Rust kollégát végig követte egy Mi-24 géppár, csak nem tudták eldönteni, hogy mit csináljanak. Egy esetleges adminisztratív probléma miatt fényes nappal mégsem akarták lelőni a KAL-007 incidens fényében.
Akkora pofátlanságot meg, amit végül elkövetett, nem tételeztek fel, az csak akkor derült ki, amikor már nem szállt le valamelyik városszéli reptéren, de még akkor is arra gondolhatnak, hogy sétarepül egyet a Kreml felett. Megszökni meg úgysem tud.
Csak Gorbi szerint a jóhiszeműségnek is van határa, ezért rúgtak ki egy csomó főkatonát. Végülis nem kellett volna lelőni, mindjárt leszállt volna, ha azy egyik Mi-24 fölé repül, a másik meg elé :-)
SZIASZTOK RADAROSOk! Én is véletlenül csöppentem erre az oldalra, -de ha már itt vagyok, -hát nekem is lenne mondanivalőm, --annál is inkáébb mivel régebben --a seregben-- radarok üzemeltetésével foglalkoztam. A 80-s évekelején kezdtem egy vigéki radarszázadnál. (A pontos helyszín most nem lényeges.) Hát mit mondjak, -eléggé nehéz volt. Érzékeltetésképpen: A századparancsnokunk egy olyan százados (később őrnagy) volt akinek a ragadványneve: "TUSI" volt. (A tuskó becézve.) A technikai dolgokhoz annyit értett, -mint majom a drámaíráshoz.) Érzékeltetésképpen: Abban az időben járt --a századparancsnokunk-- levelezőn a katonai akadémiára. Mint minden felsőfokú tanintézményben --így a HUMBOLD EGYETEMEN is --(akkoriban közszájon csak így hívtuk a katonai akadémiát) --a tanulmányok végéhez közeledve a résztvevőnek-- szakdolgozatot kellett írnia. Na most ugye belát-- ható, -hogy a "TUSI" erre képtelen lett volna. Ezért engem bízott meg --egy fedőszöveggel--, hogy írjam meg a feladatát helyette, --aminek a témája: Méteres hullámtartományú rádiólokátorok (VHF sávú) fedezőszögeinek a felmérése, -és azok hatása a felderítési diagramra az adott századnál. A feladat elvégzése eléggé időigényes lett volna, --ezért a következőt csináltam: Kimentem az egyik inkriminált rádiolokátor telepítési helyére, --és onnan körbenézve --hozzávetőlegesen-- milliméter papírra-- felvettem ~12--16 db terepmetszetet. Innentől kezdve a végeredmények dőntő része megvolt, -a számításokat --inverz módon-- csa visszafelé hozzá kellett igezítani a felvett végeredményekhez. Mindez megvolt ~ 1 du.-n, és 2--3 este. Mondanom sem kell, -hogy a "TUSI" megkapta a diplomáját, --a "HUMBOLD EGYETEM" pedig elfogadta azt. Mondanom sem kell, -hogy még számtalan módon bizonyította a "TUSI" az értelmi képességeit. PL.: A frekvencia fogalmán ö csak a rádiólokátor üzemi frekvenciáját ismerte. Egy szép napon, --amikor ügyeletes pk. volt, az egyik rádiólokátor főkezelője jelenti neki: Az eredménes munka érdekében grafikon alatt-- többször --a kezelőnek-- frekvenciát ( szinkron,--"indítási") kellett váltania. A "TUSI" ki volt akadva mint a vekkeróra, --elkezdett bömbölni mint egy vaddisznó(a katonával--telefonon),--mit csinált MAGA?? Mivel fültanúja voltam a "beszélgetésnek" gyorsan közbeléptem és elmondtam --két mondatban--, hogy nem arról van szó amire ő gondol. (Magyarul nem szükséges az ENSZ BT rendkívüli ülését összehívatnia a "válsághelyzet megoldása érdekében".) A mai napig sem vagyok biztos benne, hogy valamit is egyáltalán megértett az egészből. Na ilyen vezető be- osztású "észlényekkel" voltunk abban az időben megáldva a vidéki radar századoknál. Ahogy átfutottam ezt a fórumot, láttam, -hogy valaki kérdezi, -hogy a P--15 újabb változata a KASZTA?? Válaszom: igen. 1988-ban szállt le egy kis géppel (repülö) MATHIAS RUSST a VÖRÖS TÉREN. Az egészből a nagy VÖRÖS HADSERSG légvédelme semmit sem érzékelt. Akkor már volt SZT--68U kismagasságra tervezett 3 dimenziós lokátoruk az oroszoknak,(1973-s tervezésű) --de azok sem láttak az egészből semmit. Akkor adta ki az orosz felső vezetés, -hogy ~8 hónap alatt tervezzenek egy használható --egyszerű-- rádiólokátort, és így jött létre a P--15--P--19--KASZTA sajátos evolúciós folyamat eredményeképpen a KASZTA. Még sok érdekes elbeszélnivalóm lenne, -ill. lesz, -de úgy hiszem, -hogy kezdetnek ez is elég. Mindenkit üdvözöl: STABILITRON.
