Kiprobaltam. Ejakulalas is lett belole. Na nem a Kozertben.
Szerintem bolygo csak aztat akarta mondani, hogy minel elobb kezdi valaki a segedeszkozoket hasznalni, annal inkabb termeszetes igenyeve fog valni, es csak fokozza, fokozza, amiutan a "normalis" mar nem lesz eleg. Olyan ez, mint az ivas. Az alkoholista mar akkor jozan, ha reszeg.
Még egy nős pasi!!! Ne értsd félre nincs Veled semmi bajom. 21 éves koromtól fogva csak nős pasit sodort felém az élet. Úgy látszik ez az én sorsom... De ez egy másik topic témája lehetne...
Nagyon megragadtad ezt az - általam feldobott - egyetlen példát a tejszínhabos farkinca trükköt. Talán azért mert ezt az egyet dobtam fel.
Egyébként nem egy bizonyos idő után kell bevetni trükköt/trükköket, hanem folyamtosan. Erről szól ez az egész, csak nem kell túlzásba vinni, mint pl: kecske, kutya, paci stb. Ettől ugyanis valóban kiégetté válhat egy kapcsolat.
Ahhoz hogy jó hatással legyenek az esetleges fantáziadús kellékek, nem szabad, és főleg nem kell rendszeresen bevetni, mert egy idő után az is unalmassá válhat.
Ezzel egyetértésben:
"Attól még persze, bármilyen furcsa is lehet valaki számára, szó nélkül lehet egymás mellett élni, akár - megkockáztatom - valamiféle boldogságban is."
Ezt már megtapasztaltam embereken. Szó nélkül egymás melett élnek nem balhéznak, nem sexelnek, összerakják a keresetüket, és ami esetleg hiányzik megkeresik máshol... Milyen "jó"? Hát eme megalkuvó formáról inkább lemondanék.
Ellenben ha így működik az király:
"A szeretet (akár szexuális tartaom nélkül is) az első helyek egyikén lesz!"
Bár ezt az állapotot kb: 30 év együttlét után tudnám értékelni igazán.
Off
Na, egyet fogunk mi itt érteni, legfeljebb szórakozni fogunk egy kicsit egymással.
on
Ami azt illeti, megérne egy misét - illetve egy topicot az a kérdés, vajon az egyre több technika (és eszköz) bevetése a szexuális életbe hová vezet tulajdonképpen.
Arra gondolok, nem okvetlenül értek Veled egyet abban, hogy egy idő után mindenképpen be kell vetni a "tejszinhabos farkica" trükköt.
Nem akarok senki főbekólintani a 42 évemmel (igazad volt a korral, a "nőssel" is), s az ezidő alatt szerzett elvi és gyakorlati tapasztalásokkal, de az a véleményem, hogy a különböző segédeszközök bizonyos embertípusnál azt eredményezik, hogy egy határon túl - amikor már a kínzókamrán és a kecskén is túl van - kiégetté teszik.
Van, akire jó hatást gyakorol, van, akire nem.
A dolog nem is az egyes eszközök bevetésén, vagy azok hiányán áll, vagy buki, hanem azon, hogy egy-egy pár szexuális igényváltozás mennyire tér el egymástól.
Ilyen szempontból ugyanúgy változhatnak az emberek életük során, mint minden másban. Ha ezek az igények elkezdenek nem összeegyeztethetővé válni, akkor már hiába minden trükk, eszköz, semmi nem segít, a dolog meghal.
Attól még persze, bármilyen furcsa is lehet valaki számára, szó nélkül lehet egymás mellett élni, akár - megkockáztatom - valamiféle boldogságban is.
Úgyis átrendezi az ember az érteékrendjét.
Egy dologban valszeg egyet fogunk érteni.
A szeretet (akár szexuális tartaom nélkül is) az első helyek egyikén lesz!
30 éves vagyok, a feleségem 28 és amit nem kapok meg tőle azt megkapom a barátnőmtől aki 44 éves. Hát megdöbbentett az élmény! Az első
alkalommal olyan élményben volt részem, amit csak a barátaimnak kívánok. Azt ajánlom mindenkinek keressen egy olyan nőt akitől ezt megkapja.
Szoval, mas a tettek mezejere is lep. Megiscsak van abban az unalomban valami...
Bírom a provokációt, szintúgy mint a kritikát, úgy részemről mehet a téma.
