Fenét.
Egyszer csak el kell zavarni valakit, ha alkalmatlan..?
Persze, új médiatörvény kellene, amely lehetővé teszi a vezető(k) munkajogi elszámoltatását, a politikától függetlenül.
A pszichiátriai leírásokban előfordul egy különös személyiségzavar, ami az írók fantáziáját mindig megragadta; az a neve, hogy multiplex személyiség, vagy disszociatív identitászavar. Aki ebben a kórban szenved, annak életét két vagy több, egymástól függetlenül létező személyiség irányítja, mindegyik önálló létezéssel bír, egymásról mit sem tudnak. Ami az egyik létállapotban történik, az a másik számára hozzáférhetetlen, fontos, személyes történések mennek így feledésbe, és ez nem a hétköznapi feledékenység következménye.
Aki ilyenkor színen van, az a Doppelgänger, vagy Gólyakalifa, esetleg Julio Cortázar valamelyik elátkozott hőse, nem is beszélve Dosztojevszkij és Gogol kollégák eseteiről, akik szintén fogékonyak voltak a témára. Ezek a hasonmások és gazdáik mind elég sokat szenvednek, és végül mind rosszul végzik. Ezen tűnődtem péntek este, amikor egy óvatlan kattintással a Budapest Tv-re tévedtem, és kit látok? Kondor Katalint, a deklaráltan jobboldali Sajtóklub prominensei, úgymint Lovas, Bencsik, Tóth Gy. társaságában. Miután ő tudomásom szerint a pártokon és világnézeten felüli közszolgálati Magyar Rádió vezetője, és mint ilyen, elképzelhetetlen, hogy egy harcosan szélsőjobboldali fórumon nyilvánuljon meg egyetértőleg, akit láttam, nem lehet más, mint Kondor Katalinnak az éppen önálló életet élő hasonmása. Nagy pillanat volt ez számomra, aki a pszichiátriában 35 évet húztam le teljes szakmai odaadással, de még soha nem találkoztam kifejlett doppelgänger- szindrómával. Ha elég soká élek, talán még olyan pácienshez is lesz szerencsém, akinek az orra függetlenedik gazdájától.
Sajna, a kiváló médiatörvény nem tartalmaz kritériumokat az elnök felmentését illetően.
Az egész törvény lex imperfecta: tehát követelményeket megfogalmaz, de szankciókat nem, eljárási kérdéseket még kevésbé. Vagyis előírja a közszolgálatiságot, de nem ad lehetőséget arra, hogy ha ezt sorozatosan és tudatosan megsértik, akkor az elnököt felelőssé kell tenni.
Felelőssé lehet tenni, de leváltásához 2/3-os kuratóriumi konszenzus kell, és mint Peták István esetében láttuk, ezt összehozni valóságos kínszenvedés. Pedig ott nem holmi műsorpolitika volt terítéken, hanem lopás, korrupció, köztörvényes ügyek.
Ha tehát a Rádió kuratóriuma elé tárod vádjaidat, akkor jóindulatú mosollyal fogadják majd erőfeszítéseidet. A közmédia elnökeit csak akkor lehet "megfogni", ha legalábbis elloptak egy gőzmozdonyt, de akkor se könnyű.
Talán a Vaú meg a műsornap Vaú-s trianonozása, szenteskedése, komcsizása, szóval: a közrádió agitpropos/klerikális átalakítása, amelybe belefér (szélső)jobbos rendezvények,
"kultúrműsorok" szervezése stb. nem elég indok?
Némi munkával akkora dokumentumhegyet lehet összehordani, hogy még KK is meghökkenne...
Pedig a politikai életbemaradásuk alapja, hogy visszatér e az MTV meg a rádió a közszolgálatisághoz.
Föleg igy az önkormányzati választások elött.
De nem tud megesni rajtuk a szívem, mert annyira elégedettek voltak a nagy vívmánnyal a médiatörvénnyel, akkor amikor volt 72 %-uk.
Még akkor sem, amikor Gyula fő célja volt vele, hogy kib@sszon a szadival.
Mert, hogy azok még azt sem vették észre, csak az örömük volt teljes::)))
Hijába ugattam, hogy a médiatörvény egy sz@r, a hüjeségem számlájára írták.
