Általában megvagyok, mi más is lehetne? :) Remélem, hogy Te is! Az o jelek hiánya, ezt jól sejtettem, nem a kevesebb nevetést takarja. :)
A gerincemnek jót tett akkor a négy hónap kényszerpihenő, azóta pedig gyakorlatilag egyre erősebb vagyok. Rengeteget dolgozom ezért. De már járó-, szaladó-, álló- és ülőképessé váltam. Most már, ha szóba kerül, csodálkozva állapítják meg, hogy úgy mozgok, mint akinek semmi baja nincs e téren. Hja, az élet apró örömei, ugye? :)
Pillanatnyilag próbálom túlélni a nem éppen kedvenc évszakomat.
Drága G. Noémi :) Az én eredeti Spanci nickem is elszállt valahova a ködbe, már csak a ! jeles létezik :D Remélem neked is minden rendben van a gerinceddel és azt is remélem, hogy jól vagy és minden jó :) Most nézem, hogy a szmájlikhoz már nem rakok o jelet, mint régen, hát igen, régen csak a fórum volt, most van a fész, így máshogy ír már az ember :D
Köszi Zsoldos, hogy leírtad. Én meg megjavultam, úgyahogy. Nekem valószínűleg nem gerincsérvem volt, hanem, amit az MRI is kimutatott, 13 mm-re elcsúszott csigolya. De valahogy visszament valamennyire - nem éri az idegeket - mert elmúltak a reggeli borzalmas fájdalmak. Idegsebész is ezt mondta, hogy az a hunyó, és maximális gerinckímélet - mert gondolom újra kicsúszhat. Szerencsére megtehetem a gerinckíméletet, mert itthon vagyok már. Megcsinálok ezt-azt és gyorsan fekvés, mikor érzem, hogy fárad a gerinc. De Te még fiatal vagy ehhez Zsoldos. Sose fájjon.
Úgy látom, létezik időutazás, hiszen elegendő beleolvasni ebbe a topikba... Jó rég volt. És milyen jó látni ismerős neveket. :) Az enyém időközben sajnos elhunyt, ahogy a többi társa is, ezért született ez a kiabálós hirtelen. Na de tényleg fura most itt, ahogy az is, hogy a napokban miért jutott eszembe a fórum.
Spancit és Zsoldost némi félmosollyal olvastam, gerinces klubtagságom révén. De erősen dolgozom az ügyön, többet nem mondok. Igaz, az imidzsemet már úgysem kellene féltenem, hiszen annak idején készült itt egy teszt a széplelkűségről, s úgy emlékszem, elég hátul végeztem, szóval mi rosszabb lehet még? :)
Nem tudom, mikor írtam utoljára róla, de tény, hogy 2015 augusztusában egy óriásit taknyoltam futás közben (igazából amolyan iramgyaloglás, de a futás jobban hangzik). Befordult a bokám és még nem állt vissza teljesen a helyére, mikor még egyszer ráléptem, ahogy a lendület vitt tovább. Azt hittem, sose kelek fel a földről. Ott fetrengtem, mint Cristiano Ronaldo.
Aztán valahogy hazakecmeregtem, majd egy hét múlva, mivel ekkor épp szabin voltam, ismét mentem dolgozni. Hol jobban fájt, hol kevésbé, aztán jobban, jobban, jobban...
Körülbelül 6-8 hét múlva elkezdtem szedni fájdalomcsillapítót, majd október végén elmentem dokihoz. Felfeküdtem az ágyra, levetette mindkét cipőm és zoknim, majd elkezdte tekergetni a bokámat. Nem fájt, de éreztem, ahogy recseg-ropog a szalag vagy inak, vagy mit tudom én mi. Mondta, hogy hát el tudja képzelni, hogy ez fáj, mert tropák a szalagjaim is. Mondtam, hogy a másik bokám az, amelyik fáj. :) Megnézte azt is, és mintegy a mundér becsületét védendő, megjegyezte, hogy az előző rosszabb állapotban van. Mivel azonban ez fáj is, elküld röntgenre. Nem akarom hosszúra nyújtani, hisz még a gerincsérv sehol sincs. Egy szó, mint száz, frissen gyógyult törést mutatott a röntgen. Gipszelni nem kellett már csak olyan rögzítő bizbaszt kellett vennem, hogy szakszerű legyek. Persze ez nem amolyan igazi, klasszikus törés, mert azzal tuti nem tudtam volna még ráállni sem hanem a szalag tépett ki csontot a bokából.