Ez a 25,24,23 év utáni uncsi ez normális megközelítése a dolgok lényegének. Hozzáteszem tapasztalat nélkül mondom. A jó kívánságokat előre is köszönöm. az biztos hogy én teszek arról, hogy ne legyen az. És ha a jövendőbelimnek ingere lesz más bukszára, az nem tart addig hogy meg is szerezze magának. Erről gondoskodom. (Önbizalom az van mi? Ez viszont tapasztalat)
Másfelől a technikákra nem 25 év elmúltával van szükség, hanem az együttlét alatt folyamatosan. Ha kimarad valami akkor kezdődik az u n a l o m!
Ezzel Maximálisan egyetértek:
"Szóval én ammondó lennék, hogy - eltekintve attól, ki, mit tart nélkülözhetetlen tartozéknak a tartalmas és unalommentes együttléthez - az a legény itt a gáton, aki meg tudja teremteni a maga, s párja számára azt az élethelyzetet, ahol nem kell időnként futkosni kétségbeesetten a bűvös csodaszerek után."
Remélem vágányon maradtunk.
Személyes tapasztalataim szerint Te egy 40-es nős pasi lehetsz. A 40-esre nem teszem tűzbe a kezem, de hogy nős vagy az tuti.
Csodaszereket, ne tárgyak megközelítésében keressél. Keresd az élőt, az érzőt, a kézzel foghatót, AKI vissza tudja adni azt amit TE nyújtasz Neki.
Kéretik elnézni a bukfencem.
"Sose mondtam, hogy en azonusolok a muvelteto igek hasznalataval"
Hiába mondta a költő, mégsem fogadtam meg: "Ne légy heves!"
Szóval elnézést, nem neveltetik, neveltet, vagyis ott a pont.
:)
Hogy ne offoljam szét ezt a remek topicot, hadd mondjam (komolyan is gondolom), hogy a lélek, na, a lélek (még ha az egy kékharisnya lelke is), az csakugyan megúnhatatlan...
Persze, persze, a lélekkel is elszöszmötölgethetünk majd, de majd utána, jó?
Érdekes... amit általánosságban írtál, azt osztom. Abban is benne van a változatosság. Amiért én néha értetlenkedem, ha mindkettőnek jó és kielégítő, miért lenne alantas? Néha, többször, de nem többségében. Mert másra vannak alapból hangolva, s míg a stresszt a férfinél ez oldja jobban, a nőnél némi simogatás nem árt. Ami nem okoz gondot, ha egymásra vannak hangolva, de ha nem, akkor gázos.
A rendes fiúk és a szeretkezés összerendelése szerintem akkora általánosítás, hogy még Nyomkereső topicjából is kilógna a lópata.
[Hagyjuk az én preferenciáim, ki patikus nekem, s ki nem. Még a végén megbántom MacMist is..., aztán 1 helyett kettő lesz. Elég könnyen begyűjtöm őket..., pedig azt hiszem én használtam először a 'ráülök a kezemre' képet, mégsem megy.]
"...Tudom erre mar mondtad parszor- mint az osszes pozitiv peldara- hogy en nem latok bele meg minden..."
Huha! Remélem, nem mondtam ilyet, ha így lenne, röstelleném nagyon, olyan lenne, mintha tévedhetetlenségem tudatában, támadhatatlan érvként 42 évemet felhasználva nyomnék bele bárkit betonba, miszerint ő nem láthatja a problémák gyökerét egy adott élethelyzetben. Ha így van/volt mea culpa, mea maxima culpa! Elbizakodott módon úgy gondolom, nem a "pozitív(?!)" példákat degradáltam, hanem a kategórikus véleményeken élcelődtem - mindenesetre bocsánat.
De azt lásd be, még ha engem utálnak is ezért, figyelemfelkeltőbb provokálni, a negatív példákat sorolni, sarkítani - a fakoffert hurcimbáló ember is ezt tette/teszi. Nekem pontosan ez a bajom (itt is). Senkit nem érdekel, ha valaki boldog, vagy lagalábbis kevéssé, ennél sokkal izgalmasabb(!?) "vért látni", azon csámcsogni.
