze azoknak, akik csak egyszer olvassák el ez is megteszi d, amikor a pótíró saját bevallása szerint 1. el sem olvasta a feljegyzéseket, háttéranyagokat , 2. amikor szimplán kifelejt (!) bizonyos karaktereket, 3. nem is érti a cselekményt ott nagy a baj, nagyon nagy. e, tényleg egy szappanopera lett a végére, de szerencsére mindenki addig olvassa az idő kerekét, amíg neki tetszik, azokat a részeket ugorja át ami neki nem tetszik, 12000 oldalból pedig bőven lehet válogatni. f, Jordan valószínűleg szintén csalódást okozott volna, de ezt már sosem tudjuk meg (érdekes, hogy egyre többen írják, hogy talán mégis elég lett volna kiadni az általa írt, lediktált anyagot - korábban ezt csak egy-két ember mondta )
Valaki itt azt írta, hogy sok hozzászólást töröltek, ez csak régebben volt igaz, ma már a fő fórumon is nyugodtan lehet kritizálni a pótírót, nem törlik a bejegyzést (a modok közül többen is csalódtak, így engedékenyebbek)
Tudom, hogy van, aki már a történet végére jutott, és évekkel ezelőtt tartott ugyanott, ahol én, aki végül csak megvártam a magyar megjelenéseket, ill. csak részben olvastam el angolul a Brandon Sanderson által írt befejező könyv kétharmadát. Ma fejeztem be (először) az Éjfél Tornyait, közvetlenül előtte pedig a Gyülekező Fellegeket. A TGS-t pár hét alatt, a TOM-et pedig úgy másfél hét alatt sikerült, ami nálam rekord. Egyrészt hajtottam magam rendesen, mert már van legutolsó kötetem is, másrészt meg rendesen olvastatta magát. Mivel csak a jó ég tudja, hogy fogok haladni az angol szöveggel, inkább benéztem most ide, hogy némi benyomást írjak.
Mondhat bárki bármit Brandon Sandersonról, én elégedett vagyok vele. Lehetne elemezgetni, mely témákhoz, karakterekhez van jobban érzéke, melyikhez kevésbé, kik lettek halványabbak, kik erősebbek, kik furcsák, ezt mindenki kivesézheti magának, akár össze is lehet verekedni rajta. A lényeg, hogy óriási és becses ajándékot adott nekünk és én nagy élvezettel olvastam. Ügyes volt, és jobb, mint amilyet vártam, mind hangulatban, mind színvonalban.
A történetet illetően így elsőre jó nagy káosz van a fejemben, de ez korábban is így volt, ülepednie kell még, no. Igyekszem tartani a spoilercsendet, bár már lassan legalább a magyar megjelenésekig ki lehetne terjeszteni :)
Részemről pár benyomás, ahogy jön, az első 2/3-ról, azaz a legutóbbi magyarul kiadottakról:
- A könyvek tempója kétszerese, ha nem háromszorosa a korábban megszokottaknak, de ha belejön az ember, akkor már nem is bánja annyira. Viszont kapaszkodni kell rendesen. Pont emiatt tűnik sokszor rohanósnak, nem kellően kidolgozottnak egy-két dolog, pedig nem feltétlenül azok. Ennyi gyülekezést, találkozást, szálelvarrást, fináléhoz előkészítést én még nem pipáltam. Nem vagyok én hozzászokva ehhez a rohanós tempóhoz! Szerintem nem lehetett volna ennél rövidebben megvalósítani, sőt.
- Sok korábbi történés idővonala meghökkentően rövid. BS sokszor konkrétan leírja valamiről, hogy hány éve, hónapja történt, az ember meg néz, hogy csak ennyi idő telt volna el? Pár dolognak utána kéne nézni. Kattogott a fejem rendesen, amikor meghallottam egy-egy ilyet, és eltökélt szándékom, hogy pl. Melaine és Min első találkozását visszakeresem, hogy az egyik idővonalat belőjem. (ez egyéni szoc.probléma, nem spoiler)
- Jót mosolyogtam a szerkesztésen egyetlen ponton, mert bár bizonyára alaposan összekevergették a kirakós-darabokat, vicces volt, hogy az egyik szereplőnk előbb megérkezett valahová, mint hogy elindult volna, mert előbb annak a taverennek a történetét olvashattuk, amelyiknek.
