Bocsi, mit tehet az aki 16éves korában kezdte el tanulmányozni a kabbalát és eléggé szarrá ment utána az élete . Mit lehet tenni hogy újra normális lifot éljen.
Sziasztok! Azt szeretném kérdezni, hogy aki a kabbalával szeretne foglalkozni, azon belül is az életfával, milyen könyvet javasolnátok? Magyar nyelven milyen könyvet érdemes tanulmányozni? Üdv,
A kabbala számtalan értelmezése létezik, ahány iskola, annyiféleképpen tanítják. Vannak iskolák, amelyekben a kabbala mágikus eszköz, de másik iskolák, mint amilyen pl. a Bnei Baruch is, úgy tanítják, hogy a kabbala egyfajta módszer a spiritualitás (felebaráti szeretet, Istenszeretet) elérésére.
Ehhez eszköz a kabbalát tanulók csoportja, a Rav és a könyvek, amelyeket kabbalista tanítók írtak. Olvasatukban a tíz szfira visszatükröződik a teremtés minden szegletén, mint egyféle mintázat. Véleményem szerint a kabbala (legalábbis a Bnei Baruch féle értelmezésében) alapvetően nem mágikus, hanem ontológiai elméleti vonatkozásokat taglal és ezek segítségével segíti azokat, akik szeretnének változtatni önmagukon.
A kabbala szerves részét képezik a világok is (olam), melyek a valóság az egyén érzékelésében megjelenő lenyomatai, és az egyén spirituális fejlettségi szintje tükrében más-más jellegű valóságérzékelést jelentenek.
A problémák, amikkel a világ szembesül ma, elvezetnek az új környezet megteremtéséhez, amely mindenkit egyformán vesz figyelembe, és egyformán törődik mindenkivel.
Először, mindenki számára fel kell ajánlanunk, egy normál életszintet. A világ minden ehhez szükséges erőforrással rendelkezik.
A világ olyan módon épül fel, hogy mindenkinek meglehet mindene, amely a fizikai élethez szükséges. A további kielégülés a köztünk lévő kapcsolatból kell, hogy származzon, a Felső Fény, az emberi szint érzékeléséből, amely az állati szint felett van.
Ma fel kell ismertetnünk a tömegekkel is. A következő évben, látni fogjuk, hogy egy ösztönös sürgetés érkezik, amely kiviszi az embereket az utcákra és a nyilvános helyekre, és a kormányzatnak semmilyen válasza nem lesz erre. Hirtelen felfedezzük, hogy a leggazdagabb országoknak semmijük nincs.
A Felső kormányzás elrendez mindent egy olyan módon, hogy csak az összekapcsolódásunkban találhassuk meg a megoldás. Forradalmak vagy újraelosztása a javaknak a gazdagok felől a szegények irányába, semmit nem fog segíteni. Már átmentünk ezen, és láthattuk, hogy ez csak az ipar és a kereskedelem lerombolásához vezet. A kapcsolat a megoldás.
El kell magyaráznunk ezeket az elveket és átadnunk az üzenetet, ennek a megértését az embereknek, egészen addig, amíg el nem kezdik alkalmazni a helyes megközelítést és a helyes látásmódot. Végül is egy új rendszerrel szembesülünk, amelybe belépünk, mint egy mátrixba. Az előző világ többé nem létezik.
Sok tudós, már ír erről. Az emberiség hisz a tudománynak, tehát nekünk be kell vonnunk a tudósokat, és őket helyezni az előtérbe. Ők már felfedezték az integrált rendszert, amelyről mi beszélünk. A segítségükkel, képesek leszünk meggyőzni az embereket, hogy egy integrált társadalmat kell létrehozni. Megmutathatjuk az embereknek, hogy ez az egyetlen megoldás a problémákra.
Tételezzük fel, az emberek megkérdeznek minket: „Hogy lehetséges mindez? Hogy változtathatjuk meg magunkat?” Baal HaSulam ír erről a „Szabadság” című cikkében: „Először a történelem során van lehetőségünk, független módon cselekedni. Ez egyetlen egységként érinti mind a csoportjainkat, mind az egész emberiséget, hogy egy olyan környezetet kell teremtenünk, amely jobb a számunkra.
Hogy lehetséges egy ilyen környezet megteremtése? Kutatnunk kell a közöttünk rejtőző rendszert. Mi magunk teremtjük ezt meg azáltal, hogy elképzeljük, vagy feltételezzük, hogy is kell ennek kinéznie. Vágyakozva ennek a rendszernek a szerkezetében való elmerülésre, meg kell kérdeznem magamtól: „Ki az a Teremtő? Hogyan irányítja a köztünk lévő kapcsolatokat? Hogy működik közöttünk? Hogy kapcsolódik hozzánk? Hogyan tartalmazz a teremtés alapgondolata mindezeket a működéseket?”
