Ilyen listával szinte mindenki rendelkezik, hiszen a rendszerváltás óta minden párt volt már olyan helyzetben, hogy hozzáférjen az iratokhoz. Az sem elképzelhetetlen, hogy már mindegyik módosította is saját érdekeinek megfelelően. Lehet, hogy prominenseikre terhelő adatokat tüntettek el és az is lehet, hogy ellenfelikre terhelő iratokat állítottak elő. Nos akkor milyen listára vagy te kíváncsi? Ha olyan listát látnál, hogy az apád besúgó volt, pedig tudod, hogy nem volt az, akkor mihez kezdenél? A több tízezer beszervezett egy része meggyőződésből súgott mások kényszerből. Ma akiről kiderül, hogy beszervezett volt, mindenki azt állítja, hogy ő áldozat volt és kényszer hatására írt alá, vagy azt mondja, hogy többször próbálkoztak, de ő nem állt kötélnek ezért van aktája. Akkor most aki listás, azt ki kell zárni a közlétből vagy nem kell kizárni!? Vagy a közvéleményre kell bízni, hogy kiben bízik és kiben nem, a teljesen bizonytalan bizonyítékok alapján!
Csak, hogy neked ellentmondjak szerintem meg a Fidesznek állt érdekében a gazdatüntetés alatt megjelntteni a listát, hogy ezt is a kormány nyakába tudja varrni és fel tudja hánytorgatni, hogy a kormány figyelemelterel! No akkor most melyik állítás igaz?! Az amelyiket akarod!
Ami a lista megjelenését illeti, elég furcsák a körülmények. Vajon kinek állhatott érdekében, hogy a gazdatüntetés kellős közepén egy ilyen listát megjelentessen? Továbbá ki rendelkezik ma Magyarországon ilyen listával, listákkal?
Valószínűsíthető, hogy a mostani kormány illetve köre dobta ezt a figyelemelterelő gumicsontot a médiának.
Ez az eset is azt bizonyítja, hogy fontos lenne a nyilvánosságra hozatal és a tisztánlátás legalább a közszereplők estében. Szerintem az nem engedhető meg, hogy az éppen regnáló hatalom kénye kedvére, napi politikai érdekei szerint játszhasson emberek sorsával, legyenek azok bűnösök vagy áldozatok.
Szerintem a múlt tisztázása nélkül, hazugságokkal vagy hallgatással nem építhetjük a jövőt, nem dughatjuk fejünket a homokba.
Nem akar itt szerintem senki üldözni senkit, egyszerűen tudjuk meg, hogy mi történt és ne lehessen többé senkit a múltja miatt zsarolni, megszégyeníteni.
Ez egy saját példa volt! Mindazonáltal a helyzet jóval árnyaltabb volt ennél. Egészen más volt az 50-es évek, az 56 utáni szituáció meg az utána következő "gulyáskommunizmus". És megint más a közvetlenül a rendszerváltás előtti időszak. Akkor már tulajdonképpen majdnem mindent lehetett mondani! No de, próbáltad volna meg ugyanazt 60-ban! Egyébként pedig csak nagyon kevesen szólhatnak és verhetik a mellüket, hogy ők sosem hódoltak be. De általában ezek az igaz emberek szólnak a legritkábban. Az Index-Keleten van egy jó kis recenzió erről "revayz" tollából. Ide másolom egy kis részletét: "A hatalom megszilárdulásában és hosszú távú regnálásában volt egy nagyon fontos másik, belső tényező is. A Kádár-rezsim a hatvanas évek közepétől nem a látványos elnyomás eszközeivel élt, hogy hatalmát megszilárdítsa. Nem elsősorban a karhatalom fegyvereire vagy a besúgók jelentéseire építve biztosította a hatalmát. Az embereket, kisebb és nagyobb vezetőket napi kompromisszumokra, megalkuvásokra kényszerítette. Ezekre a napi kompromisszumokra legtöbbször a megélhetés szinten tartása vagy jobb életkörülmények biztosítása reményében kényszerítették rá az embereket. Később már kényszer sem mindig kellett, tudnivaló volt, merre van a jobb megélhetés útja a rendszeren belül. Ezek a napi megalkuvások, kompromisszumok biztosították a rendszer működését. Ez vezetett ahhoz a képtelenséghez, hogy a 80-as évek közepére a magyar közélet történelmi amnéziában szenvedve elfeledte: Kádár hatalomra kerülését tankok biztosították, majd kormányzása alatt ’56-os magyar forradalmárokat, köztük a miniszterelnököt is kivégezték. Bekövetkezett az a képtelenség, hogy az ’56. november 4-én Magyarországra tankokat behívó pártvezető a nyolcvanas évekre az egyik legnépszerűbb magyar lett."
