Nnnna, jó! Visszatérek a 83-as számú megjegyzéshez, mielőtt kiderülne, hogy tényleg a Marsról származunk (másik topic).
Elképzelésem szerint az ősmagyar csoportok (ez már a story) az Aranybirodalomból szakadtak ki, ahol az általad (Percheron) elképzelt vallás és mágusok (említve: sámán-varázslóként) működnek, van Égiúr és Szélúr is... (Felvezető novella: kalandor.hu - hamarosan felkerül), a Pusztán ez a vallás azonban átalakul, és megjelennek a táltosok. Természetesen hirig lesz (elvégre fantasy), segítség jön a régieknek az Aranybirodalomból, az újak viszont az égig érő fától/ról/ból nyernek támogatókat.
Így már rendben. Ha jól tudom, a remák pedig felmásznak a tangorra, amikor az a bokorhoz megy fornakot legelni, és a tangor élősdijeivel táplálkoznak addig, amíg az két hét múlva egy másik fornakbokorhoz nem megy enni.
Ekkor lepotyognak, kétfelé szakadnak. Kinyílt testükből a levegőnél könnyebb homazigóták felszállnak és megtapadnak a levelek alján.
Na de kiski! Ez egyértelmű:
a homa (tbbsszáma: homák) egy rovarfajta. Röpképtelen ízeltlábúak, amik a foranbokor termésein élnek, és ha jóllaktak, akkor megduzzadva a földre potyognak, ahol bebábozódnak, majd két hét után remákká alakulnak.
Ráadásul ezek szerint lehetne fölosztani kasztokra a papságot. Az istenek papjai, az állat-urak és természeti dolgok táltosai/druidái és az elemek, síkok "papjai" a varázslók.
Igaz, a régieknél ezek a kasztok keveredtek és egy volt, a mágus-papság, de a döntés a Te kezedben van (nem kell hozzá más, mint két kocka, egy radír... :-)).
Nem hindu, inkább sumer... azaz van az isteni alap, An, az őstenger/anya, Mammu, az ikerpár Énlél, és Énki, a Boldogasszonyok, a 72 Dingir/Tündér, Inanna, Ninti, a többi istenség pedig csak egy-két dolgot befolyásol, az állat- urak pedig nem is az istenek panteonjába tartoznak, hanem egy másik, a természet panteonjába, a növény és természeti dolgok panteonjába.
Lehetne még az elemek gyülekezete, a víz, tűz, föld és lég-úrral, stb.
Kissé kusza, de meg lehetne oldani...
Tehát mehet egy nagyobb istenvilág, de tagozódva :-)
"Hatalmas harkal érkezet a foranbokor tövéből, amelyen tinszínű homák potyogtak a földre."
Hurrráááá!!
Megszületett az első jó mondat a műben! Azonnal olvasni akarom az egészet, mert nekem tudnom KELL, hogy mik azok a homák! (A harkalt, azt tudom)
:))
Potosabban, talán. Van valami könyv. Valami ilyesmi a cime, hogy az uráli őshaza nyomában. Na abba vannak ilyen régi kutatóktól részletek. Pl Munkácsi Bernát, meg ilyenek. Bár szerintem abba se lesz lóáldozás...
Szarvas-rénszarvas dologban igazad van amúgy, én is úgy értettem. A lényeg, szarvas-szarvas. :-) Bár a jégokrszakban... De mindegy tulajdonképpen.
A rénszarvas a jégkorban egész Eurázsiában nyomult... Szentségére legjobb példa a pazyriki (vagy hogy irják) kurgán lószerszáma, ahol a lón szarvasmaszk van. Na az brutálisan néz ki...
Annyit tudok erről a felnézés dologról, hogy amikor a hantik, meg a manysik beöltöznek a medveünnepen, akkor az isteneiket úgy formázzák meg, hogy sztyeppei fejedelmeket ábrázolnak. Egyébként meg valaha ők is sztyeppei népek voltak, mert vannak olyan énekeik hogy siratják, hogy nincs lovuk. Ja, és lóáldozat is volt náluk, pedig már nagyon nem tartanak lovat nagyon rég óta. Többszáz km-ről szerezték be.
Valszeg egy éghajlatváltozás miatt szorultak északra.
Kedves Bard! Mondjuk a rénszarvas az aztán igazán északi, nem is akarom szentesíteni. A medvét sem áll szándékomban, lévén, hogy elképzelésem szerint az obi-ugorokhoz nem fűz más minket csak a nyelv, s némiképp hosszabb együttélés, mint a finnekkel. A sztoriban egyébiránt az obi-ugor népek felnéznek a sztyeppe népére, ami megtörténhetett, most nem jut eszembe, valamelyik nagy utazónk szedett össze erre utaló történeteket a múlt század végén...
Szarvas, farkas, griff, ló, sárkány... Mondjuk nincs több, s a farkast annyira nem is erőltetem, az első időkben a párduc tartozik még ide. (első időkön a Turáni-alföldről való kijövetelt értem.)