A számomra helyesnek tűnő forma megalkotása által, felfedezem magamban a Teremtő felfedezésének a vágyát. Olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki modell autót épít, vagy hajót, és okosabbá válik a közben kifejtett erőfeszítéstől, hogy olyasmit épít, ami önmagában már létezik. Ennek eredményeképpen elkezd valamit megérteni, elkezd teremteni dolgokat. Ugyanezen a módon válunk egyezővé a Teremtővel, egyesülünk vele, és értjük Őt meg.
Amikor felemelkedünk a fizikai világból, fokozatosan megteremtjük a végtelen világát. Ennek az eléréséhez, az utunkon átmegyünk az öt világon. Minden alkalommal különböző elrejtések bukkannak fel, tehát egyre jobban, egy sokkal kifinomultabb szerkezetet építünk fel, ameddig a teljes rendszert nem teremtjük meg. Mondhatjuk, hogy a Teremtő teremtette a Végtelen Világot, aztán lerombolta, és az emberiségnek kell azt helyreállítania és rekonstruálnia alulról felfelé.
Emlékeznünk kell erre. Nagyszerű munka vár ránk, egy hatalmas rendszer, és meg kell próbálnunk figyelmet fordítani mindenre a világban és az életben. Mindez feltárul a számomra, és nekem megfelelő válaszokat kell adnom minderre.
A legfontosabb, hogy nem szabad várni a pozitív változásokra a világban, mert változások csak rossz irányba fognak történni. Bármi is történjen, nekünk a maximális erőfeszítéseinket kell hozzáadni mindehhez. Akkor pozitív reakciókat fogunk kapni minden nap, a hírekben, és nem csak ott.
Amit ma teszünk, az a holnapban fog visszhangozni. Pontosan ez az, ahogy minden történik. Az ember érzi a befolyását a világra, hogy a kulcs, az ő kezében van. Ami fontos, hogy ne a szenvedések hatására mozduljon meg az emberiség, amelyek hátulról nyomják, hanem a jövő kezdje el előre felé húzni. Ennek köszönhetően, valóban elérhetjük a megfelelő sebességet.
Sokan azt hiszik, hogy a kabbala bölcsessége az „egekben lévő angyalok számáról, és azon neveiről” szól, egy bizonyos homályos módon és nehezen érthető fogalmakkal, melyekkel semmi dolga nincs a hétköznap emberének.
Hosszú időbe telik annak az embernek, aki elkezdi a kabbala tanulmányozását, ameddig ki tudja vonni magát ezek alól a sztereotípiák alól. Mi nem egy új megközelítését tanuljuk a valóságnak, nem ennek a szellemiségében emelkedünk.
Most, hogy a válság fokozatosan kibomlik, egy állandó kényszert érzünk, a világ, az életünk és a köztünk lévő kapcsolatrendszer átszervezésére, amelynek a szükségszerűségére rá kell ébrednünk, ha túl akarunk élni ebben a világban, és ennek okán váljunk ennek a bölcsességnek a birtokosaivá, amely megtanít a megfelelő kapcsolatrendszer kialakítására minket. Meg kell ezt tennünk annak érdekében, hogy ellenőrzés alatt tartsuk a mindennapi életet, hogy kijöhessünk a válságból az oktatás minden területén, a családi kapcsolatokban, tudományban, gazdaságban, és a természettel való kapcsolatunk tekintetében, amely miatt folyamatos csapásokat kell elszenvednünk.
Ezért fel kell ismernünk a problémát annak érdekében, hogy kikerüljünk belőle, vagy, hogy kidolgozzunk egy, vagy több kivezető utat, különben minden pillanatban szenvedni fogunk. A kapni akarási vágyunk kényszerít minket a szenvedések okainak feltárására. Fokozatosan felfedezzük, hogy az okok abban a tényben rejlenek, hogy az emberek, egy helytelen, rossz módon kapcsolódnak egymáshoz, hogy az egoisztikus kapcsolatok, melyeket évezredekig fejlesztettünk, nem működnek többé, sőt, sérüléseket okoznak.
Mindenekelőtt, mi mindig abban hittünk, hogy jobb egoistának lenni, amikor mindenki magával törődik, hogy nekünk, egy fogyasztói társadalmat kell kiépítenünk, hogy minden ember kiélvezhesse a képességeinek a kiterjesztését, a többiek kihasználására, a saját hasznának a növelésére, olyan hosszú ideig, ameddig csak lehetséges, a törvények betartása, a büntetés elkerülése mellett.