No ide figyelj! 1990-ben voltam 30 éves, tehát éltem abban az általad oly bűnösnek leírt rendszerben. Én nem tapasztaltam kirívó eseteket. Megvoltak a szabályok, ami szerint mindenki, érted mindenki boldogulhatott. Aki olyan marha volt, hogy nyílvánosan szidta a rendszert, az tudta, hogy az mivel jár! Bírálni lehetett, sőt! Csak hozzá kellett tenni, hogy a rendszer jobbításáért emelt szót. Persze aki hangoztatta, hogy ő dontögeti a rendszert, azzal előfordúlhattak nem várt kellemetlenségek. De a szabályok tiszták és világosak voltak. Engem mindössze annyi atrocitás ért, hogy mivel nyolcadikban úttörő csapattitkár voltam, a csapatvezető tanár megkért, hogy ne járjak hittanra. Mire én, azt mondtam (ami ráadásul igaz is volt, tehát őszinte), hogy a szüleim, meg főleg a nagyszüleim ragaszkodnak hozzá, bár én szívesen hagynám a csudába, mert már kiismertem a papokat és nem hiszek a meséikben. "Akkor jó!" mondta a csapatvezető tanár és túlestünk a nagy balhén! Hát kb. ennyire volt komoly az egész. Ezt csak a mai huszon éveseknek mondom, mielőtt elszörnyűlködnének az átkos kommunizmus vérengzésein. Az igaz, hogy aki börtönbe akart menni politikai okokból, az könnyedén megtehette elég volt egy molotov koktélt dobni egy pártházra. Ha elsőre nem is , de tizedszerre csak elhitték neki, hogy a rendszer ellensége. De ki az a bolond aki ezen egyszerű szabályokat nem tudta kiismerni. Voltak persze komolyabb esetek is, például az ötvenes évek legvégén amikor a TSZ-eket szervezték. No aki az ellen agitált, azt tényleg becsukták!
Ja igen, párttagság! Erre elmondanék neked egy történetet, hogy lásd mennyire nem a tagság számított. Egy TSZ-ben dolgoztam a 80-anas években. A marhatelepen olyan jól sikerült a szaporítás, hogy kicsinek bizonyúlt a hely. Ezért az egyik tanyasi telepen átalakítottak néhány elhagyott épületet és a hízlalni való fiatal bikákat odavitték. Kellet egy vezető is, ezért az egyik marhatelepi brigádvezetőt bízták meg az ideiglenes "hízómarha telep" vezetésével. A kisbikák 6-8 hónap alatt vágósúlyba kerültek és eladták őket az Állatforgalmi Vállalatnak, ezzel megszünt a "hízómarha telep" is. A megbízott vezetőnek meg megmondták, hogy menjen vissza a központi marhatelepre brigádvezetőnek. Mire ő (nem volt párttag) közölte, hogy ez számára visszalépés a ranglétrán, ő már nem brigádvezető, hanem telepvezető és ennél alacsonyabb beosztást nem fogad el! Először kinevették. Mire mitugrálszkám bement Nyíregyházára a pártbizottságra (mégegyszer mondom nem volt párttag) és előadta az ő meghúrcoltatását. Pár nap múlva felhívták a TSZ elnököt, hogy járt náluk egy dolgozó és bepanaszolta a TSZ-t. Arra kérték az elnököt, hogy oldják meg a problémát úgy, hogy elégedett legyen a dolgozó is vele. Utána még vagy egy évig a szinte üres telepen volt az illető telepvezető. No ilyen baromságok voltak abban a rendszerben. De aki látta a Bacsó fílmeket annak ez sem lehet meglepő! És mint látjuk nem a párttagság számított, mert a TSZ elnök párttag volt a mókuskánk meg nem volt az!