Amire viszont nem számítottam, hogy a több hónapos sántikálás (kényszertartás) provokálja majd a déréktáji gerincoszlopot, ahol a porckorong már csak az alkalomra várt, hogy kidugja a nyelvét és megnyalja a gerincem mentén futó idegpályákat. Ez szépen fokozatosan be is következet. Mire Münchenbe kellett utaznom (7 óra vonaton) már erős fájdalomcsillapítókat és izomlazítót szedtem (Tramadolor, Mydethon) illete ha gyorsan kellett elmúlasztani akkor Flector EP granulátum. Aztán hazajöttem Münchenből és 2 hétig nem tudtam felkelni az ágyból. A fekvés is fájt. A fürdőszobából visszafele már lépni alig tudtam. Körzeti, Idegsebészeti beutaló, MRI, s irány az Amerikai út ismét. Sajnos a sebészem - van, akinek fodrásza van nekem idegsebészem - már külföldön dolgozik és én egy ordas paraszt, flegma dokihoz kerültem, akit rövid úton ott hagytam és inkább a balesetire mentem a gerincsebészetre. Az ottani főorvos mindenképpen le akart beszélni a műtétről és felírt egy 5 napig tartó infúziót. Az anyagot nekem kellett megvennem, 5 adag 7200 Forint volt. Neodolpasse a neve és kvázi a második után már futottam. Ez 2016 húsvétkor volt.
Meg egyszer ágynak estem 2016 májusban és aztán 2016 augusztusban is, de mind a fájdalom intenzitása, mind az ágyhoz kötöttség időtartama elmaradt mindig az eggyel korábbitól.
Valaki mondta, hogy egy gerincsérv háromszor fáj, aztán elmúlik. Ez a valaki egy okostojás volt, és az egész kijelentés olyan Budapest TV-sen hangzott, úgyhogy nem ettem komolyan. Pedig igaza lett. 2016 augusztusa óta semmi bajom.
Ha van valami, amit másképp csinálnék az életben, akkor az az, hogy nem műttetném meg magam gerincsérvvel 26 évesen.
De jó, hogy látlak. Szeretném megkérdezni, hogy mi újság most a gerincsérveddel. Úgy tűnik én is beleestem a témába. Írtam is a gerinces topikba, de ott már nincs mozgás. Most nekiálltam/feküdtem végigolvasni az ottani 15000-es hozzászólást, már az 1200.-nál tartok. Fekve tudok olvasni a laptopon, írni azt nem. Most idejöttem az asztali géphez neked írni, aztán spuri vissza az ágyba és legalább 5 percig hanyatt fogok feküdni különféle pózokban mint egy büdösbogár, mire kiáll a fájdalom, ami már kezdődik. Néztem az Önsajnáltató topikodat is (azt is most olvasom) az elejétől, de azt hiszem kb. 2015-ben írtál oda utoljára. Úgyhogy szeretném tudni mi van veled.
Rájöttek, hogy a vasúti gyűjteményt nem lehet begyömöszölni az új épületbe. Sőt, a repülőket sem. Szóval Közlekedési Múzeum a három szintnyi pincéjével törölve, megy minden valami jelenleg MÁV tulajdonú barna mezősbe, valószínűleg a Füsti környékére. Na, ott lesz hely bővülni, meg lehet hetvenszer visszamenni, ha mindent meg akarsz nézni. Nekem tetszik!
