A sarkon nyílt új kertészetben bevásároltam a mama sírjára, holnap kiviszem hozzá a virágokat.
Egy polc mélyén még találtam 2 kis üveg lekvárt, gömbölyű mama-betűkkel ráírva "szilva". Az egyiket kinyitottam.
Boldog Anyák Napját!
Drága Mumu, látom nem változol, a technikában még mindig nem vagy igazán otthon... de hát akkor ebben a nem-túl-vidám topicban kívánok neked minden jót.
Telepatia,kerestelek hova irsz,mert mar reg talan mar feleve hogy nem tudok Rolad,gondolom ez is a gyasz kovetkezmenye.Akartalak az unnepekor koszonteni de az e-mailon csak Nescaped van az most pedig nekem mar nincs.Tehat amennyire lehet tovabbi kellemes unnepeket.
A baratom felesege halalanak tegnap volt a masodik evforduloja.Nekem olyan mint ha elne,pedig azzon tul hogy a baratom felesege volt,nem kotott hozza mas mint elismeres,empatia.
Lam eszembe jut meg most is a pontos datum es el meg a drama lefolyasa bennem,holott volna egy-ket kozbejott esemeny amire emlekezhetnek.
Az o emlekere hoztam fel a topicot,hatha vannak meg akik irnanak ide.
Megegyszer,ez igy helyes.
Na most a szuleidet vedve,a nagyknak konyebb dolguk van,ok elengedhetik magukat.
Ha a szullok valami helytelen elkepzelest alakitottak ki a gyermeknevelesrol,akkor ugy viselékednek,"nevelnek" "tekintelyt tartanak " ha maskep is ereznek.Talan igy vanb a Te esetedben is ,talan nem.
Nagyi tovabb is szogaltatja a meleget.
Tulajdonkepen meghosszabitotta eletet,mert addig el amig Te.
Így van. Sokszor szinte hallom a hangját, tudom mire mit mondana, mit tenne. Ezért hiányzik nagyon, mert ő az egyetlen aki úgy szeretett, ahogyan senki. tudni kell, hogy a szüleim kemény, rideg emberek, nem nem szerettek, csak nem tudom mit gondolnak, mit tudnak rólam.Nagyi naprakész belőlem, semmi titok, semmi utólagos magyarázkodás. Rezdülésekből értettük egymást, s rendkívüli műveltséget, hihetetlenül toleráns szemléletet hagyott rám.
Tudom, hogy el kellett mennie, tudom az ilyen "frázisokat", hogy az élet rendje, meg hasonlók, mégis, nem tud nem fájni, nem tud nem hiányozni.
Az elso nettes idomben volt egy topicom a kalalon tuli erzesrol..
En egyszer komaba estem,es minden volt amot a szakemberek akarnak:alagut,feny a vegen,hallotam az orvosiokat beszelni (beigazolodott autenticitasa) lebegtem a testem felett ,ajd vosszajottem.
Ne ereztem magam ujraszuletetnek de sokal nagyobb biztonsagunak hogy ugy mondd halalfelem nelkulinek..
1998. április 6-án meghalt a Nagyikám. 5 napra rá elhagyott a kedves, akivel akkor már több mint öt éve. Így együtt ezt a két veszteséget nem bírtam, meghaltam kicsit. Munkahelyet otthagytam,depressziós és anorexiás lettem, ha lehetett nem mozdultam ki a lakásból, nem vettem tudomást semmiről és senkiről. 2000. január 1-én kezdtem dolgozni újra, majd májusban megismerkedtem vkivel, akivel azóta is szeretjük egymást. Nagyikámra naponta godolok, hiányzik, és még mindig nem tértem magamhoz rendesen, még mindig felnézek az ablakba ahol könyökölni szokott, még mindig erős a késztetés, hogy hozzá fussak át megbeszélni valamit, ha sütit csinálok bennem van a mozdulat, hogy neki csomagoljak...
Amikor meghalt, úgy éreztem elvisz magával valamit, ami csak a kettőnké volt, amit csak ő adhatott nekem,. Amikor meghalt itt hagyott nekem mindent, amit csak Tőle kaphattam, de annyira fájt, hogy Ő már nincsen, hogy azt éreztem az én életem nélküle nem lehetséges. Nagyon hiányzik, de élni kell, még nélküle is. Örülne, ha itt lenne velem, hogy jól vagyok...
Kanyaríthatok egyet a témán? Nem lesz off, valamennyire ide tartozik, és tényleg nagyon érdekelne.
Mumu (és bárki más), volt már olyan élményed az életedben, amelynél igazán azt érezted (utólag is!), hogy meghaltál és újjászülettél?
(Egy életre max 2-3 ilyet fogadok el.) .-P
No?
Ez halistenek egy esemenyhez kotott topic amely elszunyad ha nincs valakinek gyasza vagy nem foglalkozik vele.Ugy hogy nem is rossz ha neha eltunik a szemkozelbol...
Egy nagyon kozeli ember,alig hall alig lat,kapott tolem egy macskat tizenot evel ezelott.Rikkit elutotte az auto ...
Mar kb.10 eve.
Eltemette es azota nem akar semmifele allatot (pedig nagyon jo jonne a nagy dupla maganyaban:mint egyedulelo es mint suket es aliglato).
