Nem állíthatok úgy párom elé,hogy:kicsim,csináltatunk genetikai kivizsgálást??? Tudni szeretné miért.De ha elmondom neki mindezt,amit tanácsoltatok,lehet szegénykém kicsit kiakadna. De tudom,belemenne,sőt még abba is,hogy más férfi spermájából szülessen meg a gyermek,de én ezt nem vállalom.Az olyan,mintha felcsinált volna valaki,én meg megszültem egy kisbabát,akinek azt se tudom,ki a vére.Na ezt nem!Akkor inkább örökbe fogadok.Érdekes,mert pont a két legidősebb fiú,azaz a párom és a bátyja a legértelmesebb a családban.Találkoztam a faterjukkal is,sajnos Ő is már csak az alkoholban látta bánatát,mert anyósom elküldte,pedig Ő csak pénzt keresett a családban,pékként.Pedig állítólag egy nagyon jó ember. Ez van,lehet nem is kell semmitől tartanom.Szóval bank kizárva,akkor maximum valahogy ráinvitálom párom,hogy menjünk el egy vizsgálatra,úgyis tudja,milyen aggódó típus vagyok. Ha gáz van,akkor jöhet az adoptálás.. De én csakazért is reménykedek,hogy egészséges kisbabát fogok szülni! :)
Ez a fiú annyira rendes mindenkivel,főleg velem,hogy édesanyám, és ez nagy szó,teljes szívével befogadta hozzánk.Eddig egy fiúmra se mondott nagyon semmi jót,hogy ez meg fog csalni,hogy ez nem szeret,stb.De páromnál soha nem mondott ilyet,még én is meglepődtem,hogy ennyire megszerette. Ilyen férfi mellett egy nő sem menekülne,és ezt sokan alátámasztották a családomból.Akkor maximum örökbe fogadok,de csak egy anyós miatt hagyjam el ezt a tökéletes férfit?Tudom,férfiból milliónyi van,de nem ilyen... :)
Nem tudom miért,de úgy tűnik,mintha azt értelmeznéd,hogy én folyamatosan osztom a párom,és állandóan hozzá vágom az anyja dolgait. Ez nem így van.És eszem ágában sincs a szerelmemet az édesanyjától elválasztani,de a szüleim szerint is az lenne a legjobb,sőt párom nagynénje szerint,hogy ha nem igen tartaná vele a kapcsolatot...nos,én már erre nem mondok semmit,de én csak óvni próbálom a páromat a felesleges menetektől! :(
Lehetséges akkor,hogy a nyers fogalmazásod neked nem tűnik fel,de szerintem enyhébben is lehetett volna fogalmazni.Édesanyám becsmérlését senkitől sem tűröm!!!
Borzimorzi! a két fiú közül az idősebb is besokallt,és ő nem tudom akkor hova ment,de most a párjánál lakik és annak családjánál.a párját nemrég eljegyezte.
a fiatalabb fiú,aki eléggé hasonlít az anyja természetére,pontosan nem tudom,de fiatal korában hát... bevitték a nevelőintézetbe,mert vészesen rossz gyerek volt.Ő most is ott él,de már eléggé megváltozott,párom szerint,oké,csenevész kis 19 éves fiú,de amúgy különösebb baj már nincs vele.
Nem ismerjuk az elozmenyeket hogy mitol lett ilyen. Te sem! Igen, ragaszkodhatsz a ferjedhez de ne csinalj kozte es az anyja kozott beketlenseget mert rajtad csattanhat es legyen benned annyi megertes hogy az egy szerencsetlen sorsu no ahogy leirod, ha a foldon van azert meg nem kell rataposni. Probalj kicsit megertobb lenni vele, ha beleeled magadat a helyzetebe es egy rendes no vagy akkor nem lesz nehez. A ferjed meg nagyon fogja ertekelni. Jatszd egy kicsit a Terez anyat meg ha magadban forrongsz is. Nem rossz erzes am jonak lenni csak hat nehez, ertelek am! Gyerekkerdesben az orvoshoz fordulj/ sajnos meg igy is lehet problema, de remeljuk a legjobbakat/, annak a szuletendonek mindenkeppen te leszel a valodi anyja akkor is ha spermabankbol van. Kicsit nezz a tavollevo testverek utan hogy azok normalisak-e, aztan ha nem akkor ovatosan beszelgess el a ferjeddel arrol hogy egy gyereknek az az apja aki felneveli! Es hiaba a sajat ha az esetleg serult.
Ami a mikulasnapi ajandekot illeti, lehet hogy penze sem volt ra hogy a fianak is vegyen, igy neked akart legalabb kedveskedni.....
Nagyszívű nő lehet hogy nem lökött ki egy ilyen részeges alakot??? :DDDDDDDD HÁHÁHHÁ könyörgöm, Ő ment hozzá, ez kellett neki,egy ilyen ember,ő választotta!!!Arról nem is beszélve,hogy páromnak ez mennyire fáj,hogy egy ilyen ember van mellette és aki még a beteg kishúgát is bántalmazza!