Sajnos, megint az ellenzékre mutogatsz, ahelyett hogy szembe néznél a tényekkel.
Én éltem akkor és tudom milyen kiváltságokat jelentett a párttagság... És a párttag és az ügynöki tevékenység sokszor nem esett messze egymástól...
A gimnáziumban havonta 1-2-szer politikai vitakörre kellett járnunk, amelyről a KISZ-vezető hangulatjelentést írt. Szerintem ez is egyfajta ügynöki tevékenység volt...
Vagy egyetemen, főiskolán nem lehetett nem észrevenni, hogy a párrtag hallgatók milyen jóviszonyban vannak a párttag oktatókkal. Bőven jutott nekik kiváltság, hiszen egy alapszervethez tartoztak.
Vannak még élményeim.
Majd szépen szembesítelek ezekkel. Mert lehet, hogy fiatal fórumozóknak elég, ha azt mondod ellenzék, de mi akik éltünk 90-en előtt mi tudjuk, hogy nem az ellenzék ügye volt az ügynökösködni.
Az ország akkor 2 részre szakadt: megfigyelőkre és megfigyeltekre. Ha ennyire véded őket, akkor nem nehéz kitalálni, hogy te melyik részhez tartoztál...
Igen, tudom jól, a mai ellenzék, akár megtorlást is elképzelhetőnek tartana az ügynökökkel szemben, ha nem lennének "Pákozdi János" esetek is! Persze ők voltak az áldozatok, még ha a legaktívabb jelentők közé tartoztak is.
Azon a sz@ron volt rajta, amit a "szakértő92" pakolt fel egy anonim amerikai tárhelyre! Amit senkinek nem kellene készpénznek vennie, de mindenki zaklatja, most azokat akik rajta voltak.
elolvastam párat, a politikai tárgyú glosszák kissé egysíkúak, de ez a glossza műfajba belefér, nem vagyok hasraesve tőle se negatív, se pozitív értelemben.
Sajnos, ha végig olvasod ebben a topicban a munkásságod, akkor észreveheted, hogy bár lassan kezd tágulni a látásod, Te is és Papci is maszatoló vagy.
Nagyon sajnálhatod, hogy nem hallottad a délutáni parlamenti közvetítést. Megdöbbentem, amikor elmondták, hogy például 14 éves gyereket figyeltek, gyermektábori levelezésekből készítettek kivonatokat. Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen szinten voltunk, és attól tartok mai megfigyelve...
Megjegyzem a Sajtótörvény szerint Papcinak induláskor át kellett volna világítatnia a szerkesztőket, főszerkesztőt. Pontosan meg van határozva az átvilágítással érintettek köre.
Azért talán nem csak nekem feltűnő, hogy az ominózus lista közzététele óta Burget Úr nem jelentkezett új írással. Írnia kellene! Vagy megmagyarázni mint Szegvári Kati, vagy elhatárolódni, vagy az egészről tudomást sem venni, csak írni a szokásos kritikákat. De ez a hallgatás, olyan mintha menekülne. Mondom, ezt én akit különösebben nem érdekel, hogy ki volt ügynök és ki nem. Nem érdekel úgy általában sem, mert 30 évet éltem 1990 előtt és nekem ne a mai bölcsek mondják meg, hogy akkor mi volt Magyarországon! Ezenkívül azért sem érdekel, mert ma már senki sem fog tisztán látni a múltban. 15 év alatt ellenérdekelt kormányok váltakozva felügyelték az irattárakat, ami ma ott van, annak nagy része 90 előtt nem volt ott és ami 90 előtt ott volt az ma már nincs ott! Akárki akármennyire is őszintén akar feltárni és mindent kiteregetni, ezzel csak a maszatolók kezére játszik!