Azonban most egy új rendszer kezd feltárulni, ami azt mondja nekünk: „Nem! Ugyanez az egoista megközelítés, hozzáállás, többé nem működik. Muszáj, egy másik hozzáállásnak megjelennie. Az előző rendszer individualista volt, és nem függött senki, senkitől. Most, elértük az individualizmus, a személyes fejlődés végét. Ahogy egy friss hajtás bújik ki a földből, mi is úgy nevelkedtünk, és most elértük a mennyezetet, nincs több hely a növekedésre.
Mivel elértük a plafont, most már egymással kell összekapcsolódnunk. Ez egy más rendszere a létezésnek. Túl akarja valaki élni? Akkor még egységesebbé, összekapcsoltabbá kell egymással válni.
Nehéz elképzelnünk egy ilyen rendszert. Csak azt vesszük észre, hogy képtelenek vagyunk bármit elérni az eddigi módon. A szenvedésen át, fokozatosan feltárjuk az ügyek állapotát. Ezért a végén a kabbala bölcsessége önmagát tárja fel.
Akkor, a „mennyek angyalai,” és más, idegen és furcsa szó helyett, fokozatosan, nehézségek árán, elkezdjük felismerni, hogy a kabbala, a köztünk lévő kapcsolat szerkezetéről beszél, a módról, ahogy el kell érnünk a megfelelő kapcsolatot, és a részévé kell válnunk. Elmagyarázza nekünk, hogy a megfelelő kapcsolatra irányuló a hozzáállásunk olyan mértékben határozza meg a jövőnket, hogy többé nem dolgozhatunk úgy, mint ezt megelőzően, leginkább fizikailag, hanem sokkal inkább, a szándékainkon kell elkezdenünk dolgozni.
Nem kell újra kitalálni az életünket, vagy a világot, vagy más mechanizmusokat, készülékeket vagy technológiát használnunk, inkább e helyett mindent a kapcsolatrendszerünk és a viszonyaink irányába kell fókuszálnunk. A kimenetel pedig, csak is a kapcsolatainktól függ.
Valaha ezrek dolgoztak a mezőkön és milliók az üzemekben, gyárakban, ma viszont azt láthatjuk, az emberek sehol nem találnak munkát, csak a kapcsolataink megerősítésén tudnak dolgozni, egy virtuális, belső módon. Ez bizonyos módon meghatározza a sikereinket a termelésben, exportban, importban, vagyis mindenben, ami a fizikai életünk elrendezésére irányul. Folyamatosan váltani kell a látásmódunkat, és a belső kapcsolatrendszerünkre való irányultságunkat, mivel itt, ezen keresztül fedezhetünk fel, egy igazi, teljes és új világot.
Ezeknek az állapotoknak a fokozatos eléréséhez, lépésről lépésre, olvassuk a Zohár Könyvét, amely a legmegfelelőbb a szívünk, az elménk és a szemünk valamint a füleink megnyitására, hogy elkezdjük érzékelni végre, mennyire a köztünk lévő kapcsolatoktól függünk mindannyian.
egy bizonyos befolyás ereszkedik le ránk a felső gyökér irányából (a teremtés gondolata) felülről lefelé a világokon keresztül és végül eléri a végpontot ebben a világban. Ez külső és belső részeket: az öt felső világot és a teremtett létezőket.
Az egész világmindenség világok és lelkek együttese, amelyek a világokon belül léteznek. A kabbala bölcsessége mindent vizsgál, kivéve a tényleges gyökereket: hogyan terjedtek ki a Felsőből lefelé a dolgok, és hogyan fognak visszatérni alulról felfelé, és mindez az ember elért fokozatainak megfelelően fog történni.
Van valami, amit úgy nevezünk „ember,” ezen a rendszeren belül, (ez ideig nem tudjuk ki is az). Minden, ami létezik, csak az emberrel való viszonylatában kerül feltárásra, és ezt a folyamatot nevezzük kabbalának.
Jelenleg ennek a világnak a valóságán belül létezem, és mindent az öt érzékszerven át érzékelek: látás, hallás, ízlelés, szaglás, és érintés. Ezek segítenek feltárni és érzékelni mindazt, ami rajtam kívül történik, azonban fogalmam sincs jelenleg mi történik valójában ott.
A fizikusok azt mondják, hogy olyan lények vagyunk, akiket hullámok befolyásolnak, és hogy valójában nem is létezik semmi más, csak hullámok. A kémikusok azt mondják, hogy ezek csak reakciók bizonyos anyagok, molekulák között. Bárhogyan is az anyag, amit érzékelek, egy bizonyos módon befolyásolja és reakcióba lép velünk. Ez azonban az én belső érzékelésem, és mások, más módon fognak reagálni rá.
Mindannyian emberek vagyunk és azonos módon működünk. Ezért ugyanazon a módon érzékeljük a dolgokat. Más lények egy másik valóságot érzékelnek. Minden lény a saját minőségeinek, karakterének, és információs génjeinek megfelelő módon érzékeli a világot. Emberek, állatok, férgek, növények, de még sziklák is más és más módon érzékelik önmagukat és a környezetüket.
