Egy apró kis gond van, ha a vizet bontja akkor H2 és O2 2:1 keveréke, sztöchiometrikus durranógáz keletkezik. Nem éppen barátságosan ég. Olvasd el a vegyész topikot, kamu a dolog, eléggé egységes a vélemény. A sárga fény még magyarázható, a láng kevésbé és naox kiszúrta hogy buborék nincs aminek ugye kellene lennie ha láng van.
Egyáltalán nem biztos hogy kevesebb kell mit az árammal történő bontás. Sőt. Az árammal történő bontásnál nincs H és OH rekombináció ami szerintem sok veszteséget jelent. Különben nekem nem stimmelnek a fényképek, H2 és O2 gázkeverék nem így ég.
Miért kell mindent csípőből leszólnia a szkeptikusoknak? Persze hogy nem a víz ég, a média felkapja, ad egy bombasztikus címet. Na és? Ettől még lehetne normálisan írni róla, hogy ez egy fajta vízbontás és ezt a lángot egy nagyobb laposelemmel is el lehetne érni.
Na ja. Mindig vannak olyan dolgok, amelyek nem illenek bele a jelenlegi rendszerbe. Ilyen volt jó 100 éve még a radioaktivitás. És a húrelmélet is pont azért jött létre, mert bizonyos jelenségeket csak így lehet megmagyarázni. Így a vízbontásnál is lehet, hogy van egy "sötét" energia, amiről még nem tudunk sokat.
Ott van pl. az atom. Az iskolában csak elektronról, protonról és neutronról tanultunk, meg talán fotonról. Pedig ott vannak pl. a kvarkok is. És ki tudja, lehet, hogy valamilyen szubatomi részecske változik meg egy ilyen folyamatban. Csak erről még nagyon keveset tudunk. (Éppen az ilyen szubatomi dolgok vizsgálatára csinálták az LHC-t.)
Voltam a Műegyetemen a kutatók éjszakáján, megkérdeztem Hartleint errő a vízbontásról. Sajnos nem nagyon maradt a válaszra idő mert 11-kor bezárták az Egyetemet. Röviden azt mondta, hogy olvassam el a fizinfo-n írt hozzászólását.
/sze. egy 0.01 katona nem tud egy hidat kettétörni. De kezgyenek el masirozni rajta a híd rezonancia frekvenciáján! Nem véletlenül alapszabály hogy menetelni hidon tilos. Nyalván az a freki a H-O kötést rezonálja, míg a H-H és O-O kötést nem. Vagyis a reakció csak az egyik irányba megy. /sze számolin kell a H és OH rekombinálódással, ami hő felszabadulással jár, tehát kérdéses a cucc 6ékonysága.
Természetesen annak nincs akadálya, hogy egyes módszereknél több energiát kelljen befektetni annál, mint amennyi a H-O kötések szétszakításához minimálisan kell, ami nem megy, az az hogy kevesebbet kelljen befektetni.
Az ugyanolyan energia igény itt a fórumon valaki a főbb véleményformálók közül írta. A lényege, hogy rezonanciánál a bontáshoz szükséges energiát apróbb lépésekben visszük be, de ettől a molekula szétszakításához még nem kell kevesebb energia. Ez akkor elfogadható indok volt, gondolom most is megállja a helyét.
Nem, nem marad ugyanolyan energia igényes. Ha kémiai úton bontasz akkor az magas hőmérsékleten kell hogy történjen és iparilag ezért nem egyszerű.
Az elektrolizisnél pedig jóval több energiát kell befektetned a hidrogén túlfeszültsége miatt. Még nem tudjuk ennek az eljárásnak a veszteségeit, de ha leszorithatók, akkor a villamosenergia tárolásának remek eszköze is lehet, mert tiszta gázokat kap, amit intersticiális hidrideket alkotó fémekkel könnyen elválaszthatók. Ezeket utána nagy nyomáson tárolhatja és üzemanyagcellákkal jó hatásfokkal visszakaphatja, ahol még ráadásul az összenyomás térfogati munkáját is remekül visszakapja az elektromos munkában.
Valaki homályosítson már fel: 1. Ebben most mi a nagy dobás? Rezonancia segítségével történő vízbontásról már egy évszázada lehet tudni. 2. Miért hihetetlen ez a 'tudósok' számára? Hiszen talán még itt a topicban is tárgyaltuk, hogy lehet ilyen jelenség, na de mi haszna, hisz attól a víz bontás még ugyan olyan energia igényes marad? Nem?
"1. főtételt azt rögtön elfogadtam, de a 2. főtételt sose tudtam elfogadni"
én meg azt nem fogadom el, hogy az idő nem abszolút. csak sajnos attól még nem az. ugyanis én le vagyok szarva, meg te is. a világegyetem tojik a véleményünkre.