- Sanderson szereti az aprócska, csak néhány (néha csak egy) oldalas blokkokat váltogatni. Nekem bejött.
- Pár történés az én ízlésemnek rövid. Pl. amikor a tudjukkik végre elmennek a tudjukkiért. Közben meg tudom, hogy amikor korábban eljuthattunk oda más szereplőkkel, akkor sem volt sokkal hosszabb, de mégis, olyan rövid, nem?
- Néhány dolog olyannyira zavaros, hogy újra kéne olvasni, más történéseket pedig visszakeresni.
- Azt hiszem, a két könyv közül toronymagasan a TOM tetszett jobban, annak is a második felét emelném ki.
- Én is megjegyzem, hogy az Éjfél Tornyai címet nem értem. Marha jól hangzik, de vagy nem tudok valamit, vagy mellényúltak vele.
- Gratula Mathez. Sanderson érezhetően egyenesen lubickolt az írásakor, és néhány új ötletet is bedobott, ami nagyon bejött (pl. levelek és egyéb irományok, filozófiák stb.) Volt, hogy leestem a székről a röhögéstől. Itt nagyon éreztem, hogy az író elemében volt és jól is ment neki, gyanítom, hogy sokat is rögtönzött.
- Gratula Perrinhez. Én mindig bírtam a srácot, Faile előtt és után is, de hát tudjuk, milyen volt, amikor beragadt egy helyzetbe x köteten keresztül. Amilyen lassan ment az a szál, most letehetetlen volt számomra. Nemcsak azért, mert mozgalmas volt, de voltak új, váratlan elemek is. Nagyon élvezetesek voltak a farkasálmos részek is.
- Ellenpélda: Lannel nem lehetett dicsekedni.
- Pár karakternek egyenesen jót tett Sanderson tolla. pl. Gawynt egyenesen leporolta és merte használni is. Nála mindig úgy éreztem, hogy Jordan bácsi hanyagolja. Most nem a lány beszél belőlem, meg hogy telenovellát akarok, ne értsetek félre, elég megnézni, milyen remek, de rövidke szerelmi szálat írt pl. a mellékszereplő Morgase-nek, de az milyen jól volt felépítve és arányosan elszórva, remekül beépítve, egyebek. Sosem tudtam napirendre térni afelett, hogy annyira kurtán-furcsán volt megoldva, hogy x kötettel ezelőtt az egyik fő-fő-főszereplőnk, Egwene miért és hogyan választja éppen az alig felskiccelt szereplő Gawynt, közben meg egyetlen szerencsétlen közös jelenetet nem kaptak a nagy találkozásuk előtt, semmi alapozás. Itt meg élőbbnek lehetett érezni a karaktert, meg lehet számolni, hány különböző karakterrel volt interakciója, a legjobban sikerültek ezek közül G. Bryne és Elayne, tehát az otthoniak.
- Ha már témánál vagyunk: nem hittem volna, de bejött a Faile-Berelain szál, és szépen visszakanyarodtunk ahhoz a bizonyos két madárhoz is. Berelain saját szála meg kicsit nagyon szirupos volt, de kellőképpen aranyos és rövid ahhoz, hogy szemet hunyjak bizonyos megoldások felett, és a nézőpontváltások is sokat dobtak rajta. Aki meg meglepődött, az asszem nem olvasott figyelmesen, mert ez az teljesen egyértelmű utalások egyike :)
- Randdel még barátkozom, de nem könnyű. Nagyon tetszett a problémája feloldása, a változás leírása, remekül sikerült rész, mégis, valahogy elidegenedik tőle az ember (ez még jóval korábban kezdődött ugye). Sokak szerint épp ez az egyik legfontosabb kérdése a történetnek, a változás, amin Rand átmegy, és felvetődik ezernyi kérdés, vallástól kezdve a mitológiáig. Ezekben a könyvekben ez sokkal erőteljesebb, a szintlépés miatt. Közben az eszünkkel meg tudjuk, hogy ezen a szinten is kell lennie. Ami miatt fájdalmas, hogy kötődünk a birkapásztor karakteréhez, akivel elindultunk, de ő már régóta nincs velünk.