Azonban a kabbala a világnak csak az emberi módon való érzékeléséről szól. Bár még ebben is vannak különbségek, mégis van egy bizonyos közös érzékelés. Van egy fajta közös megértésünk. A benyomásaink a növényi, ásványi és növényi szintekről, annyira egybeesnek, hogy szinte teljesen egyek vagyunk ezekkel.
Az érzékeléssel kapcsolatos nehézségek az emberi szinten kezdődnek csak, ahol a pszichológia, az individuális karakter jegyek, érzékelések, és megnyilvánulások kezdődnek. Ha kizárólag az öt érzék befolyása lapján vizsgálunk meg valamit, amit még nem torzít a pszichológiai érzékelés faktora, akkor mindent úgy érzékelünk, ahogy ennek a vilkágnak az érzékelését leírjuk, amin az idegrendszer és a gondolataink alapulnak majd.
Amikor elérjük a teljes öt spirituális világot ezen a módon, ezt nevezzük a kabbala bölcsességének: a teljes leereszkedést fentről lefelé, az elejétől a végéig, minden cél és rendszer, ok és okozat, minden, a legkisebb részletig. Így, a kabbala elmagyarázza, hogy az ember kicsoda, mi a célja a létezésének, mi a Felülről lefelé ereszkedés szükségességének oka, és hogy mi vár ránk a visszaemelkedés végén.
Ez a bölcsesség mindent összekapcsol. Összefüggésben áll a fizikával, kémiával, és az ember életével ebben a világban. Minden ezen belül van. Kabbala a teljes valóság feltárása, a személyen belül, a személy elért fokozatain belül.
Az ember a spirituális világokon keresztül felemelkedik és eléri a mindegyiknek megfelelő valóságszintet: az első második harmadik fokozat és így tovább. Amikor felemelkedik a következő fokozatra, láthatóvá válik, hogy az összes előző fokozat benn van az adott, elért fokozatban.
Mire gondoljunk mindannyian együttesen, az egész Világcsoport, amikor a következő EgységNapra készülünk: Hogyan vagyunk képesek egységre lépni?
Válaszom:
Minden egyes személynek bele kell merülnie magába, és éreznie kell azokat a láncokat melyek összekötnek minket egymással, azt a belső hálózatot mely létezik közöttünk. Sőt mi több a személy létezhet ebben a világban, vagy akár nem is kell hogy ebben a világban létezzen, mivel ez a hálózat a vágyak között létezik, lelkek között és nem a fizikai testek között.
Báál HaSzulam és az előző évezredek nagy Kabbalistái mind itt vannak, ezen a kapcsolaton belül. Ők mindannyian együtt vannak velünk, beleivódva közös hálózatunkba. Több millióan vagyunk ma, de valójában sokkal többen vagyunk ennél, mivel mindezek a lelkek, az egész emberi történelmen keresztül együtt vannak velünk, több száz milliónyi lelket kitéve. És így együttesen egy hatalmas spirituális erőt képviselünk.
Amennyiben egységre akarunk lépni ezen a hálózaton belül, akkor természetes módon nemcsak hogy befolyásoljuk egymást, és magunk is ennek a hálózatnak a részévé válunk, hogy minden egyes személy képes lesz elérni saját spirituális felemelkedését, hanem mindezzel együtt, ezzel párhuzamosan befolyásoljuk az összes embert a világban, akik önkéntelenül hangolódnak rá erre a hálózatra anélkül hogy érzékelnék azt. Mi kezdjük majd el felébreszteni őket.
Ennél fogva kezdjünk el elérni egy egyezményt magunk között, hogy mi arra vágyunk, hogy teljesen tisztán érzékeljük közös kapcsolatunkat.
A Kabbala tudománya különleges, mivel lehetővé teszi számunkra, hogy felfedjük azt, hogyan irányítsuk a természet két erejét: a megszerzés és adakozás erőit.
A teljes természet ebből a két erőből áll. Mi láthatjuk őket mindenhol: plusz mínusz, adakozás és megszerzés. Ezen két erők kombinációja hozza létre életünk esszenciáját.
A kövületi szinten atomokat, molekulákat, dipólusokat, kristály formákat, stb. építenek. A növényi szinten a plusz és mínusz kombinációja életet hoz létre, a plusz nyújtja a hasznos, szükséges dolgokat, míg a mínusz megszabadul a hulladéktól, mely lehetővé teszi a test életét és fejlődését.
Az állati szinten a plusz és mínusz még nagyobbá, erősebbé válik, és azok egymással való kapcsolata nem csak azt okozza hogy hasznos dolgok belépnek, és káros anyagok távoznak, hanem mozgást, szaporodást, és a különálló állat egyéni életét is létrehozzák. Ez már egy különleges összegzése a két behatásnak.