Stagger: a "kérdő" impulzusok nem azonos időben követik egymást, hanem egy szekvenciával "megcsúsztatva"! A "kérdő" lokátor számára a kérdésre adott válaszok egy fordulat alatt azonos távolságból érkeznek, tehát "koreláltak", azonban egy másik lokátor számára távolságban szóródnak, korelálatlanok lesznek.
Nem tudja! Legalább is a hagyományos szekundernél! A MOD-S nél már "címezve" van a kérdés és a válasz. A hagyományos szekundernél csak a válaszok beérkezési időeltérésből (koreláltatás), a kérdés inditás "csúsztatásával" (staggerezés) lehet csökkenteni a jelenség bekövetkezését, de ennek ellenére előfordulhar, főleg több radar esetén. Igaz, nagy fokú egybeesés szükséges ami csak rövid ideig áll fenn.
Biztos hülye kérdés, de egy szekunder radar honnan tudja, hogy a gép transzpondere épp neki válaszol és nem egy másik radarnak? (Merthogy nyilván egyszerre több radar lát egy gépet)
A Dzsigitet 20 perc alatt kellett lebontani, összecsomagolni, leponyvázni, és 30 perc alatt telepíteni, beindítani. Ilyenkor volt egy un. gyorsított indítás, ez mindössze 5 percig tartott, míg normál esetben kb. 20 percig. Kitelepüléskor egy PRV-16-tal volt párban, plusz még az egyéb cuccosok (híradó, hadtáp stb). Ezt a mókát sokszor eljátszatták velünk, de mindig csak addig jutottunk, hogy felállt a menetoszlop.
A másik települő radar a P-18-as volt, szintén a kis PRV-vel, azt már gázosabb volt lebonatani a sok Yagi sugárzó miatt, az ő normájuk több óra volt, nagyon irigyek voltak HKSZ-kor ránk.
Elvileg kitelepülő radar lett volna még a Kaszta is, de azzal senki sem foglalkozott, nem értettek hozzá, rendes garfikonra talán sosem használták.
A dzsigit a P-15.Olyan is volt, az volt a települő lokátor.Szegények ha gyakorlat volt, szépen összepakolták és irány horány.Igaz nem volt túl bonyolult,mert azt hiszem egy Krazon volt.
A P-14 -esnek volt a nagy antennája, deciméteres volt, jó nagy céljeleket adott, szerettük, mert még a szél sem bírt el vele.
A PRV-11-13 400 km-ig derített megfelelő időjáráskor.Ez azt jelenti,ha párásabb volt.20km magasan repülő tárgyat simán hozott.
Még a madarakat is befogtuk,igaz nehéz volt, megkülönböztetni a háttértől, de az oszciloszkóp segített.Géppárnál is azt néztük, ha nem tudtunk belátni közéjük. Végső esetben pedig megkérdeztük a vadászirányítót...
Akkoriban nagyon sok repülés volt, katonai.Most viszont polgári van sok.
Azért örülök,hogy ott voltam, mert azöta vagyok repülés bolondja.(Top Gun,Aranysas minden száma).Ott tanultam Az SR-71-ről, na azt jó lenne élőben.Ha egyszer kijutok amcsiba,biztosan megnézem.
Még azon is gondolkoztam,hogy bennt maradok, de a katona élet nem nekem való,főleg a sok hülye primitiv tiszt.A pilóták persze mások voltak!!!
Egyszer volt egy repülés.Cél 1500m, elfogót kérdezik magassága ?
Mondja a pilótának.Pilóta visszaszól mérése pontos!
Na le is esett a székről az irányitó.
Utána nagyon jó haverok lettünk.Asztrahányban aztán a pilótának is elmeséltem a történetet, majdnem bepisilt.Igaz meg is ittunk egypár üveg vörösbort, mert,hogy azt kaptak minden este.
