Folyamatosan romlik a Mátyás-szoborcsoport állapota.
Gyűjtést is indíthatnak a restaurálás érdekében.
[image1]
A restaurálás halogatása a szobor további megrongálódásához vezet.
Nincs előrelépés a Mátyás-szoborcsoport restaurálásnak ügyében: Kolozsvár legfőbb ékessége a jelek szerint még hosszú ideig állhat talapzatán anélkül, hogy bármiféle pozitív változás következne be állapotában. Mint ismeretes: néhány nappal ezelőtt a szobor egyik hátsó oszlopfőjéről levált és a földre zuhant egy jókora darab. Emberi sérülés szerencsére nem történt, a szobor azonban nem az első esetben szenvedett kárt: tavaly nyáron hasonló módon vált meg egyik darabjától, és valószínűleg a folyamat ezzel nem ért véget, hiszen a műemlék állapota folyamatosan romlik. A restaurálás azonban nehezen indul: a polgármesteri hivatal tavaly elutasította a felújításra vonatkozó pályázatot azzal az ígérettel, hogy idén februárban ismét kiírja azt, mostanáig azonban semmi sem történt. Az alpolgármester szerint a restaurálás hosszadalmas folyamat lesz, a szakember pedig attól tart: a halogatás újabb állagromlásokhoz vezet.
Ha azt a Simon gabit keresed aki a Bucium 15-ben lakott és volt két húga( Zsuzsi és Krisztina ) ,akkor tudok segíteni. Szomszédok voltunk,nemrég rátaláltam az iwiw-en.
„Halál a magyarokra", hirdeti egy falfirka a belvárosban, a Vár utcában. Az utóbbi időben elszaporodtak a hasonló magyarellenes feliratok magyar intézmények, templomok vagy lakóházak falán. Eltüntetésük nem foglalkoztatja a hatóságokat, de a megjelenésük sem váltott ki eddig semmilyen intézkedést szervezetek, intézmények vagy hatóságok részéről.
Kolozsváron bőven akad példa magyarellenes megnyilvánulásra. A belvárosban több épületen is horogkeresztek éktelenkednek, például az Apáczai-líceum, vagy a magyarok egyik kedvenc szórakozóhelyén, a Bulgakov kávéház falán. E két épületről sikerült eltüntetni a náci szimbólumokat, ám a Farkas utcai templom oldalán még mindig jól olvasható az „Unguri muie" felirat. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem történelemkarának környékén is fellelhető egy hasonló falfirka, amely a változatosság kedvéért halált kíván a magyarokra.
Borzadalom, hogy mit művelnek az utóbbi időbe Kolozsvárott, a tömbházak építésével.
Olyan környékeken és utcákban, ahol eddig túlnyomórészt családi házak épültek, teletömték tömbházakkal.
Játszótereket, parkokat, zöldövezeteket szüntettek meg, és a helyszűke miatt, annyira közzel építetek az egyiket a másiktól, hogy a szembe levő szomszéddal az ablakból nyugodtan kezet lehet fogni. Evvel nem kilátásról, hanem csak belátásról beszélhetünk. Azt nem értem, hogy ilyen feltételek mellett mégis akad olyan, aki nem kevés pénzt áldoz egy ilyen lakás megvásárlásáért.
Ezen kívül a tömbházak tönkreteszik a környék intim, csendes jellegét, megterhelik a csatornázási rendszert, az úthálózatot, a már meglévő ingatlanok és a szomszédos telkek pedig veszítenek értékükből.
A polgármester és a városrendészeti bizottság tagjait terheli a felelőség a kialakult helyzetért. Hamarosan hivatalos szakmai álláspontot kell megfogalmazni, és ilyen esetekben megvonni az építkezési engedélyt.
Tizenkét évnyi Funar-korszak Kolozsváron alaposan megváltoztatta az egykori kincses belváros arculatát. Az ez alatt felavatott kétes mûvészi értékû szobrok, emléktáblák és plakettek sokaságában az a közös, hogy valamennyi ugyanazt a célt követi:
meghamisítani a történelmet, és kitörölni a köztudatból a magyar jelenlét emlékeit, illetve beleültetni a "kizárólagos román ôsiség" gondolatát.
Az ortodox templomok gombaszerű elszaporodását, a nagyszámban betelepített románság számlájára írható. Eddig nem igazán volt szükség nagyszámú templomokra, mert nem volt ki használja ôket, de sajnos amióta ennyire felduzzadt a létszámuk szükségszerûen megjelentek az utcasarki templom áradatok.