Azonban bármennyire ez egy paradoxnak tűnik, az emberi szinten mind a mai napig csak az egyik erő működött. Ennek eredményeképpen, bármely élvezet ami belépett, azonnal ki is lett oltva. Mindez azért van, mivel vágyunk önző, és nincs semmi esélyünk annak ellenállni, nem vagyunk képesek arra, hogy egy másik erőt állíthassunk annak ellenében, hogy mi kiüríthessük a káros anagokat vágyainkból és gondolatainkból, szívünkből és értelmünkből, mely az emberi szinthez tartozik.
Most egy második erő jelenik meg számunkra – a szívben található pont, mely önzőségünkkel szemben áll. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megformázzuk magunkat, hogy eldönthessük melyik gondolatokat és vágyakat vegyük magunkhoz, és melyiket tegyük kívülre. Ennek eredményeképpen, a több ezernyi vágyból és gondolatból mi képesek vagyunk egy új struktúrát összegyűjteni, és egy speciális szintet építeni magunkon belül, mely “Ember”-nek (Ádám), vagy “lélek”-nek van nevezve. Mindaz tíz Szfirából áll, és egy Parcuf-nak van nevezve – mely egy spirituális struktúra.
Ez az amit megformálunk magunkon belül annak a ténynek köszönhetően, hogy a két erő végre elkezdett kifejlődni bennünk. Több százezer éven keresztül csak egy erő működött rajtunk az emberi szinten. Mi állandóan vágyaink és gondolataink által lettünk aktivizálva, melyek automatikusan felébredtek bennünk. Ez az ahogy eddig éltünk.
De most, több milliónyi emberrel együtt a világban, mi egy valódi ajándékot kaptunk felülről – az adakozó vágyat a megszerző vágy mellé. És mi most egy új teremtményt kezdünk el formálni magunkon belül. Nekünk magunknak kell megépítenünk az emberi lényt magunkon belül. Ez az ember evilági létezésének teljes, és egyetlen célja. Egyébként mi lenne életünk értelme? Mi mást tehetünk itt?
Ma mi az egész emberiséggel együtt haladunk előre. Mi vagyunk az elsők, és mások jönnek majd utánunk. Egyik napról a másikra új emberek ébrednek fel, és csatlakoznak ehhez a folyamathoz, hogy egy emberi lényt építsünk fel mindegyikőnkön belül. Te és én megtanuljuk hogyan váljunk emberré a szó valódi értelmében.
A Kabbala tudománya különleges, mivel lehetővé teszi számunkra, hogy felfedjük azt, hogyan irányítsuk a természet két erejét: a megszerzés és adakozás erőit.
A teljes természet ebből a két erőből áll. Mi láthatjuk őket mindenhol: plusz mínusz, adakozás és megszerzés. Ezen két erők kombinációja hozza létre életünk esszenciáját.
A kövületi szinten atomokat, molekulákat, dipólusokat, kristály formákat, stb. építenek. A növényi szinten a plusz és mínusz kombinációja életet hoz létre, a plusz nyújtja a hasznos, szükséges dolgokat, míg a mínusz megszabadul a hulladéktól, mely lehetővé teszi a test életét és fejlődését.
Az állati szinten a plusz és mínusz még nagyobbá, erősebbé válik, és azok egymással való kapcsolata nem csak azt okozza hogy hasznos dolgok belépnek, és káros anyagok távoznak, hanem mozgást, szaporodást, és a különálló állat egyéni életét is létrehozzák. Ez már egy különleges összegzése a két behatásnak.
Azonban bármennyire ez egy paradoxnak tűnik, az emberi szinten mind a mai napig csak az egyik erő működött. Ennek eredményeképpen, bármely élvezet ami belépett, azonnal ki is lett oltva. Mindez azért van, mivel vágyunk önző, és nincs semmi esélyünk annak ellenállni, nem vagyunk képesek arra, hogy egy másik erőt állíthassunk annak ellenében, hogy mi kiüríthessük a káros anagokat vágyainkból és gondolatainkból, szívünkből és értelmünkből, mely az emberi szinthez tartozik.
Most egy második erő jelenik meg számunkra – a szívben található pont, mely önzőségünkkel szemben áll. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megformázzuk magunkat, hogy eldönthessük melyik gondolatokat és vágyakat vegyük magunkhoz, és melyiket tegyük kívülre. Ennek eredményeképpen, a több ezernyi vágyból és gondolatból mi képesek vagyunk egy új struktúrát összegyűjteni, és egy speciális szintet építeni magunkon belül, mely “Ember”-nek (Ádám), vagy “lélek”-nek van nevezve. Mindaz tíz Szfirából áll, és egy Parcuf-nak van nevezve – mely egy spirituális struktúra.