Moderáld magad,ilyen kiosztó véleményre nem voltam kiváncsi és nem is leszek! Először is, a párom még nem a férjem, másodszor, ő korántsem gondolt soha ilyenekre,amiket Te itten lefirkáltál,elég sokat beszélgettünk erről.Mellesleg megmondta,megérti az én szemszögemet is,én meg mondtam neki,hogy én meg a tiedet,mert valóban az édesanyád.Párom meg hát amúgyis mindenkihez kötődik a családban,nemcsak az édesanyjával van ilyen helyzetben. Amúgy meg Édesanyám nem mások életébe szólt bele,jogosan volt felháborodva,mert mi ketten úgy mentünk el,hogy párom édesanyja nem volt a megbeszélt helyen. Minket óvott. Szerintem meg igenis példás,hogy óvja a lányát,és annak párját, összetehetem a kezem,hogy ilyen szerető anyám van,aki foggal körömmel a vérét is odaadná értem,úgyhogy ne becsméreld őt,mert semmi jogod nincs ahhoz.Köszöntem!
Sajnos Neked erre azt tudom válaszolni,hogy anyósom nem a kislány miatt lett ilyen,oké,elismerem,amiatt is már borul,de a párom családja szerint mindig is ilyen úgymond kelekótya volt.
A párom 14 éves kora óta nem él otthon.Elment kollégiumba,illetve albérletbe.Anyósom messze lakik innen,havonta egyszer találkozunk.És mellesleg párommal kifogtam olyan férfit,aki a végtelenségig türelmes hozzám,megértő,a tenyerén hordoz. Az első pillanattól kezdve meg volt köztünk a szikra.Nekem Ő kell.Én meg neki.Soha nem találkoztam ilyen férfival és valószínű nem is fogok.Anyósom ha későbbiekben robban,nem érdekel,a szerelmem miatt minden kockázatot vállalok.Bár lehet,nem tudjátok,miről beszélek......
Kozvetlen barati koromben van ilyen. Baratnom ferjhezment egy pasashoz aki kiderult hogy nem igazan normalis, ezt titkolta ahogy lehetett, egyuttelesnel persze kiderult. Anyja szinten kisse elmebeteg de azon sem latszik, a gyogyszerek jol karban tudtak tartani, de a gyereke ezek szerint orokolte. A masik gyereke egy lany nemreg felakasztotta magat, senki sem tudja hogy miert, egyedul elt, annak van egy felnott fia, azt nem tudom hogy milyen idegallapotu mert kulfoldon el. Igen, igazad van, sokszor titkolja a csalad mert szegyelli, vagy egyszeruen nem veszik tudomasul hogy van valami bajuk......Az jo otlet bar a ferje nem fog szerintem belemenni hogy spermat vegyenek igenybe mastol. Egy fogyatekos gyerek az tragedia, az egesz csaladot, az egesz eletet tonkre tudja tenni!
Szvsz ez a nő nem azért vesz csak neked ajándékot, mert nem szereti a fiát, hanem azért, mert nagyon is szereti, és meg akar fogni neki egy rendes nőt. Téged.
Elgondolkodtató, hogy a másik két fiú csak úgy "megpattant". Alighanem ők találkoztak olyan lányokkal, akik rövid úton eldöntötték, hogy nem akarnak ilyen családba beházasodni. Ezért a fiúk belátták, hogy ha rendes nőhöz akarnak jutni, annak legbiztosabb módja az, ha a jövendőbelijeik nem is ismerik az ő anyjukat. Érdemes lenne tudni, hogy pontosan mi a defekt a családban. Lehet, hogy a kislány csak azért szefós, mert ő az a szerencsétlen, aki mindkét szülőjétől ezt örökölte, a fiúk apja meg valaki más volt, akitől a fiúk szerencsésebb génkészletet kaptak, így ők nem lettek betegek.
Csak azért féltelek, mert a számomra legkedvesebb nénikém belefutott egy ilyen családba. Anyósa valósággal ajnározta, de csak addig, amíg hozzá nem ment a fiához. Attól kezdve elvágták a kedvességet. Már megvolt az első gyerek, mikor kiderült, hogy a férje apja nem is a háborúban halt meg, hanem becsavarodott és öngyilkos lett. Pár év múlva az anyós is öngyilkos lett, leugrott a viaduktról Veszprémben, úgy halt meg. A férjről később kiderült, hogy más rokonai is az őrültekházában végezték. Az anyja halála után folyton fejfájásra panaszkodott, hosszú évekig. Agytumorban halt el, még nem volt 50 éves. Akkor már rég nem éltek együtt. Csakhogy a nagynénémnek volt tőle két gyereke. Nem látszott rajtuk semmi, teljesen normálisak, szerethetők. A második gyerek azonban alig két hónappal élt tovább, mint az apja. Ezt az unokanővéremet 3 hete temettük.Nem kívánom senkinek, amit a nagynéném érzett...
