A letett lábbal farkicsapva 180 fokos fordulat homokon számban a kis Etz gyors volt, a 250essel nehezebb volt. Az inkább egyenesbe akart állni. A 250es Jawa még inkább.
volt ilyenem is zsir uj.... nagyon kis patent erzes volt hajtani... jobb volt mint vmi akkor mar tobb mint 10 eves leutott lekopantott 2-3x felfurt ETZ 250-es....
na de akarmilyen jo is volt nem lehetett "buzeralni" mert mindig minden mukodott rajta.... egy ido utan már uncsi volt! :)
250es egyenesfutása jobb, 125-251 fordulékonyabb (pl homokban farkidobós 180 fokos forduló). A kis tank felfelé magasítása miatt tűnik optikailag összenyomottnak.
A külön olajzás akkora kalap szar volt benne, hogy ezer km után már tankolhattál bele keveréket. Raktam ilyet össze dobozból. Formailag nekem jobban tetszett mint a sima ETZ250-esem.
Persze, hogy gyártottak négyütemű autót. 1000 ccm felett. Gondolom ott már megérte a négyütem. A kispolszki kivétel, mert az igazából olasz, tehát nem a szegény világunk szülötte, még ha a szegényes megoldásai irigylésre méltóak is:) A fogyasztás nem igazán volt szempont 1990 előtt. Akkor az áremelésből lett egy komoly balhé is. 2-4 liter/100 km nekem a kétütemű motorok fogyasztása(50-250 ccm), ami nem sok. Egy autó ennél többet fogyaszt(kivéve egy jó dízel legyen az szívó, vagy turbó), mégis több autóst látok, mint motorost.
Hatásfok alatt pontosan mit értesz? Befektetett energia/nyert energia? 60-as 70-es évek technikája idején 125 ccm-t alapul véve egy 125 ccm-es négyütemű motorblokk legyártása magasabb költséggel járt, mint egy azonos kétüteműé. Teljesítményben fordított arányosság állt fenn, vagyis áttételesen a kimenő energia kevesebb is volt. Ezzel a hatásfok igencsak rossz a négyüteműre nézve. A nyolcvanas években is maradhatott ebből még valamennyi előny a kétütem javára, bár nagy mélységekig nem mentem bele a témába. Az elvtársak nem voltak teljesen hülyék. Ha olcsóbb lett volna négyütemű blokkot gyártani azt gyártották volna. Kb 250 ccm-ig megállta a helyét ez a fajta hatásfok. A fogyasztás meg nagyrészt a motoros csuklójától függött:)
A kevésbé rossz hatásfokú megoldás helyett egy rossz hatásfokú de kevésbé bonyolult kétütemű motort alkottak meg. Ázsiában elterjedt 1hengeres 4T kis fogyasztású gépeket is gyárthattak volna kedvező áron.
Szerintem azért egy 250-es MZ-t 250-es Hondával illik csak összehasonlítani. Azokon úgy láttam szintén ,,csak" dobfék volt, még ha dupla kulcsos is. Egyhengeres kétütemű motort összehasonlítani négyhengeres négyüteművel olyan, mintha egy kétütemű Wartburgot hasonlítanánk egy Honda Prelude-hoz. Itt a ,,vesztes" országokban nem volt fizetőképes kereslet a drágább, magasabb minőségű motorokra. A négyütemű Simson gyártását is abbahagyták a hatvanas évek elején, és helyette gyártottak inkább pedálos Simsont... A motorosok pénz híján nagyrészt otthon oldották meg a legtöbb szervízt, nem a javítóműhelyek. Az olcsóság mellett ez volt a másik előnye ezeknek a gépeknek, hogy minimális műszaki affinitással bárki meg tudta otthon javítani néhány alapvető szerszámmal.