A kárpát-medencei magyarság számos jelentôs személyiségének örök nyugvóhelyet biztosító házsongárdi temetô lassú, de biztos pusztulásra van ítélve. Az új sírhelytulajdonosok is komoly károkat okoznak azáltal, hogy a föld alá aszfaltkriptát készíttetnek. A kômûvesek nincsenek tekintettel a föld által rejtegetett régi kövekre, hiszen a mesteremberek nincsenek tisztában azzal, hogy azok a 17–18. századból származó, értékes faragott darabok is lehetnek. Az is elôfordul, hogy a köveknek nyoma vész, mivel azokat nagyon gyakran aszfaltba keverve az új burkolatok elkészítéséhez használják fel.
A temetô védelme szempontjából ideális az lenne, ha külön minden értékes nyughelyet a mûemlékértékû épületeket tartalmazó listára vennének fel. De Romániában ma sincs mûemléktörvény, amelyhez csatolni lehetne ezt a jegyzéket. Ha ez megvalósulna, és ha a sírhelybérléskor mûemlék-felügyeleti jóváhagyás lenne érvényben, akkor talán eredményesebbé válna a múlt emlékeinek védelme.
Házsongárd a senki földjévé vált, benne dzsungeltörvények uralkodnak. Mindennapos a virág, és újabban az emlékmûvekrôl származó színesfémdarabok, kôfaragványok lopása. De a fôleg a sötétség leple alatt büntetlenül garázdálkodó cigánymaffia ténykedése mellett a sírhelyek kibérlése körüli visszaélések, a nyilvántartásbeli pontatlanságok, az új bérlôk közönyös vagy ellenséges viszonyulása a múlt emlékei iránt, és persze a kor és az idôjárás vasfoga okozta károk mind hozzájárulnak a köztemetô méltatlan helyzetéhez.
Több és jól megfizetett, felfegyverzett temetôôrre lenne szükség, mert a jelenlegiek éjjel inkább bezárkóznak valamelyik épületbe, semhogy testi épségüket kockáztva járôrözzenek.Minden a polgármesteri hivatal szándékától függ. Ez a tarthatatlan állapot nemcsak magyar szégyen, hanem egész Kolozsváré.
Aki teheti, hosszabbíttassa meg húsz évre a sírbérlését! Vannak olyan, általában közeli rokonok, akik egy-egy sír újra megváltásáért komolyan harcolnak, még akkor is, ha ez a Nyugatra eltávozottak számára komoly költséggel jár. Ugyanakkor nem kevés azoknak a száma, akik, bár otthon maradtak, közömbösen viselkednek ezzel a kérdéssel kapcsolatban (sajnos ideértendô a történelmi egyházak némelyike is.) A sírkert igazgatósága részérôl jóindulat tapasztalható az emlékmûvek megóvási szándékát illetôen, de ez édeskevés.
Ami számunkra múltunk gyökerének egy darabkája, az másoknak semmitmondó ócskaság vagy ingerlô honfoglalási kihívás. Miközben az ottani tényállás valamennyiünk szégyene.
Sajnos, nincs félreértés . 2006 nyarán otthon voltunk és "kinyomoztuk" , hogy miért nem engedik meghosszabbítani a bérletet . Az eltemetettek egyik utóda sem él már Kolozsváron . Irásban kértek végrendeletet a férjemtôl , amit , sajnos nem hagyott egyik elhúnyt sem reá , annak ellenére , hogy más utód nincs , a keresztlevél nem volt elég bizonyíték , hogy Õt illeti meg a sír , ha nem is öröklése , hanem további gondozása a bérlet fizetés ellenében . Azt tanácsolták , hogy fogadjunk ügyvédet és egy hagyatéki tárgyalás eredményezhet jogot a bérlethez . A baj az , hogy nem utazhatunk kényünkre-kedvünkre Amerikából Kolozsvárra egy bizonytalan idôre kitûzött tárgyalásra . A szabadságunk idôpontja már január végén leszögezôdik . Persze , nem adtuk fel ! De elkeserít , hogy ilyen egyszerû egy családi sírhelyet elvenni a jogos utódoktól .
Ami a várost illeti , valóban leállt a rombolás ... De ez elég nekünk ?! Ez a város magán viselte eddig lakosainak kultúráját . Mi maradt abból ? Azok az ôrûlt szobrok ( a Fôtéren , a Korzón , a Séta-tér sarkán , a Farkas utcai templom közelében stb.) szerinted Kolozsvár elônyére válnak ?
Szerintem valami félreértés történt. A román csak akkor kaphatja meg azt a sírhelyet, ha a férjed családja nem hosszabítja meg a bérleti jogot. Az én rokonaim is ott nyugszanak. Körülöttük sajnos egyre több a román sír. Ha már az összes magyar helyet nem tudjuk megmenteni, legalább a szebb, hírsebb síremlékeket (kriptákat) kéne rendbe hozni. És persze akinek még van valami kötődése a Házsongárdhoz, az tegyen meg minden töle telhetőt.