Itt szó sem volt értelmi fogyatékosságról, azt nem örökölték. De egyszerűen genetikailag ekkora élettartamra voltak kalibrálva az apai felmenők, és az unokanővérem ezt örökölte. Furcsa dolog az öröklődés...
Jó lenne, ha pontosabban tudnád, mi lett a két fivérrel. Nehogy évek múlva derüljön ki, hogy nem is lepattantak, hanem a diliházba kerültek...
Plusz igaza van az enyém alatti hsz szerzőjének, egy alapos genetikai kivizsgálás mindenképpen indokolt. Reméljük, hogy a férjed nem viszi tovább, és nem kell aggódnod, nem lesz fogyatékos a gyermeketek. De ezt csak genetikus szakorvos mondhatja meg. Én laikusként csak simán menekülnék, amíg még lehet és elég fiatal vagyok ahhoz, hogy más, megfelelőbb párt találjak.
Ha igazán olyan nagyon szeretitek egymást, akkor le tudjátok győzni még ezt is, de csak a teljes őszinteség esetén. Mert akkor még a legrosszabb esetre is találhattok megoldást, vagyis arra, ha a dolog öröklődik és a férjed hordozza. Még akkor is megoldás lehet a mesterséges megtermékenyítés, idegen, egészséges férfi spermájával. Lehet kérni, hogy külsejében hasonlítson a férjedre. De az lenne a legjobb, ha genetikus szakorvosi vizsgálat igazolná megnyugtatóan, hogy nem kell örökletes terheltségtől tartanotok.
Tudom, kedvedre lenne ha segitenek szidni az anyosodat de keptelen vagyok ra a leirtak utan. Tudod hogy mit jelent fogyatekos gyereket nevelni? Fizikailag es idegileg? En tudom, jobban mondva lattam egy rokonomnal hogy mit allt ki mert nem lokte intezetbe, a csalad ott is szethullott, beleroppant abba hogy ok nem szamitottak mert egeszsegesek, a beteget kell ovni, vedeni, apolni, szerencsetlen asszony bele volt zavarodva, o is csinalt ilyen dolgokat amiket te irsz, szerintem a vege fele mar nem is igazan tudta hogy mi az amivel jot tesz, mivel nem es o is elvarta hogy ertse meg a tobbi hogy o kivan, hogy nem emlekszik dolgokra, hogy kozben fontosabb akadt es igy tovabb. Es persze a gyerekei ott is szetszeledtek, se meg nem ertettek, se nem segitettek, a ferje egy doglusta valaki volt, az sem segitett csak varta a tiszta ruhat, kajat, a keszt maga ele, a gyerekkel sem torodott, mit akarsz ezzel a szerencsetlen asszonnyal? A ferjed, hat ahogy elnezem az egy valaki! Az egyetlen aki aterezte az anyja sorsat es nem hajlando megtagadni egy kivulallo kedveert meg a hugat sem, csodalatos ember lehet, ritka mint a feher hollo, majd egyszer elege lesz belole ha az anyja ellen piszkalod, ez a tipus megvedi a csaladjat minden ellen, erre lehet szamitani, / ha bekeben hagynad akkor te ugyanugy szamithatsz ra ha bajban vagy/, orulnod kellene hogy ilyen!
Az meg hogy anyad kiosztotta az anyosodat az peldatlan! Milyen jogon? Mi koze neki a masik ember eletehez? Fodritva mit szolna hozza?
Ugy sajnallak mert egy fiatal, meg vilagban nem elegge jartas, nem kelloen megerto turlemetlen fiatal vagy es szeretned ha minden szepen gordulekenyen menne. Kivannam hogy legyen igy minden fiatalnak de az elet nem ilyen sajnos, tele van gorongyokkel, kicsit probald elkepzelni hogy van egy reszeges bortontoltelek ferjed akit/ nagyszivu no lehet anyosod aki nem lokott ki a semmibe egy ilyen alakot/, egy fogyatekos gyereked, mellette mas gyerekek is akik gondoskodast kivannak, hogy hol tartanal...
Hogy a te gyereked mit orokolhet azt nem tudni. Ez a kislany lehet hogy csak egy "hibas csavar" a futoszalagon, ilyet makkegeszseges szulok is tudnak produkalni, rokonom is teljesen egeszseges csaladbol jott, a ferje is. Talan terhesseg elott erdemes genetikai vizsgalatot kerni mielott olyan helyzetbe esnel esetleg hogy gyakorlatban kenytelen leszel megerteni az anyosodat hogy ebbe bele lehet zavarodni.......
A mai eszemmel menekülnék!De a maga poklát mindenkinek végig kell járnia.
Ha a párod ilyen körülmények között nőtt fel,akkor a te életed is hasonló lesz anyósodéhoz.