Most akkor igyák meg a levét és ne sajnáltassák magukat, ha ügyetlenek.
A KK nyugodtan öltögetheti a nyelvét erre az impotens társaságra.
Egy hintalónak több esze van mint nekik::)))
„Én egy szóval sem utaltam Nancy Goodman Brinkerre. Konkrétan azt mondtam: felháborítónak tartom, hogy Magyarországra jönnek két napra, két hétre, két hónapra különböző emberek, újságírók és más írástudók, majd elmennek mint akik jól végezték dolgukat, és otthon vagy a lapjukban mindenféle antiszemitizmusról írnak.”
– Mit sikerült megvalósítani a terveiből, és mi várható a közeljövőben?
– Fordítva kezdem a válaszadást: azt nem tudom, mi várható a közeljövőben, de ami tőlünk függ, az az, hogy a pályázatomban leírtakat rendre, tempósan és hitelesen megvalósítsuk. Ami eddig történt, nagyon fontos munka volt. A szervezeti és működési szabályzatunk megreformálása a végéhez közeledik, ha életbe lép majd, mindenképpen szervezettebb és takarékosabb működést tesz lehetővé. Ezt a kollégák most véleményezték.
Rengeteg ponton történt változás nyolc hónapos elnöki működésem alatt. Olyan dolgokból faragtunk le, amelyekre, sajnos, nincs pénzünk. Megszűnt a Calypso Rádió, mert vannak hasonló stílusú műsoraink. Átvizsgáltuk és racionalizáltuk a külföldre szóló adásokat. Pályázatokat írtunk ki a körzeti stúdiók élére, és új alapokra helyeztük a gazdálkodásukat is, így a jövőben csak közszolgálati funkciót láthatnak el. Kilenc körzeti stúdió és három központi adó terheit nem bírja el a Magyar Rádió. Azt sem titkolom, hogy létszámleépítés előtt állunk, ami egész egyszerűen annyit jelent, hogy a Munka Törvénykönyve által előírt munkaidőt le kell dolgoznia mindenkinek. Vannak olyan főállású munkatársak, akiknek havonta maximum egy óra műsoridejük van, 8–16 órát dolgoznak, ez pedig nem tartható. Ezek fájdalmas, de igazságos döntések.
Nagyon sok egyéb ésszerűsítési intézkedést is kitaláltunk. Nincs szükség például önálló gépkocsijavító műhelyre, ugyanakkor kulturális missziónkat erősítenünk kell. A művészeti együtteseinket és több funkciónkat – például a kiadványainkat – fenn szeretnénk tartani. Műsorstruktúrában a Bartókon és a Kossuthon jelentős változtatásokat hajtottunk végre. A Petőfi adóval szeretnénk folytatni, amelynek pályázatom ígérete szerint a zene, a sport, és az egészség adójának kell lennie.
– Az Orbán-kormány utolsó döntéseinek egyik tételeként kétmilliárd forint hitelfelvételre kapott kezességet a Magyar Rádió. A Medgyessy-kormány pénteki ülésén visszavonta ezt a döntést.
– Nem ért különösebb meglepetés minket, számítottunk erre a döntésre. Pedig ebből a hitelből nagyon hasznos, komoly dolgokat tudtunk volna megvalósítani, mivel a mi költségvetésünk nyolc éve változatlan. Én azt mondom: mindenki, aki pénzzel gazdálkodik, próbáljon megélni a nyolc évvel ezelőtti fizetéséből. Nem tudna.
– Mikor fog felkerülni a Kossuth Rádió az URH-ra?
– Nem tőlünk függ, mi évek óta zajongunk ezért. A pályázat kiírása megtörtént, mi mindenképpen elindulunk ezen az úton. Ahol csak tudtuk elmondtuk: tarthatatlan az az állapot, hogy ha egy villamos elhalad a belvárosban, a Kossuth adó vagy bejön, vagy nem. Minek költünk akkor olyan adóra pénzt, ami hallhatatlan? Ez nonszensz.
– A választások után van-e bizonytalanságérzet a munkatársak körében?
– Ami a munkánkat illeti, mi semmit sem változtunk, a programunk és a pályázatom semmit sem változott, ezt hajtjuk végre eztán is.