Ugyanakkor sajnos - ha körülnézel a környezetedben - az az élethelyzet a ritkább, amiről Te írsz. Bár mindenhol így lenne! Nem arra gondolok, hogy az a különlegesség, hogy kér ember - példának okáért a szüleid - együtt vannak 28 éve, hanem az, hogy - amint írtad - ennyi idő után is még egyféle irigylésreméltó cinkos összekacsintással készülnek a házassági évfordulóra. Gratula hozzá! Reméljük, Te is, mi is így élünk majd!
Nomádliba!
...na kattanjunk akkor egy másik vágányra, illetve csobbanjunk rá a témára, kössünk bele az élő fába is....
Bocsánat a provokációért, egyúttal hadd provokáljalak tovább:
Figyelemreméltó, hogy 25 év után elismered, hogy kicsit "uncsi" lehet a dolog. Csak kívánni tudom Neked őszintén, akkor sem legyen majd az!
.....És akkor az élcelődés....:
Ha 25 év együttélés után......, akkor van, akinek számára 24 év együttélés után jön el az unalom
Ha 24 év együttélés után......, akkor van, akinek számára 23 év együttélés után jön el az unalom
Ha 23 év együttélés után......, akkor van, akinek számára 22 év együttélés után jön el az unalom
Az általad (is) említett, ésszel kidolgozott, klassz taktikákról, a nyalnivaló tejszínhabos farokról, egyéb - emitt, alant és más topicokban is sokat emlegetett túlélő-technikákról annyit, hogy megette a fene, ha a tejszinhab, a jégkocka, a hastánc-tanfolyam, az estébé, csak 25 év után jut eszébe....mondhatnám azt is, hogy 25 év alatt - már ha igénye volt rá - mindent bevetett már a szerencsétlen jószág, s lám, mégis únják a trükközést a gonosz férjek; ennyi idő után már sok újat nem lehet bevetni az unalom ellen - talán ekkora jut el odáig, hogy be tudja vetni a végső, nagy fegyvert, a "seggemig lóg a hátam megett a vállam fölött hátracsapott mellem" komoly, mondhatni felejthetetlen technikát.
Egyetértek a kofferes emberrel, ezek ideig-óráig segíthetnek, de.....
Nem, nem vagyok hajlandó elismerni, hogy 25 év után "uncsi" lehet egy partner!
Erről az jut eszembe, hogy az egyik szaklapban az orvosi rovatba kb. a következő levél érkezett:
"Doktor Úr! Együtt élünk az asszonnyal, immáron 30 éve. Soha nem csaltuk meg egymást, sem gondolatban, sem tettben. Nagyon jó a szexuális életünk, még hetente többször szeretkezünk, mindketten nagyon élvezzük. Nincs szükségünk vágyunk fokozására filmekre, a kielégüléshez italra, gyógyszerre, krémekre, vibrátorra, korbácsra, szegecsekkel kivert bőrszerkóra, egyéb segédeszközökre, harmadik személyre, sőt, soha nem jutott eszünkbe, hogy bevegyük magunk mellé a kutyát, macskát, kecskét krokodilt. Véletlenül került a kezünkbe az Önök kiadványa, olvassuk a feleségemmel, gyanút fogtunk, kérem, segítsen!!!
Mi bajunk van?"
Szóval én ammondó lennék, hogy - eltekintve attól, ki, mit tart nélkülözhetetlen tartozéknak a tartalmas és unalommentes együttléthez - az a legény itt a gáton, aki meg tudja teremteni a maga, s párja számára azt az élethelyzetet, ahol nem kell időnként futkosni kétségbeesetten a bűvös csodaszerek után.
Nomadliba!
....s akkor elkezdek egyetérteni Veled abban, amikor az eddigi beírásokban az érzelmek meglétét, azok megőrzésére szolgáló technikákat hiányolod....
S akkor mindketten vágányon maradunk.....
bolygohollandi
( - akinek csak a pofája nagy (és csak itt), egyébként rendületlenül, kétségbeesetten bolyong a csodaszerek után...)
Nyilvan, hogy a meg a legfinomabb orosz kremest is meg lehet unni, ha csak es kizarolag azt eszel, akkor elkezdesz vagyakozni a vajaskenyere, meg a parizerre. A szex is hasonlo eletszukseglet, amiben szinten az egyhangusag nem nyero. De attol meg nem fontos feltetlen a szomszedasszonnyal keszittetni el a porkoltet, ha az asszony is meg tudja azt IS csinalni.