Amúgy én pozítivan szemlélem a kolozsvári változásokat. Volt egy mélypont (Funar regnálása idején), aminél mélyebbre nem is lehetett csúszni. Eszetlen, koncepció nélküli intézkedések, szobrok, templomok, gödrök... Ahhoz képest most szembetűnő a fejlődés. Házakat újítanak fel, sétálóutcák épülnek, egyszóval épül-szépül és persze drágul a város. És ha a tendencia marad, pár éven belül komoly kis város lesz.
Természetesen a 25 év sokat nyomott a latba... De ... a város kinézése , összetétele felismerhetetlenné tette. Nem tudom , mikor jártál utoljára Kolozsváron ... A történelmi város kinézését ocsmány "mûvészi" alkotásokkal és "modern" épületekkel rondították el . Nem beszélve arról , hogy szinte minden utcában építettek egy ortodox templomot ... A 12-es számú Ipar utcai iskola udvarán "ékeskedik" egy ilyen templom ! A várost gombaszerûen ellepték az ortodox templomok , melyek (szerintem) arra hivatottak , hogy bizonyítsák a románok állandó jelenlétét Kolozsváron . Amikor én ott nôttem fel , alig lehetett román szót hallani az utcákon ... Azon kívül a férjem családjának a sírhelyét , ahol a nagyszülôk , szülôk és nagynénik vannak eltemetve , nem igényelhetjük , mert egy "üldözött" román "szabadságharcos" (!!!!) nô igényeli 2012-ben , amikor a kifizetett bérlet lejár !!! Elkeserítô ... De Románia tagja lett az Európai Úniónak ! Ehhez képtelen vagyok hozzászólni . Szomorú vagyok ...
Nekem is is "ott" az apám, Floridában, '69 óta, szóval szinte soha nem láttam. Ugyancsak a fellegváron lakott, a Trombitás utcában. Egy ideig New Yersey- ben lakott. Ritkán bőgök, ezért éreztem úgy...
Drága szerencse . Néztem én is Sinkovits - t.. És.. Nem is jön hogy elhiggyem, de most, ahogy mondod, jút eszembe , én is elsírtam magam ..Ha nem is épp akkór . Másfél órával azelött.És még csak nem is azért ?!! Nekem ez öröm, nem kell búsúlni .. Köszi .
Szerencsés vagy !! Én New Yorkban vagyok . A Magyarországi Új Évet már végig sírtam ... A Himnuszt elénekeltük ... Koccintottunk . A Szózatot elszavaltam Sinkovitssal együtt ... A szemeimet kisírtam . Jöhet a következô ... Az erdélyinél ugyanaz lesz . Az amerikainál szintén .
Én is ettől félek. Utoljára 83-ban voltam Kváron, a férjem volt 90-ben januárban./csomagok, segélyek/. Aztán már a szokásos rokoni szállásadás Pesten. Miota "vidékieak" lettünk, még levlapot sem kapunk. Akkor minek menjek ? Csalódni ? A 60-70-8o as években minden negyedévben mentünk, főleg miután "szabad" utlevelünk volt , vittük az élelmiszer pótcsomagokat/olaj/ . Az idősek már a Házsongárdban, korosztályunk valahol a nagyvilágban. Dehát a lelkem mélye...
25 évi távollét után ez év júniusában elôször látogattunk Kolozsvárra . Nekem a 40 éves érettségi találkozóm volt , a férjemnek a 45. Sok helyet alig ismertünk fel a városban . Ha nem lettek volna a régi épületek , talán nem is tudtuk volna , hogy hol vagyunk . Nagyon elszomorító volt a Házsongárdi temetô látványa is ... :(
Mindenkinek csak ajánlani tudom a Kötő utcai Seasons City lebujt.
Meleg, tisztaság, az árak is elfogadhatóak, füst is alig van. A hangulata egy kicsit az ír kocsmák családias meghittségét hozza magyar pincérekkel. A zene is kellemes, ha nyugis helyet keresel, ez ideális.
Már minden rokonom vagy meghalt, vagy már elment. Most már nincs ránk szükség, mert szabadon lehet járni-kelni és megszállni Pesten.
Anyukám mesélte, hogy még az ő idejében /30-40-es évek/ a fiuk azzal szórakoztak, hogy a farkas alól ellopták Romulust és Remust, aztán valahol lerakták. Amikor visszakerültek a farkas alá ujból....stb.