Na mára ennyi, ha valaki Városföldön volt szóljon!
1982 májusában vonultam be a Kecskemét és Városföld között lévő mit tudom én hányas számú rádiótechnikai századhoz. Ez egy kb. 100 fős kis laktanya volt El voltam keseredve, hogy nem a reptérre mentem, de később már nem bántam, mert sokkal több élménnyel szereltem le.
Már másnap tovább mentünk Debrecenbe a Légvédelmi Kiképző Központba (LKK).
Itt voltunk 3 hónapot ,ahol megtanították a PRV-11 magasságmérő rádiólokátor állomás működését. Kicsit kínai volt nekem, amikor elektroncsövekről, meg hullámokról volt szó, hiszen mezőgazdasági sulit végeztem. Azért csak I osztályú lettem.
Na meg alaki, és a konyha. 1000 fős laktanya ,és a zöldbab tisztítás…Az ellenségemnek sem kívánom! Hajnal 2-ig pucoltuk és daraboltuk.
Szóval nagyjából itt tanultuk meg a PRV alapjait. Nagyon jó kis brigád jött össze az ország minden részéről. Volt aki olyan messziről jött, hogy a szülei szombat délben indultak el, hogy vasárnap 10 re oda érjenek, olyan szar volt a közlekedés. Szóval rendes alkoholt szerető emberek voltak .Egyikükkel később már a SzU-ban találkoztam, volt mit bepótolni alkohol ügyében.
3 hónap után visszakerültünk Kecskemét mellé. Itt egy Puskás Zoltán nevezetű alezredes volt a parancsnok. Nagyon keménynek mutatta magát, csak amikor valami feljebbvalója jött alakult át kiskutyává. Rögtön mondta, hogy mi senkik vagyunk, nem tudunk semmit. Végül is az akkor igaz is volt.
A laktanyában volt 1 db, PRV-11, 1 db PRV-13, 1 db P-35, 1 db P-37, 1 db P-14, 1 db P-15, 1 db VP-01, és 1 db VP-02.
Szóval a PRV-s szakaszhoz kerültem, ahol egy hadnagy volt a szakasz pk., és egyben a technikusa is.
A PRV-11-t csak légtér figyelésre használtuk, míg a 13-as volt a vadász lokátor. A 11-esnek volt egy kis furcsasága, hogy amikor oldalszögre tekertük akkor először túlment rajta, majd vissza, és utána állt be. Magyarul amikor 50 fokról 100 fokra tekertem, először elment 120 ra majd vissza 75-80 ra és csak utána állt be 100-ra. Na ezért is nem lehetett használni vadászatra.
A PRV-13 –ból viszont ömlött a hidraulika olaj ,mindig olajos volt kívülről, ezért állandóan mosni kellett, meg festeni Volt rajta olyan festékréteg, hogy csodáltam, hogy forgott.
Az indikátor csövek a HÁP-on(Harcálláspont) voltak. A 13 asé a vadászirányító indikátora mellett .Igy rögtön tudtunk adatokat szolgáltatni mint, magasság szintkülönbség.
Nagyszerű vadászirányítók voltak itt pl. Kónya Franci bácsi, Bede százados, és nem utolsó sorban egy százados akinek Churchill. volt a beceneve.
Vele történt meg, hogy a barátja megdugta a feleségét és rajta kapta őket majd jött szoliba. Már elég sokat ivott, majd a laktanyában folytatta. Pechére repülés volt. Egy darabig oké is volt minden, majd egyszer már nem látta a csövet. Semmi baj majd mi mondjuk, hogy mi hol van merre kell menni, Te meg csak mondd. Egy darabig ment is, de a beszélőkéje is elromlott. Elvittük lefektettük, majd akinek legjobban hasonlított a hangja azt ültettük oda, mi meg mondtuk neki. Szerencsénkre nem volt egy bonyolult valami. Szerintem máig sem tudják ezt. 20 év után elmondhattam.
Franci bácsi meg eltévesztette a Dunát a Tiszával, így a mostani Ukrajnából kellett visszafordítani a gépet. Utána e tervtáblán is javítani kellett. Na meg a Jugókkal szinte állandó légtér sértés oda-vissza, de inkább oda. Bár ezek véletlenek voltak. Mint pl. amikor Franci bácsi bal forduló helyett jobb fordulót mondott a pilótának a Román, Magyar, Jugó háromszögben. Másnap meg több órán keresztül egy jugó gép állandóan a határ mellett kószált, mi meg a csövet lestük mikor jön át, és küldjük a riasztást. De nem jött át akkor.