Partnermegunas meg akkor van, ha mar rohadt mindegy , hogy hosszan vagy lassan vagy csak egyiranyban vagy oda vissza, hogy hirtelen vagy tervezetten, hogy finoman, vagy osztonylenyszeruen csinalod, mert mar unod a partnert. De ezesetben nem is igazan ez vagy az a fogas hianyzik - azzal max tmp lehet elutni a dolgot, hanem egy uj szakacs :-)
Ez tenyleg erdekes, amit irsz. En eleg sokat jarkaltam a rendesfius topikban, es tenyleg felfedezek nemi parhuzamot a te kuras-szeretkezes osszehasonlitasban.
Szeretkezni az ember gyertyafenyben, halk bachmuzsikaval, hossz elojatekkal es konnyes szemmel csinalja az ember, utana is nagy osszebujasokat rendezve.
Kurni viszont vadul, szenvedelyesen, testileg vezerelve, hevimetallal, gyorsan de annal nagyobb robbanassal csinalunk. Ez utobbit erzelemek nelkul is tudjuk csinalni, eleg ha vizualisan megfog a no.
Ugyanakkor szeretkezni csak azzal lehet, akit szeretunk.
Igaz az, hogy kuraskor nagyobb az orgazmus (elsosorban ferfiaknal), mint szeretkezesnel?
Hogy ki melyiket unja meg elobb, az egyenfuggo. Mindkettot meg lehet, aki vadsagra vagyik, az elsot, aki az erzelmeknek ad helyet inkabb, talan nem is igenyli a kurast.
Megallja az a helyet, hogy a rendes fiuk szertkezni akarnak, a rendetlenek meg kurni? :-)
Erdekes, amit irsz. Nekem ebbol is az jon at (javits ki, ha tevedek), hogy a ferfinak 'kurasra' van szuksege (legalabbis tobbszor, mint a nonek), a nonek meg 'szeretkezesre'. Sot, vannak olyan nok, akik nem is tudnak 'kurni' es ezt valami alantas dolgonak allitjak be, pedig jo mindketto. Miert ellentmondas a ketto? Az jut rola eszembe, amit a rendes fiukrol szolo topicban olvastam, ott is hozzarendeltek az emberek tulajdonsagokat es a rendetlen fiukhoz is. Pont ugyanezt a parhuzamot erzem itt is a ket fogalom kozott.
Szoval, en is ugy latom, hogy szeretkezni jo, es az inkabb a nok igenye. Talan ezert hiszem azt, hogy a ferfiak hamarabb megunjak. Azt a not biztos, akivel CSAK szeretkezni lehet. Es nagyon igazad van abban, hogy a figyelmes no ezt tudja es neha segit a dolgon, megtanul kurni es/vagy olyan varatlan dolgokra, mint a 'hirtelen leszopott'. Ami peldaul minden ferfinal, meg a faradtnal is mukodik, gyors es megis kellemes. Csak a nok ezt sajnos hajlamosak ugy megelni, hogy annak semmi ertelme meg lealacsonyito meg hasonlok.
littlestar!
Probald ki egyszer, amikor ofelsege faradt, te pedig nem, egy ilyen parperces akciot. Kiavncsi vagyok hogyan fogadja, talan kedvet kap tole/utana.
Kekroka!
Mondom, hogy pusztan a sarkos durva fogalmazasom mitt lettem en neked unszimpatikusabb, mondjuk MacMisnel, aki ugyannarrol beszel, csak maskepp (szimpatikusabb formaban), de oke, elfogadom a kritikadat, ami a kinyilatkozas modjat illeti.
Sose mondtam, hogy en azonusolok a muvelteto igek hasznalataval.
A Fakofferes,
Nem kell több szmájlit használni, sőt, van amikor a jel ront a helyzeten. De ez a szeretkezés meg az unalom szempontjából mindegy. (Bár az előbbinél talán mégse...)
Nem eufemizmus, hogy jelentős különbség van a megfogalmazások értelme között. Ha mosatok, akkor én nem veszek részt benne, a másikkal szenvedtetem el. A szerkezetet is, meg a munkát is.