A rendszerváltáskor 1990-ben kellett volna tiszta vizet önteni a pohárba úgy, hogy a felelősöket megbüntetik, vagy minimum félreállítják. Néhányan önként félreálltak, mert nem tudtak, vagy nem akartak a közéletben tovább dolgozni. Ők voltak kevesebben.
Sajnos eljutottunk odáig, hogy van olyan közéleti szereplő, aki tudja ugyan, hogy felelős volt a diktatúra bűneiért, de ezt mára már annyira elfelejtette illetve nem kapott negatív visszacsatolást, hogy átértékelve régi szerepét most hősnek hiszi magát. Olyan pozíciót tölt be, hogy hatással van több ember életére, és ugyanolyan pártállami módon „működteti” saját rendszerét, mint a zsarnokság idején. Itt olyan emberekre gondolok, akik működtették is a rendszert, tehát nem csak részesei voltak, (mint például a szemek a láncban, mert mindannyian, akik itt éltünk szemek voltunk a láncban, részei a diktatúrának) hanem pozíciójuknál fogva (mint például a fogaskerék, vagy a motor) hatással is voltak a folyamatokra. Az említett személyek még mindig fontos pozícióban vannak és csak a berögződött módon tudják irányítani saját rendszerüket. Az ilyen emberek miatt tartunk ott, ahol tartunk, miattuk nem tudunk előre haladni, mert ők állandóan fékezik és visszahúzzák azt a nagy szerkezetet melynek neve: Magyarország.
Van olyan szituáció, amikor nehéz megkülönböztetni a bűnöst és az áldozatot, de nem lehet olyan, hogy a bűnösből hős, követendő példakép, etalon, mindentudó véleményformáló váljék.
Nézzük például Burget Urat, (róla nem tudjuk biztosan, hogy csak szem volt a láncban vagy valami több is, csak feltételezzük de) nem hiszem, hogy elfelejtették neki megmondani, hogy hazánkban tizenöt éve demokrácia van (legalábbis papíron). Mert úgy ír a jelenlegi ellenzékről, hogy az alapvető szabadságjogokat, mint például szólásszabadság, gyülekezési jog is elvitatja tőlük. Ezek az írásai, nem csak szélsőségesek, hanem nyíltan demokrácia ellenesek. Tulajdonképpen őt nem is lehet kárhozattani ilyen írásokért, mert ehhez szokott hozzá a diktatúrában, akkor ilyen véleményekre volt „szükség”.
Ügynöklista ügyben miért nem szólal meg Burget Úr, csak ő tudná tisztázni a dolgot, máskor egy Orbáni, Kövéri félmondatra vadászebként ugrik, most miért hallgat? Szerintem van olyan jelentőségű ez az ügy mint, egy aranypisztoly.
Hat igen, valahol ez az igazsag. Raverik a kisemberekre a balhet, szokas szerint. A beszervezok, meg azok akik elinteztek x csaladot, embert mar hawaii-on nyaralnak, es rohognek a markukba. Vagy, lehet, hogy beindul a gepszij, es a kisemberek kitalalnak, ha szorongatjak oket... Keso mar ehhez az egeszhez, tobb, mint 15 ev utan...
mondjuk ezek közül egynéhány dolog ügynök közreműködése nélkül is ment, amennyire hallottam. szvsz amit most meg lehet ismerni, az pár - ügynökszempontból - piszlicsálé emberke, aki belekényszerült a jelentésírásba, mert különben az történt volna vele, meg családjával, amit lentebb írsz, ők is ha úgy tetszik, valahol áldozatok. A komolyabb 007-esek már vagy halottak, vagy örökre ismeretlenek maradnak, vagy most is ügynökök, mondjuk porszívóval házalnak :)
Légyerős volt is! Csak éppen nem halt meg mindenki, vagy nem került börtönbe. Csak éppen kirúgták mondva csinált okkal az állásából, vagy nem vették fel a gyermekét egyetemre, nem került kollégiumba, nem lehetett tanár, újságíró és még sorolhatnám.