Különben meg belegondoltatok ebbe a szent, meg kimondhatatlan-név dologba? Van ugye a fark-as, meg a szarv-as, amikre ugyanezt mondják, hogy nem lehetett kimondani. Namost a medvére meg azért mondják, mert "szláv" neve van. Kicsit úgy, hangzik, mintha ezt a sémát mindenre rá lehetne húzni nem?
Mer azt tudjuk, ugye, hogy az obi ugoroknál a medve szent állat, de ott viszont van neve! Ki is mondják! Farkas, meg rénszarvas nem tudom mennyire szent. (rénszarvas valszeg az)
Szóval nagy itt a kavar...
Az én véleményem az egyébként, hogy a medve tipikusan az északi, szibériai, és skandináv(!) népeknél válik kultikus szereplővé, épp az élőhelye miatt. Tudtommal a sztyeppe népeire nem jellemző. A magyarokkal valszeg a finnugor rokonság miatt hozták kapcsolatba (ha volt ilyen, és tényleg északon volt az őshaza, akkor, de csak akkor lehet a dolognak realitása).
Az Arvisurában van az, hogy amikor eljöttünk az Urál mellől akkor áttértünk a disznóra, igy lett a medvetorból disznótor. (ami egyébként a népi műveltségben valóban kötött időpontban volt eredetileg, tehát eredete lehett kultikus jellegű is). De megintcsak ott vagyunk, hogy az egésznek akkor van igazán értelme, ha északi nép vagyunk nem?
Percheron: magukat az állatokat akarom túlvilágivá tenni, szellemivé. Annyi, hogy a világügyelő nagybátyjai és nagynénjei lehet, hogy megfelelnek majd egy-egy fajnak, de inkább az emberek képzelettében.
Vagy nem így gondoltad, hanem egy nagyobb istenvilágot teremtve, mint az indiai pl.?
otdwS: nem tudok mit csinálni, a medve az medve lesz. Úgy vesszük, mint az utókor magyarítását, tudod, látjátok feleim... - alapon. Ha minden ilyen idegen elnevezésnek ősi nevet keresek, elveszik az olvasó a szavak között. Egyébiránt a medve az medve lesz, de a gonosz óriás hasonlítani fog hozzá...
Kiski: pl. úgy csipog a kis madár, ahogy fészkét rakja a szajkó... :-))
Valóban, neked hajszál pontosan tudnod kell erről a világról mindent. Az olvasó meg menet közben úgyis rájön, mindenre, amire kell.
A medve szót nem hiszem, hogy azért használjuk, mert annyira szent volt, hogy nevét sem lehetett mondani - a zsidók mindegyike is tudja Isten nevét, pedig erősen tilos kimondaniuk.
Lehetőség, hogy a medve marad medve (és közben szentül hisszük, hogy tőlünk vették át a szlávok), vagy Kecsiken kitalál egy még nem létező szót, és majd rájön az olvasó, hogy medvéről, mitöbb szörnymedvéről van szó.
Javaslatom a fentiek alapján: legyen a medve neve: harkal
"Varázslatot teremteni az anyag mögé..." igen, ez jól hangzik.
A medvéről: az olyan szent állat volt, hogy még a nevét sem tudjuk (szláv nevét használjuk) - lehetett akkor gonosz? (Vagy nem tisztelték, csak féltek tőle, ezért nem nevezték néven?)
Mindenesetre, a "medve" éppen egy olyan szó, amit nem használhatsz 4000 évvel ezelőtt! Körül kell valahogy írni.
Nem tudom, hol tiltakoztam a villám szó ellen, de ha tettem, ehelyt ünnepélyesen visszavonom.
A nyelvezetnek pedig talán még régiesnek sem kell hatnia, hiszen maiaknak írod, viszont valóban rendkívüli figyelemmel kell kerülnöd a jelenleg regnáló vallások szimbólumredszerét. Igen nagy veszélyforrás a mai szólások, hasonlatok, közmondások használata, lévén ezek java része igencsak újkeletű (100, legfeljebb 1000 évesek).
Izgatottan várom, hogy a "ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát" helyett mit találsz ki.
Ígérem, hogy coca-cola és margarin nem lesz benne... Most megint komolyan, ahhoz, hogy csak nyelvújítás előtti szót használjak, előbb be kéne nyalnom az etimológiai szótárt, s akkor már doktorátusom is lehetne nyelvészetből... ami egy írónál biztos nem hátrány, de más utat választottam gimi után hajdanán. Nem tudom elkerülni az idegen szavak becsúszását... erről jut eszembe Kiskinek: a villám nem rossz szó... ha mindent kiváltunk ős-magyar megfelelőjével pl. istennyila, olvashatatlan lesz az anyag. A beszéd pedig nem régi lesz, hanem csupán régiesnek kell hatnia. Sorry.
outdownS: Kidolgozottnak kell lennie, nincs mese! Persze ez nem hetek, hanem hónapok és évek kérdése. Gondolj bele, egy népnek szokásai, hagyományai vannak. Ismernem kell mindet, hogy eliggazodjak a történésekben. Ma már nem élünk benne annyira, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szimpatetikus vagy az analógiás mágia, a tradíciók, szokások nem voltak fontosak régebben sem. Pedig igen.,.. így lehet varázslatot teremteni az anyag mögé... így lehet logikátlan döntéseknek hihető hátteret adni, és így kaphat az olvasó mást, mint amiben ma él... s hitem szerint ezért is olvassa majd el.
