„Két fajta gonon van j és ij . A j gononok a sötét enegiát okozzák, mert taszítják egymást, az ij gononok a sötét anyagot okozzák, mert vonnzák egymást . „
Minden lehetséges, amíg be nem következik. Gyula szerint a gravitációs töltések azok, amik a sötét erőket okozzák. Asztrojan szerint a graviton, és annak sugárzása a „ludas”. :-))
A csillagok és a hideg anyag tartalmazza a j és ij gononokat . A j * j gononok egymást taszítják, az ij * ij gononok egymást vonnzák . A csillagok gravite vonzák egymást . Ebből kerekedik ki a sötét energia és a sötét anyag megfigyelhető jelenségei .
Két fajta gonon van j és ij . A j gononok a sötét enegiát okozzák, mert taszítják egymást, az ij gononok a sötét anyagot okozzák, mert vonnzák egymást .
A tényleges trajektória a görbe téren van, nem az érintősíkon. A nem tényleges, csupán közelítő trajektóriadarabka van az érintősíkon, de az nem az igazi. Remélem, most már világos.
Nem a pontnak van görbülete, hanem a tér kis darabjának, az adott pont környezetének. Mit nem értesz azon, hogy a tér kis darabjának görbületét függvényszerűen ahhoz a ponthoz rendeljük, aminek a környezetéről szó van. Ez nem azt jelenti, hogy akkor már a pontnak van görbülete. Abban a pontban csak érinti a sík érintőtér a vizsgált görbe teret. Mi lenne, ha gondolkoznál is egy kicsit? Nem lehet kikoordinátázni a görbületet, mert az nem szubjektív jellemző. A tetszőleges koordinátákat az objektív görbe téren veszed fel, és mint mércével így vizsgálod azt.
>A nyírófeszültséggel meg az a bajod, hogy két oldalról nem egyidejű?
#A Cauchy-féle feszültségtenzor nem illeszthető be a relativitáselméletbe. Tehát az energia-impulzus tenzor 3x3-as térszerű része nem jelent olyat. Még az izotróp nyomás sem fér össze vele.
A gond a felületre vonatkoztatással van. A Cauchy-féle feszültségi erő az anyagi képzeletbeli felületre hat. Ennek részei csak a nyugalmi vonatkoztatási rendszerben lehetnek egyidejűek, mozgóban nem, és ez gond.
De egyébként kétoldalról is ugyanígy gond a nem egyidejűség, igen. A tér illetve téridő görbüléséről már nem is beszélve, mert még az is beleszólna, ahogyan pl. gyök(-g) a négyestérfogatba.
Egy téridő-kvantum, egy időkristályból és egy hely-adagból tevődik össze, amíg létezésben van. A megszűnőket, a nemlétezőket a létezők felbukkanása követi. A globális 4D téridőtömb, mindig van, létezik, csak az alkotó elemei fluktuálnak a létezés, nem létezés által.
" A számunkra kontinuumnak tűnő, de diszkrét elemekből álló téridő-tömbnek végtelen a „sajátideje”. Ehhez nem lehet órát igazítani, mert nincs (kitüntetett), megismerhető „kezdőpontja”. Már az ősrobbanás kezdőpontot is kezdik szétkenni, „félgömbbé” formálni. Illik, nem illik. :) "