Ha néhány tízezer ügynök volt, akik szerinted szorgosan termelték az áldozatokat, akkor itt legalább 100 ezres nagyságrenben kellett volna áldozatoknak lenni. Antall Józsi a nagy kárpótló biztosan nem hagyta volna őket sem kárpótlás nélkül és akkor most ők is ott állnának traktoraikkal a Kossuth téren a Parlament mellett!
Tenyleg hulyeseg volt eddig halogatni az egesz dolgot. Most itt ez a nagy felhajtas, es mi lesz a vege? semmi. Amugy nem Papci dolga lenne utanajarni, hanem Burgetnak kellene leirnija azt, hogy mit, miert kirol es miert... Igy lenne korrekt, szerintem.
Úgy látszik pár alapfogalommal nem vagy tisztába. Az ügynök nem egyenlő a Mikulással, a Jézuskával, vagy a Télapóval. Az ügynöki jelentésekben szereplők általában nem dicséretet kaptak...
Szomorú, hogy így gondolkozol azokról az emberekről, akik egy-egy jelentésükkel családokat, sorsokat, kariereket tettek tönkre. Azokról a besúgó emberekről, akik ma is köztünk élnek.
Papci! Ügynok voltál,..vagy még most is vagy? Az Indexkelet csak a fedőszervezet mi? :-{)E Tojok az egészre! Volt 750 ezer párttag. Néhány tízezer ügynök, akik nagy része meggyőződésből és lelkesedésből védte a Népköztársaságot. Hittünk, (igen én is, és nem szégyellyem Ksidobos, Úttörő, KISZ, és Ifjú Gárda tagságomat, sőt így utólag már bánom, hogy nemet mondtam a párttagságra, pedig elsőáldozó is voltam, igaz majdnem az volt az utolsó is.) egy rendszerben és 1990-ben elhittük, hogy az milyen rosz volt és milyen jó lehet ezután. Az igazi mocsokság pedig akkor kezdődött. Először ugye volt a "Ti kommunistáitok a véresszájuak, míg a mi kommunistáink, akik belölről bomlasztották a rendszert". Most elkezdődött a "Köztetek több ügynök van mint köztünk, és a mi ügynökeink az áldozatok a ti ügynökeitek a hóhérok" című verseny. 1990 óta volt két magát jobboldalinak nevező kormány is és két magát baloldalinak nevező kormány is hatalmon. Ki hiszi el bármelyiknek is, hogy az iratokat nem úgy manipulálták, ahogy akraták, ahogy az érdekeik megkívánták.
Burget papa, akár be volt szervezve akár nem, legalább nem forgatja a köpönyegét, a napi érdekeinek megfelelően mint a "nemzetvezető testvér", akiben annyira hisztek!
Mert mégiscsak a Te főszerkesztőd. És abba belegondoltál, hogy mit érezhetnek azok, akik együtt dolgoztak vele a Kelet-Matyinál? Ha igaz, hogy ügynök volt, akkor hány embert tett tönkre a tollával, jelentéseivel?
Nem kommentalom a dolgot csak kerdezek. Valoban foglalkozni kell egy nevtelenul, ellenorizhetetelen forrasbol szarmazo listaval? Szerintem itt mar nem tudsz igazsagot tenni mert mi van azokkal az ugynokokkel (nyilvan ok a nagyobb leptekuek) akik mar joidoben eltuntettek a rajuk vonatkozo dokumentumokat. Oket hogy vonod felelossegre? Persze ez nem azt jelenti, hogy ha kiderul hogy XY valoban az volt ne legyen valamifele elszamolatats csak azert nem hagy nyugton a kis ordog...