Ez az amit megformálunk magunkon belül annak a ténynek köszönhetően, hogy a két erő végre elkezdett kifejlődni bennünk. Több százezer éven keresztül csak egy erő működött rajtunk az emberi szinten. Mi állandóan vágyaink és gondolataink által lettünk aktivizálva, melyek automatikusan felébredtek bennünk. Ez az ahogy eddig éltünk.
De most, több milliónyi emberrel együtt a világban, mi egy valódi ajándékot kaptunk felülről – az adakozó vágyat a megszerző vágy mellé. És mi most egy új teremtményt kezdünk el formálni magunkon belül. Nekünk magunknak kell megépítenünk az emberi lényt magunkon belül. Ez az ember evilági létezésének teljes, és egyetlen célja. Egyébként mi lenne életünk értelme? Mi mást tehetünk itt?
Ma mi az egész emberiséggel együtt haladunk előre. Mi vagyunk az elsők, és mások jönnek majd utánunk. Egyik napról a másikra új emberek ébrednek fel, és csatlakoznak ehhez a folyamathoz, hogy egy emberi lényt építsünk fel mindegyikőnkön belül. Te és én megtanuljuk hogyan váljunk emberré a szó valódi értelmében.
Baal HaSulam, „A Nemzet” című újságjából: „Megvizsgálva az életről való visszaigazolásokat, láthatjuk, hogy az élet folyamata, egy nemzet esetében, nagyon hasonló, egy egyén élet folyamataihoz. Minden nemzet funkciói olyanok, mint egyetlen test szerveinek a funkciói. Ahogy egy testnek harmóniában kell lennie a saját részeivel, a szemnek látnia kell, az agynak kiszolgálnia ezt a látást, a gondolkozás és a feldolgozás képességével, a kéz vagy dolgozik, vagy harcol, a láb pedig megy.
Így mindegyik a saját helyén áll, és várja, hogy funkcióba léphessen. Hasonlóan a szervek, melyek a nemzetet jelentik, a tanácsok, a munkások, az alkalmazottak, a szállítómunkások, stb. teljes harmóniában kell, hogy együttműködjenek. Ez szükséges a nemzet normál létezéséhez, és biztonságos fennmaradásához.
Ahogy az egyén természetes halála, a szervei között fellépő diszharmónia eredménye, a nemzet természetes pusztulása, valamilyen helytelen együttműködés eredménye, a nemzet szervei között, ahogy azt a bölcseink igazolták, (Tosfot, Baba Metzia, második fejezet) amikor Jeruzsálem lerombolásában, csak a megalapozatlan gyűlöletet látták.
Magától értetődő, hogy a testünk, csak akkor képes egészséges létezésre, ha minden szerve, odaadóan kapcsolódik, a többihez, és ebben a kapcsolatban, minden szerv tudja a saját szerepét, és elfogadja azt, az egész test. Akkor, a szerv teljes egészében felkínálja a testnek a munkáját, és az az összes anyagát, azaz odaad és megkap mindent, ami a teljes harmóniához kell, a helyes törvénynek és az egymáshoz való megfeleltetésüknek megfelelően.
Ez nyilvánvaló mindenkinek. Azonban mi még mindig nem ismertük fel, hogy ez a törvény, a teljes teremtésre igaz, az egész univerzumra. Még ha kirobbanások, vagy kibocsájtások is történnek, a test valamely részében, végül akkor is egyetlen, hatalmas, élő rendszert képeznek. Így nagyon is elképzelhető, hogy a teljes univerzum harmóniában létezik, pont, mint egy test, és a szervei, és csak mi nem értjük még ezt megfelelő módon!
Az emberi társadalom ugyanezen a módon kell, hogy működjön. Lépésről lépésre közelebb kerülünk, egy bizonyos folyamat felismeréséhez, amely egy erősebb kapcsolathoz, és egymástól való függéshez vezet minket. Csak fel kell ismernünk, ami ebben a növekedésben, és a folyamatosan erősödő kölcsönös függőségünkben rejlik, az nem más, mint ami a természetben is alapvetően megvan.
A természet folyamatosan új kölcsönkapcsolatokat tár fel a számunkra, és a feladatunk, megfelelően válaszolni erre, vagyis helyesen kapcsolódni egymáshoz. Ez hasonló ahhoz, ahogy a hétköznapi életben „játszik” velünk ez az erő, a számunkra feladott problémák és feladatok megoldása által, amivel nyomás alá helyez minket, változásra kötelezve, és miközben mi reagálunk minderre, a válaszunk során változunk és hozzá igazítjuk magunkat ehhez a világhoz.
