hmm a kérdés húzos. Ugyanis, mint általába a kvantumok esetén, két féle képp lehet értelmezni a szimulációt.
A) egy forrás van. Ezzel az a baj, hogy ekkor időben visszafele mozgó fényjeleket is jelen vannak, hiszen a tér minden pontja kap mindkét Doppler eltolódott hullámból. Mivel normál esetben az egyik csak előre megy a másik hátra, ez csak úgy lehetséges, ha időben visszafele mozgó hullámok is vannak.
Ez a megoldás továbbra sem tetszik, mivel nonszensz, mint tudjuk. De hát a QED is így számol, szóval nem tudom.
B) az időben visszafele mozgó hullámokat a QFT eltünteti azzal, hogy a kétféle hullámból keltő és eltüntető operátorokat csinál,
Néhány részlet a hullámcsomag számolásáról, mert tudom, első látásra furcsa.
"miért osztasz gammával? nooormális?"
Sokan, akik nem úgy ismerték meg a hullámokat, pl a Doppler effektust, hogy az téridőben felrajzolták, azok általába keverik a szezont a fazonnal.
Egy adott hullámtér frekvenciája egy adott IR-ben a hullámhegyek száma az X=0 világvonalon.
Egy fényóránál nekünk nem ez kell, hanem az a szám, ami az óra világvonalán számolt hullámhegyeket adja meg.
Több féle képp ellenőríztem ezt (is), és helyes.
"miért nem relativisztikus Dopplert használsz, te buta?"
Az ilyen jellegű beszólásoknál erősen koncentrálok arra, hogy el ne ájuljak a nevetéstől, mert egyből kitünik, hogy a paciensnek köze nincs a témához. Egyetlen IR ben számolok, mi a fészkes fnének használjak relativisztikus Dopplert?
". It was shown by several authors such as Roger Penrose and James Terrell that moving objects generally do not appear length contracted on a photograph."
Egyértelműen itt nem az egyidejűség relativitása az ok, hiszen mindkét mérést (A) IR-ben végeztük el. Akkor mi?
Egy jelenséget magyarázni (ami ugyanaz mint okokat keresni) az visszavezetés az axiómákra. Vagyis helyes logikai lánc kialakítása, mely axiómákat használ, és ezekből kikövetkezteti a kérdéses állítást.
A specrel axiómáiból következik, hogy A rendszerben rövidebbnek mérik a botot. Nem írom le hogyan következik, mert te is tudod.
Ugyanezekből az axiómákból következik az egyidejűség relativitása is.
Magukra az axiómákra értelemszerűen nincs magyarázat. Fizikában legfeljebb azt lehet megkérdezni, miért éppen ezeket szeretjük. Azért, mert hasznosak, lehet velük magyarázni a dolgokat, helyes előrejelzések készítésére alkalmasak.
Ha a B rendszerben elemzik, hogyan mérik meg az A rendszerben a bot hosszát, akkor azt látják, hogy az ő B rendszerükben két különböző időpontban mérik meg a két végének a helyét. Mondhatják, hogy azért mérték rövidebbnek, mert az egyidejűség relatív. Csak annyit tettek, hogy az axiómákból következő helyes ismeretet (az egyidejűség relativitása) felhasználtak egy másik jelenség, az eltérő hosszúság mérése magyarázatára. Axiómákat használtak, a logikai lánc helyes, csak nevet adtak egy részeredménynek.
Szerintem nem kifogásolható, ha egy jelenség magyarázatánál felhasználunk kész részeredményeket (más szóval tételeket). Így ugyanazt a jelenséget más tételekkel is lehet magyarázni, ami csak annyit jelent, hogy más részeredményekkel más úton jutnak el ugyanoda. Hiszen a részeredmények is az axiómákon alapuló helyes következtetések.
Az elektron hullám mindig egy állóhullám a saját inercia rendszerében.
Ennek a hullámfrontja gyakorlatilag kijelöli az egyidejű órákat is.
Tehát a relativitás nem csak ad-hoc óraszinkronizálás, hanem az elemi hullámok fázisa pont úgy viszelkedik, mint Einstein fényjellel szinkronizált órái.
A fényjelek okozzák a hullámok fázis szinkronizálását IS.
Ez az a pont , ami miatt Einstein elmélete támadhatatlan.
Ha az oszcillátoroknak fényóra tulajdonságuk van, vagyis a frekvenciájuk úgy függ a mozgási sebességüktől, mint a fényóra tikkelési üteme, akkor egy nagyon érdekes hullámcsomag formát kapunk.
A két határoló vonal a Lorentz kontrakcióval lett számolva.
A hullámcsomag szélessége a Lorentz kontrakció mértékével arányosan változik.
Ezek az oszcillátorok hullámcsomagokat alakítanak ki, melyek kreálják és eltüntetik a részecskéket.
QFT könyv:
Its Fourier components are quantized as a collection of harmonic oscillators, leading to creation and annihilation operators for photons.
By bouncing up and down on the mattress we can get wave packets going off here and there (fig. I.3.1). This corresponds precisely to sources (and sinks) for particles.
Amikor áttérünk a sárga IR-ről az egyik kékre, egy óvodás problémával szembesülünk.
Tudjuk, hogy a sárga mozgás periódus idelye sokkal rövidebb mint a kék szalag mozgása.
(alap feltételezés: mindegyik fényórában a mozgó pont azonos sebességgel halad, tehét egyfajta hullám csomagról beszélünk, ami a henger falán terjed. Nem síkhullám, mivel nem minden irányba terjed.)
Látszólag a megoldás nem helyes. Csakhogy van egy nagyon érdekes részlet, aminek megértése nem könnyű, de megmutatja a helyes nézőpontot.
Mit csinál a Lorentz transzformáció az idő koordinátával?
Eltolja az idő koordináta értékét visszafele, a sebességel és az X koordinátával arányosan, ha X + vagyis előttünk van. (a koordináta rendszert mindig úgy forgatjuk, hogy X legyen a mozgás iránya).
A mögöttünk levő idő értékeket pedig előre állítja.
Ez a henger-fényóra esetben fázis eltolást jelent.
Igazából most itt dumálhatnék a Minkowski tér komplex / képzetes időkoordinátájáról, amibe mág az SG-n belekezdtem (de sajnos befejezni nem tudtam, mert egyszerűen nem kapok jelszó emlékeztetőt... vajon miért? xD)
Ez már megmutatja azt , amit a Wick rotation cikkben már olvashattunk. Az idő koordináta összekapcsolható az S1 topológiával , sokféleképp.