– De a médiakuratóriumokat feltöltötték négy új taggal. Teremthet-e ez új szituációkat?
– Természetesen a négy embernél több a nyolc vagy a kilenc – ennyiben teremthet új szituációt. Minket a tulajdonosi testület működése, hogy úgy mondjam, gazdálkodási szempontból érint, egyébként a műsorokba nincsen beleszólási lehetőségük. Ez így is van rendjén. Eddig a teljesen vegyes politikai nagykuratóriummal is nagyon jól megtaláltuk a hangot. A rádió korábbi történetében nem volt olyan, hogy több intézkedést vagy stratégiai tervet egyetlenegy ellenszavazat nélkül fogadtak volna el. Régebben állandó politizálás folyt itt, akárcsak a Parlamentben. Úgy látom, ezt sikerült megváltoztatni. Nagyon szomorú lenne, ha a jövőben, pusztán attól, hogy kiegészült a kuratóriumi elnökség, ez megváltozna. Ezek szakmai dolgok, és nem volna szabad a politika martalékává tenni. A Fidesz-kormány alatt ez nem is volt semmilyen szempontból politikai kérdés. Ezt bárki tudja a kuratóriumból igazolni.
– Varga László képviselő szerint, míg fiatal korában orosz megszállás volt, mára médiamegszállás lett Magyarországon. Ön egyetért ezzel? Meg kell tanulnunk újra a sorok között olvasni?
– Erről a magánvéleményem az, hogy az emberek mindig is tudtak a sorok között olvasni. Ha ezt filozofikusan nézi az ember, szomorúnak tartja. Varga László valószínűleg arra gondolt, hogy a médiában nincsen meg az egyensúly, az 1990 előtt kialakult szerkezetet cipeli tovább az ország. A politikai megoszlást nem tükrözi a médiumok eszmeiségének megoszlása. Ez ténykérdés, amellyel nem lehet vitatkozni.
– Amikor Nancy Goodman Brinker amerikai nagykövet asszony azt nyilatkozta, hogy a gyűlöletbeszéddel és idegengyűlölettel kapcsolatban soha, sehol nem tapasztalt olyan dolgokat a világban, mint Magyarországon, akkor ön felszólalt ez ellen a kijelentés ellen. Ezt követően nagyon sok támadás érte önt.
– Természetesen sok támadás ért – de nem csak akkor, hanem mindig. Én egy szóval sem utaltam Nancy Goodman Brinkerre. Konkrétan azt mondtam: felháborítónak tartom, hogy ide jönnek két napra, két hétre, két hónapra különböző emberek, újságírók és más írástudók, majd elmennek mint akik jól végezték dolgukat, és otthon vagy a lapjukban mindenféle antiszemitizmusról írnak. Nyilvánvalóan politikai indittatásból. Ezt én felháborítónak tartom. Nem csak azért, mert nagyon jól ismerem az országot, és méltatlannak találom az ilyen kijelentéseket az itt élő néphez.
Magyarországon nincs antiszemitizmus. Antiszemita jelenségek vannak, mint bárhol másutt a világon, amely jelenségek elemzést érdemelnének. Ilyen elemzéseket nemigen szoktak megtenni. Mondhatom azt, hogy családom egész története és a magam élete alapján is kikérem magamnak az ilyen típusú magyarázatokat, viselkedést és írásokat. Ha valaki bíráló szavaim kapcsán az amerikai nagykövet asszonyra gondolt, azt nagyon sajnálom. Bár végül is gondolhatott, hiszen Nancy Goodman Brinker is hangot adott a véleményének erről. Őt kellene megkérdezni, hogy miért ez a véleménye.
Fotó: Pörneczy Bálint
– Lát-e esélyt arra, hogy ne csak különféle táborok, hanem valódi közszolgálati újságírás is legyen Magyarországon?
