Szia:) Hát a kövezés elmarad, de szerintem akkor Te még nem találkoztál jó tenyésztőtől származó, kiegyensúlyozott törpével. Alapból a törpe kezelhetőségben a második a sorban. Minden amit az óriásról írtál, igaz a törpére. Kis kutyák nagy jellemmel. Semmilyen a törpésítés negatív jelével, tulajdonságával nem rendelkezhetnek sem fizikumban sem pedig jellemben!! (nagyon sok törpével foglalkozom, bátran állítom, hogy alig akad köztük egy-kettő amelyikre azt mondom, hogy na ez nem az igazi jellemre) Mivel óriást és törpét egyaránt tartottam ezért személyes tapasztalatokkal vagyok ellátva:) Bár most törpéim vannak, azért az óriás pont olyan közel áll a szívemhez;)
Szia! Bár kicsit késve, de hátha hasznát veszed a válaszomnak. Nekem idáig óriásaim és törpéim voltak, jelenleg törpék. Az egyéb háziállatokkal összeszoktathatóak, de nagyobb türelmet igényel a feladat. Alapból az óriásaim jól elvoltak. Volt egy szuka aki irtott mindent, ami mozog, nem lehetett baromfi, nyúl, macska közelébe engedni. Még a sajátot is megzavarta ha nem voltunk ott. Egy alkalommal szinte minden csirkénket lenyiszált. Minden állatot kifordított a bőréből... Sajnos ő nem volt szoktatva semmilyen egyéb állathoz, felnőttnek került hozzánk. Akit kölyökként neveltünk, szépen (bár kicsit lassan) hozzászoktattuk a többi állathoz. A feladat megoldható, sok foglalkozással :) (egyébként több schnauzer gazdától hallom, hogy mindent megfog a kutya, de szerintem azért ez nevelés kérdése is...)
Szia! Nekem óriás schnauzerem van. Lylith minden állatot imád. A nyulakkal kergetőzik, a macskákkal birkózik, a kecskékkel viháncol. 1.5 éves volt amikor menhelyről hoztam. Amire türelemmel és szeretettel megtanítod, azt csinálja. Büszke állat, ezért a szidást nem szereti. Erőszakkal nem mész nála semmire, inkább makacsolja meg magát, minthogy szót fogadjon. Nagyon szeret játszani, nagy a mozgás igénye. Nagyon okos és értelmes állatok és élvezet velük a játék/tanulás. Imádja az embereket és a gyerekeket. Egy simogatásért meg is halna. Kemény kutya is faragható belőle, mivel mindent könnyen tanul. Hozzá kell szoktatni a többi állathoz. Egy jelszó van vele kapcsolatban "SZERETET" és ezért mindenre képes. A közép és óriás schnauzer úgy gondolom türelmesebb mint a törpe. Én még nem láttam olyan törpe snacit amelyik ne hozott volna ki az észből. De az is biztos, hogy ezért a mondatomért a törpe snaci imádók megköveznek. Ami biztos, van egy velük született intelligencia bennük, ami ellenállhatatlanná teszi őket.
Segítséget kérnék: Mi a párommal két macskát, nyulakat és fürjeket tartunk (kizárólag kedvtelésből/szeretetből), de a sógornőmék (egy kerten belül szomszédok vagyunk) szereztek ma egy Schnauzert bébit. Nem tudtam kideríteni közepes-e vagy óriás, mert anyós nem tudta megmondani. A kutya a sógornőmé és a barátjáé, de nálunk lesz a legtöbbet. Szinte semmit nem tudok a Schnauzerekről. Hogyan viszonyul más állatokhoz? Össze lehet szoktatni a macskákkal, nyulakkal?
Azok a kutyák akiket én említettem daganatos betegek voltak, nagyon sok törődést, és nagyon sok pénzt felemészt a kezelésük és az esetleges műtétek. Mire megszokná az ember őket addigra elmennek. Nekem is volt több kutyám is akinek ilyen-olyan betegségeik voltak. Az más, mert tudnak vele élni, és te is reménykedhetsz abban, hogy egy darabig még veled maradnak. Amikor tudod, hogy kínok kínjával fog elpusztulni, az viszont kemény. Apukámnak volt egy hatalmas korom fekete németjuhász kutyája. Tőlem kapta amikor a kutya 3 hónapos volt. Apuám kényeztette, tanította, és mindig a kutya volt az első számára. 10 éves korában nagyon fájtak a hátsó lábai. Sok kalciumot, magnéziumot és vitamint kapott, de nehezen mozgott, és volt, hogy maga alá piszkított, mert nem tudott időben elindulni elvégezni a dolgát. Szegény nagyon oda volt, de ha apukám szintén nagy betegen (tüdőrák) kiment hozzá olyan volt a kutya (Lupus), mintha egy kis tini lenne. Apukám halála után Lupus egyre soványabb lett, kedvetlen és szomorú volt. Fájdalomcsillapítókkal, görcsoldókkal 3 hónapig húzta és el kellett altatni az állatorvos által, mert nem bírtuk nézni a szenvedését.