A lila köd hamar elmúlik,aztán ott marad a meztelen valóság.És akkor fogod megérteni anyósod viselkedését.Gyűlölni fogod őt,és őt fogod okolni minden létező bajodért,pedig csak magadnak köszönheted majd,hogy nem futottál el időben.
A párodnak az az alap,amit otthonról hozott.Az eszével tudhatja,hogy nem úgy akarja,de a viselkedési formák rögzültek és előbb-utóbb előtörnek.
Én anyósomról annyit tudtam leszűrni,hogy a többi fia nem érdekli,gondolom mivel ők sem keresik,de ilyen viselkedés forma mellett,nem csodálom én sem,hogy idő előtt kirepültek a családi fészekből.Hagyja,hogy üssék a kislányát,hagyja,hogy a férje uralkodjon rajta,lopásba kényszeríti,stb. Emellett szerintem nem egy korrekt nő,nekem képes volt ajándékot venni Mikulásra és Karácsonyra,a fiának persze semmit nem vett,mellesleg a párom még csak egy Boldog születésnapot se nagyon kapott az anyjától,nemhogy születésnapi tortát.Fáj,hogy ilyen anyja van,ugráltatja,becsapja,sőt,még az én szüleimnek is hazudozik. Egyébként Ti mit tennétek?
Azért ezt így, egy hozzászólásból kijelenteni elég meredek. A kislány lehet Down-szindrómás, de bármi más miatt is sérült. Az se biztos, hogy örökletes, és ha igen, örökölhette apai ágon is. (Ha jól értem, más az apja.) A nő pedig lehet simán felelőtlen, kelekótya, nemtörődöm, de az is lehet, hogy idomult az aktuális párjához. Lehet, hogy nem szereti annyira a fiát, mint egy anyától elvárható lenne, de az is lehet, hogy csak extrém módon egocentrikus.
Szerintem nem korrekt egy elhamarkodott következtetésből kiindulva rögtön sérült gyereket vizionáltatni a hozzászólóval.
Viszont hozzá teszem,hogy anyósom a kislányt közel 40 évesen szülte,ez is talán beleszólhatott abba,hogy értelmi fogyatékos.De a párom és én köztem nagyon szoros a kötelék,és már elég sok minden tervben van nálunk,de bele fogok pusztulni,ha a gyermekünk bármi jellegű fogyatékkal fog megszületni! :(
Hú,hát érdekes fogalmazás,de ezt a fiút az életemnél is jobban szeretem,ahogyan Ő is engem!Igen,én is gondoltam arra,hogy nem százas ez az asszony,de pl. a páromnak,illetve a másik két fiúnak semmiféle agybetegsége nincsen,viszont ebbe így bele se merek gondolni,hogy a mi gyermekünk is efféle bajokkal küzdhet.Beleborzongok!:SSS
Nézd, én attól tartok, hogy ez a nő nem link. Hanem egyszerűen nem százas. A kislányánál ugyanez már súlyosabban van jelen, így őt már hivatalosan is értelmi fogyatékosnak minősítették.
Nézd, nem akarlak megsérteni, de egy terhelt családba inkább ne házasodj be. Ha nagyon szereted ezt a fiút és ő is téged, akkor talán meg lehet vele beszélni, hogy megházasodtok ugyan, de a gyerekek biológiai apjául inkább egy spermadonort szeretnél. Tudom, hogy nagyon durva ilyet mondani, elnézésedet is kérem miatta. De a gyereked örökölheti anyósod szellemi képességeit. Szerencsés esetben persze nem, de én biztos nem kockáztatnék.
Ismered a nótát, ugye? "Nincs az a szerelem, ami el nem múlik..."
Viszont egy szellemi fogyatékos gyermek az örökre szól, és a te kereszted lesz, ha úgy alakul... Mert ilyenkor a férfiak jellemzően odébbállnak. Még akkor is, ha a terheltség az ő águkon volt jelen, az ő őseiktől örökölte a gyerek.
Bocs a keménységért, de hazudozni nem fogok. Én biztos nem vállalnék ekkora kockázatot.
Ha nagyon szereted ezt a fiút, élni sem tudnál nélküle, csak akkor vállald!
Én egy fiatal lány vagyok,és nos olvastam,hogy vannak köztetek,akik remek viszonyt alakítottak ki az anyósukkal.Vessetek keresztet,hogy kifogtatok egy angyalt.
Én igazából semleges viszonyban állok az anyós jelöltemmel,de hajlok arra,hogy a viszony inkább olyan "semmilyenes" legyen.Bizonyára Ti már több tapasztalattal rendelkeztek,mint én,igazából szeretnék tanácsot kérni,és véleményeket.
Anyós jelöltem tulajdonképp aranyos nő,nem mondanám,hogy gonoszkodós,vagy hogy a párom és közém szeretne állni,sőt,még mondta is a fiának,hogy tetszem neki.Ezzel nincs probléma.Talán a történetem nem lesz annyira rém szerű,de higyjétek el,nekem borzasztóan kacifántos,tekintet nélküli,úgyszólván link anyósom van.