Nem az ellen tiltakoztam, hogy nem lehet megunni valakit/~mit, azt is elfogadom, ha valakinek máshogy megy, megértem, ha másmilyen, akár kacsingatva, akár kicsit oldalralépve. Az ellen emeltem kifogást, ahogy megfogalmaztad, illetve ahogy amögül átjött a valódi hozzáállás. Ha valaki ilyen munkáltatói tempóban beszél az élettársáról, akkor nem hiszem, hogy a köznapokban másképp teszi. A szemlélet ellen tiltakoztam, ami amolyan félfeudális, elnyomó, lesajnáló, kihasználó. Nem naturális sarkítás volt, hanem olyan földesúr-jobbágy viszony.
(Igen, frusztrált vénkisasszony vagyok, ronda és pápaszemes, nem maradt más hátra az életemben, minthogy a feminizmust és az emancipációt támogassam aszott testem és kékharisnya lelkem harcba küldve.)
Fakofferes szerintem is sarkosan írt. De az ösztönök természetében nem tévedett, azok nagyjából ilyenek. De ez nem jelent rosszat, ugyanis az emberek, ha valójában nem vágynak másra (társként). Persze ez nem mindenkinél és mindig elég.
Én csak annyit tennék hozzá, hogy ha tudsz, azért arra vigyázz, hogy a szex terén ne legyen túl sok teljesítetlen kívánsága a párodnak. Te is mondtad, hogy nem voltak túl változatosak az alkalmak. És ezen kívűl van még egy dolog, szerény véleményem szerint. A szeretkezésnél szerintem a nő élvezete a főszereplő, hiszen elsősorban attól függ az aktus lefolyása, hosszúsága stb. Ezért néha nem árt a férfit máshogy is kényeztetni. Úgy, hogy csak rá figyelsz, és csak ő van a középpontban. Ennek sok útja is van, és abban biztos lehetsz, hogy szinte mindegyiknek örülne a társad. Pláne, ha fáradt, mert olyankor nem biztos, hogy hosszas testmozgásra vágyik. Még ha izgató is vagy számára.
Kár rögtön a megunásra és bonyolult lelki folyamatokra gondolni, mikor talán a legalapvetőbb dolgokban van a hiba.
De, de, igazad van, csak akkor ne tessek engem itten erkolcsi fennhangon kerdore vonni es durcizni, csak mert naturalisan es sarkitva fogalmazok. Igenis megertelek ferfikent, epp errol beszelek en is, csak kisse durvabban fogalmaztam. Csak en kikapok erte, te meg nem.
Neked is jo vele egyutt elni, jo szulo stb, de azert neha felreizelni is jo lenne. Ez pont az, amit en is mondtam 'fozetni, mosatni, gyereketneveltetni es nem elhagyni', mashol meg 'kurni'.
Csak te szebben es finomabban fogalmazol. De ugyanazt mondod. Valtozatossag az unalom ellen. Masik partnerral. Nem mindig, neha. Kozben azert a meleg vacsi otthonrol johet. Ertem en (-:
"Na szakitani, elhagyni azt azert nem, de azert ha kedve szottyan "
Igen, pont így! Mert jól lehet mondjuk együtt élni vele, jó szülő, és JÓ a szex vele. Ezért mondjuk nem akarja elhagyni az ember. De egy kis változatosságra vágyhat, nem?
Ugy latszik tenyleg tobb szmajlit kell hasznalni. Egyebkent egy szoval se mondtam, hogy egyetertek ezzel, raadasul valoban sarkitas volt, de igy jol ment at. Akinek nem inge...de nezd csak meg, meg itt is olvashatjuk alant, hogy 'azert neha jo lenne mas'. Na szakitani, elhagyni azt azert nem, de azert ha kedve szottyan egy kis etyepetyere az 'jo lenne'. Hogy ki miert nem teszi meg, az egy mas kerdes, de itt gondolati sikon lam-lam, meg a nagy ellenzok fejeben is atsuhan. Akkor mi a baj? Hogy naturalisan sarkitottam. Hat, van az ugy.
OFF
Meghalt Jack Lemon is. Az, aki igazan Forron szerette es Dzsungelnyuszi is jutott neki. Meg Ariel.
Nos, tegnap este beszélgettün egy 'kicsit' a Kedvesemmel és úgy tűnik ez az egész tényleg csak annak a következménye, hogy mostanában elég sok minden összejött körülöttünk és nincs szó megunásról, pláne nem megcsalásról (shirez nagy bánatára, mi?).