– Lesz, de nem biztos, hogy mi ezt meg fogjuk érni. Elképesztőnek tartom azt, ahogy az elmúlt negyvenöt év furcsa hazai ízlésterrorjában az emberek genetikailag megszokták ezt a táborosdit. Nem tudnak másként gondolkodni. Az én gondolkodásomban megfér az, hogy a magam politikai értékrendje mellett is teljes egészében közszolgálati műsorokat készítsek. Higgye el, semmi nehézség nincs ebben. Csak a hátsószándékú emberek számára van. Azt gondolom, hogy mindezt szavahihetően állíthatom, mert amíg műsorkészítő voltam, soha nem volt ellenem kifogás műsor miatt. Pedig nehéz hír- és háttérműsorokban dolgoztam, nekem is megvan a magam értékítélete, mégsem lógott ki sosem a lóláb. Azt is tudom, hogy most mennyi kolléga ellen van kifogás. Szerintem akkor veszett el a mérték, amikor megpróbálták a sajtó munkatársaival elhitetni, hogy ők is politikacsinálók. Ezt egyesek nagyon elhitték magukról, és azóta is rettenetesen fontosnak hiszik magukat. Nem azok.
– Tudna jó példát mondani olyan újságíró kollégára, aki megtestesíti vagy legalábbis megközelíti azt a mértéket, ahogy a közszolgálatiságot el kellene látni?
– Tudnék, de szándékosan nem mondok. Éppen azért, mert hol az egyik, hol a másik tábor hördülne fel, ha kiejteném valakinek a nevét a számon. De ha sok nevet mondanék, kiderülne, hogy jobbról is és balról is többeket meg lehet említeni.
– Legnagyobb politikus élménye?
– Nincsen.
– Hogyan emlékszik vissza a miniszterelnöki interjúkra? Milyen embernek látta Orbán Viktort?
– A legkitűnőbb emberek egyikének, akit valaha megismertem. Ennyi a válaszom.
– Egyáltalán, egy politikust meg lehet ítélni emberként?
– Hogyne lehetne!
– Azt mondják, a politikusok is színészek, persze nem feltétlenül pejoratív értelemben. Uralkodnak a szavaikon, a gondolataikon, s folyamatosan teljesíteniük kell. Képet lehet róluk alkotni?
– Ezzel minden ember így van. Mindenki szerepet játszik, és ezt én sem pejoratív értelemben mondom. Ez a dolgunk. Az orvos is eljátssza az orvos szerepét. A politikus is olyan, mint bárki más: ha okos ember, akkor nem fogja interjú vagy szereplés közben szakmája szabályait megsérteni. Adott esetben ettől nagyszerű politikus valaki. Ha megsérti a szabályt, nem az.
– Nem szivárog be túlságosan a magánéletébe a politika, főleg, mióta a rádió elnöke?
– A magánéletembe egyáltalán nem. Nehezebb a teher, amióta elnök vagyok, de az időtartamot illetően egyszerűen nem lehetett már annál többet dolgozni, mint mikor a Kossuth adó vezetője voltam. Mindig, már diákként is éjjel-nappal dolgoztam vagy tanultam. Ilyen alkat vagyok. Ez van számomra megírva a sors könyvében. Abban az értelemben természetesen beszivárog az életembe, hogy a pozícióm miatt olyan dolgokat írnak meg rólam, olyan elképesztő hazugságokat, amit sosem gondoltam volna. Akár a magánéletemről is. Ez történt akkor is, amikor az amerikai nagykövettel kapcsolatban kiforgatták a szavaimat. Ott tartunk ma, hogy besettenkednek és álságosan fölveszik magnóra a beszélgetéseimet, anélkül, hogy erre engedélyt kérnének, majd a szövegösszefüggésből kiragadnak egyes részeket. Mindez rendszeresen megtörténik velem, és emberileg mélyen sért. Elképesztőnek tartom, hogy olyan országban kell élnem, ahol ezt a cselekedetet nem tekintik jogtalanságnak. És olyan országban élünk, ahol ezeknek a hiénáknak mindent szabad. Biztos sokaknak nagyon tetszett az ÁVO-korszak, amikor azt is kihallgatták, amit más gondolt.
– Amikor kilép a rádió épületéből, mindezt el lehet-e teljesen felejteni, vagy otthon is rádióelnök?
– A kutyámnak és a macskámnak nem vagyok rádióelnök. De ha a tréfát félre teszem, otthon is rádióelnök vagyok. Nem tudom kiiktatni a munkát a gondolataimból. Azonban ez talán más szakmában is így van. Amit az ember szeret, abból nem tud kikapcsolni.