- Lányok: Aviendha végre többet szerepelt, számomra őt is eltalálta az író. Egwene tetszett. Elayne szála néhány kivétellel roppantul untatott. Bocsesz. Mondjuk a politikai téma nem túl hálás. Nynaeve-el elégedett vagyok, ő nem feltétlenül azért higgadtabb, mert rosszul van megírva, nekem beleillik az utóbbi kötetek folyamatába. Cadsuane-t erősebbnek vártam.
- Jónéhány jelenet álmatlanságot, körömlerágást, szívszélhűdést okozott nálam. Hadd ne soroljam, de legnagyobb százalékban a TOM végén, legvégén, legeslegvégén találhatóak. Plusz az egyik nagy találkozás korábbról.
- Volt néhány WTF pillanat, ért pár meglepetés.
- Voltak egyenesen csodaszép jelenetek is. Gawyn a szobában, majd Egwene ébredése, Rand-Semirhage-Min, némelyik reunite, Nynaeve próbája utáni jelenetek, egyebek
- Negatívum volt néhány számomra- a kelleténél súlytalanabbra sikerült, régóta várt - vagy nem várt- esemény meg néhány fejvakarást okozó párbeszéd, fordulat vagy karakter. A TOM utolsó fejezetében pl. kb. ugyanúgy éreztem magam, mint Mat.
- Mattől eltekintve keveselltem a beleszőtt humort. Volt néhány helyen, de nekem kevés volt. Hiányzott, mint az a bizonyos só a levesből. Tudom, hogy nem olyan idők járnak, de akkor is.
- A magyar fordítás nagyon-nagyon tetszett, le a kalappal előtte! Gyönyörű nyelvezet, gördülékeny stílus, a humor zseniális átültetése, ahol kellett. Egyedül 3 apróságba tudnék belekötni, amit kiszúrtam. Másként fordít két nevet, egyszer meg Galadot véletlenül le-szőke-fiatalemberezi :)
A zárókötet megkezdése előtt állva kijelenthetem, hogy rengeteg mindenről hála az égnek el sem tudom képzelni, hogyan is fog alakulni, más dolgokról meg van pár tippem. Hozzáteszem, még mindig nem olvastam el egyik fülszöveget sem, és értelemszerűen az utsó előszót sem.
Hát elolvastam. Most csalódott vagyok. Jó befejezés, remek megoldások, nagyon rosszul megírva. Vajon azért, mert kevés volt a jegyzet, de mégiscsak mindent le kellett zárni, vagy szándékosan így volt? Mindenesetre az utolsó 100 oldalt többször is megkönnyeztem.
Épp a térkapukon (gateways) gondolkodom. Többen írják Dragonmounton, hogy miért nem használják aktívabban őket, harcászati célokra (feltételezem az Utolsó csatáig erre rájönnek). Az a gyanúm, hogy azért, amiért pl. kézmozdulatok is kellenek az Aes Sedaioknak a varázsláshoz: egyszerűen így tanulták meg, ez a beidegződés. Megtanulják a szövetet, abból meg nem igazán tudnak kitörni. Ez olyasmi, mint a begyakorolt cselekvések, reakciók. Ezzel szemben a vadak / a Kin tagjai sokkal nyitottabbak az új dologra, mert ők nem tanulták be a formulákat.
Ehhez mit szólsz?:)
BTW 400 oldal után volt már két álleesős fordulat, egy karakter meg akkora überbrutál állat lett, hogy öröm olvasni, ami nagy változás ahhoz képest, hogy a fejezeteit az újraolvasásnál 2-3 könyvön keresztül átlapoztam, mert nem érdekeltek.
Amit viszont észrevettem, meg a fórumok alapján más is:
Van egy jelenet (A fekete toronnyal kapcsolatban), amikor elég kurta-furcsa a szál lezárása... talán összesen 2x2 oldal... Ezután két főbb szereplő a világ másik végén beszélgetnek róla, s az egyik mondja a másiknak, hogy miért nem avatta be a terveibe, de teljesen szemrehányóan, meg nem odaillően. Sokan gondolják azt, hogy BS így akarta jelezni, hogy RJ ezzel a szállal kapcsolatban semmi feljegyzést nem hagyott hátra, amit el tudok képzelni...