Nem csalja meg Rikkit,nem vesz magahoz senkit,nem akarja erzelmeit masra pazarolni...
Ma is gyaszol.
Nekem 2 éve szeptemberben halt meg doko madaram.
Persze erről aztán végképp nem lehet beszélni, mert az emberek többynire mulatságosnak tartják egy mulatságosnak tartott lény (papagáj) halálát, s az afölötti gyászt.
Tehát elvagyok a gyásszal magamban. Hosszú éveken át voltunk együtt dokoval, ezzel a tökéletes madárral, itthon mikor olvastam, mosogattam, ültem a gép előtt vagy hevertem az ágyon és valami zenét nyomattam, akkor ő mindig ült a vállamon vagy a fejemen. Vagy röpködött vagy széjjelcincálta a függönyt vagy a magokat hajigálta vagy rászart az Indexemre.
Mindig valahogy együtt voltunk.
És nem nagyon bírta a többi embert, egy-két barátommal elvolt, de inkább elvonult duzzogni, ha jött valaki.
És ismertem az öccses csipogó, burrogó és rikácsoló hangját, ezek jelentéseit. Ő meg mindig vette az én szavaimat és ügyetlen madárhang imitációimat.
Meg voltak ilyen hülye játékaink meg voltak kedvenc zenéi is, amiket úgy hallgatott, hogy meg se mozdult, hanem dermedten, néha nagyon halkan burrogva figyelt, egy borzas golyónak tűnt.
És akkor meghal.
És még ki se lehetek igazán borulva, mert az embereknek vigyorogniuk kell egy papagáj halálán.
És bazeg, 2 év telt el.
És még mindig álmodok róla újra meg újra és eszembe jut, ha madarakat látok, ahogy totyognak vagy billegtetik a fejüket.
Még a madárszar láttán is bőghetnékem van 2 év után, nagyon kész.
Azt hiszem, még nem tudtam feldolgozni ezt az egészet, és mikor ki akarom nyitni az ablakot, néha körül kell néznem, aztán rájövök, már tökfölösleges, már nem kell vigyázni rá, hogy biztonságban legyen.
Hiányzik a kisöreg, ez van.
Több, mint két éve temettem el az édesanyámat, akinek már tényleg megváltás volt a halál. De még mindig tele vagyok indulattal és küzdeni-akarással eutanázia ügyben. Tudomásul vettem, hogy elment, de hiányozni fog, talán mindig...
Igy van.Nekem jutott a balsors hogy egyik baratomnak testvere halalat jelentsem.Nagyon szerette a testveret (azota is sokszor idezi).
Elso dolga volt ki keresett az elotte levo kosarkabol egy almat,megtorulte es beleharapott...
Ketté lehet választani a gyásszal kapcsolatos igazi, mély érzéseinket,attól, hogy egyébként hogyan viselkedünk. Nagyon érdekes szerintem, hogy a temetések után a gyászolók tort, sivát, stb. ülnek, búcsuzva halottjuktól, de mintegy jelképezve, hogy "az élet megy tovább".
Mindannyian mások vagyunk, van aki a gyászát pillanatokra sm képes magába zárni, hosszú időn keresztül láthatóan gyászol, és van aki mélyen, magában "fáj", egyébként pedig viselkedik mintha mi sem történt volna. Sokfélék vagyunk, sokféle a fájdalmunk.Ebben a kérdésben szerintem nincsenek olyan kategóriák, hogy rossz vagy jó, elegendő vagy sok.A gyász a miénk, úgy éljük meg, ahogyan képesek vagyunk rá.
Ne légy buta. Tegnap elmentem a plénániára papot rendelni, utána meg sörözni a barátaimmal (nagyképűsködök a narancslémmel, ők söröztek). Nme hinném, hogy ettől még ne tisztelném anyám emlékét.
Nem akarok megfeleni senkinek! Fogok venni egy mély levegőt, és be fogok menni!
"Nem szabad szégyellni a gyászt, a "hatását", azaz nem szabad valamiféle hülye megfelelés szerint elnyomni az érzéseket. Kell hagyni magunkat összeesni, lerogyni, térdrehullani ezekben az idôkben. BElefeledkezve a gyászba, amit ez hoz."
Nem tudom miért van, de nekem ez nem megy! Társaságban uyganolyan jókedvű, mosolygós vagyok, mintha nem is lenne semmi fájdalmam. Mint ahogy Boszorka írt magáról! Lehet, h fiatal vagyok, és nem tudom még kezelni az érzést...
"Nem kell semmiféle megfelelésnek eleget tenned"
Ez igaz. Még annak sem, hogy mi azt mondjuk kórusban: menj be a nagymamádhoz, fruh. És bárhogy döntesz, később ne sopánkodj. Ha nagyon félsz bemenni, akkor lehetsz önző is. (de ezt most nem rossz értelemben mondtam, hanem valami egészséges önzésre gondolok). Hiszen annyiféle ember van, van aki képes heteket-hónapokat eltölteni egy haldoklóval, úgy hogy saját otthonában ápolja, van akinem - fizikailag vagy lelkiekben, vagy anyagiak miatt. Ugyanez áll a kórházi látogatásra is.
és egy kis plágium: ölellek :)