Csak példákat írnék,amiket a saját fiával,illetve velem megtett.
Ti hogyan bírálnátok egy olyan nőt,akinek van egy (illetve több,de ez nem lényeges) 10 éves,beszélni nem tudó,szellemileg fogyatékos kislánya,emellett egy alkoholista,börtönből jött férje.Már ez nekem(és a családomnak) iszonyatosan megrettentő!Legalábbis ami a férjet illeti.
E drágalátos anyós jelöltem elég gyakran hozza be a kislányát a városba (ők falun élnek),mivel ahogy említettem a gyermek fogyatékkal él,és rendszeres kivizsgálásokra jár.Ezzel sem lenne probléma.
A gond ott kezdődik,hogy párom édesanyja előszeretettel kihasználja a fiát.Nos,tudniillik anyósomnak összesen 4 gyereke van, kettőt leszámítva mind más apától.Érdekes egy asszony.Páromat és a kislányt nem nézve a másik két fiú egyáltalán nem tartja a kapcsolatot édesanyjukkal,rettenetes családi életük,és az édesanyjuk viselkedése miatt.Hát,valahogy meg is értem.
Szóval,a páromra tud csak anyósom támaszkodni,de sosem azért hívja,hogy hello fiam,hogy vagy?Hanem,hogy:Kérdezd már meg ezt azt amazt, ettől,meg attól,nézd már meg nekem ezt azt,stb. Tavaly,amikor párom öccsének a születésnapja volt,anyósom mondta páromnak,hogy vegyen az öccsének egy tortát,majd a felét kifizeti.Ok.Abból az lett,hogy az öcsi bejött vidékről hozzánk,és vártuk az anyukát,meg a legidősebb testvért is.Anyuka sehol a megbeszélt időpontban.Párom felhívja,na akkor jöttök a húgommal?Nem megyünk,elromlott a mosógép címszóval anyósom nem jött,a bátyust meg lemondtuk,mert Ő meg éjszakai melóból jött volna ünnepelni,szóval hagytuk,hagy aludjon. A torta ára,ami kb 5000 ft volt,párom számlájára maradt!Na tessék,szépek vagyunk!Anyósom meg se említette,hogy belead a torta árába,semmi. Egy szintén tortás eset,ami még pofátlanabb dolog volt,és ott már kihozott a sodromból az asszony,hogy a beteg kishúg születésnapjára édesanya megkérte fiát,vegyen neki egy gyümölcstortát,vigyük el neki Makóra,majd Ő állja a cekket.Párom kerek 5000 ft.-ért megvette kishúgának a tortát.Édesanya nem telefonál,párom felhívta.Anyósom nem volt hajlandó a tortát kifizetni,mert drágállta,azt hitte olcsóbb lesz. De még a megbeszélt helyre sem akart elmenni,mert a beteg kislánynak ő már vett tortát,mi meg együk meg az 5000 ft-os tortát.Nagyon berágtam!5000 ft-ot kiadni így egy tök feleslegesen vett tortáért,szerintem azért túlzás.Ha a kislány evett volna a tortából,megkapta volna,azt mondom nem probléma,de így,hogy az anyja a fiával megrendelteti a tortát,mondván,ő kifizeti az árát,aztán meg mégse állja a számláját,el sem megy a tortáért a megbeszélt helyre,mert vett a kislánynak másik tortát,anélkül,hogy mi ezt tudtuk volna,na ez már igazi szemtelenség,és embertelenség.A párom azt az összeget sem látta viszont az édesanyjától. Nem egyszer volt,hogy megbeszéltük,találkozunk egy helyen,se telefon,se semmi,hogy gyerekek,nem megyek,anyós nincs ott. Megbeszéltük párommal,megyünk Makóra valami elintézni való miatt.És hogy ott találkozunk az édesanyjával.3000 ft-ért felmentünk Makóra.Édesanya a megállóban sehol. Hívjuk a telefonján legalább 10X,nem veszi fel.Vissza nem hívott.Remek!Kamura kimentünk Makóra,kamura kidobtunk az ablakon 3000 ft-ot. Az eset után anyósom valamikor hozta ismét a kislányt orvoshoz,utána kedve támadt eljönni hozzánk a börtöntöltelék alkoholista férjével.(Csak megsúgom,hogy ez nem anya,aki 10 éves beteg gyermekét kiteszi egy ilyen férfinak,aki nem egyszer ittas állapotában megütötte a kislányt is,és anyósomat is!!!)Szóval,mikor eljöttek hozzánk,édesanyám szép finoman az én jelenlétemben kiosztotta anyósomat.Hogy hogy tehette meg,hogy kirángat minket Makóra,és meg sem jelenik??? Arról nem beszélve,hogy 3000 ft volt kettőnknek az oda-vissza út??? Erre anyósom ezzel az egy mondattal zárta le a témát:Nem volt nálam a telefonom!!! Jaaa, én kérek elnézést,hogy ilyenek miatt legszívesebben pofán vágnám,hogy ilyen becstelen,link,hogy arra nem képes,hogy szóljon nekünk,hogy ne menjünk feleslegesen el egy másik városba!!! Se egy bocsánat, se egy,na jó,akkor vissza adom a busz pénzt,semmi,csak ott mosolygott,meg szart az egészre!(Elnézést!) Csodálkozni nincs miért,hogy a másik két testvér miért nem tartja a kapcsolatot az anyjával. Szerintetek mit érdemes csinálnom? A páromat nem akarom kitenni az ő link anyjának,csak kihasználja,anyagilag lehúzza és becsapja. A kapcsolatot úgysem szakítják meg,és én ezt nem is tehetem,hogy megparancsoljam a páromnak,hogy felejtsd el anyádat.Tudja milyen,de ő csak azt mondja erre:az anyám!És igaza van,de nagyon link anyja van,és becstelen,tanácstalan vagyok és iszonyatosan mérges,dühös,ne is csodálkozzunk,hogy az anyjának kb. csak jópofizok,mert igazából szembe köpném. Köszönöm,hogy segítetek!!!Sziasztok!