A szakáll színeződik a nyáluktól, illetve kajától is, mikor csak szárazat kapnak huzamos ideig, akkor szépen eltűnik ez a randa barna.
Egy sóbi óriás nekem is nagyon bejönne... ki tudja... lehet lessz is.
Én befogadnék beteg kutyát, bizonyos keretek között persze.
Felmérném, hogy anyagilag mennyire lenne nagy beruházás, és ha kibírná a keret, akkor jöhet. Ez nálam nagyon szitu függő is.
Meghát nekik is jár egy lehetőség, meggyógyulhatnak és boldogan élhetnek.
Akár még végtaghiányos kutya is szóbajöhet, hisz ők is ugyanúgy szeretik a gazdájukat:))
Volt már nekem totál kopasz dobermennom (szörtüsző atkás)
Sánta óriás schnacim.
A schnaci fura ügy volt, mert nem találták a fizikai okát a sántaságának, az első gazda eladta de a kutya mindíg visszaszökött hozzá, és az egyik ilyen szökés alkalmával elsodorta egy autó, de nem lett baja. csak zúzódása lett, meg kis húzódás, ekkor visszakerült az első gazdához, mert a második megunta a szökdösést...
De az első gazda még mindíg nem volt meggyőzve róla, hogy a kutyának ő kell és megint továbbadta... nekem.
Szóval a sántasága egész életében elkísérte, pedig azúzódása hamar rendbe jött.
Többször is megvizsgálták, de nem találtak semmit.
Ha játszott letette a lábát, ha dolgoztam vele, vagy olyat kellett csinálnia amit nem akart, sántított... Doki szerint lelki sántikálós volt, megviselte, hogy dobálta a gazda...
Valószínűleg a fénykép kap olyan fényt, ami kicsit torzítja nálam a színeket. A bajszuk tünik kicsit barnásnak. Egyébként gyönyörűek. Amikor kerestem a nekem való snacit a neten nagyon sok kutya képét néztem meg. Láttam több olyant amelyik nagyon tetszett volna, de több daganatos beteg is volt köztük, sok kezelést és sok pénzt igényel. Sajnos én idővel és pénzzel sem vagyok túl jól ellátva. Egy só bors kanért nagyon fájt a szívem, hatalmas erős, izmos óriás volt. 1,5 éves, de szintén beteg. Én úgy vagyok vele, ha az enyém lesz beteg azt elfogadom és ápolom mert érzelmi szálak kötnek hozzá de egy idegen kutyát betegen befogadni nem lennék képes.
Szia! Ők só-bors kutyik, vagy jól látom, hogy van bennük más szín is? Sokáig azt hittem, higy a schnauzer kutyák csak fekete színben léteznek, de már láttam barna és fehér schnauzert is. Nagyon szépek, azonban nekem a fekete tetszik a legjobban, de só-bors színben is elfogadnék.
Tényleg helyes dolog a menhelyektől, hogy ivartalanítva adják ki a kutyákat.
Bubó köszöni a dícsérő szavakat:)
Régen járt kiállításra, de az már a múlt...
Nem ilyen mozgékony mindkettő, csak Bubó a hiperkutya, Mazsi nem ilyen, Ő haspárti és jól elhenyél, mondjuk mióta ivartalanítva van mozgékonyabb sokkal, de meg sem közelíti Bubó aktivitási szintjét.
Nincsenek feles energiáim... sajnos...
Nálunk sem egységes a nevelési koncepció, én vagyok a szigorú, meg az aki nevel, párom meg aki félrenevel:)))
De már nem vitázom vele kutyanevelési ügyekben, hisz az már késő bánat. Most van két elkényeztetett törpénk (persze szót fogadnak, csak nem abban a tempóben mint kéne)
Tényleg nem jó a kétféle nevelés, ahogy Te is írod összezavarja a kutyát.