Brandon amúgy a napokban pontot tett az Idő Kereke végére: Egy bővített Enciklopédia várható, de a Mat/Tuon kalandjait feldolgozó folytatás nem, mert összesen 1-2 bekezdésnyi utalás van rá a jegyzetekben, meg az özvegy se szeretné, ha lenne.
Kár, mert úgy érzem, Brandon végül belejött Mat megírásába, s vele még akár további 13-14 könyvet is örömmel elolvasnék :)
250 oldal elolvasása után engem meggyőzött. Nincsenek nagy leírások, cserében pörgős, rengeteg az akció, kevés a hely másnak.
És ugye félúton vagyok a 190 oldalas csataleíráshoz, amit már nagyon várok. Nem tudom, a maradék 700 oldalon hogyan fog ennyi mindent lezárni, de eddig úgy tűnik, megoldható.
ToM-ban Loialék hivatkoznak valami módszerre, hogy az Ogierek itthagyják a világot. Erről nincs valami anyagotok? Mert semmit nem találtam ezzel kapcsolatban.
Egyébként meg nyilván aki csalódottnak érzi magát, nagyobb eséllyel ír kritikát, mint az, akinek tetszett. A megjelenés utáni 1-2 napban a kritikák meg amúgy is elég furák, mert azért elég kevesen olvassák el ennyi idő alatt normálisan. Mármint nyilván pár óra alatt el lehet olvasni egy ilyen hosszú könyvet, ha a fejezetek felét átolvasod, de a Wheel of Time esetében pont a lényegéről maradsz le...
Tudok egy megoldást: ne olvasd el, ha már látatlanban is ennyire gyenge.
Pont most értem a ToM végére, szerintem abszolút semmi baj nincs vele, sőt, a KoD-től kezdve egyre jobbak a könyvek. De gondolom, ízlések és pofonok. Sanderson pedig nem rossz író.
Érdekes, hogy miközben egyre többen ébrednek fel a marketingesek mesterségesen gerjesztett "hájpjából", a legutolsó két könyv nem nagyon bírt negatív kritikákkal az első napokban (kíméletlenül irtották a nagyobb fórumokról, amazonról, goodreads-ről stb.) - ugye a nagy pofonok Sandersont főleg ebben az évben érték az olvasók részéről, az újraolvasásnál bizony egyből lelepleződik az írni nem tudása - a legutolsó könyvnél már most többségben vannak a fanyalgók. Mi lesz itt később, ha már tömegesen fogják szétcincálni a saga végét?
Azzal már mindenki "megbarátkozott", hogy egy kifejezetten gyenge képességű írót választottak a befejezéshez, de a Jordan által írt befejező oldalak (+ a cselekmény) is egyre inkább rosszallást váltanak ki.
Intenzív csetelésben álltam a mai napon több emberrel (akik már olvasták a könyvet), a végeredmény eddig elég lesújtó:
"ezért olvastam el 14 könyvet?"
"ezért spekuláltunk az elmúlt 2 évtizedben?"
"teljesen felesleges volt, még jó, hogy Martin esetében már kiszálltam."
Ha ez tényleg így van - ami egyénfüggő is, lásd a borzalmas Hobbitot, amelyik a pénzt azért termeli -, akkor ti mit csináltok?
1. Csak az első könyveket fogom újraolvasni (és valahol elvágom a sztorit)
2. Keresek egy fanfiction-t, ami kielégít
3. Ez a hivatalos befejezés, megpróbálom megszeretni :)
Elvileg Robert Jordan végrendeletében benne van, hogy a köyveket be lehet fejezni, de a 3 standalone regényt (amiből elvileg 2 előzmény, gondolom az egyik Trallok háborúk a másik Arthur Hawkwinges), a másik meg későbbi...
Mindenesetre az 50.000 szavas fejezetre nagyon kiváncsi vagyok, s bízom abban is, hogy 100-150 oldal már TG után játszódik...
