Igen, abszolút elhinném. Amikor tömegkommunikáció öntik a híreket elhiszem kép nélkül is. De azt utálom amikor a médiák egymásra licitálnak, kihasználják a magatehetetlen emberek kiszolgáltatott helyzetét.
Hát, sajnálom, én szerencsére nem láttam. Semmiképp se azt akarom mondani, hogy Pálfy rulez, meg azt se, hogy jól teszik az újságírók, amit tesznek, csak azt, hogy ez egy öngerjesztő folyamat.
Szerintem is abszolút fontos, hogy valamilyen fórumon határozottan rászóljanak azokra, akik etikailag vagy stílusukat tekintve elfogadhatatlanul tudósítanak. Tulajdonképpen csak azért akartam beírni, hogy megvédjem terrateniente kezdeményezését Daemon betiltási javaslatától.
Kedves Eszter, azért ez nem Amerika, maradjunk ennyiben.
És bár nem vagyok járatos a média világában, de lehet úgy is tudódítást készíteni, hogy nem alázzák meg emberi mivoltukban a kiszolgáltatott embereket. Mert Pálfy megalázza. Ilyenkor nem kéne erőltetni a bulvár dolgokat. Szomorú vagyok :(((
attól még, mert újságíró vagy, nem kell megsértődni.
szerintem igaza van terratenientének abban, hogy a média kétélű dolog, amikor szerencsétlenségről vagy katasztrófáról van szó.
megjegyzendő persze, hogy nem tálalnák mások nyomorát ilyen hosszasan és büszkén, ha nem volna erre (ha nem erre volna) néző.
ezt Amerikában már megfigyeltem, ahol a hírtévék egymással versengve kérdezik ki még a szomszéd fodrászának a kiskutyáját is, ha egy iskolában lövöldözés van, vagy összeomlik vagy felrobban valahol valami.
"és ön mit érez, kedves kiskutya? traumatizálta az esemény?"
de ez azóta van, amióta létezik tudósítás vagy fényképezés -- hogy jön egy Robert Capa ahhoz, hogy lefényképezze, ahogy embereket lőnek le, ahelyett, hogy odarohanna, és megakadályozná?
hogy jön V.T. vagy bárki más ahhoz, hogy mások háborújának fényképezéséből, mások borzalmainak elmeséléséből legyen nagyfiú?
és akkor belekeveredhetünk egy kissé szépelgő etikai vitába...
Hadd' mondjak még egyet, ami az ellenpélda: hat-nyolc hónapja egy csajszi felgyújtott mindenfélét (valahogy meg kellett valósítani önmagát...), többek között egy szakközép istállóját. Egy (két) ló bennégett, de a lovász egyet ki bírt hozni, de az is nagyon súlyosan megégett. (Eddig volt a vér-adókon is.)
Akinek volt kapcsolata lovakkal, az tudja, milyen érzés lehet egy ilyen beteg állat. A gyerekek szó szerint éjjel-nappal ápolták, mert óránként kellett kenegetni, meg a lónak lelke van, betegen nem lehet magára hagyni. A szőre egy részen teljesen elpusztult, annyire megégett a bőre is, az izzadságmirigyek egy része is elégett: de a ló életben maradt, tegnap pedig már lovagoltak rajta.
Szerintem ez egy nagyon jó hír, az ember egész napját képes meghatározni - és az az érzésem, hogy nem az RTL Klub fog róla mesélni.
(Egyébként engem nagyon ledöbbentett, mikor 94-ben kirúgták a híradósokat, azzal a felkiáltással, hogy ezentúl nem fogjuk híd- templom- és tornateremavatással untatni a nézőket...)
Tegnap este a TV2 ment, én fél füllel hallom Pálfy-r (aki látta: nem vigyorgott hozzá?) hogy "és hamarosan láthatjuk, miként omlik össze egy ház a kameráink előtt..." No, ekkor kikapcsoltam. Szerencsétlen embereknek ott vész mindenük, ezek a barmok meg azon versenyeznek, ki tudja ezt mozgalmasabban megjeleníteni.
Egyszerűen nem értem, ezekben nincs semmi együttérzés? Ha a gyereke gyalogol a sínen a vonat felé, ez a hülye akkor is kamerát kapna elő, hogy élete felvételét megcsinálhassa?
(Ugyanaz, ahogy az agyhártyagyulladásból - a gyógyszergyárak kézzelfogható támogatásának köszönhetően - próbáltak ügyet kreálni.)
No igen, ez igaz. De éppen ezért jó, ha sok hírforrásból tájékozódik az ember. (Mindig mondom is itthon, hogy ezért járatok annyi hírlapot. Elhangzik sokszor az, hogy 'megőrülök a sok hülye újságjaidtól!'..)
Nem sokat ugrálhattak akkor az újságírók és infójuk se nagyon volt. Inkább a túllihegőkkel volt baj, mert amíg a többség ugyanúgy kételkedett azért, néhányan veszettül lelkesek voltak. Például a Jaruzelski-puccs estéjén.
OK, elhiszem. Mindenesetre kb. az akkori Híradó után kezdtünk el otthon rendszeresen hallgatni más híreket is. (SZER, Am.Hangja, BBC.)
Valahogy akkor nagyon falsnak tűnt a pilóta eset leírásának beolvasása.
KAL-900 járat, 1983, az Ohotszki-tenger fölött.
De ott nem a sajtó hazudozott, hanem Ogarkov marsall. Mit írhatott vajon egy magyar újságíró, ha nem azt, amit Ő mondott? Még az amik is bizonytalankodtak.
Igen, emlékszem az esetre. A Dél-Koreai repülőgép lelövése (85?) és a csernobili katasztrófával kapcsolatos hazudozás volt az, ami miatt elkezdtem a politikával foglalkozni. Azóta nem bízom a hivatalos média hozzsanáiban. Egyikben sem. Hiszen azért 'hivatalos', hogy azt mondja, amiért a fizut kapja, s nem ami az embereket érdekli.
Persze a gusztustalan szenzáció hajhászás sem jó, de ez ellen ott van a távirányító..
Elterpeszkedtem a TV előtt, érkezett a pár debrecenim és a söröm, közben kimerítő tájékoztatást kaptam az árvízről. Orbánt nem láttam, csak egy csinos orvosnőt egy kövér rendőrezredest akit láthatólag a munkájától ráncigáltak el, egy minisztert és ha jól emlékszem Rogánt aki megnyugtatta a károsultakat és engem, hogy van lóvé mindenre.
Mi a l....t kellene ilyenkor adniuk, a Deltát?
És gondolod most ezt csinálják a gáton?
Ők ott V.I.P. emberek, körül ugrálja mindenki őket, ahelyett, hogy dolgoznának.
Mindenki a pokolba kivánja Orbán Viktort, Pálfyt meg a többit, mert nem tudnak teljes egészében menteni, hanem a protokollal, meg a szenzációhajhász firkászokkal kell törödniük.
