jot röhögtem a zarojeles mondatodon, üldözesi maniam lenne, ugy gondolod?
meg jo hogy nem kelt fel ra a kisherceg, mert vegre szundit is mar egy kicsit...
a modszeredet pedig azert mereszeltem ilyen durvan megkritizalni mert nemi büszkeseget veltem kihallani belöle, ami bosszantott.
különben elgondolkoztam a dolgon es valoszinü en is inkabb vinnem pofitmosni mielött megütnem, meg hat higgad az ember nem csak az arcan levö hidegviztöl, de ha belenyul akkor is...
de azert remelem hogy nem kerül ra sor es engem a kisfiam sosem fog idegesiteni....:o) ööö,...?
amugy különben igyekeztem megmagyarazni hogy nem cselekedetek tesznek valakit jo anyava, hanem a szeretet.
mommy, a másik topicban, a Winnicottra vonatkozó utolsódhoz, szerintem nem ellentmondás. "Csak" meg kell találni, mikor kell nekilátni a nevelésnek (nem azt értve rajta, amit a barátnőd szerint az emberek ezen értenek) és azt is fokozatosan kell csinálni gondolom, az életkorhoz igazodva.
F.
Szeretettel nevelni és az, hogy néha eljár az ember keze, nem zárja ki egymást szerintem. A szájmosós anyuka is gondolom szerette a fiát és meg volt győződve arról, hogy jól teszi, amit tesz, a gyerek érdekében teszi. Persze ezt csinálhatta volna másként, valóban, ez egy igen kemény, konzervatív anyuka volt aki "úrifiút" akart nevelni belőle, kevés érzelemmel és sok szigorral. De létezhet más olyan helyzet, amikor az anya/apa nem tud másképp reagálni, mint lekever egyet, vagy víz alá teszi a pockot. Ennek rengeteg oka lehet, maga az adott helyzet, az anya/apa személyisége, az épp abban a pillanatban érvényes lelkiállapota. Satöbbi.
Emlékszem arra a bizonyos fakanalas esetre apuval, utána könnyes volt a szeme.:((
No és a rendszeres bántalmazás, megalázás egész más lapra tartozik, mint egy-egy elcsattanó pofon vagy egyéb kétségbeesett akció (amitől a szülő sokszor jobban kiborul, mint a gyerök).
Plusz lehet valakit soha de soha nem bántani és mégis úgy nevelni, hogy abban nulla szeretet legyen, hát nem?
Faxni
Persze, hogy tudom, hogy helytelen volt!! Bántja a lelkem, és szeretnék tenni ellene, de kezdem azt hinni, hogy a temperamentumomon nem uralkodhatok (legfeljebb NÉMILEG szelidíthetem) Egy szóval sem mondtam, hogy ÉN csinálom jól (dehogyis csinálom, ne tudd meg, hányszor érzem azt, hogy nem vagyok ELÉG JÓ anya). Szerintem ezek a "beszélgetések" arra lennének jók, hogy 1. kiöntsük e lelkünket (mert sokszor személytelenül könnyebb) 2.megtudjuk, másnál sem fenékig tejfel az élet, tehát nem biztos, hogy mi szúrtuk el 3.ötleteket szerezzünk a megoldáshoz.
Nevelésen pedig a rendhez, a szokásokhoz való szoktatást értjük. (nem pedig verést vagy kínzást.) Hidd el, ugyanilyen magasztos eszméim voltak, de a Te gyereked is külön személyiség, külön akarattal (egyre nagyobbal!) és ezt rendre megpróbálja majd érvényre juttatni FÖLÖTTED. És mivel egy csomó ideig még semmi eszük sincsen, akaratuk viszont annál nagyobb, lesznek nagyon is embert próbáló időszakok az életdeben. (S nem csak olyanok, hogy fel kell kelni.)
Egyébként felkelés: az én első babám 2 éves koráig kelt fel éjszakánként 2-3-szor! Iszonyú volt, az egész család szörnyülködött, hogy hogy bírom. Látod, én is felkeltem, nem hagytam üvölteni. De csak miután mindent megtettem, hogy leszoktathassam róla!!! Mikor láttam, hogy ez már így marad, beletörődtem, s bíztam benne, hogy mihamarabb kinövi. Tehát nem azt mondom, hogy rossz anya vagy, mert felkelsz hozzá, s nem hagyod üvölteni. Csak azt mondom, hogy MINDENT meg kell próbálni az alvás érdekében, mert ez hosszú távon ŐT is és TÉGED is végtelenül tönkretehet. S szokja meg, hogy az éjszaka az alvásra való. Ha nem megy, én sem ajánlanám, hogy le se sz...juk.
Nem vagyok egy pszichológus (olyan kedves meg főleg nem, mint H.Á.), de gyanítom, hogy Te a saját elszenvedett dolgaidtól szeretnéd megkímélni a gyerekeidet. Ez tiszteletre méltó, és SENKI nem vonja kétségbe, hogy Te a szíved legbelsőbb bugyrait kiadod, s mindent megteszel, úgy szereted a gyerekedet. De mivel ezzel könnyen zsákutcába kerülhetsz (mondom, a tapasztalat beszél belőlem), megpróbáltuk felhívni a feigyelmedet ezekre a dolgokra. Nem jósoltunk, nem szemrehánytunk, csak felfestettük, hogy ez hová vezethet rossz esetben.
Remélem elhiszed végre, hogy SENKI DE SENKI nem akart bántani.