Szia! Nem is bánom, hogy Lilyth ivartalanítva van mert nem tudnék mit csinálni a kölykökkel. Én jó ötletnek tartom, hogy a menhelyen ivartalanítják a kutyikat. Sokan felelőtlenül engedik bepárosodni a kutyáikat és utána gödörben vagy nylon zacskóban végzik a kölykök. Aki tenyészteni akarja az úgyse menhelyről hoz tenyész állatot. Nagyon jó kiállású a kutyusod. Sok fölösleges erő kapacitásod lehet, ha mind a ketten valódi kis ördögök. A te családodban egységes a nevelési módszer. Nálunk hiába mondom a férjemnek, hogy én mit tanítottam meg a kutyának, Ő akkor is úgy tanítja ahogy Ő akarja. Nem érti meg, hogy ezzel csak megzavarja szegény állat fejét.
Mazsola tényleg nagyon makacs kis ördögfióka, nem szívesen fogad szót, főleg ha arról van szó, hogy egy kint talált finom falatot kell kiköpni... Törpik elég nyakasak, kicsit erőszakosak is néha, ha nem elég következetes kézbe kerülnek, meggyűlhet velük a gazda baja. Óriásommal nem volt ennyi vitám, mint ezzel a két törpével.
Lilith valószínű a bepróbálkozós korszakában van:) schnacik szeretik megtudni, hol a határ legszéle.
Rendes Dolog, hogy beszereztek egy társat neki, jó dolog, ha a kutyának van kutyabarátja, nálunk is ketten vannak:)
Ha Lilith ivartalanított, akkor még a tüzelésel sem lesz gondotok, nem fogja a kant megőrjíteni.
Szia! Mazsinak már ahogy űl látszik, hogy öntudatos és okos kutya. Mindig tudja, hogy mit akar és azt véghez is viszi? Lehet, hogy nem vagyok olyan jó gazda mint gondoltam, mert nem tudom, hogy ki nevel kit. Én a Lilithet vagy fordítva. Úgy tűnik, kicsit erélyesebbnek kell lennem, mert kezd a fejemre nőni. Bár én nem kiabálok vele, de néha meg kell nyomnom a hangsúlyt. Szót fogad, de látom rajta, hogy csakis azért mert szeret. Nálatok ez hogy van? Tavaszra tervezem, hogy hozok mellé egy fiút is. Az élet mégis csak párban szép. Nem igaz? Bár azt is eldöntötem, hogy szintén menhelyről, vagy fajtamentőktöl. A férjem kapásból bele egyezett.
Mi van Mazsival? Ugye én is nevezhetem így? El múlott a búskomorsága? Igaz nem volt komlyabb probléma? Talán sikeröl Lilythről is képet küldenem. Ha nem akkor bocsi. Ígérem megtanulom.
Az a gazdi aki nem elfogult a kutyusával szemben, az nem is szereti igazán. Szerintem van kétfajta kutyatartó. Az egyik kiköti a kutyát az ól elé, jó esetben ad neki enni és inni és ennyi. Na és van az őrölt kutyatartó, akinek az első a kutya, a második a kutya és harmadik a kutya. Az mellett, hogy imádja és kényezteti következetesen tanítgatja akár szakértelemmel akár ösztönösen. És ez még nem minden. Meg van győződve róla, hogy az ő kutyája a leg okosabb és a leg szebb. Még akkor is, ha ez nem így van. Na én a második fajta vagyok. Bár azt meg kell mondanom, hogy nálam a kutya családtag, de a lakásba nem jöhet be. Én úgy gondolom, hogy a kutya ugyan úgy mint más állatok a természet szülöttei és ők ott is érzik jól magukat. Van külön szép tágas háza és egy szép nagy udvara ahol akkor ugat, akkor rohangál, akkor pisil és stb... amikor ő akar, és nem akkor amikor a gazda megengedi.
Az enyémek, 9 és 8 évesek, azelőtt volt óriásom, akit nagyon szerettem, Ő volt a Schnauzer=)
Nem tenyésztek(egyenlőre...)
Az első schnacim 1988-as születésű volt (az óriás)
Én is nagyon szeretem a nagyokat, de a törpék is bejönnek.