Esélyes, hogy odamegy a Közlekedési Múzeum, most, hogy meggondolták magukat a Városligettel kapcsolatban. Persze ez még jól is elsülhet, ha rendbe rakják a környéket, átszervezik a közlekedési rendet, és csinálnak egy tisztességes méretű parkolót.
Nem szeretem a Vasúttörténeti Parkot, de legalábbis utálok a környékén lakni. Most is vmi összejövetelt tartanak, és iszonyat a zaj. Ez lesz megint egész nyáron?
Csak legyen köztük olyan, aki jól elő is tudja adni, mert az a legfontosabb eleme a dolognak. Hiszen már Giordano Bruno is megmondta: Si non e vero e ben trovato.
Terjesztheted nyugodtam, nem fogsz vele lebukni, mert saját. :-) Ezt a 0.5-3.5-es intervallumot egyszer beírtam fészen egy volt diákomnak, aki épp cuki babás képeket posztolt. Teljesen kiakadt, hogy írhatok ilyet, ráadásul az én lányaim már olvasnak, tehát láthatják is. Megnyugtattam, hogy mondom én ezt nekik élőszóban is, nem titok. Anyukám is mindig mondta, hogy "ha az első stiklinél agyonütlek, már rég boldog, szabad ember lennék". Egy másik volt diákom, akinek pont akkorák a lányai, mint az enyémek, is rögtön védelmébe vett, hogy "attól, hogy a kismama újságokban ezt nem írják, azért ez még nagyon így van, csak idő kell, amíg rájössz". :-)
:) Ez nagyon jó mondás, ha megengeded elő fogom adni több helyen, néha gondosan eltitkolva, hogy nem a saját megfigyelésem. Marxot meg Engelst persze kihagyom. Közgazdaságiba jártam, túl direkt lenne.:)
Mert miként azt a nagy Markszengelszleninsz tanította, a világ jelenségei állandó változásban és fejlődésben vannak, ezért nincs egy pont, ahol... ööö... De hát azt is tanították, hogy a mennyiségi fejlődés egyszer csak minőségibe csap át. Hát, nem csodálom, hogy megbuktak, ha egy egyszerű gyereknevelési problémát sem áll ki az elméletük. Egyébként meg a cukiság a 0,5-3,5 éve közti időszak terméke, akkor gyűjtöd be azokat az emlékeidet, ami miatt nem ütöd később agyon.
Ezzelel csak az a baj, hogz ehhez az kell, hogy legyen valaki, aki utánajár, összeszedi a történeteket, anekdotákat, ír belőle egy forgatókönyvet... és legyen rá piacképes kereslet, hogy megérje megtartani.
"Madárijesztő-tanfolyamot hirdetnek Szeged környéki cégeknél. Hogy mit? Hát madárijesztő-tanfolyamot. És aki azt gondolná, ez maga a megtestesült álommunka, nagyot téved. A minimálbér környéki fizetésért keményen meg kell dolgoznia annak, aki a világ talán legfurcsább idénymunkájára adja a fejét."
Magamat meg egy dalocskával, de már nagyon szeretném kiverni fejemből.
Most ilyen hangulatban vagyunk. Képzeljed, pl volt nálunk Gubógyár. Mert selyemhernyók nőttek az eperfákon (meg máshol is, persze), és a gyerekek (meg más is persze) jártak begyűjteni, és a gubógyárban kellett leadni. Ahol adtak érte pénzt.
Na csak azt akartam megtudni, hogy érdemes-e lobbizni, hogy valaki kezdjen már ilyeneket itt is. Egyszer elmennék.
Mindig az jut eszembe az ilyen nagyoncuki kisgyerekekről, hogy még soha nem tudtam rajtakapni őket, mikor lettek belőlük ... Tudjátok, olyan nagyok. Meg ...hangosak.
Én nem, de a kollégám többön is, és szerette. Igazából akkor érdekes, ha lokálpatrióta vagy, vagy érdekel egy-egy környék "mikrotörténelme", mert sok kis sztorit mesélnek el.