Ági
(Volt egy időszakom, hogy nekem is ilyen kényszerképzeteim voltak, de szerencsére elmúlt ez az üldözési mánia)
soha ne mondd hogy soha...
miattad nem fogok abbahagyni magyarul beszelni, olyanok miatt, akik azt hiszik a hibatlansagban rejlik a perfekcio...
hogy hanyszor kaptam pofont, az Teged ne erdekeljen, lehet hogy többször mint Te azt hiszed...de mindegy, ez nem ide tartozik, az sem hogy esetleg az en arcomat is mostak hidegvizzel es 11evesen meg en is röhögtem rajta. akkor is szerettem anyamat amikor reszegen azt ordibalta hogy meg fog ölni, en peig elmentem biciklizni mig lehiggadt, mert a szeretetnek 0 köze van ahoz, amit egy anya tesz a gyerekevel, vagy nem.
nagykepü vagyok? miert, vagyis mire lennek az? en bizony nem tudom, föleg mert nem is ismerlek annyira ahoz hogy tudhatnam hogy jobb lennek Nalad.
es en azert merek lekezelöen nyilatkozni veresröl, es mas lelektiporo dolgokrol mert ha a Tiedet meg nem is, de a masik oldalt azert ismerem.
persze hogy semmi közünk egymas eletehez, de Te nem nekem magyarazol hanem magadnak! szived melyen tudod hogy helytelen volt amit tettel, nem annyira helytelen mint sok mas dolog ami e földön mar megtörtent, ez manapsag mar egy elfogadott bocsanat, de nem itt, ahol az ember meg meri megmondani a velemenyet...
Megfogadtam, hogy SOHA többet nem írok Neked, de nem bírom megállni.
Mommy, te annyira nagyképű vagy és olyan elkényeztetett! (Látszik, hogy csak egyszer kaptál pofont az életedben...)
Azt hiszed nekünk ugyanúgy nem megvoltak a magunk magasztos nevelési elvei gyerekszülés előtt? Azt hiszed mi nem azt gondoltuk, hoigy szeretettel minden lehetséges, és hogy MI majd megmutatjuk? Hát dehogynem! Csak legfeljebb mi akkor sem mertünk volna más véleményekről ilyen lekezelően nyilatkozni, mert gondoltuk, hogy majd az élet megmutatja, mi is az igazság. Nem kívánom, hogy legyen egy nagyon hisztis, követelőző és akaratos gyereked (bár szerintem ezek után tuti az lesz)aki majd bebizonyítja, hogy a gyereknevelés TÉNYLEG nem mindig úgy sikerül, ahogy azt annakidején elképzeltük.
Egyébként egész életünkben, mindenhol, mindenki folyamatosan minősít bennünket, csak legfeljebb nem mondja ki. Ha lenne egy kis önkritikád, magadba néznél, kinek volt igaza. Ki vádaskodott, ki tett szemrehányást, ki duzzog folyton-folyvást. Bizony Isten nem győztem elég dícsérő szót belefűzni az ominózus hozzászólásomba, csak hogy elejthessek egy-két SZERÉNY véleményt arról, mit lehetne máshogy csinálnod. Mi az, hogy szemrehányás? Szemrehányást annak lehet tenni, akinek valami köze van a te életedhez. Mondd, Mommy, szerinted a Te életednek van valami köze az enyémhez? Nekem nem teljesen mindegy, hogyan kezeled a babádat? Hát de.
És ezek után meg főleg az lesz.
És még valami. Ha valaki nem tud arabosul, az ne beszéljen arabosul.
szerintem aki akar idetalal, aki pedig nem, annak megadom a lehetöseget arra hogy kidumalja magat azzal, hogy nem talalta meg...
amugy a szappanos szajmosas nekem sem szimpatikus, szerintem ez is azok köze a dolgok köze tartozik, amikor bebizonyitja a szülö hogy ö bizony erösebb...
nincs tenyleg semimmi lehetöseg arra hogy az ember szeretettel neveljen?
muszaj megalazni egy gyereket?
Szia mommy, elfelejtetted beírni a topic címét a másikba, nem fognak idetalálni.
(én azért megtaláltam, okosfaxni)
Na, azt akartam mondani, hogy van olyan, amikor a gyerek annyira hisztizik, hogy gyakorlatilag nincs magánál. Ez lehet pl. olyankor, ha eleve fáradt, kimaradt 1 alvás pl. Szerintem ez inkább 1-2 évesen, egy épp aktuális dackorszak idején fordulhat elő és nem is minden gyerekkel esik meg. De ha megtörténik, akkor előfordul, hogy még felvenni is alig lehet, mert szinte önkívületben rugdos, kapálódzik. Ilyenkor lehet azt is csinálni (szerintem) hogy otthagyom, aztán magától lecsillapodik, elalszik. Talán. De ha nem? És ha pl. ez olyan helyen történik, ahol veszélyes (utca, konyha, x) lehet önmagára, akkor...? El tudom képzelni, hogy egy ilyen arcmosás után a gyerek nem is igazán emlékszik, mi volt, csak hirtelen magához tér, anyu bebugyolálja, nyugi van.
Kicsit más, valaki mesélte, hogy anyukája anno ha ő csúnya szót mondott, kimosta a száját szappannal...azért az illető mosakszik::)))) Ez is érdekes módszer, elgondolkodtam rajta, de igazából nem szimpi.
kedves Lovaszi!
azt elhiszem hogy szeret a fiad, söt nehezen tudnam elkepzelni ha nem szeretne. de meg vagyok gyözödve rola hogy nem azert mert hideg vizzel mostad az arcat mikor hisztis kölök volt.
en is kaptam egyszer egy pofont Nagyapamtol, ennek ellenere szeretem, de nem ezert.