Törpe schnaci csak nagyon rátermett gazdinak való, és fontos, hogy igyekezzünk megőrizni a hidegvérünket és humorérzékünket, mert gyakran kell sok hülyeségüket benyelni:))
Tényleg pukkancsok, főleg a kanok, de ezzel együtt kell élni annak, aki törpét választ.
Egy igazi törpe meg van arról győződve, hogy Ő igen is egy óriás, és ennek megfelelően, félelmet nem ismerve, igyekszik érvényt szerezni mindenkori akaratának:)
Bizony gyakorta okozva kellemetlen pillanatokat eközben a gazdának...
Csak következetes kézbe való, ha nem nevelik, ronda kis zsarnok tud lenni...
Pici kutya, óriási szívvel:)) Minden hibájával a leg tökéletesebb!
Lilyth ezen a héten teljesen behangyult. Olyan mint egy kis birka. Idétlen, és ugrál rám mintha meg lenne kergülve. Front van? Na ennyit arról,a hogy valakit szabad-e agyon dicsérni. :))
Nekem eddig két óriásom volt. Az előző kutyám szintén nagyon jó idegzetű, szófogadó kutya volt mint a mostani. Igaz, hogy ő kicsit keményebb volt. Neki voltak kölykei, és szerintem ez sokat számít egy kutyusnál. Lilyth ivartalanítva van, mert a menhelyen ahonnan hoztuk ez előírás. Szerintem ő nem is tud harapni. Inkább halálra nyalogatja az embert. Azonban vannak napok, talán akkor ha előtte 1-2 napig nem érek rá elmenni vele hosszabb sétára, hogy teljesen megkergül. Rohangászik udvar hosszában, majdhogynem az ölembe ül, majd föllök és alig tudom lerázni. Ilyenkor egy gyógyszer van - a SÉTA. Mindig póráz nélkül megyünk ki a közeli erdőbe, vagy a rétbe. Itt aztán rohangászhat kedvére. Többször előfordult az is, hogy el indult a vad felé (őz, fácán, nyuszi), de ha rászóltam, hogy "Lilyth hozzám" abban a pillanatban megállt és oda jött hozzám. Nagyon hűséges és ragaszkodó, ami szerintem a fajtájára is jellemző, de biztos az is közre játszik, hogy ő már megjárta a hadak útját aminek a vége a menhely volt.
A te kutyusaid milyen idősek? Te tenyésztő vagy? Mióta foglalkozol snacikkal? Nekem a nagy kutyák az ideáljaim, nem igazán ismerem a törpe snacikat. Egy ismerősömnek volt egy, de őszintén szolva nagyon neveletlen pukkancs kis kutyus volt. Az igaz nagy tapasztalatom nincs a Schnauzer kutyákban, mert én csak az én kutyusomat ismertem közelebbről. Igaz sokat olvastam róluk. A férjem azt mondja, hogy Lilyth pont olyan mint én. Én a mérleg jegyében születtem. Nyugodt, kiegyensúlyozott ember vagyok, és nagyon ritkán tudnak kihozni a sodromból, de akkor megküzdök az igazamért. Ez a kutyusomra is elmondható.
A schnaci mindhárom méretben, nagy játékos, nem is ismerek olyan schnacit, aki nem rajong valamilyen játékért (főleg labda, dobálós, cibálós játékok)
Az óriás jó kis munkakutya, érdemes elmenni vele suliba.
Azzal viszont szerencséd van, hogy nem önfejűsködik, mert ez azért előfordul köztük, az én régi óriásom néha elég nyakas volt:)
A mi törpéink elég makacsak, és ha mindketten ugyanazt vették a fejükbe, akkor bajban vagyok, mert nehéz eltántorítani az ötletüktől őket:)
Mazsink ha a fejébe veszi, hogy ugatva odaszalad egy nagy kutyához, akkor nehéz ebben a tervében megakadályozni, és sajna ilyenkor magával rántja Bubó királyfit is...
Ez így van. Issza a szavaimat, de nem tolakodó. Elvárja a törődést, de nem erőszakos. Hatalmas udvarom van a hozzá tartozó kerttel. Öröm nézni ahogy önfeledten rohangál fel alá. Nagyon szeret játszani, labdát és botot visszahozni, de a kedvence a foci. A fiam öreg bőrfodiját adtam neki, és ha valaki látná, hogy milyen ügyes, akkor nem hinné el. Mint egy profi, úgy passzolja a labdát. A labda fogása különösen jó. Kergeti, vetődik rá. Szerintem focista volt előző életében.