1982-ben Kecskeméti ezred gépei áttelepültek Szolnokra és Mezőkövesdre (G20).Igy már két reptéren folyt a kiképzés.
Sajnos 1983-ban zuhant le Decsov alezredes és Bazsika százados is. Pont szoliban voltam, de mivel pont felett voltak nem láthattuk. Decsov minden repülés nap reggelén személyesen szállt fel időjárás ellenőrzésre, azt hiszem a 410 számú géppel. Nagyon megrázott mindenkitt, ráadásul fejesek próbáltak felelősöket keresni. Engemet is többször kihallgattak.
Egyik legnagyobb élmény az volt amikor egy orosz Míg-25-ös felszállt Lengyelországban, majd Szlovákián keresztül jött hozzánk
A parancsnok kiadta, ha mi derítjük fel leghamarabb 3 nap szabi!!! Na usgyi kicsit feljebb piszkáltuk a kimenő energiát, P-37 felső állásba az antennát és figyelés. Én is felderitő üzemmódba tettem magamat, csuklóm fáradt is rendesen, majd egyszer megpillantották. 400 km-re . Én még nem láttam ,mert nem jó felbontást választottam, és csak 17 km-ig mutatott a műszer, de gyorsan átkapcsoltam, és akkor már láttam.
Csodálatosan jött szép egyenesen. Pest felett lépett be elfordult jobbra, végigment a Dunántúlon, egész Sármellékig, majd Debrecenben leszállt. Ezalatt a rakétások „lőttek’ rá. Illetve a ruszkik emelték a Míg-29-t.
20 km magasan kb. 2500 km/h sebességgel. jött be ,majd fokozatosan süllyedve csökkent a sebessége. 340 fok körül jött végig, ekkor nem is volt gond, csak amikor elfordult, kellett tekerni nagyon. Meg is kaptuk a 3 napot.
Másik nagy élmény Sztrelba 83. Asztrahányban.
7 napig mentünk vonattal hegyen földön keresztül, nem mindig józanul, hiszen vizet nem ihattunk. Akkor elhatároztam, hogy ide még egyszer nem jövök önszántamból. Borzasztó volt nézni azt a szegénységet, primitívséget.
Szembesültem a hazugságokkal, amit addig mondtak a tökéletes Szovjetunióról.
Megérkezésünk után elfoglaltuk a tábort ami kb. 300 m- re volt a felszállópályától. Éjszakai repülésnél csodálatos volt ahogy kivilágították a pályát. Ott az oroszok Míg-23-t repülték, de sok más típusú gép is leszállt a hatalmas kifutópályára. Óriási élmény volt látni a különböző típusú gépeket. Még a lezuhant gépek roncsai is ott voltak.
Az oroszok adták a lokátort. A PRV-13 kabinforgatója olyan volt, hogy egy hatalmas fadarabot kellett bedugni, hogy működjön. Ráadásul mivel a közel-távol nem volt kiemelkedés nehezen lehetett beállítani. A jutai Kabinásokkal voltunk párban. Hú, de nagyon részegek voltunk! Láttunk Afganisztánból visszatérő ruszkikat, hát nem vigyorogtak…
A ’MISENYEKET” nagyjából sikerült le is lőni. Igaz volt olyan rakéta, ami elkanyarodott…
A napi munkák is jól teltek el, sokat ökörködtünk. Pl. este 10 után egymás helyébe ültünk be.
Én leginkább rajzoltam, érdekes volt fordítva írni. Na meg a lufik. Minden nap naponta kétszer két meteorológiai léggömböt engedtek fel Pestről, és Szentesről azt hiszem. Ezeket a PRV-nek kellett követni egészen addig, amíg le nem esik. 120-150 magasan kipukkadt majd több darabban potyogott le. Volt olyan, hogy két nagydarabban esett le elég távol egymástól.
Ennek alapján keresték, gondolom.
Rengeteg repülés volt a vadászoknak, déli pálya, razgon, útvonalrepülés. Na meg még a Ruszkik is itt voltak és azok is keményen keverték a szart. Volt olyan, hogy reggel 8-tól másnap hajnal 4-ig volt repülés kis szünetekkel.