Igazán kíváncsi vagyok, létezik-e határ, amelyen túl a búzgó seggnyalók tüsténkedését már rühellni fogja a hatalom...
Azért bámulom a pofátlanságot! Rendőrt kiált a tolvaj, rasszistáznak a nácik stb.: kifordult nyelvünk önmagából. Amióta a hetenként háromhetenkéntet vagy bármifaszt jelenthet, ez várható volt. S úgy látszik, egyre jobban elcsürhül ez a bagázs, nem ismernek sem istent, sem embert... (hihi)
Legjobb esetben őrültekről van szó, akik diliházba akarják zárni a normálisakat...
Közszolgálati rádiós dolgozók nyilatkozata
Budapest, 2002. március 13. (OS) - Az Országos Sajtószolgálat az alábbi nyilatkozat kiadására kapott felkérést:
Az utóbbi időben számos nyilatkozat, cikk és elemzés foglalkozott a Magyar Rádióval.
Ezekben sok tárgyi tévedés, illetőleg a rádiót lejáratni szándékozó megnyilatkozás szerepelt. Több írás sugallta, egy interjúban pedig konkrétan is elhangzott, hogy a rádió új vezetése a munkatársakat vagy megveszi, vagy megfélemlíti. Ezt a vádat mi, az MR Rt. alulírott dolgozói a leghatározottabban visszautasítjuk és a következő nyilatkozatot tesszük:
1. Az MR Rt. vezetése, az újságok visszatérő állításaival ellentétben, nem "rúgott ki" senkit a rádióból.Kollégáink közül mintegy 70-80 személy élt a Pénzügyminisztérium által finanszírozott, így anyagilag rendkívül kedvező feltételek mellett megvalósítható előnyugdíjazás lehetőségével. Néhányan ugyanakkor közös megegyezéssel - ugyancsak jelentős pénzösszeggel - önként távoztak a rádióból. Így például Bolgár György, akinek arcképe az "Így jár mindenki..." sokat sejtető felirattal jelent meg a lapokban. Tájékoztatjuk a félrevezetett közvéleményt, Bolgár György úgy járt, hogy miután éveken keresztül büntetlenül megszegte a közszolgálati rádiózás szabályait, közös megegyezéssel - és jelentős végkielégítéssel - átvitte műsorát a Mester Ákos nevével fémjelzett rádióba. Ezek a tények. Minden egyéb szubjektív, a politikai indulatoktól vezérelt megnyilatkozás egyoldalúan mutatja be őt, mint a közszolgálati rádió "áldozatát".
2. A Heti hetes húzóembere, Farkasházy Tivadar lemondott vezetői megbízásáról. Ennek oka nyilván az volt, hogy elfogadta, amit Bolgár nem: egy közszolgálati intézmény dolgozója nem szerepelhet egy kereskedelmi csatorna erősen pártos műsorában. (Ugyanakkor Farkasházy esetében mégsem tartjuk elég következetesnek a rádió vezetésének fellépését, hiszen ő továbbra is a rádió fizetett alkalmazottja és politikai jellegű közszerepléseivel "közlegényként" is megsérti a KMSZ előírásait.)
3. Pásztor Magdolna, akit - szerinte - "kialáztak" a rádióból, maga sem beszél "kirúgásokról" a vele készült Népszabadság interjúban. Beszél azonban a rádióbeli félelemről, bizalmatlanságról és arról, hogy egyeseket megfélemlítettek, másokat megvettek az intézmény vezetői. Nos, kijelentjük, hogy mi nem vagyunk sem megfélemlítve, sem megvásárolva. Meg voltunk félemlítve azonban 1994-ben, hiszen a korábban nagy végkielégítéssel távozó rádiósok visszatértek és leváltottak minden "csúcsista" vezetőt. (A visszatértek közül néhányan a mai napig sem fizették vissza a végkielégítést...) Az új vezetők egymás kitüntetéseire, győzelmi ünnepekre költötték a Csúcs László által megspórolt 500 millió forintot. Néhány hónap múlva döbbenten olvastuk az újságokban, hogy a Magyar Rádió fizetési gondokkal küszködik az előző vezetés (!) hibájából.