Az Olvtárs ötlete tényleg nagyon jó, híreszteljétek el a külföldi munkavállalást, akkor elég egy pár megyével odébb költözni is, nem lesz értelme, hogy keressen benneteket. Bár kicsi ez az ország...
Igen, valahol ezen már csak nevetni lehet, de évekkel ezelőtt még nem ment ez olyan könnyen (főleg tizenévesen). Először szembesülni ezekkel a dolgokkal, mind felért egy-egy orrbavágással. Másrészt pedig szembesülni azzal, hogy ez az asszony nem normális, na az volt még nagyon nehéz. Főleg a férjemnek. De így igaz, normális, ép elméjű ember ilyesmiket nem művel. A férjem már lazán veszi, csak szabadulni akar, én viszont néha rettegek, hogy ez a hülye esetleg a munkáltatómat is felhívja, vagy ki tudja még kit....ott van pl. a papunk, aki úgy gondolta, hogy majd az ő szent szavától helyreáll a béke, egyetlen beszélgetéstől, amit ő levezényel, közben meg ilyen dolgok történtek akkor, csak mi sem tudtuk. És meg sem tudtuk volna talán...mert aljas módon a hátunk mögött történt. A párom azon nevetett, hogy mégis mi a fenének hívogatott fel mindenkit, mit gondolt? Hogy eljönnek, és elfenekelnek? Igaz, náluk ez a szokás, mint a - már elnézést, de a cigányoknál - hogy ha egy valakivel bajod van, akkor odacsődíted a komplett rokonságot. Látta, hogy az övéké ehhez már kevés, ezért bepróbálkozott az enyémnél. Ha már minden áron le akarja égetni magát, akkor én aztán nem állok útjába :D Csak tényleg, ha egy kis esküvő miatt ezt művelte, akkor mit művelne egy gyerek születésénél, amiről nagyon jól tudná, hogy távol akarnánk tartani tőle? És engem ez borzasztóan aggaszt, mert lassan már közeledik a családalapítás ideje. Most hétvégén anyukám megijesztett (nem is tudom miért hittem el amit mondott), hogy nem adhatjuk el a házat 5évig, mert ez benne van a szerződésben. Hát ne tudjátok meg, bennem összeomlott minden. 5 év? 5év múlva én 29-30 éves leszek. Nem egy gyereket szeretnénk, kizárt hogy olyan sokára jöjjön az első. De ide meg egyszerűen képtelenség bevállalni....húú, totál bepánikoltam. Aztán átnéztem a szerződést, egy szó sincs benne erről, semmi ilyesmi. Akkora kő esett le a szívemről! Minden lepergett előttem: ahogy zokogva próbálom nyugtatni a babát, és azt ecsetelem a férjemnek közben, hogy "tudtam, megmondtam előre, hogy nem fog nekünk békét hagyni soha!" meg hogy járkálunk a gyámügyre, a bíróságra....