De való igaz, eltértünk a témától. Most az okoz gondot főjképp, hogy a világfa hét kapujából kiözönlő jó és rossz óriásokat milyen vonásokkal lehetne felruházni, hogy azok belepasszoljanak a mitológiába. Kiindulópont, ami mellé vagy ellenére véleményeiteket kérem: az obi-ugor mitológiában szerepelnek félig emberi félig túlvilági emberevő medvék. A gonosz óriásokat tehát medveszerű vonásokkal ruháznám fel. A jók maradnának ember alakúak... kicsit elszigetelten és apatikusan, mint a sárkányok némelyike.
Éppen azért nem lehet belekötni, mert képzett, vagy ismeretlen eredetű... Mivel, ha képzett, akkor bármikor képezhették (hacsak nincs irásos adat arról, hogy azt a valamit korábban máshogy hivták, de még akkor is), ha pedig ismeretlen, akkor ismeretlen (vagyis szintén lehet akár ősi magyar is - vagy legalábbis majdnem...)
A kidolgozottságon nem tudom mit értessz pontosan, de szvsz egy jó fantasy mű mögött kell lenni egy jól kidolgozott világnak. (pl. Tolkiennél először volt világ, mitológia, meg nyelvek, és csak aztán lett regény... Dehát ő az etalon, legalábbis nálam)
Na, éppen ezeket az ..."abból képzett (mikor?) meg ismeretlen eredetű (mikor, honnan) szavakat" kell majd jól megrágni, mert lesz ám majd, aki beleköt (ha Te nem is). Én úgy tudom, rengeteg nyelvújításkorit használunk (de én nem vagyok hivatalos).
Egyébként - visszatérve az eredeti témához - muszály annak a mitológiának nagyon kidolgozottnak lennie?
A. fullhivatalos statisztika: A magyar költői nyelvben (pl Arany, stb.) finnugor eredetű, vagy abból képzett, vagy ismeretlen eredetű szavak aránya, 90%
B. egyéb kutatás: A magyar nyelv szókészlete őrzött meg legtöbbet az "ősnyelvből" (bármit is jelentsen ez...).
Szóval a nyelvújitás, meg jövevényszabak elvileg nem nagyon tudnak belezavarni.
Legyen csak költői! És a 4000 évvel ezelőtti magyarok is beszéljenek szép ízes, képes beszéddel.... Gondolom, ha az újabbkori jövevényszavakat, meg a nyelvújitáskoriakat mellőzi, szerzőnknek a szöveggel többet kell majd hadakoznia, mint az összes kitalált szörnnyel együttvéve. (-:)
Kecsiken!
Költőnek kellett volna menned :))
Mindenesetre eléggé elkanyarodtunk a "milyen szörnyeink voltak nekünk magyaroknak 4000 éve" kérdéskörtől. :(
Oké. A cinizmusomért kértem bocsánatot előre is, és cseppet sem gondoltam komolyan a sütnit és az ásatnit. :-))
Komolyra fordítva: valóban nem illendő a magatartásom, de szavakkal való varázslat veszélyes játék... és nem egy ember eszét vette már. El akarom kerülni a zsákutcákat, amelybe pl. a Biblia betűit permutálók esnek... ez csak párhuzam... nem hasonlít!
Ezért van, hogy néha előrukkol lelkem mélyéről a hitetlen énem, és bármily illetlen is, megszólal...
A másik probléma viszont az, hogy a szavak és betűk varázslata millió egy zsákutcát tartogat, s a legnagyobb veszélye, hogy biztos útjnak mutatja a pallót a szakadék felett. S aki rálép, anélkül, hogy megpróbálná lába alatt a palló szilárdságát, menthetetlenül odaveszhet. Persze ennek ellenére magam is sokat ülök szavak felett, és töröm az agyamat :-)).
iSTeNből SáTáN? Nyilván a pokol tűzképzete is így alakult ki: SüTNi, és nyilván a föld alatt mert áSaTNi kellett hozzá. Viszont, aki földet ás, és így az őSTaN tudora, a SáTáN kezére játszik. Egyébiránt a horvátoknál az "r" néha magánhangzó, tehát, amikor a horvátok a SaTurN-ról beszélnek, istenről ejtenek szót, így lehet, hogy a horvát katolikusoknak a Szaturnusz az isten?