4. A rádió mai vezetése sokkal határozottabban igyekszik érvényt szerezni a közszolgálati rádiózásban kötelező pártatlanság követelményének. Ezért nem hosszabbították meg annak idején a Vasárnapi Újság felelős vezetőjének, Lakatos Pálnak a szerződését. Az ő képe különös módon nem jelent meg "Így jár mindenki..." felirattal sehol. Esetében mindenki elfogadta, hogy politikailag túlontúl elkötelezte magát. Ugyanakkor a másik oldal "nagymenőit" féltő gonddal óvja a balliberális média, s ha megnyilatkozásaik ellen valaki mégis fölemeli a szavát, akkor rögtön veszélyben van a sajtószabadság.
5. A Magyar Rádió anyagi helyzetét az előző vezetés kissé kozmetikázva festette le a nyilvánosságnak. Húzta, halasztotta a szervezeti és technikai modernizációt, s nem tett semmit a rádiós átlagéletkor növekedésének megállítására. A jelenlegi vezetés szerzett másfélmilliárd forintot és sikeresen konszolidálta a rádiót. Megszüntetett nem egy igazgatóságot, amelyek egy részét annak idején egy-egy arra "érdemes" személy kedvéért alapítottak. Kiemelt fontosságot tulajdonít a rádió takarékos és hatékony működésének, a modern számítástechnika rádióbeli alkalmazásának, fontosnak tartja és jelentős összeggel támogatja a rádió internetes megjelenését.
A fentiek fényében arra kérünk minden újságíró kollégát, ha hitelesen akarja tájékoztatni a közvéleményt a rádió ügyeiről, akkor kellő körültekintéssel, az újságírói etika legalapvetőbb szabályát megtartva, minden érintett felett megkérdezve szerezzen információt. A rádió legtöbb munkatársában van annyi jó ízlés és etikai tartás, hogy nem iratja tele a sajtót vélt sérelmeivel. Ha viszont némely újságíró úgy érzi, hogy írnia kell, mert "helyzet" van a rádióban, akkor kérdezze meg azokat is, akik készek a valós helyzetről tárgyszerűen, a közszolgálatnak elkötelezett szakemberként, kellő felelősséggel nyilatkozni.
Budapest, 2002. március 12.
A Magyar Rádió
129 dolgozója +++
A Honfoglalás 2000 Egyesület közleménye
Budapest, 2002. március 13. (OS) - Az OrszágosSajtószolgálat az alábbi közlemény kiadására kapott felkérést:
A Honfoglalás 2000 Egyesület és a szervezet keretein belül működő Nemzeti Sajtó Baráti Köre több száz csoportja visszautasítja azokat a nyilatkozatokat, melyekkel a Magyar Rádió Rt. vezetőit próbálják lejáratni.
Szervezeteink méltányolják az intézmény vezetőinek törekvését, hogy megteremtsék a kötelező pártatlanság követelményeinek megfelelő közszolgálati rádiózás feltételeit.
A rádió megvádolt vezetőihez hasonlóan, szervezeteink sokezres tagságát sem lehet "megfélemlíteni" - támogatásunkról biztosítjuk az intézmény vezetőit és jó szándékú munkatársait - kiállunk mellettük és megvédjük a sajtószabadságot.
Honfoglalás 2000 Egyesület
+++
Kondort is, Hollóst is megválasztották...
Összegyűltek a sunyi kecskék, s vezetőket választottak maguknak, hogy jobban tudjanak "vigyázni" a közszolgálati káposztára...
Nevetséges és szánalmas banda.
Budapest, 2002. február 25. (OS) - Az OrszágosSajtószolgálat az alábbi közlemény
kiadására kapott felkérést:
"Közmédia" a választások előtt
Évek óta tart az elektronikus közmédia felülről megszervezett lezüllesztése. Mára
szinte minden politikai műsor a kormányzat támogatóinak, agitátorainak irányítása alá
került. A Vasárnapi újság című magazint például szilárdan birtokolják a Fidesz segédeinek
szegődött szélsőjobboldali médiakülönítményesek, akik a Kossuth rádió műsoridejéből
mind nagyobb részt kapnak, hogy agitálhassanak, szervezhessék saját politikai
tevékenységüket, programjaikat is. Abszurd helyzet alakult ki: miközben a mai hatalom
sértődötten panaszkodik ellenfelei hangnemére (közben azért - álmában? - hazaárulózik
picit), közpénzből tartott különítményeseit ráuszítja a társadalom általa stigmatizált
részére.