De ennek nemsokára vége, úgy néz ki Ő 8-tól fog dolgozni, nekem nemsokára kicsit vége a munkáséletnek, a szülők jönnek haza, tehát minden rendben lesz.
Köszi az építő és elrettentő, de akkor is hasznos véleményeket!
A témát azért nem kell veszni hagyni, ha van kedvetek, továbbra is beszélhetünk róla. És ha van rá érdeklődés, beszámolok a további fejleményekről.
Bolygo, biztos nagyon-nagyon sok esetben igazad van es a hazassagaok hosszutavon nagyreszben ellaposodnak unalmassa valnak elszurkulnek. De ez CSAK a ket emberen mulik. Szerencsere nekem nagyon jo ellenpeldam van ra a szuleim kepeben. pl mult het szerda a volt a hazzassagi evfordulojuk nem valami friss 28. es este felhivott anyu es a telefonba ugy rohecselt mint ey kamaszlany megsugta, hogy mar latta a viragot amit kapni fog, meg azt is latta, hogy mar pezsgo is van behutve. Ugye mindezt 28. hazassagi evfordulon ( tehat nem azert mert kerek eppen merthogy nem az) kozel a 60-hoz. Tudom erre mar mondtad parszor- mint az osszes pozitiv peldara- hogy en nem latok bele meg minden. Hat ja nem latok bele a fejukbe ez igaz, de attol meg erdekes, hogy sok par mar nehany ev mulva felejtheto esemenynek tartja a hazassagi evfordulot- - aki nem atkozza el, az mar egesz jo :-) Ok meg meg pezsgovel unneplik. Ja es raradasul azt a szep, hogy nem kitalalt tortenet ;-) Az teny, hogy nem mindenap szexelnek mar, mar eleve fizikailag korlataik vannak eleg erosen, de azert meg latni a jeleket itt ott:-)
Mennyire más mindenki! Nekem ez az időbeosztás tök átlagnak tünik. Minden gáz nélkül :-(
Ezek a megunások amikről lentebb szó volt - már ahogy én értettem és már ahogy túlment az eredeti témán - nem egy éves kapcsolat után jönnek igazán. Nekem mondjuk öt év után kezdett hiányozni egy kis kaland (attol függetlenül, hogy most is élvezem a szexet nejemmel). Egyébként ha jól tudom a szakirodalom meg kb. 7 évre teszi ezt a "válságot" egy kapcsolatban.
Mindenki megunhat mindent. A kezdetben érdekes munka is azzá válhat, a svédasztal kínálata is, meg az arcok is körülöttünk.
Biztos kurva jó humorod van, csak én nem értem, viszont olvasni és értelmezni megtanultam. Mosatni, főzetni a háztartási alkalmazottal szoktak. Nem tudtam, hogy nálad az a humor, hogy az alkalmazottadat a partnerednek hívod. Bocs.
Ha valaki kisiklik az én leszek. Nem vagyok szöszi, ennek ellenére nézd el nekem. Köszi.
Unalomból neki állni a szex-nek? Ilyet még nem csináltam. Hol marad a vágyakozás - érzelmekről most ne beszéljünk - de legalább a vágy a másik teste iránt? Ez is már nonszensz? Részedről úgy megy hogy: "unatkozom - mit is kéne csinálni? - meg van kefélek egyet, vagy kettőt." Cuki részedről, hogy ha már elkezdted be is fejezted. Ez 5 pont (1-5-ig kategóriában.
Hát igen az aktus utáni pihi az mindenkinek jár. Nem kell nyünyörögni, elég ha egymás mellett kipilledve - egy vad szex után - nézzük a plafont, vagy összebújva szunyunk egyet. (...ez nem undorító, és közben gondolhatsz arra ha lelép jöhet holnap is...) Értem?
A komoly fokozatokban maximálisan egyet értek.
25 év után valóban uncsi lehet, de ésszel vihetünk bele változatosságot, ami nem teszi unalmassá. (pl: Tejszínhab a merev szerszámra, anyuci meg lenyalogatja stb. stb. stb.)
A fenti példa egyike annak a taktikának miszerint hogyan tartsuk meg. Megszerezni valóban könnyebb az alanyt.
A 22-es csapda evidens, de nem feltétlenül szükséges mindig benne lenni, és csak rajtunk múlik hogy benne akarunk maradni, vagy esetleg újra meg újra belekerülni.