Ez az, ami napjainkban történik. Nincs más választásunk, mint megérteni, hogy a természet, a kapcsolatok új formáját kínálja nekünk, amelyeket nem fedeztünk még fel. Ezért fontos eldönteni, hogy fogadjuk ezt el, és a ma kapott feladatokat, hogyan hajtjuk helyesen végre.
Ez arra törekszik, hogy minden részt elvigyen az egyensúlyhoz. A hőmérsékletek közötti különbség kezd egyensúlyba kerülni, a szelek kiegyenlítik a légnyomás különbségeket, egy tárgy, mindig olyan hely irányába zuhan, ahol egyensúlyba kerül a gravitációval szemben. A folyamat mindig egyensúlyi állapotra törekszik mindenhol, minden esetben. Minden területen, legyen az kémia, fizika, biológia, és így tovább, minden ezen az elven alapszik. Minden az egyensúlyra törekszik, a nyomás kiegyenlítődésre. A természet nyugalomban akar lenni. Nem tolerál semmilyen különbséget, és lüktetést, semmilyen paraméterben.
Végül is, minden eléri az egyensúlyt. Most, a természet, az emberi társadalom egyensúlyát is megkívánja. Kitöréseket és katasztrófákat láthatunk, és ez a módja a természetnek, az egyensúly fenntartására. Az ásványi, növényi, állati szintek már megtették a saját részüket, most az emberi szint következik. Az egyensúlyra való vágy megjelenik bennünk, azonban a mi egyensúlyba kerülésünk azt jelenti, hogy „egy emberként nyilvánulunk meg, egy szívvel.” Mi lehetünk mindannyian mások, de ott csak egy feltétel van: kötelezve vagyunk egymás kölcsönös támogatására.
Ezzel semmi más tennivaló nincs, akarjuk vagy sem a természet fog nyerni, mivel ez egy hatalmas erő.
Egy kérdés bukkan itt fel, hogy miért nem tűnünk el, mint a mamutok, vagy a dinoszauruszok? Miért nem csak egyszerűen eltűnünk a színpadról, mint egy rész, amely nem illik az egészbe? Végül is, ami diszharmóniánk a természettel, sokkal nagyobb, mint bármely létező dinoszauruszé volt. Azonban eltérően tőlük, nekünk van egy küldetésünk, egy előre meghatározott sorsunk, célunk, nekünk korrigálnunk kell magunkat, és transzformálódni, a kezdeti állapotunkba. Ők képtelenek voltak erre, és eltűntek, az evolúció során, ezzel szemben mi elkerülhetetlenül el kell, hogy jussunk a fejlődésünk pillanatnyi fázisával való egyensúlyba.
Ezért lettünk abba az állapotba helyezve, ahol a hiányzó harmóniánk a természettel, kifejeződik, egy nagyon is erőteljes formában, azonban ez nem jelent totális eltörlést, talán 90%-a a világnak eltűnhet, de néhány ember soha nem fog eltűnni, annak érdekében, hogy ezáltal változzon az emberi természet és egyensúlyba kerüljön.
Le tudná írni röviden a Kölcsönös felelősség vállalás, kölcsönös garancia koncepcióját?
Válasz
Kölcsönös garancia az, amikor mindenki megérti, hogy a jóléte a mások jólététől függ. Nem lehet jó nekem, ami nem jó másnak. Nem tudom magamat táplálni, inkább én, táplállak téged, te pedig táplálsz engem. Ez az egyetlen módja az életnek. Különben meghalunk. Választani kell, nincs más lehetőség.
Ennek a mértékében érezhetjük, a függetlenségünket. Az étel, a legfontosabb dolog az embernek, de senki nem képes megszerezni magának, még a létezési szükséglet minimum szintjén sem, ha nem valósul meg a kölcsönös egység feltétele. Mindenki a másiknak fogja ezt biztosítani, és nem önmagának. A természet kényszerít minket az egységre ezen a módon, és nem más.
Minden más ezt az érzést követi. Mint egy szorosan zárt családban, együtt gondoskodunk a gyermekeinkről, és támogatjuk a szüleinket. Bajba hagyhatunk, egy beteg nagypapát? Természetesen nem. A kölcsönös garancia feltétele kötelez minket erre, és nem kell semmilyen külön törvényt bevezetni. A legfontosabb dolog, egy megfelelő atmoszféra kialakítása a társadalomban, amelyet a média tud megteremteni, és a környezet az, amely kikényszeríti a megfelelő kapcsolatot az emberek között.
Ma azonban miközben a teljes Izraeli társadalom nem alkalmazza a kölcsönös garancia elvét még, először azoknak kell segíteni, akik nem tudnak semmit előteremteni önmaguk. Tárgyaljunk egymással, hogy emelhetünk fel embereket a nyomor szintjéről. Ez az első dolog, amivel törődni kell, mivel egy családban senki nem bukhat el a legalacsonyabb küszöbben.