Már azt is mondtam a férjemnek, hogy megérdemelné a kedves mama azt a feljelentést, de ő csak annyit mondott, hogy elég baj neki az, hogy ilyen, mert nagyon fogja még ő ezt bánni. És rájöttem hogy mennyire igaza van! Anyukámat pár éve kitagadták a szülei, hogy mindent a nővére kaphasson, még a köteles részt is. Anyukámnak ez nagyon fájt, nem a pénz miatt, hanem mert nem érdemelte ezt meg, szerette a szüleit, és tisztelte is. Erre most a keresztanyám cukorbeteg, az egyik fia elköltözött messzire, a másiknak levágták egy lábát-szintén cukor- ápolhatja őt is, meg a még élő anyját is. Nincs unokája, nincs családja, de legalább van egy háza, meg pénze. És most kezdi bánni, hogy hagyta ezt tenni a szüleinek. Szóval megkapja mindenki azt amit érdemel, ha tetszik ha nem. Mi igenis el fogunk költözni, nagyon, de nagyon messzire (a külföld sem kizárt), és boldogok leszünk a dilinyós rokonság nélkül is. Címet pedig nem adunk senkinek. Csak azt nem tudom, hogy mikor fogja észrevenni a kedves mama, hogy elüldözte a fiát még a megyéből is. Mindenesetre a gyermekvállaláshoz rengeteg ellenpéldát kaptunk tőle (ajándékba).
Teljesen veletlenul neztem be ebbe a topoikba es elamultam hogy mik vannak! Egyebkent en egy mindenkivel, anyossal is jol kijovo szemely vagyok, ki tudom beszelni, trefalni, kiolelgetni az anyosbol, / mar nem el/, a piszkalodast, dirigalast, jo a beleerzo kepeesegem, helyere tudom tenni a dolgokat ha nem ugy mennenek bekeben. De! Ennyi rossz ami anyosod es csaladja korul van ez elkepeszto! Erre csak annyi idot szannek hogy levelet irnek az anyosnak, / szemelyesen ugysem lehetne vegigmondani mert nem hagyna/, szepen bemutatnam hogy kicsoda es miert nem lehet vele egyuttelni es nem hibaztatom mert beteg, egeszseges ember igy nem beszel, nem viselkedik, szepen gondolja at hogy mi erte gyerek es felnottkoraban hogy idejutott, menjen el pszihologushoz, illetve ha annal sulyosabb a dolog akkor kezeltesse magat, mert ez orvosi eset es az ilyesmi csak sulyosbodik, unoka sem valo a kozelebe sem mert ki tudja hogy a betegsege mikor csap at egy nagyon sulyos formaba amikor mar felni kell tole. Ha az orvosi vizit utan beszelhetnenk a dokibacsival hogy hat akkor mi a helyzet akkor meg osszejohetunk neha, kinnt valahol, nem egymas hazanal egy kis setara, beszelgetesre, egy kavera ha az emberi modon zajlik le, ha csak pszihologus kell akkor kotelezze magat arra hogy megfogadja a tanacsait, ugy fog eljarni es tolunk is azt fogja visszakapni amit o nyujt, ha jot akkor mi is, megprobalunk felejteni mint ahogy neki is kotelezo, aztan valahogy osszerazodunk, elofordul az sok esetben hogy egy gyengebb idegzetu valaki az esetleges nyomas alatt amit az elet adott neki, / mindenrol mi sem tudhatunk hogy mik tortentek vele, hol miben csalodott, mik ertek hogy sarkany lett belole/, ilyet produlkal. Nem kritizaljuk erte, ez van, majd megjavulunk ha lehet.
Ha ezekbe nem megy bele akkor minket tobbe nem lat, elterjesszuk szep csendesen hogy kulfoldre koltoztunk, foleg azert hogy ne is keressen.
Tudod ennyi gonoszsag ami beleszorul valakibe az nagyon sokszor orvosi eset vagy igy szuletett, ez is betegseg persze. Kenyszer hogy csinalja, jozan esz nincs jelen. Hidd el kezeltetni kell.
Te meg ne szivd ennyire mellre. Ha nevetsz rajta, vagy kineveted akkor jobb a hangulatod is, ha magadnak be tudod beszelni hogy banom is en hogy mit mond rolam akkor meg fogsz nyugodni, a parod is. Szoba se hozzatok egymas kozott hogy mar megint mi tortent. Az ismerosok meg ha azt beszelik hogy ezt meg ezt mondta, jobban hisznek neked ha azt mondod idegbeteg, kezeltetni kene de egyelore nem tortent meg, ezert ti nem is foglalkoztok vele hogy kinek mit mond. Es igen, koltozzetek olyan messzire amilyen messze csak tudtok. Es a koltozes utan terjesszetek a kulfoldi munkavallalas, elest, akkor beken hagy....
Na, éreztem én, hogy ennyivel nem érte be a kedves mama, tegnapi napon tudtam meg, hogy az esküvő előtt nem csak a keresztanyámhoz ment el, hanem a bátyám feleségével is beszélt telefonon, hogy milyen család vagyunk mi, és hogy igaz hogy ő lekurvázott engem, de meg volt rá az oka... és hogy neki milyen rosszul esett, hogy ők gyászban voltak, és mi meg nem hívtuk meg, de ha meg is hívtuk volna, ő akkor is csak a templomi esküvőre jött volna el----amiről ugye lebeszélte a papot, hogy ne adjon össze minket. Kész, nálam itt megállt az ész....