Nem hisszük, hogy van demokratikus ország, amelynek közrádiójában elhangozhatott
volna például a Vasárnapi újság február 24-i adásának bornírt és gyalázatos
Bencsik-jegyzete! Különösen nem választások előtt! Szégyen, hogy ilyen szövegek
hallhatók a Magyar Köztársaság miniszterelnökének kedvenc műsorában.
És szégyen a hívő keresztényekre nézve, hogy történelmi egyházaik püspökei, ismert
személyiségei rendszeresen szerepelnek a vasárnapi uszításokban, a szentség színével
bemázolva azokat, sőt, nem ritkán maguk is uszítanak, nem tisztelve sem Istent, sem
embert, sem hazát...
Szégyen valamennyiünkre, hogy szemünk láttára, fülünk hallatára történhet mindez,
s nincs hatóság, amely védené a társadalmat a nyilvánvaló, szándékos és egyre
pimaszabb jogsértés ellen, s nincs civil kurázsi, amely megálljt parancsolhatna az
Istenre, nemzetre, családra hivatkozó garázdálkodásnak.
Vajon 1990-ben gondolta-e valaki közülünk, hogy ilyen szánalmassá züllünk a 21.
század elejére?
Tényleg csak a "Szánd meg, Isten, a magyart!" esett könyörgése telik tőlünk?!
Salgótarján, 2002. február 25.
Gusztos István
elnök
Skoda Róbert
alelnök
"A leghatározottabban visszautasítjuk azokat a homályos berkegéseket, amelyek
kétségbe vonják intézményeink függetlenségét, tájékoztatásának pártatlanságát,
objektivitását."
A szabadjára engedett szolgák immár nemcsak a gazdi kedve szerint sértik meg - folyamatosan! - a jogszabályokat, a médiatörvényt, hanem a saját szakállukra (persze, biztosak lehetnek benne, hogy a gazdinak is tetszik) elszemtelenednek, sőt, fenyegetőznek.
Íme, ilyen a saját pimaszságától megrészegült piaci légy:
A közszolgálatiság védelmében
Budapest, 2002. február 19. (OS) - Az Országos Sajtószolgálat az alábbi közlemény
kiadására kapott felkérést:
A bulvárosodó médiavilágban a közszolgálat küldetése, a szigorú szakmai
szempontok érvényesítése, az ország lakosainak hiteles, pontos, objektív
tájékoztatása. A magyar közszolgálati médiumok e tekintetben a legszigorúbb
nemzetközi összehasonlítás próbáját is kiállják. Éppen ezért tartjuk méltánytalannak az
elmúlt napokban elhangzott nyilatkozatokat, amelyek bizonyítékokat emlegetve
próbálták meg a közszolgálati médiumokban dolgozó újságírók ezreinek szakmai hitelét
aláásni.
A leghatározottabban visszautasítjuk azokat a homályos célozgatásokat, amelyek
kétségbe vonják intézményeink függetlenségét, tájékoztatásának pártatlanságát,
objektivitását.
A Magyar Köztársaságban az alkotmány, törvények határozzák meg a közszolgálati
tevékenység kereteit, tartalmát. Intézményeink mindenkor ezen törvények betartásával
végzik munkájukat.
Őszintén bízunk abban, hogy a XXI. század médiavilágát nem ez a hang fogja
jellemezni, mert az ilyen hangokban a múlt rossz reflexei köszönnek vissza.
Számomra csak az a meglepő, hogy bejelentette, hogy megszűnteti az MTI hírek vételét és csak saját, illetve Reuters forrásra fog támaszkodni a MR. Szerinte drága az MTI. Úgy tudom, hogy a kormány törekvése egy BBC-szerű MTV, MR, MTI és Duna Tv létrehozása. Ez mintha ellent mondana ennek a szándéknak.
Nem értem a hölgyet.
"A médiában dolgozók hozzájárultak a régi rendszer lebontásához, ugyanakkor sokan átmentették magukat, és a kilencvenes évek
állapotai mára a konzerválódtak a magyarországi sajtóban."