Tegyünk hát a tűzre, és ugyanakkor dolgozzunk a tömeges oktatáson, hogy a nemzet a kölcsönös garancia irányába mozduljon el, melyet a természet maga követel tőlünk ma. A felső világ ránk ereszkedik, és kifejezi magát a kölcsönös felelősség vállalás formájában.
Ez eltart fél évig, vagy egy évig, ameddig az ember felismeri és feldolgozza, ami történik. Azonban ma már, a kölcsönös megegyezés szükséges segíteni azoknak, akiknek nincs pénze a saját ellátásukra, a következő fizetésig. Kínáljuk fel nekik, amire szükségük van most, és utána beszéljük meg a többit.
Ebben a világban a legalacsonyabb lehetséges valóságból kezdünk fejlődni és növekedni, amely leereszkedett Végtelen
Világból a 125 fokozaton át, 5 világon keresztül, a legalacsonyabb pontig.
Elérve ezt az alacsony szintet a fénynek a szikrája átmegy a spirituális fokozat legutolsó fokozatán át ebbe a világba, és elkezd az anyagban formákat felvenni.
Az anyag elkezd koncentrálódni, formálódni, és egyesülni egyik részecske a másikkal. Ezen a módon elkezd visszatérni a forráshoz – ami a törés korrekciója. Ettől kezdve létezik a mi Univerzumunk, az ásványi, növényi, és állati természetek kifejlődése.
Ezek a fokozatok mindegyike az az anyag egyesülési folyamatának az eredménye, mind komplexebb és komplexebb struktúrákba, amelyeknek az összes része, a többi rész érdekében cselekszik. A Fény ereje, ami a természet ereje, elválasztott elemeket egyesít, azok összes belső sokféleségük ellenére. Az anyag, az ellentétes részecskék egyesülése miatt formálódik, a megfelelő törvények szerint.
Aztán még a növényi anyag is emelkedni kezd, ahol ebben is, az egymással ellentétes részecskék, még összetettebb struktúrákba állnak össze. Ezek még jobban szét vannak egymástól szóródva, de végső soron egyesülnek. Majd az állati szint emelkedik ki, amelynek minden eleme szeparációt érez és a létezését egy egoisztikus formában rendezi el. Azonban a természet ereje miatt, ennek is minden része egyesül a másikkal, és együtt így megalkotják az állati szintet – egy állati testet, amely képes annak a ténynek az ellenére is létezni, hogy ellentétes, de egyesült, különböző polaritású elemek alkotják.
Ezek egy speciális erőben egyesülnek – a Fény ereje által, ami a Teremtő, a kölcsönös adakozás ereje, amely az ellentéte, a teremtés egoisztikus erejének, amely mindannyiunkban bennünk van. Ez a két erő kezd el, közös harmóniában cselekedni.
Harmónia lehetetlen, ha nem két egymással ellentétes erő végső egyesülésében nyilvánul meg, egy cél érdekében, közös érdek alapján, valamilyen magasabb állapot felé irányulva. A magasabb állapot, a test egy kölcsönös érdekét jeleníti meg, ami a vegetatív, vagy állati test ebben az esetben. Majd az anyagnak, az állati szinten megtörténő fejlődése miatt, eléri ennek a világnak, az emberi szintjét, amely egy még komplexebb teremtmény – azaz egy agresszívebb és egoistább, mint bármely eddigi teremtmény.
Ettől a színtől, minden teremtmény,”ennek a világnak az emberi lénye,” aki úgy fogja találni, hogy ellentétes minden más emberrel.
Amikor ez a lény eléri az egoista fejlődése végét, felfedezi, hogy ha tovább akar létezni, szüksége van egy második, ellentétes erőre, az adakozás erejére. Az egoizmus ereje kifejlődik benne, azonban mit kezdjen most ezzel? Ez csak lerombol bennünket.
Ezen a ponton megértjük, hogy meg kell szereznünk az adakozás erejét, az egység erejét. AZ egység ereje hiányának érzése, amely nélkül nem tudjuk folytatni, nem más, mint a válság érzése, a törés, a lerombolása az előző szintnek. Ez közvetlenül a létezésünkön belül tárul fel. Ezt válságot felfedezhetjük teljes mértékben az élet valamennyi területén, az ember minden tevékenységében ebben a világban, hogy képtelenség egyensúlyt elérni, harmóniát, amit valóban életnek nevezhetünk.
Végül is a két erőre épülő ez, a megszerzésre és az adakozásra. Nem létezhetünk úgy, hogy csak az egoizmus erejével cselekszünk. Ezért, mint a fejlődésünk eredménye lépésről lépésre a természet eljuttat minket a következtetéshez, hogy szükségünk van a második erőre, az egység erejére.