Ha úton lesz a baba, mindent meg fogunk tenni azért, hogy ő ne tudjon róla, ameddig csak fenntartható ez az állapot. Ezért akarunk minél előbb költözni, addig nincs családalapítás. A fiát szó-szoros értelemben a tulajdonának tekinti, akkor az unokájával vajon hogy lenne? Én sejtem. És én nem fogok harcolni a saját gyerekemért, inkább megelőzzük a bajt. Aki egy felnőtt férfira kezet mer emelni, haját cibálni, az egy babától talán megijedne? A közvetlen szomszédjukkal pl. azért volt rossz a kapcsolatuk, mert mikor gyerekek voltak a férjemék, akkor a szomszéd kislány átment hozzájuk játszani. Labdáztak bent, és véletlenül összetört a csillár. Kedves anyósom megpofozta a kislányt. Ha az én gyerekem lett volna, ököllel mentem volna neki, hogy a saját súlycsoportjával kezdjen, ne egy kislánnyal! Szóljon nekem, és kifizetem a sz*ros csillárját, nem hiszem hogy szerencsétlen gyerek szándékosan azt célozta. Azt meg már írtam is, hogy még ha meg is változna, és még ha érdekelne is minket, milyen lenne úgy a helyzet? Mit látna az a gyerek? Hogy a nagyanyja hogy beszél a szüleivel? Hogy üvöltözik? Esetleg bepöccen, és kezet is emel valamelyikünkre? Én is tiszta ideg lennék, soha, történjen bármi is, én nem fogok mégegyszer bájvigyorogni, én nem vagyok színésznő, mint ő! Be sem tenném oda a lábamat, azt meg pláne nem engedném, hogy elvigye a férjem a gyereket oda. Az én házamba meg az az elmebeteg nem jön be, max az udvarra, onnan az ablakból megnézheti az unokát :D Viccet félretéve, addig nem tervezünk, amíg ennyire közel vagyunk. Kikutat ő ennél sokkal lényegtelenebb dolgokat is rólunk, biztosan megtudná a terhességemet is. Max ha nem sikerül eladnunk a házat évekig, akkor vagy megyünk albérletbe, vagy felvesszük harcot, de csak legvégső esetben. Erre tartogatjuk a feljelentést, ha ennyire elfajulna a helyzet.
Mondtam is az esküvőnk előtti napokban, a cirkusz idején a férjemnek, hogy elegem van már, mi lesz majd ha terhes leszek? Akkor majd az orvost beszéli le, hogy ne engedjen szülni? Vagy a papot, hogy ne keresztelje meg a gyereket, mert az félig az ördögé? Meddig fogjuk ezt csinálni?!
Egyébként most jut eszembe, ő már összeköltözésünk évében közölte (maximum hangerővel) hogy márpedig ő nem lesz kíváncsi a mi gyerekeinkre!! Az utolsó telefonbeszélgetésben is azt üvöltözte a férjemnek, hogy "MIRE FOGOD NEVELNI A KÖLYKEIDET?!" Remélem egy életre megjegyezte a kijelentését. És mindezek után nem is gondolnám, hogy lenne bármilyen joga is. A fiát kitagadta. Én neki nem létezek, akkor milyen gyerekről van szó? És gondolhatná azt is (bár gondolkodni nem nagyon szokott), hogy ha az esküvőre sem hívtuk meg, akkor minden nagyobb eseménnyel, a gyermek születésénél/keresztelésnél/akárminél sem lesz ez másképp. Most nagyon elégedett lehet magával egyébként, nagyon jót tett. Komolyan néha elgondolkozom, hogy mi lehet a fejében. Most megint csinált egy jó nagy cirkuszt, csak azért mert nem nyal be neki egyikünk sem, de mit ért el vele? Hogy a fia közölte vele hogy nem megy többé haza (jó, tudom hogy nem veszi komolyan amit mond, sosem vette komolyan, mert mindig tudta befolyásolni), és azóta valóban nem ment, nem telefonált, az öccse szülinapján sem, karácsonykor dettó ez lesz. A halottaknapi 2napos temetőjárást is elintézte nélkülük. Most ettől jobb neki? Remélem igen...
Ilyen esetekben az unoka érkezése csak ront a helyzeten. Ugyanis az ilyen nagymama mindenbe belebeszél, mindent jobban tud, és a friss kismamát minden önbizalmától megfosztja, pedig úgyse sok szokott lenni...
Úgyhogy remélem, az a gyermek már az új helyen születik majd meg!
Igen, én is úgy gondolom, hogy az ilyen emberektől nagyon messzire kell menni. Anyósod meg úgy látszik világ életében élvezte mások bosszantását. Lehet, hogy tényleg az unoka miatt majd megváltozik, de gondolom majd abban is mindenben majd úgy gondolja, hogy csak az ő tudása számít. Holott a saját fiát is már kikészítette. Majd ha lesz unoka, szerintem annak egyáltalán nem lesz szüksége egy feszült családi légkörre. A gyerekeknek ez nagyon rossz.