A PRV-t lehetett táplálni aggregátorral és hálózati árammal. Volt egy átalakító, ami 380V-t alakított át 3 x 220 V 400 Herz-re. Egyszer ennek az oldalát levették és elfelejtették visszatenni. Én meg úgy kapcsoltam be, hogy a jobb kezemmel megfogtam az oldalát és a ballal kapcsoltam be. De így belenyúltam és baszott rajtam akkorát, hogy az csak, na. Tiszta birkózógép volt.
Volt egy Dzsigitünk, amit nagyon szerettünk, mert szélben is tudott forogni, na meg kurva nagy céljelek voltak rajta, mivel deciméteres volt. Igaz vadászirányításhoz kissé lassú volt.
Sajnos én már nem ismerem a 17-19 PRV-t, de jól lenne tudni, hogy miben más, mint a 13-as?
Na egyelőre ennyi, ha valakit érdekel, még szóljon.
BOLOND:
A modern radarok már nem igénylik a személyzetet. Távvezérléssel mennek, csak akkor megy oda valaki, ha karbantartás van, vagy javítani kell.
sandinista:
Nézd meg ezt: http://www.era.cz/en/tdoa.shtml
Két vevő által vett jel időkülönbsége meghatároz egy hiperbolát (igazából egy hiperboloid felületet a térben). Több vevő >> több hiperbola. Ezek metszetei megadják a pozíciót. A linknél ott vannak a képletek is. :) A GPS is hasonló elven működik, csak ott a vevők helyén műholdak vannak, amik ráadásul még mozognak is.
A passzív hallgatózásos "radar"-ra én is úgy tudom, hogy vannak kísérletek, de ezek meglehetősen titkosak. Elvileg működhet a dolog, de nem érdés, hogy jópár problémát meg kell oldani, ha át akarod ültetni a gyakorlatba. Pl. hogyan szeded ki a számodra hasznos jelet a zajból (ami vélhetően nagyobb intenzitású is). Ésatöbbi... :)
Nem hiszem hogy ezek a radarok uzemben vannak mert nem volt semmi elet a kornyeken. Lehet hogy tartalekban vannak vagy a sarki repulogyakorlatoknal segitenek. A Parti Orseg eleg surun jar arrafele.
Köszi szépen, asszem nagyjából értem hogyan működnek, az elektromágneses sugárzást kibocsájtó célpontot lehet ilyen módon bemérni.
De mi van a "csendes" célpontokkal? Azt olvastam valami fórumon, hogy ezek (mármint a passzív radarok) képesek a különböző sugárzók - TV adó, rádióadó, aktív radar stb. - visszaverődéseit is összeszedni, és ezek alapján is be tudják mérni a célpontokat, akár a lopakodó jellegűeket is. Ez nekem már kissé sci-fi-nek tűnik. Létezhet olyan rendszer ami az ilyen össze-vissza, többnyire csekély energiájú jeleket nagy biztonsággal össze tudja szedni, és ezekkel érdemben tud is valamit kezdeni?
Még egy kérdésem van, bár ez lehet, hogy nagy hülyeség. Ez a multilateráció valamiféle 3D-s "háromszögelést" jelent?
Csak annyiban azonos, hogy ez is hallgatózik és abból próbál kihozni valamit. Az antennáit úgy látszik forgatni lehet, de egy állomás csak a cél irányát tudja meghatározni. Legalább kettőt össze kell kötni a helymeghatározáshoz.
A VERAnak fix körsugárzó antennái vannak. 2D pozícióhoz legalább 3, 3D pozícióhoz legalább 4 vevőnek kell érzékelnie a célból kibocsájtott jeleket. Ezt a technikát egyébként multilaterationnak hívják és egyre jobban terjed. Ferihegyen is hamarosan lesz egy a gurítóradar kiegészítésére.
Úgy látszik mellényúltam.. :)
Jobban megnézve a radomot és a többi antennát (most látom csak, hogy négy van) nem is olyan kicsi az. Belefér egy közepes hatótávú (200 mérföld körül) radar. Az antenna viszont elég alacsonyan van (max. 15 méter) úgyhogy a hatótáv nem lehet túl nagy, pláne földközelben. Valószínűleg egy gap-filler közeli alacsonyan levő célokra a nagy hatótávolságú radarokhoz. Ezeknek hatalmas fix antennái voltak (mint egy lakótelepi ház) és az antennanyalábot elektronikusan mozgatták. Nem tudom, üzemelnek-e még.
www.gportal.hu/aktedron